Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-24 / 20. (3572.) szám
1935 január 24, csütörtök. IC&totoAtldácúk’ 1ei&: Scu/atUÁ Ums&u* ua&má fa Pár i e, január végén. Itt állok a Rue de la P<aix közepén, s érzem, látom, tudóim, hogy baj van. A túlzó azt .mondaná: mintha sivatagban áliniék. Ritkán tűnik fel egy-egy autó, nincs angol, nincs amerikai, a leghÍresebb üzletek redőnyei leeresztve, nincs élet, nincs pénz, egy-egy megkopott dhasseur legyeket ifogdos a boltajiéklban, némaság, unalom, reménytelenség. Az úgynevezett világvárosi élet nem pezseg. Mondják ismerőseim, hogy Páris elközépeurópaiasod'ik. Szemimelláthaló- lag rosszban fl<ezdi, a dalesziben, pedig ismerőseim .nem iigy értették- Ők rámutattak a tényekre, s lélek tani! ag megmagyarázták, hogy Párás azért középen rópaiásodik el, mert keletről egyre több emigráns érkezik és aranyásó, aki másfajta üzleti metódusaival biztosra i veszi, hogy aranyat talál a honiévá r dók üzletileg „'kiaknázatlan” kaililforniájában. A közép európai morál pionírjai természetesen magukkal hozzák szokásaikat, életmódjukat. Sok íkávéházban (a pionírok főtanyáján) a meghitt i párisi együttülés megszűnt, s a helyiség különülő, egymásra ellenségesen tekintő aszta- - lókra bomlott-. Egyre több helyen „eaffé noir”- nak, feketekávénak hívják a café nataire-t, s egyszer hallottam, amint a fölényes vendég Pesten megszokott unott hangkilejtéssel odevit a pincérnek „un noir“, egy feketét. S majd leesett az állam, amikor a párisi kávéházi asztalon megjelent a — viz. Egyelőre osak diszkréten, szel idén, poharat mlég nem adnak a kancsóhoz, de szakértők meggyőződéssel mondják, hogy a nagy újítás át fog tűrni, s az 1937-es világkiállításán egész uszodákat szervíroznak majd a kávéházi vendégeknek, mint Középeurópában. Mondanom sem kell: a sörivás győzedelmesen nyomul előre. „Rock” helyett már korsóban isszák. A felöltőkre akasztókat varrnak, s az éttermekben rendes fogasokat állítanak föl- Akasztó és fogas! Öreg párisimádóiintk Kö- zópeur apában méltán megbotránkoznak, ha (meghallják. A pénz megújul: egyre több a nikkel és .a pléh, egyre kevesebb a bankó. Busán vettem tudomásul, hogy az ősi bronz-; pénzek, a jó öreg császár kaokiás képéivel és , kecskeszakállával eltűntek, olasz, spanyol, gö-, rög tallérok sincsenek már, jók voltak 1850 óta, most egyszerre kivonták őket a forgalom- j ibói, A régi francia ágy helyét lassan-lassan átveszi a mi szűk ágyunk rendszere, nincs 1 többé szükség széles ágyakra. A vendéglőkben diadalmaskodik a menü-rendszer, aimi előbb jobb helyen lehetetlen volt, mert a vendég válogatni, turkálni, kéjelegwi kívánt az evés lehetőségeiben, most fáradtan örül, ha nem kell erőlködnie s eléje tolják a kész ételt, egyremegy, mit... Mint nálunk, Középeuró- pában- A Quartier Latinban a diákok nem hordanak kalapot, mint nálunk tíz év előtt. Az az érzésem, a kalapnemlhordás valahogy mindig a nagy szándék, a nagy tiltakozás jele az átmeneti időket élő ifjúságnál. A fő hasonlatosság azonban a daleszben van. Fáris drága, borzalmasain drága. De nem a középeuTópainiak, aki előbb sem pénzt költeni ment Parisba, hanem szerencsét próbálni, vagy bohémkedni stűszerű éhezéssel egybekötve. A középeurópai úri gőggel mondja a drágaságra: nem játszik szerepet, úgysem viszünk magunkkal pénzt. Ellenben drága az észak- és délamerikaiaknak, angoloknak és a skandinávoknak. Otthoni valutahigitásaik után szóba sem jöhet többé a rendes évi párisi kirándulás. Egymillió helyett alig jön százezer, e a belváros, ahol alig volt francia felirat, csak angol, s ahol a lakosság jelentős része pincérekből, hotelportásokbó'1, luxusüzlet esőkből, felbujtókból, slepperekböl állt, most olyan, mint a rétes, amiből hiányzik a töltelék. Amikor a Rue de Rívod! árkádjait építették, minden üzlet, ami ott volt, a járda Tnozaikköve- zetében kirakatta apró, színes kockákból a nevét a bolt elé, mintha jelezni akarta volna, hogy léte kősziklába vésett és örök. Évtizedekig harmónia volt a boltok és a kövezeten álló nevek között. Az idők szörnyű változásá- nak a jele, hogy most hirtelen egész mais nevek kerültek az üzletekre, mint ami a kövezeten áll. Mintha a kivésett mozaik régi, meg- i szűnt boltok sírfelirata volna. Pária & csapást nehezen viseli el Beleöregedett. Megtrotykosodott. Megkopott, tüze kialudt. Mintha a Notre Dame-on is láttam volna a megöreged est: a templom egyre fehérebb lesz, egyre őszebb. Az ember szinte resteli és nem akar szólni, de néhány éves távoliét után az uj találkozásnál megdöbbenve veszi észre, az események mennyire megviselték a várost. Utódai túlszárnyalták. Név-York, London aránytalanul fiatalabban hat, nagyvárosiasabban. főleg modernebbül. Az ismert muzeális dolgokon s az ismert sajátos párisiasságon kivül nincs látványosság, ami esetleg újszerűségével vonzana. Házak, berendezések, arányok más világvárosokban bámulatra méltóbbak, frissebbek, változatosabbak. Az utas, aki valami rendkívülit vél látni, az ajkát biggyeszti, pedig nem így volt az Eiffel-torony, a fiatal Metró, az uj sugárutak, az első revük, az egyedülálló esti murik, a kezdődő autóforgalom, a fényűző lokálok nyílásának, a párisi divatnak korában. A párisiak érzik ezt. Tudják, hogy elmaradtak és nem vezetnek többé. A helyzet mélyen elkeseríti őket, gazdaságilag is nagyon érzik, s lelkűkben egyre jobban gyűl, gomolyog az elégedetlenség. Valaminek történnie kell, mondják, és háborognak. A város, amely az elmúlt tizenöt év alatt hajdani forrongásai termését aratta le és bezsebelte a múltért kijáró tiszteletet, most ismét elsődleges életet kíván élni. olyat, ami akár lendületével, akár borzalmasságával egyedül álló és újra világelképesztő. A kihalt Rue de la Paix sivatagi felszíne alatt gyülekeznek az erők, a francia nép gigantikus kirobbanási tehetségének erői. Páris most letört. Kommerciálisán kullog a másutt megharcolt eszmék után a politikában, a forradalmiságban is. De a hajlongó mailre d’hotel, akivel beszól lem, s akinek óles gall szeme egyszerre csak megvillant a sima arc mögött, amikor arról szólt, hogy nem jönnek az idegenek, mindenki lop s a maitre d’hotel ismét forradalmár akar lenni, mint ama békés foglalkozású őse volt, a borbély, akit Beaumarchais Figarónak nevezett el. Valami készül. Valami van a párisi levegőben . . . Stavisky óta akut a belső nyugtalanság, tudjuk. A párisi rájött, hogy korrupt a rendőrsége és sok a haszonleső ember a politikusok között, látja, hogy politikai életében hiányzik a konstansság, — s fölöttébb haragos emiatt. S látja, hogy nem jön idegen, ellenben az idegen otthonmarad s lesajnálja Párist. Ezt Paris nem viseli el. Érezni a levegőben, hogy valami történni fog. Persze nem tudni, mi lesz az. Lehet, hogy egy nagy politikai változás, lehet, hogy forrongás, lehet, hogy a francia erő egy uj csodálatos alkotásban csattan ki s abban vezetődik le, tegyük föl, a világkiállításra megépítik a kétezer méter magas tornyot, s tornyokban ismét Páris fog vezetni, ami megnyugtató gőggel tölti el a helybelieket, talán uj éjszakai pikantériák keletkeznek, különleges lokálok, hogy az idegenek álla leesik és újra Párist fogja emlegetni mindenki, — de valami történni fog, okvetlenül, elmaradhalallanul, az érdeklődés és az idegenforgalom felfrissítésére. A bíróság előtt folytatódik dr. Merhaut kórházigazgató és Ungvár város konfliktusa A városi tanács a kórházigazgató egészségi állapotának megvizsgálását kérte Dr. Merhaut az egész tanácsot beperelte ■ Elrene . ik a valódiság bizonyítását Ungvár, január 23. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Évek óta folyik a harc Ungvár városa és a városi közkórház igazgatója és sebészorvosa: dr. Merhaut között, aki nem akarja a Yárost mint a kórház tulajdonosát felettesének elismerni és egész sorát: követte el ama intézkedéseknek. amikkel úgy az intézménynek, mint az orvosi karnak és a betegeknek kellemetlenségeket., avagy kárt okozott. Dr. Merhaut ellen számos feljelentés és panasz ment a minisztériumig. Történtek is vizsgálatok a legkirívóbb eseteivel kapcsolatban, eredményt elérni azonban a város nem volt képes. Hozzájárult ehhez még az is, hogy A bírósági tárgyaláson a tanács tagjai nem voltak hajlandók nyilatkozni a tanácsi határozatot megelőző tanácskozás részleteiről, mivel a tanács tárgyalásai bizalmasak. Csupán dr. Jutkovics ügyvéd, tanácstag ismerte be, hogy a Merbautra vonatkozó indítványt ő tette. Erre dr. Merhaut dr. Jutkovicsot állította bíróság elé becsületsértés címén, mire a, bíróság az alperes kérelmére elrendelte a valódiság bizonyítását. Az erről szóló tárgyalást kedden délelőtt 11 órakor nyitotta meg Pavlousek járásbiró. A tárgyalás iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, mivel a bíróság tanukként beidézte a kórház ösz- szes főorvosait és osztályvezetőit, valamint Hrabár Konstantin városi főpolgármestert is. Megjelentek a tárgyaláson dr. Bloch Henrik, dr. Rácz H. Lajos, dr. Hackel Sándor és dr. Dolinay kórházi főorvosok. A bíróság elsőnek Bloch főorvost hallgatta ki, aki elmondotta, hogy az ungvári kórháznak nincs Röntgen-apparátusa, mert ami volt, négy év előtt elromlott. A tárgyalás tart. Ha az arcszine fakó, szürkéssárga és tekintete bágyadt, ha szomorú, hangulata nyomott és nehéz álmok gyötrik, ha a bél túlságos rothadási folyamatai, gyormorfájás és epepangás kínozzák, olyankor tanácsos néhány napon át reggel éhgyomorra egy - egy pohár természetes „Ferenc József" keserüvizet innia. A orvosok azért rendelik már régóta a Ferenc József vizet oly gyakran, mert ez a rosszullét okát rendszerint gyorsan megszünteti és az egész szervezetet felfrissíti. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. a sebészeti osztály elnéptelenedett, mivel az operálásra érett betegek inkább a munkácsi állami kórházat keresték fel. Ezt igazolta a munkácsi kórház statisztikája, moly szerint az ungvári beteginvázió miatt az ápolási napok száma a tavalyi évben 70 ezerrel szaporodott. Naponta 20—30 ungvári beteglátogató jelentkezik hozzátartozóinak meglátogatására s a Röntgen-apparátust is na- gyobbrészben az ungvári betegek veszik igénybe, mivel az ungvári városi kórház Röntgen-apparátusa négy évvel ezelőtt el-, romlott s azt dr. Merhaut igazgató megjavit- j tatni elmulasztotta. Merhautnak a városi tanáccsal szemben való viselkedése az utóbbi időben olyanná vált, hogy a tanács nem tudta ennek indokát lelni, ezért egy tanácsülésen azt a határozatot hozták, hogy kérni fogja a város az országos elnököt, rendelje el dr. Merhaut egészségi állapotának megvizsgálását. Mikor ezt tudtára adták a kórházigazgatónak, az igazgató — becsületsértés címén — az egész városi tanácsot bíróság elé állította a jwlgármeeterrel együtt Olajsztrájk Olajországban Veszedelmes ntunltósRiozsaSom Mexikóban ■ A néma lampico Mexikó, január 23. Mexikóban olajsztrájk ütött ki, amely a döntőbírósági tárgyalások ellenére egyre veszedelmesebben terjed. Ma a Califor- nia Standard Oil Company munkásai is sztrájkba léptek. Az országban, amely elsőrendű olajtermelő, elfogyott a benzin, ámbár a kormány a külföldi benzin szabad behozatalát engedélyezte és 350.000 liter benzin máris Mexikóba érkezett Északamerikából. A gépkocsik legnagyobb részét benzinhiány miatt le kellett állítani. A néhány működő benzintöltő állomás előtt hosszú autósorok állanak. Tampicoban ma általános sztrájk ütött ki, melyben 20.000 munkás vesz részt. A sztrájk oka az autóvezetők és a fuvarozási vállalatok között támadt ellentét. A köztársasági ehlök közbelépése ellenére a konfliktus egyre élesedik. Tampicoban a villamosáramszolgáltatás is szünetel. Brüsszelben óriási tömeg tüntetett a kormány fizetésié szállító rendeleté ellen, A tüntető menet ólén rendőrük sorfala halad. 5
