Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)

1934-12-23 / 218. (3549.) szám

1934 december — Karácsony.

•J »bAí7A

tJVVACtem-TmaKSP

21

Sófiai, dliifiszátfi, Setöfi, Arany, Sötvös

müveit olvassa a nyitravidéüi Palóc-félsziget

Az utóbbi hónapokban ezerszámra fogytak Nyitrán a magyar klasszikusok könyvei ■■ Érdekes beszélgetés az első nyitrai mozgó könyvkereskedés tulajdonosával ■ „A magyar falu kinőtt a deiektivregényekböV*

. Nyit r a, karácsony bedéiben. (A P. M H. munkatársától.) Ott kell kezdeni, hogy Nyitna vidékén a magyar falu az elinni! évek során szinte minden tekintetben jelentős változáson esett át. A falvak megfontolt, szorgalmas, önérzetes és általában konzervatív gondolkozá- su népe palócos nyelvét és évszázados tradícióit híven megőrizte, ezzel szem ben előszeretettel fogadója azokat az újításokat, melyeket hasznosaknak tart. Otthonossá vált már a falvakban a kerékpár, rádió, traktor és a többi praktikus technikai vívmány és ami a magyar kultúra szempontjából a legfontosabb, a magyar-palóc falu népének lelki szükségletét nem elégíti ki a kalendárium, álmoskönyv és a detektivregéuy. A magyar falut, mely régebben legfeljebb hetilapokat olvasott a naptár és ponyvairodalom termékein kívül, — meghódította már a napisajtó és a könyv is. A könyv, mely komoly iródáimat nyújt és nem rémhistóriákat, a könyv, mely nem mérgez, hanem lelki táplálékul szolgál.

A magyar irodalom remekei bevonultak a

magyar faluba.

E megállapítás mögött nem szabad a falusi könyvtárakra gondolni, melyekben sokhelyütt a régi szép írók munkái porosodnak, hanem magára a falura, a falusi nép otthonára, ahol — főleg az utóbbi hónapokban — szinte minden házban otthonra talált az a magyar irodalom, mely eddig csak fejlettebb kultur- igéunyel bíró városi polgár könyvtárában kapott helyet.

A nyitravölgyi szlovák nyelvien gerben számos magyar-palóc község van, melyeket a köztudat általában palóc szigetnek nevez. Mindenekelőtt megállapítható, hogy e magyarpalóc falvak összességének népies „palóc sziget" elnevezése felületes és helytelen, mert hiszen e községek nem szigetet, hanem „magyar-palóc félszigetet" alkotnak, mély délkelet félé közvetlen kapcsolattal hiír Léva vidékének magyar falvaival, dél félé érintik a Fajldirt táján végződő magyar nyelvhatárt, míg északon Vicsáp apátinál torkollik a szlovák nyelvtengeríbe. Az a tény, hogy itt nem jelentéktelen szigetről, hanem félszigetről van szó, etnográfiai szemponthói érthető jelentőséggel bir. E nagykiíerjedésü magyar- palóe nyelvterület községei túlnyomóan magyar többségűek, inig számos faluban jelentékeny a magyar kisebbség.

A palóc nyelvterület főifészkei B'ód, Csitár, Gerencsér, Ghimes, Kólón, Lajosifalu, Menybe, Nagyoétény, Pográny, Zsére, de a távolabbi magyar falvakban is kiérezhető a palóc hatás.

Ennek a magyar-palóc félszigetnek fejlett kulturigéuyéről szól az alábbi beszámoló, mely képet nyújt arról, hogy mit képes áldozni a magyar-palóc, a falu egyszerű gyermeke a magyar kultúráért és ezzel a saját ku lturszükségletén ek kielégítéséért.

Magyar könyv a nyitrai uccán

Néhány hónapja annak, hogy a legforgalmasabb nyitrai uccán feltűnt egy könyvárus. Nem elegáns üzlethelyiségben árusította könyveit, hanem az egyik kávéház előtt teregette ki az eladásra szánt könyveket. Nem is voltak újak a könyvek, hanem ellenkezőleg kivétel nélkül régi kiadású, kötött vagy fűzött példányok, egyik-másik bizony eléggé megviselt álapotban. Hangos szóval hirdette, hogy fillérekért vásárolhatók a legnagyobb magyar és másnyelvü írók müvei. A déli órákig tartott a könyvvásár és amikor a templomok harangjai elkongatták a tizenkettőt, Öszepakkott a könyvárus és bőröndökbe szedve a megmaradt könyveket, elhagyta a kávéház előtt elfoglalt helyét. Csak délig tartott a könyvvásár. Vájjon miért? Egyszerű a felelet. A déli órákban elhagyja a várost a környékbeli falvaikból betódult földműves nép lés Így kevés értelme lett volna annak, hogy továbbra is kiináfgassa a könyveket.

Egy-egy falusi atyafi vagy asszony köíegszámra vásárolta a neki éppen legijoblwiu

megfelelő müveket,

H városi polgár azonban csak válogat, lekicsinyel, legyint és tovább áll. A falu kivonulása után tehát nem érdemes az uccán fa- gyoskodini.

A magyar falu vevő lett, komoly könyvvásárló, nagybani fogyasztó.

Kvet Teodoir, aki v-ilágbolyongásából mintegy két évvel ezelőtt tért haza Nyitrára, rövidesen ráeszmélt arra, hogy alkalmazást kapni sokkal nehezebb, mint gondolta, mielőtt Afrika forró ege alól Nyitrára jött vissza és elhatározta, hogy újság- és könyvterjesztéssel fog foglalkozni. A legkülönfélébb újságokkal a hóna alatt járta a nyitrai uccát, lokálokat és esténkint, amikor összeszámolta az eladott lapok árát, megálapithatta, hogy

Volt emberek.

Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit hatnak tovább.

Futók között titokzatos megállók.

A mély sötét vizekbe néma, lassú hálók.

Képek,

mik megmeredtek és örökre szépek.

Nem-élők,

Mindent felejtő, mindent porba ejtő henyélők,

nagy kitartással és dolgozniiaikarassa 1 legyőzi a gazdasági válságot, a maga gazdságj válságát. Az az újság, molynék ter jesztését ő vállalta, nem csalatkozott a számításban. Kvet Teodor pontosan számolt el és lassan sikerült olyan tőkét gyűjtenie, mely lehetővé tette számára, hogy könyvek nagybani árusításával is f oglalkozzon.

Hihetetlen mennyiségű régi kiadású, olcsó és kiolvasott könyvet vásárolt össze és minimális haszonra dolgozva, ugyancsak olcsó áron bocsátotta forgalomba.

Amikor a belgiumi szénbányákban dolgozott, Kalifornia kék ege alatt kereste boldogulását, a Belga Kongóban vagy Indiában politizált, — nem gondolt arra, hogy rövidesen szülőföldjén a magyar könyvárusi tök legagi- lisabbja lesz és a könyv fogja megélhetését biztosítani. A könyvüzletet kiolvasott Színházi Élettel és öreg Tolnai Világlapjával kezdte- Fillérekért vásárolta össze az egyes példányokat és az akkor még 7 koronás Színházi Életet egy-két héttel később koronájával adta el. A Tolnai ára nála 50 fillér volt da- rabonkint. A szegényebb sorsú városiak is szívesem vásárolták a kiolvasott olcsó füzeteket, a legtöbbjét azonban a falu vette meg. Ezután újabb akció következett. Óriási meiny- nyiségü „Nyíl" regényt hozatott, s mivel készpénzzel fizetett, oly olcsó áron kapta, hogy egy koronáért három darabot tudott adni és számítását még igy is megtalálta.

A mozgó könyviizilet esténként a kávéházakba, vendéglőkbe vándorolt és ezek a kirándulások olyan eredményt hoztak, melyek lehetővé tették a könyvüzlet további fejlesztését. Kvet Teodormak legnagyobb üzleti erénye, hogy mindenkivel a saját nyelvén tud beszélni. A kávéháziban nem zavarja meg a veszekedő kártyásokat, hanem a ruhatárban zsebükbe teszi a könyvet és elsejéin benyújtja a számlát. Élelmes. Mi sem

Különösen kedden -és pénteken, amikor a városiban vásár van, hihetetlen tömegben lepi ei a várost a környékbeli falvak földműves népe és ilyenkor Kvet Teodor, a mozgó könyvesbolt tulajdonosa boldogan dörzsöli a kezét.

bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy nemrégiben, amikor egy el'kobzolt lap második kiadása késő este jelent meg, mily miódon adta el azt a 150 példányt, melyet rábíztak. Kényelmesen sétált végig a kihalt uccán, hóna alatt a laptömeggel, majd mikor a kávéház elé ért, hátracsapta jelegzetes sapkáját, haját kissé összefcóoozta, majd lihegve törtetett be a kávéházba, mintha legalább is világszenzációt tartalmazott volna az újság és elcsukló

kiknek kezéből a haraszt alatt lassan kihullt a dús tapasztalat.

Nem tudja itt Newton az egyszeregyet, fejére tompa éjszaka borul,

Kleopátra a csókokat feledte és Skahespeare elfelejtett angolul.

Nem ismeri meg itt anya a lányát, sem a tudós ezer bogon talányát Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl az áhitat, az ima és a csók.

Idézetek egy régi-régi műből, kilobbant sejtcsomók.

ciót. A lapot pillanatok alatt szétkapdosták, de a szenzáció hiányzott belőle. Kvet ekkor mór a sarokban szürcsölte a feketéjét és befelé nagyokat mosolygott.

Kvet Teodor a magyar falu könyvéhségéről

Délfelé találkoztam vele, amikor éppen a vásár után megmaradt könyveit csomagolta össze. Kérdésemre érdekes dolgokat mondott el a könyveladással kapcsolatban.

— A legnagyobb könyvüzleteket a vásárok alkalmával lehet csinálni, — mondotta, — amikor a magyar falu népe Nyitrán tartózkodik. Talán hihetetlenül hangzik, de tény, hogy

a környékbeli magyar falvak földműves népe a legutóbbi időben tömegesem vásárolja a magyar könyveket.

Miig azelőtt a detéktivregényekben volt a legnagyobb forgalom, ma a helyzet nagyon megváltozott.

A magyar falu nem veszi többé a könnyű fajsúlyú bűnügyi regényeket,

de éppúgy nem szereti a másmiyeivü írók könyveit, talán az egy Verne kivételével.

— Milyen írókat kedvel a magyar-palóc falu? — teszem fel a kérdést.

A válasz meglepő, de örvendetes.

— Nagy mennyiségben sikerült szereznem régi magyar remekeket, melyek rövidesen úgy kifogytak, hogy ujálhb szállítmányokról kellett gondoskodni. Engem lepett meg legjobban, hogy

a magyar földműves Jókai, Mikszáth, Petőfi, Arany, ötvös és Vas Gereben müveit vásárolja.

Sokszor csodálkozom azon, hogy ez az egyszerű falusi nép milyen válogatós a könyvék vásárlásánál. Hiába kínálom néki nagynevű,

3313/H/32 I

BRAZÍLIÁBA

PARANÁ

Argentínába, Uruguayba és PARAGUAYBA

UTAZZON A LEGNAGYOBB ÉS LEGGYORSABB ANGOL MOTOROS

ALCANTARA és ASTURIAS

hajókkal.

Minden információval ingyen szolgál.

ROYAL MAIL LINR

Praha II., Václavské náméstl 72/a.

másnyelvü írók magyarra fordított müveit, ragaszkodik a régi magyar szépirókhoz és még a mai magyar irodalom nagyjainak müveit sem veszi olyn szívesen,, mint a régieket.

— Vannak-e érdekes élményei e falusi könyvvásárlásokkal kapcsolatban?

— Tömegével, — hangzott a válasz és néhányat sebtiben elmondott.

— Egy környékbeli atyaifi Bettauer „Egy város zsidók nélkül" cimü könyve után érdeklődött. Kiváncsi volt arra, hogy miképen is nézhet ki egy város zsidók nélkül. Egy más alkalommal egy öreg néni járt nálam azzal, hogy vejének 24 Mikszáthot adtam el, de becsaptam, mert nem „komplett" a sorozat. Amikor megnyugtattam, hogy a hiányzó példányokat könnyen beszerezhetem, megbékélt és telkemre kötötte, hogy Petőfi és Arany öszes költeményeit is rendeljem meg részére. Nehezen lehet elfelejteni azt a környékbeli földművest is, akit semmi áron sem lehetett rávenni arra, hogy magyar fordításban idegen Író könyvét vegye meg. önérzetesem mondotta:

„Magyar ember vagyok öcsém és csak magyar könyvet akarok, ha drágábban is adja."

Megható volt annak a nagycétényi töpörödött parasztasszouymak az esete is, aki válogatott, válogatott, de bizony nem futotta a könyvek ára a zsebkendője csücskébe kötött pénzből. Szívesen hiteleztem neki és már meg is feledkeztem róla, amikor a következő hetivásár alkalmával felkeresett és mivel a vásár rosszul ütött ki, pénze nem lévén — tojásokkal fizette ki a könyvek árát. A farkasdvidé- kd földművesek viszont

sokszor káposztával, burgonyával és egyéb piacra hozott áruval egyenlítik ki könyv- tartozásukatMegemlítem talán annak a gerencsérj laka- toisinaisuak az esetét is, aki fizetést nem kap, pénze nincs, de fát aprít, vizet hord és a szobámat takarítja, csak hogy könyveket kapjon. Végezetül pedig elmondom annak a pog- rányi legénynek az esetét, aki gyalogszerrel hétszer jött be Nyitrára csak azért, hogy a régi Szánházi Élet példányokból kikeressen egy sziindarabot, melynek címét valahol hallotta és nem tudott nyugodni addig, amíg meg nem szerezte.

Néhanapján lakásán is felkeresik Kvet Teodort a jó falusiak és ott válogatnak a könyvekből. Ezekre a vevőkre a legbüszkébb Kvet Teodoir, mert — mint mondotta — egyetlen egyezer sem fordult elő, hogy a garmadában álló könyvek közül akár egy is elveszett volna.

— És az asszonyvevők?

— Az aszonyok főleg vallásos tárgyú elbeszéléseket, gyermekmeséket, no meg álmoskönyveket vásárolnak, míg a jolbb gazdák a szakkönyvek után is érdeklődnek.

— A beszerzési forrásom részben — a közönség. Bármilyen mennyiségben veszek kiolvasott, régi magyar könyveket. Tessék ezt is meginni, hátha kapok néhány ajánlatot. Megvásárolom magyar remekírók kiolvasott könyveit, de újabb kiadású köteteket is veszek, hogy ki tudjam elégíteni a magyar falu egyre fejlettebb igényeit.

*

A falu az elszegényedés útjára került. A gazdasági válság nyomasztó terhét talán legjobban érzi és hogy a magyar kultúra ennek dacára utat tudott törni a magyar falu szivéhez, az csak újabb tanúsága annak, hogy a magyar kultúra eggyéiforrott a magyar faluval is, melynek lakói nem azért vásárolják a könyvet, hogy áldozatot hozzáírnák, hanem azért, mert lelki szükséglet ez náluk.

Hallos István.

A nyitrai rikkancs, aki Kaliforniából, Kongóból és Indiából hazajött — könyvet árulni

Kosztolányi Dezső:

HALOTTAK

hangon mondott be valami hangzatos szeinzá-