Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)

1935-01-20 / 17. (3569.) szám

KU| « U-iW

' i'4 * JLfAli 111 -tvL«M*r

AsSzOnYoK LApJA

.-gv>a^.-gav -g^. vatvyiciv ,4^ z^is i*tli

Hollywood, január.

Egyévi newyonki tartózkodásom alatt majdnem valamennyi ie-merősöm hurodUkodott ’eg- alább egyszer, — amin nem csodálkozom, amióta a hivatalos statisztikában oi'vastam, hagy Newyork lakosai átlagban évente kétezer cserélnek lakást! Ez persze nőm jelien ti azt, hogy a Filth A verne palotáinak boldog mMiounos- tulajdonosai és a gazdagabb középosztály is nyakra-főre költözködik ('bár köreikben is szokás. hogy hirtelen elhatározással becsukják vagy épipen bérbeadják barátaiknak a házaikat és ők magúik szállodában, délen, vagy Európában töltenek egy-két évet), hanem ez az átlagszám onnan származik, hogy a szegényebb osztály évente még gyakrabban is hűre óik odik.

Itt Hollywoodban, ugyanez a.z eset: ha a címkor }ó-<><--*kérüet végignézem, majdnem valamennyi Ismerősöm lakást cserélt, mióta itt vagyok, kivéve azokat, akiik saját házukban és főleg saját bútoraik között laknak. De itt ritka a saját berendezés, úgyszólván mindenki bilin ro zott házat vagy lakást bérel, melyek a, legkisebb használati tárgyakkal is el vannak látva és lakatlanul is állandóan lakott benyomást tesznek.

A változás alkalmával nem nehéz megszokni az uj környezetek mert az itteni villáknak éppen Csák a külseje más, — az egyik spanyolos, a másik ó-angol, — de belül a megtévesztésig hasonlítanak egymásra- Valamennyit egyforma •gyepes élőkért veszi körül három oldalról, alacsony nyírott virágos bokrok között, mögöttük szélesebb gyep, pár gyümölcsfa, néhány pálma, és a, garázs. A villa földszintjén teremI nék beillő szalon az elmaradhatatlan kandallóval (ami csak ..hangulat4* kedvéért van jelen, minthogy mindenütt a pincében elhelyezett központi fűtés működik, mégpedig gázzal, amely csöveken át egyetlen gombnyomásra bármelyik Szoba, falán átmelegiti percek alatt az illető helyiséget), egészen kicsi ebédlő, egy másik kis uriszoba-féle és — a konyha mellett — egy „reggeliző szolba44, tipikusan amerikai intézmény, amiben éppen csak egy kerék asztal és néhány szék fér el. Az emeleten kát-há- rom tágas hálószoba és természetesen mindegyikhez 'külön fürdőszoba, (Nincs az a cseléd, aki olyan szobát fogadna él, amihez nem jár külön fürdő!)

A bútorzat mindenütt finom és Ízléses, egyáltalán rém tucat jellegű, egyénien csinos, kivétel nélkül mindenütt perzsa és kinai drága szőnyegek. Az ilyen ház bére ezüsttel és por- cel'.ánnal. finom fehérneművel havonta 150— 200 dollár. Valamennyiben szívesen ellaknék akár életem végéig, de itt. az emberek megunják a helyet, más környezetet keresnek, — mindenki valahonnan messziről vetődött ide, nem éreznek otthonnak semmit, könnyen adják föl a tegnapot és azonnal föltalálják magukat a. holnapi uj környezetiben ...

Semmihez sem ragaszkodni, még a saját külsőnkhöz sem. — ez a vezető motívum. Az ember gondol egy merészet és másnapra átformálja egész típusát, átstilizálja önmagát. Viszont a foglalkozás nem kell, hogy nyomot hagyjon az ember külsején. Ismerek fiatalembereket, akik foglalkozást cseréltek itt az utóbbi időben. — ami éppen Olyan előitéletmentes rugalmassággal történik itt, mint miniden egyéb (aki ma orvostanhallgató, az holnap pár hónapra elmegy pincérnek és utána ledoktorál, — akinek nem megy a szőrmekereskedés, az áttér a.z újságírásra, rádiót árui! vagy női ruhát tervez stb.), senki sincs a mesterségéhez láncolva és semmihez sem elengedhetetlen az előképzettség. Egyetlen egy sem sajnálta otthagyni a régi foglalkozást, valamennyi otthon volt azonnal az újban, — aminek -egyik lényeges oka talán az, hogy este vagy vasárnap semmiféle különbséget nem észlelhet a szemlélő az egyformám jólö1'tűzött és kispoirtoilt külsejű fiatalokon, akár baokhivatálnok, akár épitőmunlkás az illető. Itt nem sokra menne a razziázó pesti detektív a „mutassa a kezét44 felszólítással, mert nincs az az amerikai kőműves, gyári napszámos vagy kőtörö, aki ne dolgoznék vastag bőrkesztyűben és ne manikűrözné meg a körmeit!

Mióta az arcplasztikát oly tökéletesre fejlesztették, jónéhány üzletemberről hallottam, hogy ..megcsináltatták magukat44 azaz kife- szittették a, bőrüket, lenyiirbáltatták elálló fülüket, vagy megrövidi ttették az orrú Icát,! Férfinál is fontos itt a megnyerő jó külső és a feltűnőéin szép férfiak országában, Amerikában nehezebben talál elhelyezkedést az, akit nem áldott meg a természet vonzó arccal. Misnek bendikeppeltesse magát ezzel? Egy kis operáció és a frissen sült Adonisz talál állást magának ...

A nőkről ne is beszéljünk. — azotk többnyire hetenként változtatják a típusukat. „Hogyan tetszik az uj hajszínem? Mondd meg őszintén, mert még nőm végleges. Ha a muithetit jobban szereted, visszacsináltathatóm még44 — szól hol egyik, hol másik platinaszőkéből Ti- z-ian-vörösre vedlett, vagy tüzes spanyol szépségből hamvasszőke praerafáelita-rnadonnává szépült fakult barátnőm Hollywoodiban. De ha már pár hétig kibírják egyazon hajszínnel, akkor legalább hol a kilencvenes évek frufrus, esupaeztfüilü divat.iák hordják a fejükön, hol

esupaloknis kislányfejet kxeáltatnak maguknak, höl pedig Medúza kigyóhajzatávaJl kacérkodnak, ami Antoine mester legújabb ötletének fölei meg.

Glaudette Colbert, aki a Kleopátrát még fekete hajával játszotta, múlt vasárnap, mikor kimentem hozzá teniszezni, már vörös fürtök- kel fogadott. A sötét haj „rosszul fotográfiái; ó- diik“ és éppen ezért Karén Morley, egyike a legérdekesebb és legmélyebb, legújszerűbb amerikai színésznőknek, szintén befestette arany- szőkére gyönyörű világosbarna haját aiz óimult hetekben,, hiába könyörögtem, hogy ne tegye. (De végeredményben igaza volt v-ele, mert most még jobban dominál sápadt kis iskoiláeláuy-orcában két nagy sötét szeme.)

Múltkoriban Paul Muniékrál vacsoráztam és egész vacsora alatt azt hittem, hogy a- házigazda, aki egy bányamunkás kosztümjében volt jelien (mert vacsora után visszament a stúdióba, hogy a „Fekete pokol44 főszerepét tovább játeza), parókát visel: vöröseeszöke volt, holott a nyáron mint koromfeketét ismertein meg! „Ó, az sem volt a saját hajszínem44, mondta nevetve elámulásomon. ..akkor egy mexikóit játszottam, hát feketére kellett festetnem a hajamat, — most szőke kéllett, mert égy szláv bevándorlót játszom és ez a világos haj jobban is üt el a sötét szénbányaháttértöl. hát megint át kellett festetnem!44

Néha torzouborz szakállas vágj- nyalkabajszos köszönőkben képtelen vagyok felismerni a borotvá’tarcu színészeket, akikkel társaságban találkoztam, — égy-egy szerep kedvéért hónapokig teljesen idegen külsővel élik a világukat* De ml ez nekik, mikor a legtöbben a nevüket is megváltoztatták, mikor a mozipá'lyá- ra lépték és még a keresztrevüknek sem kegyelmeztek meg...

Igen sok férfisztár operáltatta, meg az orrát és most folyik valóságos akció annak érdekében, hogy egy újonnan feltűnt, európai színészt, akinek a jobb profilja kitűnő, de a balon ..nagyon lelóg az orra hegye44, rá tudjanak beszélni a. műtétre, amely töl egyelőre idegenkedik még. Pedig nem jár fájdalommal és csak három hétre kell eltűnni a.z emberek közül!

Aki orrot akar változtatni, annak a.z orvos egész mintakollekció-rajzot mutat, amiből kikeresheti a neki tetszőt, akár fitosát, akár klasszikus görögöt vagy egyenes angolosat. De azért, előfordulhat, hogy az ember téved és

Becsülefügy

a levegőben

Irfa: Dienes Adorján

A londoni Eaee-klub kényelmes divánjain elnyúlva szivaroztak az urak. Mindegyik az öreg Templer tábornokra irányította tekintetét. aki mosolyogva nézett körül;

— Ti azt számoljátok elő, melyiknek menynyi párbaja volt és ezek közűi melyik volt a legérdekesebb. Nekem, gyerekek, csak egy párbajom volt...

— Lehetetlen! a.fiatalabb éveiben oly sná.j- dig Templer tábornoknak? — szólt közbe Westalby lord.

— Ugyanannak, igen — folytatta az öreg hadfi — csakhogy ez az egy párbaj iölér rend- ki. vű’.éségévei a ti húsz párbajaitokkal. Igaz. hogy az egész ... eh ... hm ... olyan 1 égből ~ kapott.

Az urak csodálkozó megütközéssel néztek Templerre. Hogyan, ez a tökéletes gentleman és ez a karakteres öreg katona valótlan dolgokat akar nekik életéből feltálalni mint tényeket? Ez kissé nagyon furcsa. A tábornok látta, a hosszuranyult arcokat s jól mulatott rajtuk. Fölnevetett:

— Ha-ka! ti urak. Kérve kérlek benneteket- halasszátok el még rövid időre a választmányi •gyűlés összehívását, mely in korrekt valótlanságokkal való handaband'ázás miatt kigolyózásomat javasolná a klubból. Meghallgattok hát?

•— Halljuk, halljuk! — szóltak megnyomott, hangsúllyal az urak. anélkül azonban, hogy nagyobb érdeklődést, mutattak volna, az el- mondandók iránt.

— Nos hát. — kezdő a tábornok — ezelőtt negyvenkét, évvel az aviatika, mostani állásához képest csecsemőkorát élte. Az óceánrepülés utópikus fogalom volt, Zeppelinek még nem úsztak a iégürben, de irfög Bleriot is mint gyermek legföljebb a körhintán repült. A mostanság körü’őttürk röpdöső hadi és személy- szál'itó aeroplánok ezrei helyett akkoriban itt az aldershoni síkon elég szerény keretek között működött hadi behajózásunk iskolá ja. Parancsnoka Brighton ezredes volt. én magam mint őrnagy voltam oda beosztva. Volt negyvenöt léghajónk, mindegyik átlag 350 kg teher képes, mindegyiknek szerkezete egy kétlo- vas szekéren volt elhelyezve, melynek kelése tizenhat katonát kötött le.

Egy napon hölgylátogatóik érkeztek Londonból táborunk megtekintésére. Az ilyen látogatások nem tartoztak a ritkaságok közé, azonban ér soha nem vettem szívesen azokat, Mert mindenesetre voltak léghajóinkra vonatkozó hadititkaink, melyek iránt a kiváncsi hölgyek nagy érdeklődést tanúsítottak és hát... a külhatalmak akkoriban is már ügyes kémekkel s különösen kémnőkkel rendelkeztek. Nem lehetett tudni, a bájos dél nő-látogatók közül nem volt-e valamelyik ezek közűi való. Nem gyanakodtam egyikre sem, csak hát elővigyázatos voltam. Brighton ezredes azonban, mint afféle aglegény, a szépnemnek nagy tisztelője volt és felszólított, hogy hölgyismerőseinek mutassam meg töviről-hegyire a léghajók kezelését és szerkezetét. Én feleltem:

— Ezredes ur, ezt nem tehetem meg.

— Ugyan miért? — fortyant fel Brighton.

— Mert titkaink vannak és ér nem bizhatok meg senkiben sem.

— De a hölgyek személyes és bizalmas ismerőseim!

— Még akkor sem és éppen azért nem.

— Őrnagy?! Ez gyanúsítás és ezzel a. szóval személyemet sértette meg.

— Ha igy gondolja ezredes, állok rendelkezésére. Segédeim majd elintézik a többit.

— Nincs rájuk szükségünk — felelt zordo- Dan s rövid gondolkodás után az ezredes — elintézzük ezt itt helyben magunk é6 hivatár sunk eszközeivel. A kihívó én vagyok, én határozom hát meg a párbaj föltételeit s körülményeit is.

Újból szünetet tartott, majd összefont ‘karokkal megállt előttem és szikrázó szemvillanással mondta:

— Felszállóink két léghajóra és fönn a magasban nem egymásra lövünk — ez banális és sablonos megő’dás lenie — hanem légba- jóinkra tüzelünk. Valamelyik léghajó le fog zuhanni s akkor — rendezve van ügyünk.

A klubtagok most már érdeklődéssel kezdtek figyelni Templer szavaira és Westalby lord megjegyezte:

— Igen. igen. Obcmin de Daines fölött a levegőben magámnak is volt két ilyen viasko- dásom, anno 1917.

— A hasonlat sántít, kedves lordom — legyintett kezével Templer — mert nem lehet egy kalap alá vonni a nagy háború fürgén és

ügyesen operáló repülőgépeit a mi akkori nehézkes é6 ügyetlen léghajóinkkal.

De, hogy folytassam, Brighton ezredes kijelölte a Trafik és Height nevű két léghajót. Rozoga alkotni unj volt mindkettő és már kiselejtezésre voltak kiszemel ve. Nem kellett hát félnünk, hogy komoly felelősségre vonnak, ha átlyuggatjuk burkolatukat. Egy órai idő volt szükséges arra, hogy a tizenhat ember léghajóinkat emelkedésképessé tegye. Ez idő alatt megírtam pár levelet, hiszen nem tudhattam, mit hoz számomra a közeljövő.

Fölszántunk. Brighton a Truthra, én a Heiightre. Altisztet nem vittünk magunkkal. Jó messzire, de mégis lőtávoion beiül lebegtünk egymástól párszáz méter magasságban, midőn az ezredes heves tüzelést kezdett gömböm ellen. Én sem hagytam magamat és igy ugyancsak puífogtak a golyók gömbjeink burkolatán. A Height valamivel följebb lebegett, mint a Trut.ii. azonban egyszerre csak hallani s érezni kezdtem, hogy a köneny fütyülve tódul ki a gömbön, az ezredes golyói megtették hatásukat: süllyedek 6 ugyanakkor egy hirtelen támadt szé'roham egyenesen a TrutJh felé sodor. Ez pedig különös módon egy helyben állott, vagyis inkább saját tengelye körül forgott. És én föltartózhatatlanul, ereszkedtem és rohantam neki a Truthnak, Miért éppen felé rohantam? Ezt akkor, azokban a rémes percekben. nem tudtam megmagyarázni.

Csak később jöttem tudatára, hogy a Trufih légtölcsér kellős közepébe került és a Heigh- tet az áramlat a tölcsér széléről annak központja, tehát a Truth felé vitte. Egy pillanat még és a Height teljes erővel nekiütődött a Truthnak, kosaram pedig a lendület hevében előre lebbent s a Truth gömbjét tartó hálózatos kötelekbe szilárdan belebogózott. Azonban «> erős lendület mindét léghajót kicsapta a ’égtölcsér magjából és most már együvé kötözve a szél szeszélye álta1 együtt is rohar- tunk keletnek, a tenger fe’é. De közben süly- .yedtünk is rohamosan, hiszen golyóink mindkét gömböt alaposan elintézték.

Az én helyzetem sem volt rózsákkal ágyait, azonban Brighton határozottan élet-halál között lebegett, Sokkal lentebb függött, mint én s igy a t enger vizo mihamar elérhette, de meg

I kosarának kötelei közül kettő az összeütközés alatt elszakadt és csak nehezen tudta magát a teljesen ferdén álló kosárban fenntartani. Felvonni őt magamhoz... De hogyan? A vontató kötelem! ott hevert mellettem, azonban, mig azt a hálózatból kibogozhatom, ez időbe kerül. Lekiáltottam hozzá:

— Kitartás! leeresztem a kötelet, kússzék föl rajta hozzám.

— Nem birok. Karjaim már zsibbadoznak — kiáltott vissza — ne törődjék velem, én elvesztem.

Mintha ez utóbbi szavának cáfolata lenne, süllyedő rohanásunk irányából parti gőzös tűnt. föl. Elénk manővrirozofct, ám az ezredes kosarával együtt már víz alá került- Nem vesztegettem egy pillanatig sem az időt.: le- kasztam a köteleken hozzá a víz alá. Akkor értem le éppen, midőn aléltan elengedte a kötelet, Még elkaphattam ruháját és a felszínre küzdöttem föl vele magamat, A hajó közeliinkben volt, kihalásztak bennünket. A Truth és Height — mint később megtudtam — teljesen roncsolt állapotban francia partra vetődtek, még akkor is egymásba kötözködve...

Midőn az izgalom é6 alapos nátha kiheverése után először találkoztam az ezredessel, kezét nyújtotta és csöndes hangon igy szóit:

— Igaz, hogy rendkívüli körülmények között, de életünket ugyancsak kockára tettük s egyúttal eleget tettünk a lovagiasság szabályainak — fönn a levegőben. Sőt ezenkívül ön még életemet is megmentette. Köszönöm ezt önnek, őrnagy!

— És a látogató delnők mit szóltak mindehhez? — érdeklődött megint csak Westalby ■lord.

A tábornok megingatta fejét, s komoly arccal föleit:

— Ezek bizony szegény Brighton ezredes életébe tragikusadban kapcsolódtak bele. mint maga bolondos légi párbajunk. Egyiket a hölgyek közül, mig mi fönn a levegőiben hadakoztunk egymás ellen, kémkedésen kapták rajta s elfogták. Tanuk igazolták, hogy ellenkezésem dacára Brightou mindent meg hadseregből. Én a két léghajó önkényes ma- cránhaszuálata miatt megúsztam egyhónapi akart nekik mutatni az aldcrshoni táborban. Várfogságot kapott, azután elbocsátották a szobafogsággal.

Fő a változatosság — lakás, haj és... orr dolgában