Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-24 / 20. (3572.) szám
^RXgM-i^AGfeAR-HlRLAP 4 Öt peec — Álljon inog — utasította a gépkocsist, aki a, zuwnarás fák között teljes sebességgel hajtott. A gépkocsis megállott Ö pedig ledob'.a lábairól a teve szőr-takarót, prémes télikabátjában vastagon és tekintélyesen fölkelt s kitekintett az ablakon. A gépkocsis nem eltette. Néhány perccel előbb még azt a rendelkezést kapta tőle, hogy a lehető leggyorsabban, a lehe ő legrövidebb utón vágtasson a kamarába, mert o t tárgyalása volt és valami másik tárgyalásról kelleti odasietnie percre. Vissza, is fordult a gépkocsis, kérdőleg nézett az urára. De az nem felelt semmit. Csak állt mozdulatlanul, gyökeret vert lábbal. Valahova kifelé meredt. Ott, ahol megállittatta hatalmas gépkocsiját, a fák közül, a fordulónál váratlanul egy jégpálya tiin* döklö káréivá bukkant eléje, hajladozó alakokkal, éles villanyfénytől megvilágítva. Ezt bámulta. Zene is szólt. — Ó a jég — mondotta magában. — Nem tudtam. hogy errefelé ilyesmi is van. Azt hit.em, az emberek már nem folytatják mesterségüket, melyet mi már régesrég abbahagytunk. Hány éve is lehet annak? Legalább huszouöt. Nem, sokkal több annál. Harminc éve is van. Akkor volt lábamon utoljára korcsolya. Aztán levetettem és nem kötöttem föl többé. Pedig nem is határoztam el. Csak mindig más dolgom akadt, fontos, sürgős, halaszthatatlan, nem értem rá, folyton halogattam, hogy ..majd jövőre'*, de a következő években is mindig arra gondoltam, hogy „majd jövőre*4. így lassanként kikoptam belőle. Sohasem sejtetnem, hogy akkor, harminc évvel ezelőtt utoljára korcsolyáztam. Eddig az egész mintegy függőben volt, ideiglenesen szünetelt. Ebben a pillanatban azonban b'zoa nyosan érzem, hogy akkor, azon a februári estén volt lábamon utoljára a korcsolya és — mit áltassam magam? — ezután nem is lesz soha már. Nem mintha nem tudnék végigfutni a jégpályán azokkal a csattogó, szikrázó acéllapokkal, még most is és különbül mint ott az a fickó. Csak éppen nincs kedvem hozzá. Az ember nem úgy öregszik meg, hogy lerogy egy sarokba és hirteleniil kinő a szakálla, hanem úgy, hogy észrevétlenül mássá lesz, megváltozik. Igen. igen. A sok tárgyalás, bizottsági ülés, értekezlet, közgyűlés közepette egyszerűen nem jutott eszünkbe. Hallom a zenét, nézem az iringáló, keringő párokat, de úgy rémlik, hogy az egész nem is valóság, csak színjáték, én pedig ki vagyok rekesztve, kívülről szemlélem. Arra a képre gondolok, melyet valaha kiskoromban láttam. „A lél örömei*'. De hajdan magam is beletartoztam ebbe a képbe, szervesen. Az enyém volt itt minden, a jég, a tél ezüsttükre és korcsolyám élével karcoltam bele lendületemet, mint a többi tükör sarkába kedvesünk nevét. Emlékszem első göröngyös jégpályámra, melyet napszállat ntán öcsémmel öntözgeítiink künn az udvaron és nyirfaseprőkkel seperget- lünk. Emlékszem izgalmas bokalázakra, melyeknek fájdalma édesebb volt minden örömnél, nagyszerű elvágódásokra és tréfás bukfencekre, hősiemprüsz- kölő orr-betörésekre is, amikor vérem végigpántlikázott a havon, csiklandva és viszketve, a vér édes- sás izével és állati-forró szagával 9 azt képzeltem, hogy csak bohóckodom, sírok s nevetek egyszerre, hogy valami pirosat könnyezek és valami pirosai röhögök. Emlékszem, mint nyargaltam később, hosy már nagy diákká cseperedtem, a befagyott tó síkján, j szilajnl, röpülő hajjal, egészséges, fiatal fogaim közt szűrve a fagyos levegőt, mint szálltam-uszíam a zene hullámain a hideg sötétben, melyet a hó hatszögü kristályai csillagzottak be, mily boldog borzongással féltem a nádas környékén az ordas farkasoktól, aztán a gyorsvonat sebességével rohantam tovább, magam mögött hagyva nádast, farkasokat, fittyet hányva minden veszélynek. Emlékszem a melegedő kis izzó vaskályhájára, vizes kész5 tyűimre, gémberedett ujjaimra, megfagyott, resze- lős kezemre, a pihegő hazaérésre, a vacsorára otthon, a gesztenyére és a mézre. Jaj mennyi emlék van egy emberben. Ezeket eddig nem is idéztem föl. Eltemetve, megdermedve szunnyadtak bennem. Ha most véletlenül nem hajtatok erre és nem pillantom meg véletlenül ezt a jégpályát, talán örökre ngv alusznak a lelkem mélyén, hogy föl sem ébrednek. Ha. tavaly, amikor élet és halál között feküdtem, elpusztulok, akkor ezek is megsemmisülnek, velem együtt. Lám, milyen gazdag vagyok még. Érdemes élni, csak azért, hogy mindezt kibányásszam, hogy emlékezzem. Még mindig ott állt, mozdulatlanul, a gépkocsi közepén. Fejét kissé lefelé hajtotta, A gépkocsis, aki közben elszívott egy cigarettát s megnézte óráját, látta, hogy már öt perc óta várakoznak, attól tartott, hogy elkésnek. Kezét a kormánykerékre tette s megkérdezte: — Valami talán elveszett, nagyságos ur? — Nem, semmi — vetette oda s leült az ülésre, beborította lábait a tevcszőr'takaróval, aztán kiszólt; — Mehetünk. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. — Két, hónappal elhalasztották a 33. euchariszti* kus világkongresszus időpontját Mgr. 0‘Doberthy érsek, az 1936. decemberére Mamiiéiba kitűzött 33. eucharisztikus világkongresszus helyi bizottsngának elraöke közli, hogy a kongresszust az eredeti tervtől eltérően 1937 február havában fogják megtartani, hogy a kongresszus európai és amerikai részt vevői az 1936. évi karácsonyestét még otthonukban ünmepelheeeók meg. A ló eltűnik a hadseregből Az első teljesen motorizált angol brigád Harci eszköz a tankok ellen L o 11 d o n, Január 23. A közeljövőben Angliában megszervezik a hatodik motorizált gyalogsági brigádot, amelyben egyáltalában ne<m lesz többé ló. Ea az első hasonló eset egy nagyobb esapaJttostnéil. a kocsi vonó lovaikat könnyű traktorokkal, teherautókkal és közönséges személyautókkal helyettesítik. A tank- támadások elhárítására a brigádot öntöltő, 2 centiméteres ágyukkal szerelik fel, amelyek lövedéke 500 méter távolságról 14 mm vastag páneélliajpokat 150—200 méter távolságból pedig 25 mim-es páncéllapokat ütnek át. Pénfekesek, szombatosok és csütörtökösök a fiszía vasárnapon Irta: Szombathy Viktor M á t y 11 s földe, január hava. A fehérség, amely a szántóföldeken végtelen hosszú barázdás csikókban fut a Vág felé, némi megnyugvással] tölti el a kisalföldi gazdákat: van már havuk s a Vágón jegük, egyik-másik gazda ijedezett, hogy időnek előtte virágzik ki másodszor a cseresznyefa, búvik elő a virág s mi lesz, ha majd a valóságos tavasz következik be? A jámbor utazó, — magunkfajta ember, — végül maga is közgazda lesz, elméleti földművé lő, amolyan műkedvelő szakértő s látván az aggódó földműves-arcokat, vagy az örvendő gazda-ábrázatokat, együtt örül a falusi magyarral, vagy búslakodik, aszerint, miinek van divatja .... Simára söpört vasárnap Ebben a téli ruhában azonban vajmi keveset árul el magáiról a falu: olyan letarolt képe van a délutáni uocának, mintha kidoibolták volna, hogy tilos az uccán-járás. A templom még megmozgatja a népeket, aztán csak a „gyüllisek4t és az „irtekezletek44 vonzanak közönséget, egyébként minden mozgalom a házakon bővül történik, kinek van kedve, ebben a hidegben padkán ülve tereferélni? Negyeden vagyok, ebiben a tősgyökeres vág- menti faluban, ahol kulturkérdések megbeszélésére mindig akad néhány érdeklődő, — adja Isten, hogy az érdeklődésen túl a lázas munka is megindul Íjon. A nagyki terjedésű község olyan simára van söpörve vasárnap- tájt, mint a fényes parkett. S hogy az ember a helyi nevezetességek után kutat, elkalauzolnak a falu közepére, ahol hatalmas állványok s cégtáblák hirdetik hogy ártézi kutat ásat a „kössig“, mert tűrhetetlen volt már, hogy Farkasára kellett, átmenni egy kancsó vízért, ha egészr séges italt kívánt a torok, egyébként pedig a Vág vize szolgáltatta nyáron át a tífuszt. Többen elhaláloztak a tífuszban, ahol beteg volt, nem is nagyon merték jelenteni az orvosnak s igy derült ki. hogy több volt a tífuszeset, mint a hivatalos jelentésben foglalt szám. A régi artézi kút bedugult s most százezer korona költséggel ásatnak újat. Büszkén hirdetik a negyediek, mennyibe fog kerülni kut- ju'k. Kétszázötven méternyi mélyre tervezik. Járva-kelve, (hogy mi újság is van az ilyen nyugalmas helyen), mégis megtelik feljegyzésekkel a notesz. Külön larpot kell nyitni a noteszben a neigyedi szektádnak s határozatiba ment, hoigy a falusi szektákról egyszer bővebben fogunk érdeklődni, mert megérdemli az utánjárást. Addig is, röviden csak annyit jegyzőnk föl, hogy a sors különös szeszélyéből ezen a kisalföldi vidéken felburjánzotlak a különféle szekták. Szombatos, péntekes és estit őrtökös Hogy miért éppen ezen a vidéken, amikor tudtunkkal Kárpátalja a szekták termőtalaja: erre csuk akkor tudnánk megfelelni, ka gyökeres szociológiai, gazdasági, lelki tanulmányt végeznrénk s kikutatnánk, hogy a magyar falu szegényei mily mértékben s miért vállalják a szekták alapítását? Való, hogy éppen ezen a környéken ,s aztán a messzebb fekvő Kotmá- romszemtpétérén elszaporodtak a baptisták, az iujrakeresztelők. A baptisták pünkösdi viizlbe- mártásiait nagy tömeg nézi végig a Vág partján. Lehet, hogy egyrészt, albban is rejlik a szekták elterjedésének ők a, hogy a két nagy egyház hívei vetélkednek egymással, békét- len'kednek * az ősi magyar virtus felhasználásával előkerül a ..majd megmutatom*4 régi elve. Kétszáz baptista él ebben a községben. Templomuk is van, jobbáram ondva imaházuk s az orosz nevű ,ylelikipásztort“ a hjvek maguk tartják el, természetbeni fizetéssel. Legnagyobbrészt szegény emberek ezek, a prédikátorjuk megtanította őket kottából énekelni s ezek a nehézkezü, földműves, lóhajtó, ká- pcsztaültető magyarok esténként összhangzattant és kófcát tanulnák, többszólamban muzsikálnak egyházi dalokat. Rezesbandájuk is van a baptistáknak. A prédikátorra a más vallásnak azt mondják, jó ember. A baptistákra: — Sok az igenjó ember közöttük is, de huncut is van köztük s egynémelyiken nem igen vevödik ám észre, hogy valami kegyes vallás tanítványa, mert csakúgy garázdálkodik ... Ez ,a vélemény róluk. A falu mint egy különleges, nagyrészt idegen eleimet kezeli a baptistákat, úgy beszél róla, mint Tardos- kedd, vagy Udvard a kommunistáiról, — szinte tenyészti, dédelgeti őket, ,,hogy olyan is legyen nekünk44. — Pünkösdkor merülnek a vízbe! — ez róluk a legnevezetesebb megállapítás, s a legérdekesebb látvány is a falu számára. Ám, vannak szombatosok is. A szombatosok szektáját Lengyel András alapította. Lengyel András mindkét szemére vakom kerül haza a háborúiból. Egyizíbem felkereste őt egy bibliaárus s beszélgetni kezdtek. Lengyel András világtalan két, szeme előtt felgyűlt a szombatosok hitének fénye s Lengyel András áttért. Pszichológiailag nagyszerűen le lehet vezetni Lengyel András áttérését, fanatizmusát, uij-bit keresését a két szeme hiányából. Lengyel András keresett valami újat s szerinte megtalálta a szombatos hitben. — A könyvügynök nagy magyarázó volt, — mondja a kísérőm, — még a vonatban is féritgette az embereket s egészein Szénéig magyarázott. Ilyen hittérítők utaznak a szlovenszkói vonatokbanA szombatosok egy családnál tartják összejöveteleiket. Kísérőim egyike megszólal: — Vannak ám pé ntek esek i«! Hogy azonban kik a péntekeisek^ azt nem tudjuk kideríteni. A különféle hétköznapokra tett ünnepek igein tetszenek a derék negye- dieknek s valaki megszólal: — Lassan kint csötiirtökösök és kedd esek is lesznek... A nagy Miért? Ezen elgondolkozunk. Itt különülni akarnak az emberek, dacból s itt-ott meggyőződésből, belső hitből, vagy a magyar ,,osakazért- is“-ből válnak az uj hit apostolaivá, vagy egyszerű hívőivé, de, hogy ez Ielkiéletüköu meglátszik-e, a falu többsége kétli. Különleges, belső erő dolgozhatnak a falu szegény népében: csak egy-egy pillanatra lebben fel lélki életükről a fátyol. A szektákban a kívülállók csak külsőségeket látnak, e külsőségek azonban az érdeklődőnek még nem magyaráznak meg semmit, legföljebb annyit, hogy mindenütt akad egy csoport nép, amely „másít akar!44 Ha kérded: miért alakítottak uj szektát, csak azt a szólamot mondja legtöbbuyire az áttért, amelyet, a prédikátortól, vagy a könyvügynök fői tanult- A magara meggyőződése az, hogy az esetek feliében nem volt bel1935 január 24, csütörtök. aő lelki szükség a szektára való áttérés, ha* nem külső erők következménye. Arra az orrban igen érdemesek, hegy szorosabban foglalkozzunk velük és ©orvsukkal s megtaláljuk a magunk számára is a feleletet a nagy Miért-re. A falu azonban hallgat. Tisztára söpört udvarai, uccái csendesek. Este felgyűl a fény az ablakokban, de ez sem ád feleletet. S már jönnek értünk kedves emberek szánkóval, visznek Farkaséra a csillagos ég alatt, suhanó, ropogó utón, olyan különös lett itt hirtelen minden, az ég, a fák, a házak. Miit imák a lapok? A POLEDNI LIST idézd a Pressburger Tagblattnak a politikai törvénytervezetekre vonatkozó jelentését, s a következőket írja: Á kvorum tör vény beik tatása nagy nehézségekbe ütközik. Miképpen viselhetnék el a kormánybeli szlovákok, hogy a csehszlovák pártok kvorama például 200.000, a magyaeroké pedig 16.000 volna? Hlin- •ka itt olyan választási ag'itációs jelszót kapna, amely mindennél jobban szolgálná érdekeit. Miután ezt az agrárok is jól tudják, ezért szlovenszkói szárnyuk a kvorum ellen foglal állást. A kvorumot a nemzeti szocialisták is ellenzik. A pártregisztráció kérdése is vitás. A koalíció ' egy részében az a nézet uralkodik, hogy a kis- pártok önmagukban véve nem ellenkeznek a demokrácia elveivel és hogy a koalíció nem vállal- j hatja a felelősséget a regisztráció sikertelen- I ségéért abban az esetben, ha a választási aktus- I hoz nem eresztett pártok hívei radikális pártokra adnák le szavazataikat. A kommunista párt feloszlatására a szovjettel való kapcsolatok miatt gondolni sem lehet. Ugyancsak a POLEDNI LIST „A parlamentben milliókat dobtak ki az uj légfűtésre s most ott • központilag süvit a szél44 cim alatt a Nová Dóba l egy jelentését vette át Ennek lényege az, hogy i a parlament épületében múlt nyáron uj központi | légfűtést rendeztek be mintegy 3 millió korona ; költségen. Az uj berendezés nem akar működni. 1 A hatalmas épület egyes szárnyaiban gőzfürdőszerű hőség, a szomszédos folyosón már szibériai hideg uralkodik. Legjobban sikerült a parlamenti olvasóterem légfűtése, alhod tartós a hideg és ahol szélcsendes időben is, az összes ablak és fűtőtest elzárása és lezárása mellett a keretekben kiakasztott újságok úgy lobognak, mint a zászlók a házak tetején. A képviselőházban, igazán példaszerű gazdálkodás folyik, arra nézve, hogy milyennek nem szabad lennie a közpénzekkel való gazdálkodásnak és csodálatos, hogy a képviselőház elnöksége a gazdasági hivatalt még védelmébe veszi. A REICHENBERGER ZEITUNG szerint a történelmi országokban összesen 116 olyan község van, amelyben a lakosság 90 százaléka németajkú, ennek ellenére még sínes kisebbségi nyelv- használati joga, mert e községek oly járásokban fekszenek, amelyekben a németek nem érik el j a 20 százalékot. Ennek következtében a német j községekben is csak csehül teszik közzé a hirdetményeket. rendeletéket s a németek csakis • cseh nyelven adhatják be kérvényeiket. Hatvan- i három ilyen község Csehországban és 53 Mor- | vaorszáTgban fekszik. Összesen 50 ezer német í nemzetiségű polgárt sújt ez az állapok 1 A NÁRODNI STRED a gazdaadósságok rendezése kérdésében azt írja, hogy a rendezést az agrárpárton kiviil a. csehszlovák néppárt is követeli. A szocialista pártok csak annyiban, hogy ezzel szemben más engedményeket tudnak kicsikarni az agrároktól. Az utóbbi időiben azonban egyre gyakrabban hallatszott, hogy az agrárpárt a gazdaadósságok rendezésének jelszavával akar indulni a választási harcba. Ilyen körülmények között jött a jól értesült Ceské Slovo jelentése, hogy a pénzügyminiszter a földművelésügyi miniszterrel ugyan tárgyal erről a kérdésről, de a javaslat megszövegezése még nagyon távol van. Ez érthető nyelven azt jelenti, hogy a kormányprogram egyéb pontjainak konkrét javaslatokba foglalása ugyancsak nagyon távol esik s a koalíciós urak rövidesen kimondják: a dolog nem megy, gyerünk választani. A néppárt ellenfelei is azon igyekeznek, hogy a választást a katolikus kongresszus előtt tartsák meg. A SLOVENSKY DENIK a pozsonyi és a kassai plébániák kérdéséről a következőket, írja: Pozsonyban az államfordulatkor három plébánia volt s az egyházközség magyar-német vezetés alatt állott, amely a csehszlovák lakossággal szemben ellenséges érzeletü volt. Ennek ellenére sikerült az egyházközséget hatalomba keriteni s ma. Pozsonyban 87 katolikusnak hat parocihlája van. kettő szlovák. Kassán 44 ezernél több katolikusnak egyetlen plébániája van s annak élén Tost Barna, a magyar keresztényszoeialÍ6ta párt ismert vezető személyisége áll. A pozsonyi plébános nem nézte a több plébánia létesítésével neki okozott pénzügyi kárt, Kassán pedig nagyobb energiát kell majd kifejteni, hogy uj plébániák létesüljenek. Elképzelhetetlen, hogy egy oly városban, ahol a magyarságnak kvalifikált kisebbsége sincs, csak egy római katolikus plébánia legyen s annak vezetője is magyar, politikailag exponált személy. A nemzeti szocialista lapok jelentése szerint Malypetr miniszterelnöknél e napokban a uem- zeti szocialista képviselői klub küldöttsége járt s a szénbányák államosítását sürgette. A megoldás módját illetően azt javasolták, hogy az államosítás a földreform példája, szerint kerettörvénnyel történjék meg.
