Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)

1934-12-23 / 218. (3549.) szám

♦PRXGSlA'VAGfesa^OTRli^ 29 m 1934 december — Karácsony. Mz egész kulturvilág nagy f énnyel ünnepli az „örők költőt** születésének kétezredik évfordulója alkalmakét Rómában Augustus korának fényes ünnepségeit eleve­nítik meg ■ Magyarország, mint a klasszikus hagyományok évezredes istápoíója, szintén megrendezi az ünnepi évet Mii jeleni Horatius a modern kor eszmei világában? Budapest, december 22. (Budapesti szerkesztőségiünktől.) A kulturvilág az örök költőt ünnepli abból az alkalomból, hogy ezelőtt 2000 évvel, Krisztus születése előtt 65 december 8-án déli Itáliának egyik kis községében, Vénuszában, megszületett Quintus Horatius Flaceus, a világirodalom egyik legnagyobb értéke. Felkerestük dr. Révay Józsefet, a klasszikus kor egyik legkiválóbb magyar ismerőjét, (hogy mondja el a Prágai Magyar Hírlap ol­vasóközönségén ek a Horatius-ünnepségék je­lentőségét. Dr. Révay épen most rendezi sajtó alá Horattusról írott nagy regényes monográ­fiáját, amely egyidejűleg több nyelven fog megjelenni és igy egyike a legílletékeseb- beknek Horatius jelentőségének méltatásá­ra- Készséggel állt rendelkezésünkre s a kö­vetkező színes és lebilincselő előadásban szó­lott a költőről és koráról. Az örök költő — A kulturvilág teljes egy esztendőn ke­resztül ünnepli a költőfejedelmet. 1904 de­cember 8-ától 1935 december 8-áig tart a ho­ratiusi esztendő. Ez az év miég egyszer figyel­mezteti a világ lelki isméié tét a költészet ér­tékére, mert nagyon elrugaszkodott- tőle. Ez a nagy elszakadás nem csak azért volt, mert háború volt, forradalmak voltak, gazdasági anarchia van, amelyben a mindennapi kenyér gondja a legelső, hanem azért is, mert az is­kola vadította el a világot tőle. Mindenki, aki a középiskolában latint ta­nult, tudja, hogy ott nem Horatius lelkét hozták közel hozzá, hanem nyelvtani pél­datárnak használták fel. Nem élvezet volt, hanem kínlódás a Horatius® zal való foglal­kozás. Pedig róla el lehet frázis nélkül mondani, hogy örök időkre szóló költő volt Görög mintákon tanult, de mégis egészen ró­mai és nemzeti, de emellett egyetemes is. Nem véletlen, hogy mikor a magyar nyelv és irodalom megújulásának korát élte, Ber­zsenyi és Virág Benedek hozzá fordult leg­inkább. Mikor a magyar irodalom Ady és egy csöppet sem neheztelt kedvenc költőjére. Horatius is nagyon szerette a császárt, ami­nek bizonysága, hogy végrendeletében min­den vagyonát a császárra hagyta. Ez különben a császári Rómában divat is volt. „Odi profanum vúlgus... — Tiburlban volt a villája, a mai Tivoliban, amelyen az Anio folyik Végig, több remek A klasszikus Róma — Milyen volt az a kor, az a millió, amely­ben Horatius élt és működött? Az akkori Róma élete sokban hasonlít egy 50 éves WILNROTTER óra- és ékszer cég Világvárosi dús választék — Versenyképes áruk KoSice, Stefanik u. 12. 50 éves Babits fellépésével újabb megújuláson ment át, Babits az egyetemes emberit vette ki be­lőle. Horatius tehát minden kornak szól és minden embernek. A horatiusi esztendő — A jubileum nagyon széles körű. Termé­szetes, hogy különösen szülőföldje, Olaszor­szág ünnepli meg pazar külsőségekkel két­ezer évvel ezelőtt született nagyságát. A római ünnepségek fénypontja a Carmen Saeculare előadása lesz. Korhű öltözékben, korhű rendezéssel újból felvonul a százados menet az örök város ucoá- irn és fiuk meg leányok kara adja elő a szá­zados éneket, épugy, mint a nagy császár ko­rában- Mert Augustus kedvenc költőjét bízta meg a Carmen Saeculare megírásával és Au­gustus kőbevésett végrendeletéből, — melyet Ankarában találtak meg, — a M'onumentum Anciranumból tudjuk, hogy a százados verset Horatius irta. — Magyarország egész kultúrája a klasszi­kus kor hagyományain épült fel és csak ter­mészetes, hogy itt is különösképen nagy ke­gyelettel ünnepeljük az örök költőt, akinek költészete nemzeti irodalmunk fejlődésére oly jelentős hatást gyakorolt. A horatiusi évet pontosan megkezdtük december 8-án, amikor a Klasszikus Műveltség Barátainak Egyesü­lete, a Pantheon, előadást tartott, amelyet Horatius emlékezetének szentelt. Förster Aurél egyetemi tanár gyönyörű előadása mél­tóképem áldozott Horatius szellemének. Ho­ratius verseit latinul és magyar fordításban szavalták. Verseinek jó része megvan magyaT fordításban, Virág Benedek és különösen Csengery János fordította nagy buzgalommal és eredménnyel több versét, de irodalmunkból hiányzik az igazi modern Horatius-forditás s a nagy költő emlékezeté­nek az volna a legméltóbh ünneplése, ha ez a forditás megszületne. — Az év során a Pantheon, az Akadémia és a La Fontaine Társaság rendez majd ün­nepségeket s a magyar rádió is több előadás­sal kapcsolódik be a horatiusi évibe. A ma,gyár kultuszminisztérium pedig a középiskoiák- ban ünnepelteti a halhatatlan költőt. A költő, akit nem felejtettek el — Horatius költészete kétezer esztendőn ét változatlan fényben ragyog. Ezt a költésze­tet nem felejthette el az emberiség. A kö­zépkor eleijének egy-két századát kivéve ez a hagyomány megszakítatlan és folytonos, épen azért, mert az életbölcsesség és a kiegyensú­lyozott emberiesség költője. Rengeteg sora ívéit szállóigévé. Már a római iskolában is klasszikus volt és tanították, pedig aiz isko­lában annyit szenvedett, mint Petőfi és egyik tanárát, Orbilirust halhatatlanná is teszi, amir kor megírja róla, hogy pliagosus, ütlegelő volt, bottal nevelt. A szükség tette költővé — Hogy költő lehetett, azt apjának, az egy­szerű falusi végrehajtónak köszönhette, -mert ő ismerte fel fia tehetségét és nagy áldozatok árán taníttatta. Már Venusiában Fiavius is­kolájába járatta és az ő kedvéért költözött (fel Rómáiba, ahol Orbilius Pupíllns gramma­tikai iskolájában, a legjobb iskolában nevel­kedett arisztokraták gyermekeivel együtt Aztán Athénbe ment egyetemi kiképzésre s mint 21 éves ifjú Brutus hadseregébe lépett, hogy a szabadságért küzdjön.. Amikor 42-ben Kr- e. Philippinél minden elveszett, amnesz­tiát kapott s visszatérhetett Rómába. A lesze­relt hadnagy állástalan volt- s nagynehezen szerzett egy adótisztviselői állást. Nagyon szegényes viszonyok között élt éts ő maga mondja, hogy a szegénység indítot­ta arra, hogy költészettel foglalkozzék. Mert abban a korban, Augustus és Miae- eenag korában, a vers elés elég jó kenyeret biztosított. Rómában voltak nagyon kitűnő kiadók, mint a Sosius testvérek. Üzletük, kereskedésük volt, az íróknak jó honoráriumot fizettek. Hogy mennyire megfizették az irói munkát, mutatja az az érdekes adat, hogy Augustus Vergiliusnak az Aeneis hatodik óntekében Marcellusróil irt minden soráért egy aranyat fizetett. A könyvkiadás egész Üzemszerű volt. A könyveket egy-egy kiadásban rendszerint száz példányban hozták ki, egyszerre diktál­ták száz rabszolgának, akik azokat perga- meutne Írták. Maecenas szárnyai alatt — Huszonhét éves volt Horatius, amikor feltűnt. Bemutatták Maecenasnak és ettől kezdve nem volt gondja. A császár figyelme is rá­terelődött. Augustus Maecenashoz irt egyik levelében pa­naszkodik, hogy nem győzi a levelezés robot­ját, szeretné Horatiust titkárának megfogadni. Horatius azonban annyira becsüli független­ségét, hogy a ceászáT magántitkárának állá­sát is tisztelettel elhárította, és ezért A/uguetus modern metropolis életéhez. A város külső képe ötemeletes házaival, szűk utcáival, márványtól és aranytól csillogó épületeivel, nyüzsgő és hangos embertömegeivel az is­mert világnak csodája. Antik értelemben tutfinomult,, luxuriózius város. Ha mai szemmel nézzük, a modern élet és modern kényelem városa. Nem tül­költek autók az uccáin, nem keringtek repü­lők felette, nem volt telefonja, de a gyorsjáratú állami postakocsikban taxa­méterek voltak felszerelve, az üzletekben meg lehetett találni a perzsaszőnyegtől, a kínai és indiai selyemtől, a keleti illatsze­rektől kezdve az arany-, drágakő- és ele­fántcsont ékszerekig mindent. A világ min­den emberfajtája nyüzsgőit uccáin. Maharadzsák, cserkesz és georgiai fejedel­mek, kínai és egyéb keleti követek járták a császárvárost, ahol összezsúfolódott a világ minden furcsasága, érdekessége és kincse. — A lakosság a pazar fürdőkben szórako­zott, melyek gőzfűtéssel voltak ellátva s még ma is használatban lévő vízvezetékek vitték beléjük a vizet. Színházaik, balettelőadások, gladiátori viadalok, exotikus állatviadalok s kocsiversenyek szórakoztatták a népet. Mind­ez ingyen volt; a császá'rok, főtisztviselők és hivatalra pályázók adták a játékokat, melyek mai értékben 200 000—10,000.000 korona költ­ségbe kerültek. A városi tömegeknek nagy­részt nem volt foglalkozása. A munkanélküli ■segély, melyet természetben osztottak ki, je­lentett© a panem-et, az ingyenes előadások a circensest. De mar Caesar óta napilapja van a városnak, az Acta D túrnia. Szerkesztősége volt, melynek élén a főszerkesztő, a procurator ab ActiS állott. Ebben a lapban minden érdekes hir megjelent. Természetesen voltak irodalmi klubok is, a mai kávéházi írói asztalok ősei. Akkor a könyvkereskedésekben gyűltek ösz- sze az irók, vagy a kollégiumok, irói Céhek helyiségeiben. Voltak irodalmi szalonok, mint Augustus, Maecenas, Asiniius Polio szalómja. Ebibe az irói körbe tartozott Horatius is. Ver- giliuseal együtt benső barátja a császárnak. Antik kor modern embere — Ebben a millioben élt Horatius. Amikor tehát költészetét vizsgáljuk, nem szabad el­felejtenünk, hogy minden izében modern ember volt, kit min­denek felett az élet érdekelt. De filozófus is volt kitűnő általános művelt­séggel s antik irodalmi felfogás szerint épen azért volt nagy költő, mert tökéletesen tudta használni a görög formákat. A latin iroda­lomnak ez volt a hellenisztikus korszaka. Horatius maga figyelmeztet Ars Poeticájá­ban, hojgy a költők édjel-nappal a görög min­viaesést alkotva. Isteni táj ez, hol Hadrianus osátorár is gyönyörű villát építtetett. Itt éli visszavonultam a profán világtól, teljesen egy­szerűen. — Miilyen lehetett, a magánélete annak al költőnek, aki különösen ódáiban a legfönsé* gesebfo gondolatokat szólaltatja meg? Az ódák névén nehéz Horatius leikéihez férkőzni, ez az ő hivatalos költészete, csupa páfhosz, ma­gasztosság, fenség, az ember csak ritkán jut szóhoz bennük. Szatírái és levelei mutatják meg az embert. Ezekből látjuk, hogy az az ember, aki a dús­gazdag kegyelmes unnak, Maecenasnak ba­rátja, akinek szabad bejárása van a császárt udvarba, aki szabadon válogathatott volna a nagyvilági szórakozásokban, leginkább ma­gányában szeret időzni. Főzelék, hagyma és kolbász az eledele. Irtózott a nagyvilági tár- sasélettől, az asztali luxustól, az 50 000 és 250.000 koronás lakomáiktól. A nők sem túl­ságosan érdekelték. Néhány szerelmes verse inkább csak görög versek utánzása. Nem volt Adonis. Alacsony, kövér, kopasz ember volt. Maga írja le igy magát. Augustus is tréfálko­zik egyik levelében Zömök kis termetével). De ebben a torz testben nagyszerű lélek lo­bogott, melynek fénye évezredekre lángol. modern metropolis tákon tanuljanak. Az eredeti latin nemzeti irodalom már jó kétszáz éve megszűnt, a gö­rög létt az ideál és épen a® a nagyszerű Horatius költészeté­ben, hogy a hellenizmusnak ebbem a kor­szakában ró mai nemzeti tártál óimmal tölti meg költészetét. — Augustusinak, a nagy bókecsászárnak szelleme Horatiust és Vergiliust is áthatotta.- Augustus a régi római erkölcsöt akarta visz- szaállitami a polgárháborúk zűrzavarai után és Horatius ebben a törekvésében volt egyik legfőbb munkatársa. Talán utoljára szólal meg az ő költészetében a régi római hazafi- ság érces hangja, amely azután a Krisztus utáni IV. századig elhallgat, hogy akkor a keresztény Prudentiusban szólaljon meg új­ra, de — persze — keresztény értelemben. — Ember volt. Filozófus, költő és hazafi. Háborúk után élt és irt, hasonló korban, mint a mai és épen azért talán soha annyira ak­tuális, mint épen ma. II j, Bolyky János: Bányász barátom Porba együtt hemperegtünk, a homokóránk rég pereg, két kezébe aláfolynak millióéves porszemek. Talán arany, talán gyémánt, álmaiból egy-egy darab, — markába, ha összieszoml, csákány izzadt nyele marad. Arcán csurran bús verejték, barázdát von a szén korom, esztendői elömlenek a fekete őshomokon. A „Magyar Család“ a legfiatalabb és legol­csóbb havi társadalmi, irodalmi és közművelő­dési folyóirat karácsonyi számában vezető he­lyen Mécs László versét közli a szerző arcké­pével. Karácsonyi tárgyú, pompás novellával szerepel Tamás Mihály „Karácsonyi fények** címmel. Ugyancsak karácsonyi novella Far­kas István „Játékvonat*1 cimü karácsonyi tör­ténete. Gyulai Jenő reáilgimnáziumd tanár a serdülő gyermekek neveléséről irt tanulságos pedagógiai cikket. Egri Viktor keleti mesével,, Gérecz Lajos „A magyar családról*4 irt kedves tárcával szerepel. Dr. Lukiniöh Frigyes, a Tu­ráni Társaság titkára liv-dalokat fordított, Erdőházi Hugó pompás verssel mutatkozik be a lap olvasóinak. Gazdag egészségápolási, ház­tartási és kozmetikai rovatában haszoné dol­gokat tárgyal. Kuiturkrónikája a magyar vá­rosok és községek kultúrájával foglalkozik, megemlékezik a pozsonyi magyar tanszékről, a magyar tankönyvekről, a községi könyv­tárakról 6tb. A lap karácsonyi száma gazdag jutalmakkal egybekötött pályázatot hirdet a középiskolás fiatalok számára. Könyv- és lap­szemléjében úgyszólván minden uj könyvet vagy folyóiratot ismertet. Nagy keresztrejtvé­nye a magyar irodalom, művészet és történe­lem ápolására szolgál. A lapot Farkas István iró szerkeszti. Az albumalaku, 20 nagy olda­léin megjelenő folyóirat évi előfieztési ára 12 számra 20 korona.. A szerkesztőség és kiadó- hivatal (Ipolyság, Újváros 2) készséggel küld mutatványszámot.

Next

/
Thumbnails
Contents