Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)

1934-12-23 / 218. (3549.) szám

27 1934 december — Karácsony. ^^GAI-MAGtAR-HIRMR Tdliwz gyors (Az elősedáei jog' a szerzőé) Tlé*ndcú*nó> irta: BoéatModát i'I. (Szín: rettenetesen rendetlen tegénylakás. Sen­ki sincs benn.) SÁNDOR (Ferivel fütyörészve jön): TraJaia- iaaa-Hlalalam!* Barátom, ibarrátornán! Boldog vá­gyóik! Három nap váratlan szabadság! Az or­vossal megbeszéltem előre, aztán azt mondta az igazgató előtt: súlyos ideg-izé, közvetlenül az összeroppanás előtt, néhány napi föltétlen pi­henés, különben nem állok jót semmiért! S a diri három napot adott! Barrátom, boldog va­gyok! FERI: Halála előtt senkit se nevezz bőid ... SÁNDOR: Úgy van, három napra meg fo­gok halni! Először is — huszonnégy órát al­szom! (Végigveti magát az ágyon.) Hetek óta nem aludtam és minden garasom elvérzett. Most három zsiurba nem megyek el, három na­pig csak egy kismenü ebédet eszem. Egészen rendbejövök, anyagilag és 'erkölcsileg! Megha­lok, boldog vagyok! FERI: Halála előtt... SÁNDOR: De meghalok! Mindenekelőtt té­gedet magadat is kirúglak! Mars ki, engedj meghalni! (Csöngetés.) Ez a. levélhordó! Ezt a szív megérzi! Alighanem mégis küldik a. pénzt! (Ajtót nyit és nagyon elcsöndesedve táviratot ve&z át.) Ki a fene küldheti? Abaváraü járói (Fö'I- bontja és elképedve olvassa.) ,,... örömmel ra­gadom meg az alkalmat és filléres gyorssal fölkereslek Ibolykával, nálad száliunk, három napi programról, ingyen jegyiekről gondos­kodj. Csókol Páll néni.., FERI: (bődületesen elröhögi magát.) SÁNDOR (viHámsujtottan): Ki lehet ez a Póli néni? ... FERI: Amióta filléres gyors van: dús boikro- soSásnak indultak a családfák. SÁNDOR: óóó! Abaváralja! Ott volt ötéves koromban egy borzadalmas Póli néni! Egy ek­kora bibit csók volt rajta! Nem! — ő volt a bibircsófcon! Mindig üvöltve menekültem, ha. meg akart csókolni! FERI: Most is üvölthetsz majd mindjárt. mert (óráját nézi) már negyedórája itt a gyors és mindjárt meg fog csókolni! SÁNDOR (elszántan fölüvölt): Nem!! Megvé­dem a. szabadságomat! Mindhalálig! Azértis meghalok! (Lázasan tintát, tollat ragad és ir.) így: Kiss Sándor ismeretlen helyre tartósan el­utazott! Most egy rajzszöget! így. Kiakasztom az ajtóra. (Kívülről kifüggeszti.) Te pedig: ei- pirc! Megkezdem halálomat. FERI (megy): Aztán csak kopogj át hoz- I zárna, ha mégis megjön és meg akar csókolni. (Feri el, Sándor bezárja utána az ajtót.) Nnnal (Feri újra dörömböl az ajtón.) Te szerencsét­len, két hölgy odalenn kérdezősködik utánad a lépcsőházban a házmesternél. SÁNDOR: Mernybéli irgalom! Menekülj, sze­rencsétlen! (Feri el, Sándor kétszer is ráforditja a kulcsot, aztán ruhástul befekszik az ágyba és elbújik a takaró alá.) II. (Kopogtatás, majd mindinkább fokozódó dö- römbölés az ajtón. Aztán jövés-menés, mialatt Sándor ki-kidugva fejét mind mélyebben igyekszik magát beásni az ágyba.) PÓLI NÉNI: De hiszen, nini, az ajtó üveg­ablaka nyitva van! Persze, szegény Sándor most a vasúti állomáson van, bennünket fo-. gadni és elkerültük egymást. Nagyon udvarias, csókolni való fiú. (Bejön Ibolyka is, csomagod­dal.) Majd aztán csókold meg szépen az unoka- bátyádat. Vigyázz, azt mondom, kitűnő parti! IBOLYKA: Milyen a Sándor? Barna? Milyen, magas? . PÓLI NÉNI: Úgy emlékszem, ilyen magas, (ötéves gyermekmagasságot mutat.) IBOLYKA: Na persze, mikor utoljára látta! De azóta! ... PÓLI NÉNI: Lehet. De mit késik ez ennyit? Talán most a szabadjegyek után jár. Hja, könnyű az ilyen pestieknek, csak egy szóba kerül. IBOLYKA: De hiszen, mama. ki volt irva az ajtóra, hogy elutazott! PÓLI NÉNI: Lári-fári! Az csak a hitelezők­nek szól. Sok adóssága lehet a semmirekellő­nek, úgy hallom, gyalázatos életet él. IBOLYKA: Jesszus! De mama! (Rémülten az ágyra mutat.) SÁNDOR (a párnákba fúrva magát): Eluta­zott! Nincs itthon! PÓLI NÉNI: (némi rémületek után): Hát ma­ga itt kicsoda? SÁNDOR: Én? Hogy én? Én... a Sándor inasa vagyok. És nekem szigorúan megparan­csolták, hogy senkit be ne eresszek! Méltóztae- sék elfáradni..(Távozást int.) PÓLI NÉNI: Ah úgy, tehát ön a személyzet? (Ibolykához): Nézd, a nyavalyás, hogy rázza a rongyot: inast tart! (Sándorhoz.) Mars rögtön ki az ágyból! Látszik, hogy nincs itthon a gaz­da! No, majd rendet csinálok én! Én a nagy­nénije vagyok, a régóta hívogatott és várva­várt vendége! SÁNDOR: Netalán méltóztassék hotelbe szál- laoi. (Távozó mozdulattal.) PÓLI NÉNI: Gazdája kimentette magát ud­varias levélben, hogy pillanatnyilag nem lehet itthon, de esdve kért, hogy csak érezzük ma­gunkat idehaza. Személyzet, teljesítse köteles­ségét: hordja be a csomagokat, amelyeket a hordár letett az ajtó előtt. Mily késedelmezés! SÁNDOR: De a gazdám szigorúan megtil­totta ,.. PÓLI NÉNI: Szót se akaróik hallani! Mit tud­ja maga, ostoba! A gazdája önt is rendelkezé­semre bocsátotta! SÁNDOR: Viszont én úgy vagyok érte­sülve ... PÓLI NÉNI: (erélyesen): A csomagokat!! (Sándor lekapja a fejét és fejcsóválva behozza a csomagokat.) Azt a nagy koffert vegye a fe­jére. A hordár is úgy hozta. Oda. föl a szek­rény tetejére ... ön. úgy látszik, teljesen tájé­kozatlan. Mi a legbizalmasabb viszonyban va­gyunk a gazdájával. Mikor innen olykor-olykor elutazik, rendszerint, hozzánk rejtőzködik el, pihenni. Húzza le a cipőmet. Takarítsa ki. Moz­gás, mozgás! Na hát, majd megírom a gazdá­jának, hogy milyen hasznavehetetlen, tátott- száju fráter ön. Szegény, szegény ki6 Sándor- kám, hogy ilyen tőkfilkóknak van kiszolgáltat­va! Látod, Ibolykám, ha nincs mellette egy gyöngéd, szerető asszonyi kéz... Mondja csak, ugy-e, komisz, önző agglegény az a maga, gaz­dája?! SÁNDOR: (dühösen dörzsölve a dpöt): Hát... Butának buta. a keseervit a fejőnek, hogy igy lehessen a fején táncolni neki... PÓLI NÉNI: Aztán, mondja csak, kije van neki, hogy nem házasodik meg, mi? SÁNDOR: Nincs annak senkije, úgyszól­ván ... Nőgyülölő, ÍTtózatosain undorodik a nőktől, kivált az idősektől. PÓLI NÉNI: A pimasz! SÁNDOR: Többször emlegette a barátainak, hoigy van neki a vidéken valami távoli nagy­néni-féléje, de az nem lehet kegyed, mert azt ő már ötéves kora óta nem látta és annak csu­pa müfogai vannak s amint a barátainak szok­ta, mondogatni, az egy undok nöszemély, hát az őt ötéves korában megcsókolta, nahát, azóta ő úgy megoindoroidott a női nemtől, hogy nem is tud nőre nézni. Nahát, pocsék egy teremtés lehet az a távoli rokona, aki akkortájt Aba- váralján lakott, nem tetszik-e véletlenül is­merni? PÓLI NÉNI: Nem tudom, kiről lehet szó, ki­ről fecseg a barátainak az az ön jeffilemtelen, züllött gazdája. SÁNDOR: Nagyon derék, jellemes, csókolm’- való, drága jó fiú, és ne is tessék én előttem szem tői-szembe az én gazdámat pocskondiáznyi! PÓLI NÉNI: Mi köze hozzá! Csak szidhatom az én édes unokaöcsémet! Nagyon is rászorul még az én nevelésemre! (Rendezget, tesz-vesz.) Inas, ezeket a ruháinkat tegye be a szekrénybe. SÁNDOR: A szekrény zárva van. Kulcs nincs. PÓLI NÉNI: Akkor ezt a szöget verje be ide. Ezt meg ide. SÁNDOR: Attól félek, a szomszéd ... félre­érti ... a kopogtatást... PÓLI NÉNI: Adja ide, mafla. Azt hiszi, én magam is nem tudok egy szöget beverni? Öt­ször voltam már zászlóarya és vertem be szö­get nagy eszmék nevében. (Szöget ver.) SÁNDOR (mintha zászlószeg-beverés volna): Lobogj magasan és győzedelmesen! PÖLI NÉNI: Uff! Az ujjamra. ütöttem! Ma­gát el fogom bocsátani! m. FERI (beront): Na. mi az, bratyeszV! Kopog­Karácsony a négy tetőn Irta: Szombathy Viktor Illésnek támadt az ötlete, ezért jöttek fel ma egészen a menházig. Valami egészen kü­lönös, fehér, hangulatos karácsonyestét akart Illés, rendkívülit, a hegyek tetején, ahol a karácsonyfáknak eleven gyökerük van s a karácsonyi díszek vattája igazi, puha hó, üvegdisze jégcsap... Reggel óta mindig másztak, térdig érő hó­ban lépdeltek s végül már ingujjra kellett vetkőzniük, olyan meleg volt. Lenn, a völgy­ben enyhe köd boritotta be a szállók tetejét, a vasúti állomás körül fekete füst kavargót! s vékony fütty hasította át a levegőt. Fenn, a menház alatt eléjük terült a végtelen csön­desség, két eltévedt síelőt igazítottak haza­felé, azok hálálkodva kaptak ej erőre s le­suhantak a bob-pálya irányában. — Igazi karácsony! — nyújtózott ki boldo­gan Ágnes, a boltosok nem sietnek az üzlet- zárással s nem kell látnom, hogy a szálló éttermében hidegarcu pincérek hivatásból gyújtogatják a mennyezetig érő fát... Csak Rolff nem szólt semmit, az uj fiú. Gondosan, ügyelve rakta lábait a hóba s rán­totta ki belőle, ha mélyre süppedt. Olykor Illésre nézett ellenségesen s rajtafelejtette szemét Ágnesen. Ha Ágnes nem lenne, Rolff és Illés nem is ismernék egymást, igy mégis azt hozta a sors, hogy létekből ellenségek már. Ágnes ezt nem akarja észrevenni. Lenn, az ut kezdetén még hógolyókat gyúrt s játé­kosan dobálta a két fiút, később azonban egy­re jobban elfáradt s hogy délfelé megérkez­tek a menlházba, félóráig ült szótlanul a kály­ha mellett és szárította ruháit. Mindössze két elszánt ismeretlent találtak a házban, a gondozón kívül. Újév utam majd megindul a roham a ház ellen is, olyankor még a palláson is alusznak síelők, ma azon­ban, karácsony napján megbújik családi kör­ben mindenki. A két ismeretlen fenyőfát eipelt magával a forrástól s most azon dolgo­zik, hogy felállítsa az asztalon. A tül eve leken ragyogó csöppekben kezd olvadni a jég. Gyertyát illesztenek rá s néhány csillogó díszt aggat rá a vidámabbik ismeretlen, még éne­kel is hozzá. — Utóiért mégis a karácsony, — düinnyőgi Illés. Rolff szorosan Ágnes mellé ül s a lányt nézi, akinek sapkája alól most. szétszabadultak a szőke fürtök s lebegnek a melegben. A ház gondozója meglepődve jön, teát készít s be­főttet a szobákba. Ágnes ledobja a cipőjét s harisnyában jár-kel, olyan mint egy kisfiú. Nyomott, kedélytelen a hangulat, Illés Rolffot figyeli, Rolff Illésre haragszik: nem igy gon­dolták ezt a karácsonyestét. S ekkor, a délutáni szürkületben felkiált Ágnes: — Valami egészen rendkívülit szeretnék, olyan karácsonyestét, amilyen még nem volt! Gyerünk a csúcsra! Illés riadtan néz, Rolff összehuzódik s ön­kéntelenül a kályha mellé ül. Aztán dac száll beléjük s egyszerre ugrik mindakettő. — Gyerünk! A két ismeretlen bágyadtan ejti vissza gyertyáit s kedvetlenül hagyja abba a díszí­tést. A ház gondozója összecsapja a kezét s gyors ellenvetéseiket, pörögte! egymásután. Nem hajlik azonban a három, Ágnes máris húzza cipőjét, csákányt s kötelet hoz, indul utána a két fiú. Csakhamar eltűnnek a kő­torlasz mögött s keresik az utat. A csúcs fél­homályba burkolózik s várja a három botor­káló embert. Olyan a csend, hogy belefeszül a fül, az agy s a szem minden idege. Végtelen fehérség terül el végtelen körben, itt-ott emelkedik puha halommá. Néha megkoccan a láb: várat­lanul szildán csikordui, máskor derékig esik Ágnes. Egyik sem fordul vissza azonban, dacosan, roppanva megy előre. Csikorog a hő, szél kapja fel s szórja szerte. Messze, a határ­talan utakon túl apró fényszemek csillannak fiöl, a szállók lámpái látszanak ide, aztán az is eltűnik, hogy helyet adjon egy messzi vá­ros fényének, amely halvány vörösen ivei föl az égre. Most már mind a három tudja, hogy bo­londság volt ide feljönni, de szólni egyik sem mer, csak vágja magát előre s néha már bele kell kapaszkodni a kiálló sziklacsucsiba. Illés lámpát erősít mellére, Ágnes zilhál. ‘Most... most... Rolff hirtelen úgy érzi, hogy hang szólítja a mélységekből s biztatja, lökje meg könyökével Illést. Illés a meredek szélén jár, tapasztalatlan turista s ha most meglökné a kisujjával. csak egy kicsit... — Vigyázz — szól hátra Illés, erre Rolff faátrahuzódik s viaskodni kezd kisértő szelle­mével. Hol közelebb, hol távolabb halad, aztán önmaga lépteire kell figyelnie, mert megcsusszan ő is és Ágnes halkan sikolt: — Nem kellett volna jönnünk, — zihálja bűnbánóan. De azok nem felelnek. Kéz, kő, szikla, perem, hó, kötél, csákány ... Végre ... végre ... fenn! Elsőnek Ágnes kapaszkodik föl, hasmánt a csúcsra, lenyujtja a kezét, Illés ugrik föl s utána, sokára Rolff. Fönn vannak a csúcson, dermedt, sötét az éj­szaka, sehol egy csillag, a hideg most beléjük vág s keresztülszeli a ruhát. Alig néhány lé­pés széles a csúcs, fel — alá járnak s Ágnes halkan elkezdi a karácsonyi nótát. Illés hozzálép s rátapasztja szájára a kezét: — Nem énekelni! Meg akar betegedni? — Teát! — rimánkodik Ágnes. Van, egy ü1veggel, megosztoznak hárman s állanak tovább a csúcson. Miért kellett ide föl jönniök, mennyivel jobb volna most a szoba melegében ... Mennyből az angyal... Koromsötét van, a szél most hirtelen fel- sivit s lassú pelyhekiben megindul a hó. — Vissza! — könyörög Ágnes. Rolff lejebbcsuszik óvatosan, a vaksötétben nem tud megkapaszkodni semmiben s fájdal­masan elkiáltja magát. Kis ficam az uj'jbavi, vissza kell húzódnia. Aztán Illés próbálkozik, majd Ágnes kezdi meg a lépéseket s dermed- ten merednek a sötétbe. — Nem lelhet, nem merünk, meg kell várni a reggelt... Ott állnak a. csúcson s úgy érzik, innen soha többé nem mehetnek el. — Kár volt! — mondja rekedten Illés. A hideg egyre kegyetlenebb, a hó szemen- csapja Illést, meg kell fogóznia. Rolff ismét úgy véli, oda kell ugornia s csak egy taszí­tás ... — Most akár végezhetnénk is egymással! — tör ki belőle a szó, — talán a sors úgy akarta, hogy itt intézzük el a kérdést... — Milyen kérdést? — kérdi Ágnes. — Hogy Illés, meg én ... mi ketten s te, Ágnes... Ágnes felsikolt s megragadja mindákéitól. De Rolff leül egy kőre s csak a hangját halla­ni: „Majd elintézzük!" — mondja. — Nem leülni! — kiált Illés, mert nem érdekli, amit Rolff mond __ — Semmi közöd hozzá! — felel Rolff. — Nem leülni, az a halál! — kiált ujfent Illés és táncolni kezd. Rázogatja a lábát, kar­jait csapkodja, bokáját veri össze. Odaugrik Ágneshez, derékon kapja, megszorítja s ütögetni kezdi, hogy pezsdüljön fel benne a vér. — Mozogni, mozogni! — mondja rekedten Illés és Roltfifhoz fut, aki ernyedten ül a kövön. — Hagyjatok! — kiált Rolff, -- ne nyúljon hozzám senki. Illés nem figyel, gondja csupán egy: nem szabad leülni, elemyedni, aludni, mert az a halál. — Most pofozni foglak s te is üss! — mond­ja, aztán hatalmasat üt a levegőbe^ Az első nem talál, a második azonban a Rolff arcát érinti csattanóan. — Bitang! — kiáltja Rolff s visszaüt. Csat­tognak az ütések s Ágnes is kap. Illés néni bánja, üt és sújt. Most szenibenállnak egyi- deig s Rolff szól, halkan: — Nem bánom, üss! Aztán majd én jövök... Csattognak az arcokon az ütések. Olykor Ágnest kapja föl Illés, lejt vele karácsonyi tnácot a mélyre taposott havon. Csak mozogni, mozogni, vért pezsditeni az arcokra, a bőrre, ugrálni, táncolni, ez az igazi haláltánc, éjféli tánc karácsonyi estén ... Messziről, mintha nem is e világról szólna, éjféli harang szava csendül. Rolff ekltil néha, fáradt, álmosság lepj meg, de Illés felkapja s ugrál vele te-

Next

/
Thumbnails
Contents