Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)
1934-12-23 / 218. (3549.) szám
Anúyaltépü hírnök Jrta: íDavfcó sivárt ée ki tudja, hogy mi minden rosszat gondolnak •felőle le? Azt mondhatják, hogy becsapta őket. Feláldt a dézsára, megpróbálta a szabadba* •vivő lyukat. A feje kifért rajta, fehér zuhogá* és bizó, hivogató énekszó mosta meg az arcát, Megpróbálta, hogy kijjebb jusson, de szőrme- galLéru, csikós téliikabátja visszafogta s még csak a vállát sem engedte. Ledobta magáról a tólikabátot. 1934 deoegmibeír — Karácsony, A karácsonyt is csak a gyerekek várták éhben a házban. A fáskamarában tanakodtak, a ritkáé fára telepedtek, felültek a kiszáradt, szagtalanná vált, üres tyúkólra és úgy cserélték ki a gondolataikat. — Az a legnagyobb baj, hogy nincs aki beszéljen vele, — így vélekedett Kopaszék fia, a totyogó elemista. — Kivel? — tájékozatlanul kérdezte ezt egy sápadt, szeplŐ6 kislány a munkátlan szűr- szabó Jolija. A fa tetején, a magas ülés méltóságában egy rongyos kisfiú szippantás hangon kiáltotta le: — Kivel-e, te buta?! Hát Véie! Nem tudod, hogy ővéle?! — A Jézuskával, — lugta asszonyos ijedelemmel szürszabó-Juli füléibe egy másik kislány. Amikor távolban dördül az ég, vagy színes fény gyűl a peremén, az apró juhok bújnak úgy egy nyájba, ahogy erre a szóra egyszeribe hallgatni kezdett a pataktóbeli kupaktanács. Befelé suttogtak, édesen borzongtak, az egyikben csendes forgással az imamalom is megindult és volt olyan, aki hideg kézzel megkereste a zsebében a gyűrt irkalapot, amelyre balga reményei a karácsonyi kívánságokat olyan gyönyörűen fölös számban íratták fel véle. Most egyszerre mindnyájan hidegen verejtékeztek, hang nélkül pityeregtek és egész csepp testükben szétfolyt könnyekkel bánkódtak. Voltak vagy tizen, apró buksik, szöszke és gesztenyebarna bumfordik, töprengő gyerekkoponyák, egyik felhős homlok közelebb a földhöz, mint a másik. A legnagyobb talán kilenc éves. Ebben a nagy, mállott udvari házban csupa ilyen gyerek volt és most hiány nélküli számban vettek részt a tanácskozáson. Egyszerre ugyanegy halántékja tett mindenkinek s az csak ezt lüktette: — Hiába minden, szóbeszéd, tanácskozás, reménykedés, égbe adresszáll levél... nem tesz karácsonyfa és semmi sem lesz ! e. * Nincs aki beszéljen Véle! Apjukra gondoltak kétségbeesésükben, a zománcgyári munkásra, a szürszabóra, a vasúti pályaőrre, a nyomdai szolgára, a foltozó vargára, a gyertyaöntőre. És anyjukra, sápadtan “kapkodó szülőjükre, a bejárónékTa, a mosoga- tónékra, mosónőkre, otthon küzdő konyhabeli 'anyjukra. Nem, közülük az idén sem fog szólni senki Néki. Egyszerre emlékeztek, hogy tavaly sem szólt. Egy éve is csak várakoztak, imába és hideglelésbe felváltva süllyedtek, a konyha sarkában, a közös ágyban, ahová aludni kény- szeritetíték őket, a kamra 6Ötét zugában, nehogy megzavarják a postásangyalt. Aki pedig ezt a házat kihagyta utjából. Olyan ház volt ez, ahol se levél utján, se élőszóval, a karácsonyi angyal nem szokott üzeneteit kapni egyik nagytól se, hogy elvigye és átadja Néki. — Hátha megkérnők apádat, hogy szóljon ő?! Apád neu} is iszik... — igy sírta el magát a suszter lánya és ráhajtotta bodri fejét a tyúkólra. — Apának a Géza bácsi váltóját kell fizetni, minden pénz arra megy, — szólalt meg válaszképen Bodza Sanyi, mert csak az ö apja nem ivott. — Tavaly különben is kértem öt.. Egy firászt, azt mondta .,. — Pénz, — sipogott a siró hang Joliból, — ki beszél itt pénzről?! Többen is megtóditották: — Persze!... Ezt csak Sanyi úgy mondja! ... Minek ahoz pénz?! Nem akar szólni az apjának, azért találja ki Egy bakkszem gyerek még oda is pende- rült Sanyi felé: — Nem pénz kell ahhoz, csak szólás. De az apák nem szólnak, se aiz anyák... A karácsonyfához szólás kell... psz; te buta, te még apádnak se mersz szólni... — Közös fa is jó volna. Valahol összegyűlnénk és együtt várnánk ... Belépne egy angyal, kezében a karácsonyfa, gyertyák szoknak égni azon, ragyogva, mint az ezüst, fehér ruhában volna... és mindnyájunknak egy fát hozna. Én már avval is megelégednék. A gyertyaöntő, egyszersmind mézeebalácsos fia, a legnagyobb közülük, tizenegy éves, Flóris, eddig szótalan hallgatójuk a táskámra ajtajánál, felállt a forgácsolt tőkéről és nyugodt, biztos hangon csak ennyit mondott: — Tudjátok mit?... Majd én szólok Néki ... JJjtána bámészkodtak,* egymáshoz bújtak és úgy lesték Flórist, aki zsebbetett kézzel, dolgára járó léptekkel ment át a sáros, apróhavas udvaron. * A gyertyaöntő a karácsonyestét előző délutánon meghívta magához a lakók közül azokat, akikkel jóban volt. Heten voltak együtt. Csak a nyomdász és a vasutas hiányzott, ezek ketten dologban voltak most is. A tizedik, a Bodza ur nem jött el. Otthon feküdt az ágyban, beteg volt, a meghűlés és a fösvénység döntötte az ágyba, igy állapította meg a ház. Bodza nem iszik, érthető, hogy beteg. A gyertyaöntőnél kártyáztak és ittak a lakók. Úgy négy óra tájt, negyed ötkor kopognak az ajtón és belép Galagonya, a városi rendőr. Szakálláról és bajuszáról leverte a frissen- esett havat és csak ennyit mondott: — Gyöjjön el a fiáért, Flóris ur. Félfcettő óta a kötetben van. Cukrot lopott Sterbélek- nél, aztán meg azt is bevallotta, hogy az utcán is Abbesz Abbaknál... A kapitány ur adott neki egy pofont és szabadon bocsássa. Csak érte kell fáradni. Maga lesz megbüntetve a tettért, Flóris ur, mint atya! Hárman, Flóris, a benne lévő méreg és ital egyszerre kezdtek ordítani: — Nem hagyom ép csontját a gazembernek! Koccintásra nyújtott poharat a rendőrnek és elment a fiáért. Végigpofozta az utcán s mivel a gyerek nem mondta meg, hogy mire, hová dugdosta a lopott holmit, a na-drágszijjal beverte egy sötét kamrába. A konyhából nyílt ez a kamra, csak egerek és gyertyákészitő szerszámok voltak benne. Nem régen, valamelyik délután, látok a budapesti Erzsébet körúton egy embert. Egy feketepápaszemes, liiszterkabátos embert, amint a járda szélén áll és a botjával bizonytalanul keresgél maga előtt az aszfalton. Biztosan azt tapogatja — gondoltam, — hogy hol kell lelépni. Elfogott az a bizonyos szégyenkező részvét, hogy mit akar az ember a maga kis bajaival, amikor olyan roppant szenvedések vannak a világon. Itt vannak péládul mingyárt a vakok, örök éjszakájuk nyomasztó sötétségében. Odaléptem a pápaszemes emberhez, szelíden kér- deztem: — Át akar menni, kérem, a másik oldalra? A vak felém fordította arcát. Milyen fájdalmassá tudja tenni az emberi arcot az a fekete üveg. Panaszos hangon felelte: — Igenis kérem! Ha lenne szives keresztülvezetni az úttesten! Hát persze, hogy szives voltam. Még a gonosz ember is örömest tesz ilyen szolgálatokat. Hátha az Isten nézi a fellegek közül, amint a vakot viszi az uccán? De nekem, higyjék el, igazán nem járt ilyesmi az eszemben. Nem a lelkiismeretemet akar- tam etetni a dologgal. Egyszerűen csak sajnáltam a vakot, amint ott kaparászott az aszfalt szélén. Szegény, kopott, örömtelen, borotválatlan ember, stop. poltfenekü nadrágban. Odanyujtottam a karom. A vak megfogta. Érez. tem sovány kezének görcsös szorítását. Nekivágtunk a bonyodalmas átkelésnek az Erzsébet körút délutáni autóforgalmán. Megyünk. Megállunk. Teszünk két lépést, megint megállunk. Hát az ut negyedén egyszerre csak elkezd a vak beszélni. Hogy ő milyen bajban van. Nem elég, hogy a szemevilágát elvesztette. A két gyereke is beteg. A kórháznál meg igy van meg úgy van . . . Szóval kellene neki kilencven fillér, ha odaadnám, meg lenne vele az élete mentve! Hát mit csináljak? Az embert mindig elsavanyit- ja kicsit, amikor a kéregetőnek ilyen határozott tarifája van. Meg a baj is túlontúl sok volt, amiről beszélt, a fele jobban meghatott volna. Hanem hát, mondom, mit csinálhattam? Amíg vezetgettem az úttesten, akaratlanul is ismerősökké lettünk. Éreztem a keze fogását. Láttam a halántékán egy két. ségbeesett kis, kék eret lüktetni. Legyőzött. Muszáj volt átnyújtani a pengőt. Elvette, megköszönte, még he is mutatkozott. Én is megmondtam a nevemet. Kezet fogtunk, elváltunk. Néztem, hogy totyog tovább, a botjával Iadogatva maga előtt a földön. Bementem egy trafikba. Cigarettát vettem. Megnéztem egy hirdetőoszlopon a színházak plakátjait. Szóval minden módon loptam az időt. És mégis, vagy száz méternyi séta után újra elértem a va- kot. Megint a gyalogjáró szélén állt, mint aki Jelvi, Kisebb Flóris egy darabig a sarokban kuik- eolt. Ököltől, szijjtól sajgó teste a hideget sem érezte. A szobából a konyhán át néha felójebömbölt az apja: — Fagyjon meg! Dögöljön meg! Családomban még tolvaj nem fordult elő. Kisült a szemem a kapitány ur ellőtt. Csak magára való tekintettel engedem el a fattyut, azt mondta a kapitány... — Miért lophatott? — hallatszott a suszter kopott hangja is. — Tudniillik arról szó sem lehet, hogy öröklésből... — Vagy hogy szüksége lett volna rá, — tóditotta a kártyán bolygó tekintettel a gyári- munkás — Züllésből! Itthon falhat, amennyi bele fér! Züllésbe tévedt. No de majd kipucolom én őt belőle! A kamrában ezalatt a könnyeit is letörül- gette Flóris. Melege is elmúlt és most vacogni kezdett. Ha agyonüt, akkor sem mondom meg, ezt hajtogatta. Négykézlábon állt egy darabig, körültapogaitta a fagyos falat. Egy dézsát talált, felállt rá és kiszedte az ablaknak szolgáló lyukból a zsákdarabokat, a szalmát, rongyokat, a betömést. Megpillantotta a sötét külső világot és a világitó havat. Csak délben kezdett esni a hó s most vígan, folytonosan zuhogott. Az udvar legvégéről, az özvegy vasutas lakása felől a hóhoz hasonlító puha, csakhogy meleg hangok hallatszottak feléje. A gyerekeikkel úgy egyezték meg, hogy oda gyűlnek és ott várakoznak. Most ott várakoznak és énekelnek... Ki tudja, talán már a kétség is elfogta őket hogy át szeretne menni az ueca túlsó felére. Éppen gondolkozni kezdtem, Isten neki, átviszem újra, hiszen már ingyenbe lenne a dolog, amikor egy barnakalapos asszony elémbe vágott. „Na jó, — gondoltam — fizess te is az angyaloknak!** — És messziről néztem, hogy mennek keresztül az autók, villanyosok és biciklisták között a kocsiuton Hallgatózni nem hallgatóztam, de mégis bizonyos, hogy a vak a kalapos nőnek ugyanazt mondotta el. Mert az asszony messzi madártávlatban kinyitotta a retiküljót és adott belőle valamit a szegény embernek. ... A nyájas olvasónak igaza van abban, amit most már bizonyosan sejteni kezd. A vak csakugyan cikcakkban haladt előre. Hol átvezettette, hol visz. szahozatta magát a másik oldalról. Ez volt az üzleti trükkje. Zseniális ötlet, meg kell adni. Először is megszűri a klientéláját. Nem vesződik komisz emberrel. Hiszen aki hajlandó a szolgálatára lenni, az már egy fokkal jobb a született gonosztevőnél. Másodszor a kiszemelt áldozat nem hagyhatja ott a vakot, amikor beszélni kezd, az uoea közepén. Egy perc — két perc rengeteg idő. Éppen elég hozzá, hogy két lélek olyan pszichológiai közelségbe kerüljön, amikor már nem lehet megtagadni egy ismerős első kérését Mit húzzam az ügyet? — Elég az hozzá, hogy a vak, a Rákóczi ut sarkáig háromszor járta meg propeller útját az Erzsébet körúton át A sarokról átvezettette magát a Nemzeti Színházhoz, onnan a Technológia elé. Valami varázs vonzott Mentem a vak után jó mélyen, be a József körúton. Hát egyszerre csak befordul előlem egy kis mel- lékuccáJba. Leveszi az orráról és zsehrevágja a fekete pápaszemet. A bottal sem tapogatott már, ráakasztotta a kampójával a karjára. Szépen, rende. sen, sebesen ment, mint az olyan ember, akinek valami sürgős dolga van. Egy aranyos kávémérés volt az uccában. Oda tért be a vak. Biliárdasztal is volt a kávémérésben. Tíz percig néztem az auzlágon át, hogy biliárdozik a barátom egy sofőrrel. Remekül játszott. Különösen a finom, falsos duplákban, a komplikált kvartokban volt erős. Okuláré nélkül kedves, ravasz arca volt, a szeme pedig, a játékából Ítélve, olyan lehetett, mint a sólyomé. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy én most ezzel a kis cikkel le akartam leplezni valakit, aki becsapott. Isten mentsen. Szeretem a koldusokat és megértem apró fogásaikat. Inkább használni szeretnék vele a,z emberünknek. Ez a vak zseniális szellem volt. Kár neki ilyen kisigényű pályán működni. Csináljon valami mást. Lépjen be bátran a dolgozók polgári osztályába. Ennyi ötletességgel bizonyosan boldogulna bővebben fizető területen ii» Szuszogva erőszakolódott a nyíláson kifelé. Tapogó bakkancsa a fala* harapdálta, a kaTja elernyedt s a dézsa is fólrebilient alóla. Élőn* tötte a meleg, a fiitő forróság és annak a bizonyos tudása, hogy nem maradihat itt bezárva. Istenikém, nekifohászkodott, kitűzte, ledobta a cipőjét, a kabátkáját és a mellénykéjét, aztán igy próbálta meg. A fal körülharapta, mint egy vadállat és hosszas kínlódás után megint eleresztette. Ismét visszazuhant a kamrába. Akkor aztán összefolyt körülötte az egész minden, ami határt szab élőnek §6 élettelennek, lehetőnek és lehetetlennek. Mozgatta, emelte és röpítette karját és egész testét egy szent akarat, amely megfénylett előtte és felforrósodott benne. Emberi szemnek eszelősen, véges látás számára fékét vesztetten dobálta 'le magáról összes ruhadarabjait, harisnyáját, foltos gyapjú alsónemüjét, vászon ingét. Végül anyaszülte kopasz, világitó fehér gyerekteste csupasz magányában földöntúli erejével erőszakolta be magát a keskeny nyílásba. A fogas fal, a harapós tégla most már a pucér testét morzsolta é6 rágta. Csontos tagjai égő fájdalommal igyekeztek szabadulni, összelágyult, megnyúlt, félig sírva és jajgatva, félig nevetve >és boldogan hallgatta teste és húsa ropogását, de aztán egyszerre feljajdulhatott, jó Istenkém és kizuhant a hóra. Meztelen talpa alatt megroppant a hé és minden téli hidegség, amikor nyomban feltá- paszikodott és a fáskamráig futott. Itt elkészítve- várt rá a fenyő, amelyet egyik sötétedéskor a városi erdőből csempészve hozott ide. Magára kapta édesanyja bő fehér ingét, amelyet szintén idehozott egyik nap, a tyúkól mögé s amikor ráért, bevarrt a hosszúságából. Az egyszál inget melegebbnek érezte magán minden bundánál. Még most sem állhatott meg. Rohanva ért megint a lakáshoz, benyitott a konyhába és nesztlenüi ugrott be apja műhelyébe. Felkapott a polcról két csomag gyertyát, amelyeket már régeben kiszemelt és a csillagalaku mézeskalácsból is elemeit három csomaggal. Visszafelé már az ablakon át távozott. Átsuhant az udvaron, fehéren és Töppenve. A fáskamrában nem világi ügyességgel és gyorsasággal helyükre igazította a gyertyánkákat, rádobta a fára a mézeskalácsot, a gerendáról elővette az odakészitett gyufát, meggyujtotta a gyertyákat. Néhol még igazított egyet a cukrokon és a színes papirokon. Elővette a koronát is. Fenyőgallyból fonta, három hegyes gyertyatartót is szúrt volt beléje. Ezekbe gyertyát dugott, meggyujtotta és feltette a fejére. A homlokát is végigkaparta a szúrós fenyőkorona. Aztán kezébe fogta a fénylő fát, két marokban erősen és magasan tartotta maga előtt, az egyszál bő ingben, csupasz talpán könnyedén libegve szaladva ment a vasutasék lakása felé, ahol egy idő óta elhallgatott a gyerekek éneke. — Jeeszusom! — sikoltott egy női hang az udvarban, — hát ez mi?! A kiáltozásra a gyertyaöntő és társai, az összes felnőttek kitódultak a hóba. * A gyerekek órák óta ültek és vártak a vae- utasék konyhájában. Besötétedett és csak a tűz világított, lámpát nem gyújthattak. Előbb játszottak, énekeltek, később összebújtak, fáztak és hallgattak. Fennhangon imádkoztak. El is fáradtak, csüggedten gubbasztottak és reményeiket lassan már el is pergették. Egyszer csak sokára nyílt az ajtó, földöntúli fény ömlött rájuk, libegő karácsonyfa és gyönyörű fehér angyal lépett a konyhába. Először Joli vetette magát a földre, utána a többiek. Csúszó bogárkák, kiáltozó és imádkozó apró dervisek, jajgató, élő hálaadások, körülölelték, körbefonták a jövevényt. — Jajj Istenkém, ne hagyj el, jajj Józns- kám, de gyönyörű, jajj Atyám irgalma zz, Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Egymásra omoltak és kórusban imádkoztak. A nyitott ajtóba zsúfolódott felnőtt fejek megdöbbenve nézték és hallgatták őket. A gyertyaöntő tört keresztül rajtuk, felkapta a fiát, hideg, fénylő angyalarcát a magáéhoz szorította, nehéz marka beölelte a •lecsüngő jeges lábacskákat, úgy szorította az ölében az egyszál fehér gyermeket, mintha két rossz felnőtt tenyere elég lett volna- a be- födéeére. Zokogva csókolta, és melengette, kabátja mögé dugdosta s hogy nem tudott a nyúlánk testtel mit kezdeni, jajgatva szaladt át vele a fehér udvaron haza, a meleg ágyba, a I dunna ée a lól^k ölelésébe. iMgaaa Szzáésify/ vetk em&ecl i Ida: UuHtyadty Sándoc
