Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)
1934-12-23 / 218. (3549.) szám
A Prágai nagyar Hírlap of lendülettel indul az n| esztendőbe Jíli újat adunk olvasóinknak ? 19©l december — Karácsony. A Prágai Magyar Hírlap a hosszú szünet után mj lendülettel kezdi meg munkáját. A szerkesztőség és a kiadóhivatal az elmúlt három hónap alatt nem tétlenkedett, hanem mindem erejét összeszedve igyekezett átszervezni és megjavítani a lap teljes struktúráját, hogy az újra inog jelenés tői kezdve a szloven- szkói olvasó még az eddigieknél is tökéletesebb formákban kapja meg kedvenc lapját. Sikerült is olyan eredményt elérni, ami párját ritkítja a kisebbségi zsurnalisztikában. A# Prágai Magyar Hírlap az uj esztendőtől kezdve számos olyan meglepeléssel szolgál, amit eddig csak a legnagyobb világlapok tudlak közönségüknek adni. Néhány mondatban összefoglaljuk azt, ami újat lapunk az újévben nyújtani fog. A modern újságolvasót nem elégítik ki többé csupán a betűk. Képeket akar, mert látni kívánja azt, amiről olvas. A Prágai Magyar Hírlap vasárnapi képes mellékletének nagy sikerén felbuzdulva elhatároztuk, hogy január 10-től kezdve hetenkint kétszer adunk mélynyomása képes mellékletet. A vasárnapi melléklet régi formájában és nagyságában változatlan marad, de ezenkívül I minden csütörtökön hozzá hasonló kivitelben tálaljuk olvasóink elé a legfrissebb képeket. Hetenkint többször képes mellékletet adni nagy dolog s biztosra vesszük, hogy a közönség méltányolni fogja az’ Képes mellékleteink gyönyörű mélynyomásu kiállítása már az ország határán kívül is feltűnést keltett s nem egy szakember nyilatkozott róla elragadtatással s érdeklődött, miként állítjuk össze e pompás anyagot. A modern ember kedvenc szórakozása a rádió. Az újság nem a rádió ellensége, sőt együtt akar dolgozni a technika e bámulatraiméltó vívmányával. A Prágai Magyar Hírlap kiadói elhatározták, hogy néhány napon belül olyan rádiómelléklettel kedveskednek olvasóiknak, amely nemcsak a csehszlovákiai magyar újságírásban, hanem egyáltalán a csehszlovákiai újságírásban párját ritkítja. A Prágai Magyar Hírlap az első csehszlovákiai napilap, amely külön színes papírra nyomott tökéletes, s m eddiginél kétszerié gazdagabb heti rádióműsort fog adni, s egyúttal tájékoztatni fogja a rádióhallgatót a rádióvilág legújabb eseményeiről. Már január első napjaiban megvalósítjuk ezt a tervünket s átszervezett szombati rádiómellékletünk bizonyára olyan lesz, amely mindenkit kielégít s más rádióujság megvásárlását fölöslegessé teszi. A két képes mellékleten és a rádiómellékleten kívül elhatároztuk, hogy a modem európai újságokhoz hasonlóan lapunkat más melléklettel is gazdagítani fogjuk. Kiépítjük eddig is közszeretetben álló „Asszonyok Lapja" mellékletünket s mivel jól tudjuk, hogy magyar szempontból rendkívül fontos a gyermeknevelés és a gyermekek szórakoztatása, külön szerkesztőre biztuk uj gyermekrovatunkat, amelynek első száma ugyancsak januárban jelenik meg. Több más melléklet kiépítését is tervbe vett'ók s célunk az, hogy minden nap Ízlésesen kiállított más-más mellékletet nyújthassunk olvasóinknak, így törekszünk utolérni a nagy európai újságok fejlődését. De nemcsak terjedelemben és mellékleteinkben haladunk előre, hanem az a célunk, hogy a lap belső gazdagságát is emeljük. Sikerült ismét megnyerni a lap állandó munkatársának a szlovenszkói intelligencia kedvenc Íróját, a kassai származású Márai Sándort, aki ma elismerten a magyarság vezető írói közé tartozik. Márai Sándor neve ott szerepelt lapunkban, amikor a Prágai Magyar Hírlap megkezdte felfelé ívelő pályafutását, s tudjuk, hogy olvasóközönségünk ma ugyanolyan örömmel üdvözli, mint annakidején. Lapunk hétköznapi számaiban sűrűn Írni fogja „Műsoron kívül" cirnü rovatának cikkeit, amelyek aktualitásokkal foglalkoznak. Ezenkívül minden vasárnap nagyobb részt közlünk uj regényéből, az „Egy polgár vallomásai" második részéből. A regény első része óriási szenzáció volt a magyar könyvpiacon, de a most keletkező második részről, mindazok, akik olvasták, azt mondják, hogy túltesz az első részen is. A teljesen önálló regény Márai Sándor külföldön eltöltött éveiről szól, de ismét tele van szlovenszkói vonatkozásokkal. Márai vasárnaponként folytatott regénye mellett januárban megkezdjük egy szenzációs uj angol detektivregény mindennapi köztesét. Régi kipróbált munkatársaink kivétel nélkül ismét fölvonulnak lapunk hasábjain. Tipográfiailag számos újítást és csinosítást eszközöltünk, s a meglévő rovatokat kibővítettük. Az időknek megfelelően az eddiginél sokkal nagyobb súlyt kívánunk fektetni a közgazdasági rovatra, amely gyorsaságban és tökéletességben versenyezni fog bármely prágai napilap gazdasági rovatával, azzal a különbséggel, hogy bővebben foglalkozik Szlovenszkó gazdasági problémáival. Szlovenszkói tudósitói karunkat egyébként is kiépítettük s a három havi szervezés után elmondhatjuk, hogy nincs Szlovenszkón jelentősebb hely, ahonnét ne kapnánk közvetlen és gyors tudósítást. Elhatároztuk, hogy nemcsak a képes mellékletekben, hanem a lap szövegében is az eddiginél gyakrabban hozunk aktuális képeket s e célból összeköttetésbe léptünk az egyik leghíresebb európai matrica-irodával, hogy az eseményekről azonnal hozhassunk illusztrációt. Ha olvasóink a karácsonyi számtól kezdve figyelemmel kísérik a Prágai Magyar Hírlap számait, hamarosan látni fogják, hogy mennyi újat nyújtunk közönségünknek. Látni fogják, hogy a lap nem állt meg a fejlődés utján, ellenkezőleg igyekszik követni a nagy európai lapok példáit s mindazt nyújtani tudja, amit azok nyújtanak. Minden tervünkről nem is tájékoztathatjuk még a közönséget, pedig a megvalósítás stádiumában vannak. Meglepetésnek szánjuk őket. Itt csak annyit mondunk, hogy a közeljövőben olyan szenzációs riportsorozattal és eredeti utazási cikkekkel lepjük meg olvasóinkat, amilyeneket kevés csehszlovákiai újság nyújthat. Az európai aktuális eseményeket a jövőben módunkban lesz közvetlenebbül és színesebben föltálalni, mint eddig s ezzel is emelni lapunk gazdagságát. A Prágai Magyar Hírlap bü marad tradícióihoz és előre tör. Uj fejlődési vonaláról a közeljövőben mindenki meggyőződhetik. Biztosra vesszük, hogy közönségünk különben sem hagyja el régi kedvenc lapját, amely szívósan, lelkesen és megujhodva ifolytatni akarja miszr sziós útját. Olvassák, terjesszék, szeressék a szloven- szkói és ruszinszkéi magyarig központi orgánumát, a Prágai Magyar Hírlapot! fcurréteg mintegy félméter mélységig fekete agyag, a legkitűnőbb termőföld, mely a Vág- meutén húzódik. Ezeket a földeket a szimői és kamocsai gazdák kertiilleg művelik ée azokon a legkitűnőbb káposzta- és hagyma-, sárgarépa- és petrezselyem-gyökér terem. Az őstulok Az ásatások folyamár hatalmas csontokra bukkantak, amelyeket a munkások megmentettek az enyészettől és az árok, illetve csatorna partjára raktak ki. A szimői katolikus iskola igazgatója a leletet összeállította és annak csontváza csaknem teljesen megmaradt a három és félméteres iszaprétegben. A leleteket megszemlélte dT. Jesek Hofman, a műemlékek felügyelő bizottságának elnöke is, aki szintén megállapította, -hogy a lé-letek a Hallstatt-kor- ból származnak. A csontváz megőrizte az utókor számára az őstulok (bős priscus) teljes alakját, melyet a komáromi muzeum konzerválni fog és így óhajtja azt kiáltani. Érdekes, hogy előkerült egy rénszarvas csontvázának több része is. Tudott dolog, hogy a rénszarvas a jégkorszakban élt, tehát diliuvíá- lis állat, amely az arktikus vidékekről húzódott le Középeurópába, melyben ekkor az ősember barlangokban élt az öskőkorszakban. Valószínű, hogy az ősáltat valamely kései utóda fulladt bele a Vág-menti mocsárba, mely csontjait megőrizte. Tudomásunk szerint ez az első cölöpépitmény, melyet Szlovenszkó területén feltártak. Sajnosán le kell arról mondanunk, hogy ásatásokat lehetne rendezni tovább, amely tisztázná az ősrégi házak alakját, fekvését, mert három és félméternyi földréteget kellene nagy területen kiemelni, amely tízezrekbe kerülne. I-gy tehát meg kell elégednünk ezekkel az eredményekkel, amelyek C6ak mutatót nyújtanak nekünk az itt néhány évezred előtt folyt emberi életről. Az ősembernek ebben a korában már nagy építőművészet alkotásai állottak Asszíria. Egyiptom, Hellasz és Róma területén, hatalmas paloták, templom-ok, kőházak és városok épültek építészeti csodákkal, mikor a Vág alsó folyása, mértén még a Vág szélében cölöpökre építkezett az ember. Valószínűleg a kelták egyes törzsei. melyek már faluközösségben éltek. Egyébként ez a hely nem messze esett attól a ragy kereskedelmi u-ttól, mely Morván és Csehországon keresztül a Keleti tenger partvidékére vezetet, ahonnét borostyánkövet hoztak le a Vág- m-entén és vitték a komáromi és az esztergomi dunai révhez, ahol átkeltek. Ezeknek nyomait, már feltárta a szerencsés véletlen az Alsócsállóké zben. Dr. ALAPY GYULA. Komárom, december 22. A Váigbalparti Ármen-tesitő társulat gyűjtőcsatornát létesített az év nyarán és őszén, amelyet Tardoskedd határában húzódó belviz- csatornával kapcsolt össze, hogy a nagy esőzések után lehömpölygő belvizeket összegyűjtse és a kamocsai uj szivattyútelephez vezesse, mely a legmodernebbül épített ilyen gépezet és nagy vízállás idején hatalmas teljesítőképességgel a Vágiba -emeli át a -csatorna vizét. A-z építési munkálatokat Zsilincsan Imre ármentesitő- táreulati igazgató főmérnök és Tóth János szakasz-mérnök vezették. A „hidcöíöpök“ Már nem messze járt a munka a kamocsai szivattyúteleptől és körülbelül 500 méter távolságban attól, a három és fél méter mély csatorna medrében és oldalában megfeketedett tölgyfa cölöpsor került elő. A munkások nem fordítottak valami nagy figyelmet rájuk, kidöntögették és a tölgyfa-cölöpök külső része már A további ásatások folyamán a feltárt csatorna medréből ismét ujább tölgyfamaradvá- ny-ok kerültek napfényre. Sejtelmem nem csal-t és most már e-gész biztosra vettem, hogy itt cölöpépitményekre bukkantak és pedig nem is egy ház, hanem egész házsor nyomaira. Mikor megkérdeztem a munkásoktól, hogy találtak-e csont-, halszálkaimaradványokat, vagy edénycserepeket, azt felelték, hogy ilyesmik is előkerültek a földből. Mivel itt nagy, ezer és ezer köbméter földtömeg kiemeléséről volt szó, tehát 1-e kellett mondanunk arról, hogy tudományos ásatás legyen végezhető, mert erre a munkásoknak idejük sem volt. Tehát arra szorítkoztunk, hogy az előfordult leletek el ne kallódjanak és -ebben a munkában a szimői róÉvezredes cölöp-épitmények a Vág meníén Csatornázás közben föltárták a szimői cölöp-épitmények egész sorát A Krisztus előtti évezredbe nyúlik vissza a vágmenti őstelep története ■ Napfényre kerültek az ősember harci eszközei és a mocsárba fűlt őstulok és rénszarvas egész csontváza A cölöpépitmények Kik laktak a cölöpökre épüli házakban? Tehát három vagy két és félezred év előtti -épületekről van szó a szimői leletekben és egészen bizonyos, hogy az-ok még régebbi keletűek, vagyis fel telhető, hogy előttük már az ősember régebben lakta ezt a helyet, amikor még a fémeket, sem ismerte. A cölöpépitmény a Vág messze kalandozó kiöntéseinek egyikében állott,* ahová a partról keskeny bürü vezetett, fatörzsekből való hidaeska, hogy a kunyhókat az emberi és az állati (duvadak) kártevéseitől megvédje. A cölöpökre fektetett gerendákon nyugodott a kunyhó, mely így a viz emelkedésétől is oltalmat nyert. A kunyhó belsejében ott égett a tűz, melynek soha nem volt szabad kialudnia. A viz körül terült el az ottlakó ősember vadászterülete. Ezernyi ezer viziszárnyas hangja zsivaj- gott kora hajnaltól késő estszáttáig. teljesen elkorhadtna-k látszott, de belső magja még kemény volt. Tehát a tölgy olyan erős fa, hogy a mocsár fenekén csaknem három évezreden át megmaradt A cölöpökre Juhász István szimői plébános hívta fel figyelmünket, aki értesített arról is, hogy azok társaságban hronzeszközök és edény- dar-aibolk kerültek elő az ásatás folyamán. Mikor a helyszínére kimentem, ott néhány cölöpöt találtam kidöntve és felkértem a műszaki munka vezt-őit, hogy ha találnak még ilyen tölgyfa maradványokat, azokat ne mozdítsák el helyükből. A munkások arra magyarázták a tölgyfa- leleteket, hogy ott valamikor híd lehetett, tehát megrevült hi-dláibaikikal volna dolgunk. Az előadást nem fogadhattam el, mert világosnak látszott előttem a talált leletekből, melyeknek egy részét Klhin Ferenc szimői igazgató-taoitó gyűjtötte össze, hogy itt -egészen másról lehet szó. Nem hidlábak ezek, hanem valamikor házakat tartottak. mai katolikus iskola -érdemes igazgatója, valamint az említett községi iskolai igazgató urak támogatták a komáromi múzeumot. Előfordulták kőszerszámok, szarvasagancs- tárgyak, melyek a kőkorszaktól kezdve a bronzkoron végig használatban voltak, azonban a kort mégis a vastárgyak alapján lehet legpontosabban meghatározni, mert a vas használata a Krisztus előtti első évezredben terjedt el. Ezen az alapon a leletek és igy a cölöpépit- mények korát is a Hallstatt- (vaskor) végére tehetjük, még pedig abba az átmeneti időbe, amely azt a La Téne-korral köti össze. Erre vall a vas- és ibronzleletek alakja és készítési fo-rmálja. A füv-es kis szigeteken, melyek a kiöntések közt meghúzódtak, pompás l-egel-őt talált a szarvas és az őz. Az ősember nyila pontosan talált és a húst nem-csak felélték, hanem meg is szárították. A halat rekesztő halászattal fogták és nem volt semmiben sem hiánya. A kártékony du- vadakat tőrökbe vagy vermekbe csalták és ott ejtették el. Az ősasszony ruhát varróit bőrükből magának és emberének meg gyermekeinek. Ezeket olvassuk ki a talált leletekből. Ezek a leletek három és félméter mélységből kerülnek elő, teljesen fekete, láp-, mocsári szerveslények rothadó anyagától sötétre festett földből. E fölött sárgás-feketés agyagréteg nyugszik, amely már a Vág iszaipolá6a. E felett darabos, durvább fekete agyagot rakott le a Vág, miig a felső kul-
