Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)
1934-12-23 / 218. (3549.) szám
rPl^CT-MACtoSR-HTRIiSB 1984 december — Kairéceony. 30 KARÁCSONY Irfa: Schalkház Sára A kis, nedves levegőtlen pinceszobáb&n ebiét volt. Az asszony valahol a váróéban szaladgált, ilyenkor mindig lehet néhány koronát keresni, sok üzletben kevés az ember e annyi portékát kell haza szállítani! A férfi nemrég jött haza. Kabátját rádobta az ágyra s a sötétben a tűzhely mellett fát keresett. Talált néhány darabot. Tüzet rakott. Aztán egy vedret fogott és felindult az udvarra, hogy vizet hozzon. Falábával nehezen, szánalmasan botorkált felfelé. Aztán visszajött és egy lábaskában vizet tett a tűzhelyre. Még tett-vett a tűzhely körül, aztán leült mellé. Egy pléhdobozt kotort elő zsebéből. Néhány komisz, keskeny cigaretta volt benne. Rágyújtott. Némán ült a sötétben. Komoran. Hosszan szívta a füstöt, melle nagyokat emelkedett, mikor kilökte száján. Aztán hazajött az asszony. Meggyujtotta a kis petróleum-lámpát és két-három kis csomagot tett az asztalra. — Mit hoztál? — kérdezte az ura. — Heringet, — mondta halkan az asszony és kibontotta az egyik csomagot. Heringszag- gal és hagymaszaggal lett tele a kis szoba. — Nagyon fáradt vagyok — mondta az asszony és nehezen leült. Az ura nézett Tá: — Sokat szaladtál? — kérdezte és érdes hangja meleg lett. Az asszony bólintott. — Érdemes volt? — kérdezte ismételten a férfi, de hangja most már kemény volt. — Érdemes volt? Lefutod a lábaidat és kiköpöd a tüdődet, mert... — hangja úgy bugyborékolt vészesen felfelé s az asszony, aki ismerte urát s tudta, hogy most hosszú keserves káromkodás következik, felállt és két Lépést tett az ura felé: — János. János, — mondta szomorúan. — Hagyd. A férfi elhallgatott, de mélyen morgóit valamit fogai között. — János ... akartam venni neked valamit ... de tudod, hogy ennünk sincs mit... hát csak ezt... A férfi felkapta fejét. Az asszony egy uj- ságpapiros-csomagot bontott ki s egy kopott, ócska, divatját múlt. de meleg nyaksált nyújtott felé. Az ura önkényt el énül is a nyakához kapott és megráncigálta rongyos, elnyűtt ingjét. — Az ócskásnál vettem — mondta az asz- szony. — De jó. A férfi kinyújtotta kezét és átvette. Az asz- szonyra nézett és szeme fényes volt. Az asszony még egy kis csomagot adott neki. Cigaretta volt benne. Nem Zóra. Sport. Karácsonyi cigaretta. A férfi zsebébe nyúlt. — Én csak ezt — mondta — s egy olcsó, három koronás harisnyát vett elő. — Jobbat akartam, mert láttam, hogy csupa rongy vagy, de nem volt annyi pénzem. Ez a legolcsóbb. — De ez nagyon jó — mondta az asszony. — Nagyon jó. Álltak egymással szemközt s ügyetlenül, szokatlanul tartották kezükben az ajándékot, amit egymástól kaptak. Aztán a férfi megfordult és megpiszkálta a tüzet. Egy ujságpapirossal rágyújtott. A Sportra. Hosszan fújta a füstöt. Szaporán. Lefelé jövő léptek dobogása hallatszott s a sötétségben bizonytalanul motoszkáló kéz ka- pargálása. Az asszony kinyitotta az ajtót. Két hölgy lépett be. Két elegáns, prémkabátos hölgy. A ikis pinceszoba tele lett parfümmel. Cigarettafüst, hagymaszag é6 parfüm keveredett. A két hölgy orra kicsit elfacsarod ott a dohos, nehéz levegőtől. A munkás meg felesége melle megnehezedett az émelyítő parfümtől. A nők hangosan és barátságos hangon köszöntekA férfi komoran, feketén fogadta. Az aez- szony várakozón nézett rájuk. Az egyik hölgy megszólalt. Barátságos hangon beszélt valamit a karácsonyról és a karácsonyi örömről, de szavai olyan furcsán hangzottak a nyomorúságos környezetben. Most a másik is megszólalt s egy csomagot tett az asztalra, ő is mondott valamit a karácsonyról. % Az asszony meg a férfi némán néztek rájuk és meredten hallgattak. Idegen szavak hangzottak idegen ajakról, idegen világból két idegen ember szakadt egy percre közéjük. Az asszony aztán megszólalt. — Az Isten fizesse meg jóságukat, köszönjük szépen, hogy ránk is gondoltaik... — kezet akart csókolni az egyiknek. — Csak hagyja jó asszony, csak hagyja... — mondta a hölgy — ma karácsony van s a karácsonyi öröm és glória minden lakásba be- leosengi diadalmas muzsikáját. Az asszony érthetetlenkedve hallgatta s egész másra gondolt: — Ha. valami munkát tetszene tudni szerezni nekem, meg az uramnak. Már november óta nyomorgunk. Az uramat akkor tették ki az állásából és én is hiába keresek munkát. Tetszik tudni az uram a. Gazdacskó-féle gyárban volt és szépen keresett, pedig a lába fából van, de tönkrement a gyár ... azért vállalunk akármilyen munkát... A két idegen hölgy ijedten rebbent meg: — Nézze, jó asszony, nekünk most nincs időnk erre... még sok helyre kell mennünk ... Isten áldja magúikat... — sietve, gyorsan mentek «i. A két ember ott maradt egyedül. A parfümszag még terjengett, de a díszes, tekergőe szavak már elkoptak a csendben. Az asszony a csomaghoz ment. Kibontotta. — Liszt van benne! — kiáltotta örömmel. — Meg cukor! Meg rizs ... meg zsít ... A férfi is közelebb lépett. Mondani akart valamit, de egy hang kiáltott le hozzájuk az udvarból: — Sziafcsikné asszony! Szafcsikné asszony! Itthon van? Az asszony az ajtóhoz ment és kinyitotta. Az udvaron a lépcső végén Yeresné állott, egy öreg, hozzájuk hasonló szegény asszony, aki ot lakott fent az udvarban leghátul egy pici konyha-szobában. Az asszony felkiáltott: — Itthon vagyunk 1 — Az uTa is? — kérdezte Veresné. — ő is. • — Csak azt akartam mondani, hogy jöjjenek fel hozzám. Bobájkát főztem. A fiam felesége küldött egy kosárkával. Meg más mindent is. ők nem jöhetnek, hát jöjjenek fel, jó? Akkor már a férfi is ott állott a. felesége mellett és felfelé nézett. — Felmegyünk — mondta a felesége helyett — köszönjük. Majd mi is viszünk valamit. Aztán betették az ajtót. — Mit vigyünk? — kérdezte az asszony. — Nem tudom — mondta a férfi. — Az asszony az asztalhoz lépett. A Kistapolcsányiak {Irta: Dr, Haiczi Kálmán. Bpest, 1934. Franklin Társulat Í96 lap,) Történeti monografia-irodalmunk legnagyobb szorgalmú és bátran hozzátehetjük, hogy legjobb tudású művelője ma dr. Haiczi Kálmán, aki egy munkában eltöltött élet gazdag tapasztalataira tekinthet vissza. Az elmúlt évben Léva és Érsekújvár városok török hódoltságkori történetét irta meg és közben — mintegy irói sokoldalúságának bizonyítéka gyanánt, — most egy középkori kőváras nagyúri család történetét adja kezünkbe vonzó és kedves olvasmányul mindenkinek, akit a régmúlt idők hírnévre jutott emberei érdekelnek. A Kistapolcsányi-család őse a XIII. század végén kerül Tirolból Magyarországra és Habsburgi Rudolf kérelmére és ajánlására IV. Lászlótól birtokot nyer. Minden valószínűség szerint Bars városában települt, mint a várnak egyik tisztje, mert ebben az időben ezt a várost németek is lakták. A németes Haslau vagy Haslo nevet is leteszik és a család birtokáról, Kistapolcsányról Írják nevüket már a második nemzedékben. Az oligarchia korának tetőzésekor kénytelen volt Kistapolcsányi Jula (Gyula) valamelyik nagy hatalmassághoz társulni és választása Tren- cséni Csák Mátyusra esett, aki igy nem háborgatta Kistapolcsány birtokában, sőt Léva /várát is rábízta. Gyula comes okosan alkalmazkodott az időkhöz és Csák Mátyue halála után Léva várát átadta Károly Róbert királynak, aki ezért a barsmegyei Málas falut adományozza neki, ehhez azután Ősöd birtok- részét szerzik meg és ezaöl máris jelentékeny vagyon uraivá lesznek. Gyula ispánnak fiai is gyorsan emelkednek, egyikük udvari szolgálatba lép (Miklós mester) és egyike azoknak, akik Visegrádon Zách Felicián merénylete alkalmából a király gyermekeinek védelmében meg is sebesültek. Ezért megint nagyobb birtokokhoz jutnak. Ebben a korban az önbíráskodás, az ököljog napirenden van és a Kistapolcsány iák. ezt szenvedik is, de gyakorolják is. Századokon át tartanak szomszédi villongásaik a ga- ramszentbenedeki bencés apátsággal, melynek birtokait háborgatják és pereket támasztanak ellene. Az Anjouk egész uralkodása alatt folyton szereznek a Tapolceányiak, hogy minél magasabbra emelkedjenek és ott ég minden nemzedék lelkében a vágy, hogy kőváras urakká legyenek. Kistapolcsány mögött emelkedett Hrussó sziklavára, melyre korán szemet vetnek részint az uraság végett, részben pedig azért, hogy a hrussói vár ura zaklatásai elől meneküljenek. Kistapolcsányi János 1403-ban Hrussó várának ostromában kapott sebeibe halt meg. A korra nézve jellemző, hogy a család egy tekintélyes sarja, Gergely esztergomi kanonok a garamszentbenedeki apátság konventjének pecsétjét ellopja és Benedek testvérével egyetemben okirathamisitásokal követ el. Ezért Benedek Budavárában fejével lakolt. A Kistapolcsányiak kőből épült 'kastélya felett a hrussói vár uralkodott, ez főképpen a huszita háborúkban volt reájuk nézve fenyegető, amikor a vár urai a Bebekek voltak és gondatlanságuk folytán az többször került a cseh husziták kezére is. 1446-ban végre a Kistapolcsányiak zálogjogot nyernek Hrussó várára 1000 aranyforintban. Ettől kezdődik küzdelmük a vár birtokáért. Hrussó vára birtokában azonban a Kistapolcsányiak a rablólovagok módjára kezdtek viselkedni és egész Barsmegye felzudult ellenük. 1467-ben Mátyás király Szeleséni Pálnak adományozza a várat, Kistapolcsányi Dorottya második férjének. Zsitvavölgyének megint rettegnie kellett, mert Szelcséni is hatalmaskodott a vár birtokában. 1475-ben azután utólérte végzete: szomszédja. Szerdahelyi Mihály több társával rárontott és a hanyagul őrzött várat meglepve, Szelcséni Pált megölték. Annak a pernek, mely megindult e hatal maskodás megtorlása érdekében, csak 1409-ben lett vége a Szerdahelyiekkel, de időközben Hrussó várát elvesztik, mivel azt Mátyás király először Kis Tamásnak, majd később Lábatlani Gergelynek adományozta. A Kistapolcsányiak makacsul tiltakoznak minden újabb birtokos ellen éts ennek 1493- ban meg is lett a foganatja, mert Szelcséni Erzsébetet beiktatják a vár birtokába. A várba azonban nem juthatnak be,, mert azt a Verebélyiek, Radnai Holy Péter és Ákos házi Sárkány Ambrus pozsonyi ispánok, majd apósuk, a Zábláti Szalczer Lőrinc tren- ciséni és bajmóci kapitány és fiai tartják birtokukban 1504-től kezdve. A Kistapolcsányi- és a Hrussói (Szalczer)-családok háborúsága nem szünetel a mohácsi veszedelem után sem, sőt csak ekkor kezdődik igazában. 1535-ben Hrussói János várur fegyvereseivel megtámadja Kistapolcsányi Tamás és Gyöngy udvarházát, a csalód két tagját megölte, a többit Hrussó várába, majd a túróéi vár- monostorba hurcoltatta. Több, mint húsz emberélet esett eunek a támadásnak áldozatul. Hrussói János úgy segített magán, hogy felesége halála után a veszedelmes hirü Podma- niczky-családból nősült és Hrussó várát azoknak engedte át csereképpen. De a küzdelemben a Kistapolcsányiak maradnak felül és 1550-ben végre ismét beiktatják őket Hrussó várának birtokába, de a várba csak 1555-ben jutnak be. A családnak tagjai szerephez jutnak a királyi udvarban is a Jagellók idejében, de Bars-várni egyében is sűrűn ülnek az alispán i székben. \ XVI. században Kistapolcsányi János magaslik ki a családiból, aki ebben az öldöklő, a törökkel élet-halálharcot folytató században ott jár a magyar végbeli vitézi élei — Hátha... mondta a férjének bizonytalanul és ránézett az egyik csomagra A férfi bólintott. Az asszony felkapta az egyik csomagot. Rizs volt benne. — Tégy még a tűzre — mondta az urának, miközben a szekrényből elővette kendőjét. Felindultak. Mikor keresztül mentek az udvaron, a férfi megáliott egy percre. A máskor lármás udvaron most csend volt. Mintha senki sem lett volna otthon. Hideg volt. A hó keményen csikorgott lábaik alatt. Az udvar végéről egy piciny petróleumlámpa fénye világított feléjük barátságosan. Az asszony előre ment. Kendője alatt szorongatta az ajándékba kapott rizst, melyet ajándékba vitt. A férfi még állt. Felnézett az égre. Az ég tiszta csillagos volt. Mintha hunyorgattak volna a csillagok. Kicsit fázott. Nyakán szorosabbra vette a sálit. És amíg keze a puha sállal babrált, megindult ő is. Szembe nézett a piciny, fénnyel. KihaT«ae- szott a. két asszony hangos beszéde. Megint az égre nézett. Béke é6 csend volt. — Karácsony van — gondolta és melle megmelegedett. Aztán belépett az édes, mákos illatú szobába. és a nemzeti becsület csataterein, mint Bozók és Végles várának kapitánya és utóbb a hős Pálffy Miklósnak, Győr visszahóditójának helyettese a dunáninneni főkapitányságban. 1598-ban halt meg és Kistapolcsányban temették el, melynek templomában fennmaradt márvány-síremléke. A családnak utolsó férfi- sarjadéka ennek a Jánosnak a fia, Pál. Benne 1611-ben kihalt a család férfiága és a hrussói és kistapolcsányi uradalmak a királyi kincstárra szálltak. Dr. Haiczi Kálmán könyve nemcsak családtörténet, hanem Barsmegye jelentékeny részének, községeinek, birtokosainak, családjainak története is. Tömérdek adatot dolgozott fel benne a történetíró gondosságával és óvatos kritikájával. A könyvből megismerjük a középkor mozgalmas, erőszakos, perlekedő életét, mely örökös nyugtalanságban tartja a kor szereplőit. Kibontakozik az oligarchiának minden bűne és a jobbágy örökös szenvedése, mert a hatalmaskodások csaknem mindig a jobbágy vagyonát érik elsősorban. A jogbizonytalanság teljesnek mondható, az igazságszolgáltatást a sokféle ellentmondás és tiltakozás akadályozza, a bűnösök sokszor bántatlamul menekülnek és a legtöbb erőszakoskodás kiegyezéssel végződik, mert a kölcsön kenyér visszajár elvénél fogva a hatalmaskodás is kölcsönös. Haiczi tolla ebbe a nagy káoszba rendet visz bele és annak nyomán tisztán látunk. A könyv megbecsülhetetlen forrásmunka Barsmegye birtokviszonyaira nézve is, hasznos fonalat nyújt annak, akit ennek a nagy és hatalmas vidéknek története érdekel. A szerző irói kvalitásait nem kell dicsérnünk, ezzel felesleges munkát végeznénk. Vérbeli történetíró, akit ma az itteni kisebbségi tudományos irodalomban az első hely illet meg. könyve nagy nyeresége kisebbségi irodalmunknak, igazi érték, mely- tieknek jelentősége soha nem csökken. A szép tipográfiával előállított könyvet, amely Budapesten jelent meg, a Eranklin- Társulat hatalmas nyomdájában, a Kistapolcsányiak nemzedékrendje egészíti ki. A könyv ára 30 Ke. Megszerezhető a szerzőnél (Szügy én, párkányi járás). Dr. ALAPY GYULA. Az 6 menyasszonya Az ő menyasszonya karcsú, mint a nád Arany haj övezi fehér homlokát. Szemében ég a tavasz szent tüze, Az arca hamvas, szelíd és üde. Kacag, nevet! tán nem sirt még soha . . . Egy tiszta lány az 6 menyasszonya. Az ő menyasszonya . . . szegény, jaj szegény! Szeméből egyszer kialszik a fény és ő is néz, néz fáradtan félve< a csillagtalan, fekete éjbe. És sir. Eljut majd ö is oda, ahová én. És lesz majd fáradt, megcsalt, szegény. Ha majd a nászuk clszállott tova, Hallgatni fog és nem nevet soha . . . Én is voltam az ő menyasszonya. SZILAGYI KATINKA.
