Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-11 / 9. (3561.) szám
4 T>R\GAlA\\GtzVRHIUIiAI> 1935 Mamiir 11, pén<<*. Dzsingíz khán igazi arca Egy angol iró fényt dérit a világtörténelem legnagyobb rejtélyére Prága, január. HaroM Laimlb könyve, ha nem is oszlatja el teljességgel a homályt a világtörténelem egyik legtöbbet vitatott rejtélye körül, mindenesetre megfoghatóvá teszi a történelem legnagyobb hóditójának alakját és néhány markáns vonással megrajzolja azoknak az erőknek irányát, amelyek hátszáz évvei ezelőtt sorsdöntőén alakították át a világ nagyobbik felének képét. A jellemzés, amit a szerző Dzsirgiz kihánról ad, mintha még hatása alatt állana azoknak a rém öle tszülte legendáknak, amelyek ennek a kétségkívül nagyvonalú államfőrfiunak útját kisérték — mintha maga is Roger Bacon véleményét osztaná, aki anti- krisztus küldöttjét látta Dzsingiz khánban, aki Gőg és Magóg földjéről indult el, hogy fcörü'l- horodozza a földön a Halál és Pusztulás szellemét. A riadt megiüetődés, ami a könyv lapjairól néha megcsapja az olvasót, éreztetni akarja azt a különös lélektani hatást, aminek varázsa nélkül valóban lehetetlen megfogható képet alkotni magunknak erről a nomád katonai zseniről, aki nemcsak az elért eredményeket tekintve szárnyalta túl Nagy Sándort és Napóleont, hanem katonai és államférfim erények tekintetében is. Mert például hadseregét soha nem hagyta cserben, amit Napóleon többizben megcsinált és birodalma halála után nem hullott szét, mint például Nagy Sándoré. Lamb a rejtélyt, amit a történelemtudósok nemcsak, hogy nem igyekeztek mindeddig megfejteni, de nem is tulajdonítottak jelentőségéhez méltó figyelmet neki, egyetlen mondatban foglalja össze: „A nomád vadász és pásztor három birodalom hatalmát gyűri le, a barbár, aki soha nem látott várost és nem ismeri az írást — ötven nemzetnek szerkeszt törvényt." Három hadjárat A három birodalom, amelyről a szerző említést tesz, az akkori világ három legnagyobb birodalma volt. Mind a három fejlett városi kultúrával, iparral és földműveléssel rendelkezett. Ezen felül az egyiknek katonai haderejével Európa a keresztes háborúk során már hosszú idő óta reménytelen harcban állott. Az első, akit legyőzött, Közép-Áz6ia leghatalmasabb uralkodója volt, János preebyter, akinek titokzatos személyével az akkori irók és kutatók sokat foglalkoztak s aki először pártfogásába fogadta a mongolokat. A második nagy uralkodó Kína uralkodója volt, aki a mai Peking közelében lévő Jenkingben trónolt. Kínában akkor két dinasztia osztozott a hatalmon, az északi rész fölött a Ohin- vagy arany-dinasztia, a déli tartományok fölött az idősebb Sung-dinasztia uralkodott. A mongolok nomád csapatai a kínai nagy falon átkeltek, bevették a városokat, földönfutóvá tették az uralkodót, trónjától és kincseitől megfosztották. A kinaiak közül, különösen a kínai császárok által leigázott harcias népek közül sok vitéz csatlakozott Dzsingiz khán hadseregéhez. A tudósok, orvosok, csillag- jósok és papok ezreit vette fel kínai hadjárata során a nagy mongol hadsereg és cipelte magával birodalmakon és világtájakon keresztül. Ezáltal, noha a mongolok az Írott betűnek és a városi kultúrának nem tulajdonítottak jelentőséget, valójában széthordták olyan kultúrák magvait, amelyek eddig csak szűk körben, nagy fallal féltékenyen körülzárt világban pompáztak és éppen ezért alig fejlődtek. Amikor a nomád hadsereg Kína földjére tette lábát, ott már évezredes, hatalmas kultúrát talált s ennek a kifinomult, nagyvonalú állami szervezeten nyugvó modern császárságnak nem volt ereje ahhoz, hogy felvegye a harcot a nomád hadsereggel, amelynek vezetői nagyon sokszor akkor láttak először várost, amikor a meg- ostromlásához fogtak. A krónikák megállapítják, hogy a mongol hadseregnek a kínai háborúk Borán volt alkalma először egy fejlett ipari és agrárkulturával rendelkező országgal közelebbi kapcsolatba jutni, a mongolok életfelfogását azonban egyáltalán nem változtatta meg a magasabb kultúra, amelynek vívmányait észre sem vették. A kincseket szekerekre csomagolták, a városokat elpusztították, a lakosságot egyszerűen lemészárolták. A harmadik birodalom, amelyet a nomádok legyűrtek, az akkori izlám világ központi hatalma, volt, amelynek császárja, a kareszmi sah. Samarkand fényes palotáiban trónolt és onnan Irányította hatalmas birodalmának sorsát. Tagadhatatlan, hogy a kareszmi salh nemcsak erősebb és gazdagabb volt, mint a nomádok, hanem, sokkal fejlettebb kultúrájú nép fölött uralkodott s ez a nép, ellentétben a kínaiakkal, akik művészei voltak ugyan az állami adminisztrációnak, de a harcot, ha csak lehetett, elkerülték, — egy harcias vallás szellemében nőtt fel, maga is életelemének tartotta a hóditá6t és há- háborut, a katonai rend előkelő és kiváltságos rend volt, kitünően megszervezett, hatalmas és modernül felszerelt hadserege volt a sahnak, amelynek élén katonacsaládok harcias fiai állottak. Ez a hadsereg négyszer akkora volt, mint a nomádok hadserege és ezt a hatalmas birodalmat a mongolok a szó teljes értelmében kitörölték a történelemből, Kareszm-ről a történelem lapjain ma már alig történik említés, pedig, ha a mongolok el nem pusztítják a sah fényes birodalmát, talán a félholdas zászló nem kerül a törökök kezébe 6 talán az egész európai történelem más arcot kap. Az „Aníikrisztus" útja Dzsingiz khán, hogy leszámolhasson Mohameddel, a kareszmi 6ahhal, aki nem tartotta be, helyesebben megsértette a kereskedelmi szerződést, amit követeik utján két évvel korábban kötöttek, légvonalban mintegy kétezer kilométernyi távolságot kell megtennie hadseregével — még pedig olyan terepen, amelyen egy modern hadsereg is csak súlyos áldozatok árán tudna átvergődni. A hatalmas hadsereget Közép-Ázsia égbenyüló kopár hegy óriása in kellett átvezetnie, szakadékok és gleccserek között. Lamb megállapítja, hogy ennek az útnak a végén minden modern hadsereg kórház töl te lékké roskadt volna, a szőr- és bőrgunyába öltözött nomádokra pedig csak ezután várt az a feladat, hogy az akko- kori világ leghatalmasabb hadseregével szembenézzenek. A nagy sah mindjárt az első csatában, amelyet nem is a derékhaddal, hanem csak a mongolok oldalszárnyával vívott meg, döntő vereséget szenvedett. A mongolok két évig pusztították ezt a gazdag és modern birodalmat, a világ egy Ili leghatalmasabb uralkodója a -birodalmához tartozó tizenkét királyság területén bujdosott, végül is egy magányos szigeten éhség és ryavalya pusztította el. Mint koldus hullott el a nagy sah birodalmának utszélén. A virágzó városok sorát égették fel a mongolok, mindent összeharácsoltak. százezreket mészároltak le és visszatértek a Góbi-sivatag nomád szekérvárosaiba, amelyeknek sátrai alatt ekkor a világ legdusabb kincsei voltak felhalmozva. Dzsingiz khán ha’á’a után még kétszer özönlöttek rá a mongolok a világra. A második nagy roham idején két hónapnál rövidebb idő alatt valósággal végigpusztitották Európát, az Elba eredetétől az Adriáig három nagy hadsereget és tiz kisebbet vertek tönkre és Olmütz kivételével valamennyi ut- jukba eső várost elpusztítottak a mai Bécsújhelyig és Raguzáig. Egy nagy „real*sta“ Ezeknek a látszólag esztelen pusztításoknak a mongolok szemében értelmük volt A mongol ugyanis rém tulajdonított jelentőséget semmiféle kultúrának, és úgyszólván semmit 6em értek szemében az irodalom, zene és politika fur- fangjai Dzsingiz khán, amikor figyelmeztették esztelen mészárlásaira, vállat vont és azzal felelt: — Vájjon mi jobbat csinálhatnék velük? A városokat azért rombolták le, mert, szerintük, a jó legelők és földek többet értek, mint a márványpaloták és kár elvenni a helyet értelmetlen kőrakásokkal az állatnak szolgáló legelő vagy a termőföld elől. Az embereket pedig azért irtották ki, mert kevesen voltak, nem tudtak volna elegendő őrséget hátrahagyni a meghódított országokban, hogy fenntartsák a rendet és biztosítsák a mongolok uralmát. A harcosokat, akik nem pártollak hozzájuk, avagy akiikiben nem biztak, lemészárolták, ’ de kardélrc hányták az aggokat, gyerekeket és asszonyokat is. Csak a kézműveseket és a papokat kímélték, akiket magukkal vittek. Dzsingiz khár egyébként nemcsak korának, de valószínüleg minden idők legnagyobb „realista uralkodója" volt. Szinte példa nélkül álló hatalmát soha nem tulajdonította földöntúli erőknek, hanem jó hadseregének, soha nem csinált semmit, amit céltalannak tartott A nevéhez fűződő legendákban nem hitt, de gyakran használta például az „Isten ostora" elnevezést, amit a mohamedánok adtak neki pusztító hadjárat idején — ezt a félelmes nevet akkor használta, ha érezte, hogy valahol kellő hatást tud vele elérni Lamb megjegyzi róla,, hogy nem volt próféta, mint Mohamed és nem is vágyott személyes hatalomra, mint Napóleon vagy Nagy Sándor, politikai hatalmat se akart szerezni magának a világ fölött, egyszerűen azt hitte, hogy csak úgy tudja megszerezni népének mindazt, amire szüksége van, ha leigázza a többi népeket. Amire nem volt szüksége, vagy aminek nem tudta hasznát venni, azt egyszerűen megsemmisítette, amire azonban szüksége volt, azt elvette. Népének igen szigorú törvényt adott, amit nem volt szabad megsértem, de a vallásokkal szemben türelmes volt. minden val’ást tiszteletben tartott, de nem hitt egyiknek sem. Dzsingiz khán hadserege Dzsingiz khán hatalmának alapja a hadsereg volt, amelynek megszervezése személyes müve volt. Senkitől sem tanult és soha egyetlen csatában nem szenvedett vereséget, minden hadműveletet maga irányított; a sakkjátékos józan és nyugodt biztonságával vezette csapatait. Minden helyzettel szemben feltalálta magát, a mongolok használták először a lőpori is. (Valószínűleg az sem véletlen, hogy a lőpor mindkét európai .feltalálója abban a korban élt, amikor a mongolok betörtek Európába.) A lőport azonban inkább csak ijesztésre használták, mert ágyúik nem voltak. Nem használtak páncélt, mint az európai vitézek és az európai seregeket többször megverték. Hadgyakor'atuk félelmes vadászat volt, amelynek szabályait mindig a khán szabta meg. A vadászatban résztvett az egész hadsereg, hatalmas, többszáz mérföldé© arcvonalba fejlődtek és félkörbe hajtották maguk előtt az őserdő minden vadját, szarvasokat, vaddisznókat, tigriseket, farkasokat, — az állatot hajtás közben tilos volt 'leölni. A hetekig tartó hajtás szűk gyűrűt vont az állatok köré, amikor a gyűrű bezárult, akkor egy megadott jelre elsőnek maga a khán lovagolt be a feldühödött, vadakkal zsúfolt körbe, kiszemelte a legféktelenebb vadat és megölte. Ezután egyenként a tisztek kerültek sorra. Képzelhető, hogy az a katona, akinek ebben a gladiátor-játékban meg kellett állnia a helyet, nem ijedt meg a saját árnyékától. Különben is a mongolok nem értékelték az emberi életet, ezért viseltek el minden szenvedést és megpróbáltatást, ezért viselkedtek haPrága, január 10. A nemzeti szocialista Ceské Slovo „Mi készül az iskolaiigyi politikában" cimü, hosszú lére eresztett cikkében azt közli, hogy az országos iskolatanácsokról szóló s nagyjából a Dérer 1932 karácsonyán nyilvánosságra hozott törvénytervezete alapján készült törvényjavaslat jelenleg több hónap óta tárcaközi észrevételezési eljárás alatt áll. E javaslat szerint a pozsonyi és ungvári iskolaügyi referátusok megszűnnének, mint ideiglenes intézmények s helyüket az országos iskolatanácsok foglalnák el. Az iskolatanácsok autonóm szervek volnának, amelyben az összes pártoknak s a tanítóságnak is volna képviselete a demokrácia elvei alapján. Egyelőre vita folyik az iskolatanácsok választási rendjéről és a szakosztályok hatásköréről. Az iskolatanácsok megvalósítása — Írja a lap — nagy haladást jelentene, mert ezzel kapcsolatban megoldanák a nemzeti kisebbségeknek az iskolatanácsok szakosztályaiban való képviseletét is. A Ceské Slovo azt is ígéri, hogy a körzeti polgári iskolák megszervezéséről szóló javaslat sorsa is jelentősen előrehaladt. E kérdést úgy akarják megoldani, hogy a költségek legnagyobb részét a járásokra hárítják át s így a pénzügyminiszter nem ellenezheti e polgári iskolák megszervezését. Tudvalevőleg ugyanis lálmcgvető bátorsággal a harcban és ezért voí- tak kegyetlenek legyőzött ellenfeleikkel szemben. A hadsereg egyébként nem volt túlságosan nagy. Lamb szerint a „tatár khán irtózatos hadseregéről" szóló legendáknak nincs alapjuk. A mongol hadsereg negyedmillió katonánál soha nem számlált többet. Dzsingiz khár egyébként akárhol volt — pe< dig sokszor ezer mérföldnyire Karakorumtól —* maga igazgatta hatalmas birodalmát. Kitűnő futárai és futárutjai voltak, a modem hadviselés vívmányai közül a felderítő munkát sokra becsülte. Kémei utján mindent tudott a vele szemben álló hadseregről, mielőtt elindította katonáit. A mongolok történelmi öröksége Történelmi jelentősége abban van, hogy ledöntötte az akkori világ szinte áthághatatlan korlátáit és egymásba ömlesztetté három har talmas kultúra folyamatait. Másodszor pedig a mongol világbirodalom adta a világtörténelem eddig ismert legnagyobb kereteit, amelyeket azután más erők töltöttek ki, de amelyeknek körvonalai még ma Is láthatók. Annak, hogy Ázsiában olyan hatalmas birodalmak keletkezhettek, mint például Kina és Oroszország, míg Európa mindig csak kisebb országokra szakadt, a mongolok nagy egységesítő munkájának az eredménye. Oroszországban a mongolok előtt egymással folyton harcban á’ló hercegségek állottak, hasonló volt az eset Kínában, a mongolok briodalmában azonban béke uralkodott, mert az irtózatos pusztítások árnyékában senki nem mert mozdulni. Európa sokat szenvedett a mongol betöréstől, de nagy kérdés, mit köszöntet nekik, amiért megakadályozták egy nem nomád, tehát sokkal veszélyesebb világhatalom kibontakozását. Az izlám hatalmának gerince ugyanis Ázsiában volt s mikor a mongolok legázolták Kareezm eahját és Boikihara elpusztításával megtörték a kalifátus hatalmát, gátat vetettek az Izlám irtózatos erejű fejlődésének. Az a lendület, amely egészer Becsig vitte előre a szultán lófarkáé zászlaját, valószínűleg sokkal végzetesebb és sokkal tartósabb lett volna, ha az Izlám fejlődésének nem vet gátat a mongol közbelépés és ha a nagy arab néptenger szakad két évszázad, múltán Európára s nemcsak egyik nyúlványa, az ozmán törzs. Lehet viszont az is. hogy ha nincs a mongol nyomás, akkor Ázsia felé fejlő- dött volna az izlám hatalom és a nyugati küen- dülés el is maradt volna. Egy bizonyos, hogy e titokzatos hatalom, amely alig három nemzedéken át mozgott a történelem színpadán, átformálta a világ képét. UtoJló ivadékaik Nagy Katalin alatt vonultak vissza ismeretlen, fagyos hazájukba a Vo'ga- menti legelőkről. Krakorumot betemette a sivatagi homok. A világ mai urai, az angolok, a XVIII. században találkoztak össze velük Hir- dosztánbán. Ott voltak a mongolok utolsó birtokai és ezeket a birtokokat adták át az angoloknak. eddig a pénzügyminis-tórium ellenzésén akadt meg az erre vonatkozó tör vény javasat öt év előtt a bizottságban. A nemzeti szocialista lap végül harmadik helyen uj tanítási és iskolai rendtartást ígér. Az egész cikk nem érdemel nagyobb figy elmet. Közelednek a választások. Ez sok mindent megmagyaráz. Azt is, hogy a körzeti polgári iskolák szervezéséről szóló javaslatot a kulturális bizottság elnöke miért nem tűzte a bizottság tárgysorozatára öt éven át s miért most, a parlamenti ciklus alkonyán ígérget a Ceské Slovo hoszu lére eresztett cikkekben minden jót. A magyar kisebbségnek képviseletet a létesítendő iskolatanácsokban. A kérdés komolysága ellen vétenénk, ha a nemzeti szocialista Ceské Slovoval vitába bocsátkoznánk s megismételnénk az iskolatanácsok ügyében szövetkezett ellenzéki pártjaink régi követelését, s köztük a magyar nemzeti párt törvényhozói által még 1926 őszén készített és a miniszterelnöknek átadott javaslatot, amely a Morvaországban ma is érvényes úgynevezett Perek lex-en alapul. A nemzetiségeknek való ilyen ígérgetésekkel a nemzeti szocialista sajtószerv csak azt árulja el, hogy, úgy látszik, mégis csak komolyan kell venni azt a hirt, hogy ez a párt is akar majd a választásokon magyar szavazatokra w dászni, ~-4 Választási lázában nagy iskolaiigyi reformokat igér a cseh nemzeti szocialista párt sajtója
