Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-09 / 206. (3537.) szám
6 <p^gaMAfí£^Hnaiafi 1934 szeptember 9, vasárnap, Berzsenyi Dániel örök versei s modern agrárprogramja Irta: Féja Géza (Budapest) Szárnyaló, örök ódáit tanultuk az iskolában és sokak bizonyára azt gondolták, hogy világméretekkel mért, ideákkal társalgótt és pólusokkal perelt mindig. S messzenézö szemei talán észre se vetté.k a földet. Újabban a magyar diákok nagyjelentőségű cselekedetre szánták rá magukat. Az egyes iskolák sorra kiadják a múzeumokban heverő régi kéziratokat. Összegyűjtött diáki Mérek teszik lehetővé, hogy tisztábban lássuk a magyar múltat, s úgy került napvilágra Berzsenyi Dániel kiadatlan kézirata is „A magyar- országi mezei szorgalom némely akadályairul." A teljes Berzsenyi, az egész Berzsenyi arca néz reánk, ha e kis könyvet elolvassuk. Nemcsak a pólusukig nőtt költőé, hinem a dunántúli fölámivelő kisnemes arca is, aki rögét, parasztját s országa minden gondját, problémáját éppen úgy értette s ismerte, mint az ideák szárnyaló világát. taná, vetné a földet, milyen dús és áldott lenne a termés. A pátriárka hangja Különös meleg ihlet futja át a röpirat végső mondatait: „Az emberek külön válva s magukra hagyatva majd leggyámolatlanabb állatjai a természetnek, egyesülve pedig urai a földnek. Vadság szaggatta külön az embereket s a kultúrának legfőbb célja azokat egyesíteni/4 A pátriárka hangja ez, kiben olyan nemes, nagyszerű nedvvé érett a humanizmus, mint a makulátlan őszi gyümölcs. Nemcsak kultúrákat szívott magába, de levonta minden igaz kultúrának tiszta következését: fölemelni, kiegyenesíteni s magunkhoz ölelni minden embert. Berzsenyinek, a költőnek két nagyszerű mozdulatát ismerjük: az ódái szárnyalást s a szelídülő merengést, beszélgetést a dunántúli esték végtelen szépségével és bánatával. Ebben a kis könyvben mindkét vonását megtaláljuk: a gondolat előretörő, repülő merészségét s a meditáció higgadt kristálytisztaságát. íme a költő Újabban sok vita folyt arról, hogy „elefánt- csonttoronyban“ maradjon- e a költő, vagy legyen földjének, népének korának bátor útmutató hőse is. E vitára ez a százesztendős, nagy halott teszi rá a pecsétet. Ártott-e a nagy óda- költőnek, hogy betért a parasztházakba, megnézte kertjeiket, megfigyelte miként művelik a földet s tanitani akarta őket, jobb sors felé szerette volna vezetni népét? Az örök Berzsenyi a gyakorlati életben sem tagadta meg magát. Éppenolyan áhitattal állunk „agrárprogramja'1, mint versei előtt. S e kis könyv után még nagyobb, még rokonszenvesebb számunkra, hiszen most már tisztán látjuk, hogy a földtől az égig ért, Ember is volt, nemcsak magasba ívelő gondolat. Elég nagy szive volt hozzá, hogy az ég is s a föld is birodalma lehessen. TáQíSnós a ptméfiai luuqtesswtiOk Ida: Heu&auet Olyan forrón maiak e röpirat szavai, hogy szinte itt érezzük magunk mellett Berzsenyit, íme: nemcsak a magyar óra óriása ő, hanem az agrárgondolaté is. Századokra szóló programot adott, nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem minden agrárnép számára. Nagy szociális gondolatok A nemesség fogjon össze a néppel és tanítsa a népet — mondja Berzsenyi. Kölcsey Ferenc mellett ő a legnagyszerűbb alakja ama kisnemességnek, mely mély klasszikus és európai kultúrája mellet sem szakadt el gyökerétől, talajától. Ez az a kisnemesség, melyre egy panasz sem érkezett a XVIII. században, mikor Mária Terézia német tisztjei a jobbágyság sérelmeit gyűjtötték. Ez a kisnemesség csinálta meg a magyar történelem egyik legragyogóbb szakaszát: a XíX. század reformévtizedeit. Egészen meglepően friss szociális gondolatokat hirdet az „idő,mérték" klasszikus költője: a földmunkások letelepítését, uj falvak szervezését. A házas embereknek elsőbbséget akar adni minden téren, a többgyermekeseket köz- segedelemmel kívánja gyámolitani, a sokgyer- mekü anyáknak pedig kitüntetéseket akar juttatni. Száz esztendővel ezelőtt! A jobbágyviskók helyébe egészséges falusi kislakásokat kíván 6 a görögökre hivatkozik, kiknél még a méhek házára is ügyelt a törvény. Milyen legyen a népművelés? A szépítő művészi ösztön megvan népünkben, hanem rá kell nevelni az élet tudományára s a föld tudományára is. Újfajta népiskolákat akart Berzsenyi, olyat, melyben minde- nekfelett a fejlett, korszerű földművelésre tanítják a népet. S már tisztán látta a mezőgazdasági ipar óriási jelentőségét az agrárország számára. Ipari oktatást akart adni az egész földmivelő népnek, hogy munkája tökéletesebb, s jövedelmezőbb legyen, s életszínvonala emelkedhessek. A mai agrárgondolat harcosai a saját hangjukat találhatják meg ebben a kis könyvben. Az a falu, melyről ma gondolkoznak, melyet ma terveznek: elevenen élt már száz esztendeje a dunántúli fölmüvelő költőben s szavai igazán politikai végrendeletet jelentenek az agrárélet számára. Gazdasági összefogás kell A legmeglepőbb azonban, hogy milyen tisztán látta a szövetkezeti összefogás elsőrangú fontosságát. „Amerika fölfedezésekor — írja — azok találtattak ott legcivilizáltabb népeknek, melyek egyesületekben éltek s közerővel munkálták a földet." De nem feledkezik meg a honi példáról sem: „A székelyeknél a gazda, ha építeni akar, vendégséget ad a helybeli gazdáknak s az egész község egyesült erővel, egyszerre fölépíti annak házát." Igen, a székelyeknél, ma is igy történik, kalákának hívják. Berzsenyi tisztán látta, hogy milyen más lenne a mezőgazdasági él#, ha „egyes gyarló emberek helyett" szövetkezetek irányítanák. Mennyi tapasztalás és tudás közös ereje szánMikor végighallgattam néhány filozófiai előadást és az utánuk következő vitákat, eszembe jutott az a volt német szocialista pénzügy- miniszter, aki hatalmas programmal vonult be a berlini pénzügyminisztériumba és azt gondolta, hogy most végre elérkezett az ő órája, most meg fogja valósítani mindazt, amire évtizedekig vágyott. Másfélévi miniszterkedés után nem tudott kézzelfogható eredményt felmutatni és a minisztert, aki közben kivonult a politikai arénából, egy magántársaságban megkérdezték, miért nem ért el semmit. A miniszter megbékélt derűvel mosolygott és igy szólt: —- Önök nem tudják, mi az adminisztráció. Én sem tudtam, de első héten tisztába jöttem vele. Ugyanis itt az a szokás, hogy az egyes referensek már reggel behozzák a vörös szalaggal átkötött aktákat. A vörös szalag azt jelenti, hogy sürgős és azonnal elintézendő. Nos hát, a beamterek mind összeesküdtek ellenem, mert szocialista vagyok és úgy elhalmoztak vörös aktákkal, hogy — — eredeti pénzügyi tervezetem ki se látszott belőle. Mindent elintéztem, de az akták egyre szaporodtak és a végén az akták intéztek el engem ... A prágai kongresszus néhány száz filofózu- sát is ilyen akták intézték el: Vörös szalagon egy szó: sürgősen elintézendő! Persze, ez nem a filozófiára vonatkozott, amelynek sürgősségében nem hisz senki. * Nagyon szeretem a peripatétikus iskolát. Fel-alá jártak a görög filozófusok és vitatkoztak. Gomperz nagyon élvezetesen Írja le ezeket a sétákat, amelyeknek az volt a sója, hogy a filozófusok mozogtak, sőt Gomperz szerint gyakran egy jónevü korcsma felé mozogtak. A mozgás már egymaga vérpezsdítő, azonfelül meg sok mindent lát és hall az ember az uc- cán, és igy a filozófiai gondolkodás is aktuális. A mozdulatlanság nem válik előnyére a gondolkozó embernek. Talán ezért volt minden gyakorlatiságra való törekvése ellenére a kongresszus oly elvontan merev és talán ennek tudható be, hogy hiányzott belőle az, ami minden filozófia kezdete és célja: az örökké változó élet. * Volt alkalmam néhány kongresszusi taggal magánbeszélgetést folytatni. Érdeklődtek jó borok és kellemes lokálok iránt és én szivesen igazítottam el őket. Kétszer voltam együtt egy borozóban két nagynevű némettel és egy franciával. Nem volt semmi baj. Csak utólag megállapítottuk — persze, külön-külön — hogy azért nem volt baj, mert: csak filozófiáról volt szó. ★ A humort hiába kerestem. Az elhangzott élő- adásokból teljesen hiányzott, pedig az emberekben megvolt és gyakran kedvesen felcsillant. De soha az előadótermekben. — Ha jól tudom, — mondtam egy kongresz- szusi résztvevőnek, aki maga is nagy humorista, — a filozófia humor nélkül annyira értéktelen, hogy már Sokrates humorral kezdte és humorral végezte beszélgetéseit, amelyeket csak a végső és az anyagi élet béklyóiból felszabadító humor szempontjából értékelt, egyebekben nem is gondolt rá, hogy feljegyezze őket, mert a papirusz árát inkább elitta... — Ebben önnek teljesen igaza van — válaszolta a nagynevű filozófus, — de ön teljesen megfeledkezik arról, hogy Sokrates filozófus volt... Nem érti? — kérdezte és szeme csillogott a humortól — Sokrates filozófus volt, mi pedig a kongresszus résztvevői vagyunk... — Ezt meg szabad Írnom? — ugrattam. — Megírhatja. Legrosszabb esetben megiszom a méregpoharat, mint Sokrates... — szólt és egy hajtásra kiitta a borospoharat. * Voltak olyanok is, akik nagyon komolyan vették és akikkel nem lehetett viccelni. Ezek azonban nem tartoztak azok közé, akik eredményes munkát fejtettek ki a filozófia terén. Egy német, aki a fasizmus terminológiáját és a spengleri elveket védte és másnap egy baloldali lap részéről támadásban részesült, nagyon haragos volt és a kritika szabadságára hivatkozott: — Szóval, meg van tiltva, hogy az ember a maga meggyőződését kifejtse és megvédje és a demokrácia ellen nem szabad hadakozni? — Szabad — felelte erre egy nyugodt angol. — De viszont az ellenoldalnaik is engedjen pontosan ennyi szabdságot, amennyit ön akar igénybe venni. Akkor nem lesz baj. A német nagyot nézett, de aztán látta az őt körülvevő arcokon, hogy nagy komolyságának fele sem tréfa és gyorsan átnyergelt: — Köszönöm, kolléga ur, látja, ezt a rendszeremből teljesen kifelejtettem ... Pedig teljességre törekedtem... — tette hozzá dühös mosollyal. * Benes külügyminiszter ismert nagy beszéde körül Is volt egy kis logikai összecsapás. — Szóval, nem a demokrácia van válságban, hanem a demokraták — kezdte egy angol. — Én ezt igen szerencsés formulázásnak tartom és igy is van. — Ez egyébként a régi probléma — szólt egy német tanár. — Az eszme és a valóság közt mindig ez a diszkrepancia mutatkozik és a transzcendentális appercepció tana szerint test és lélek ... — Mondjuk egyszerűbben — vonta le a következtetést egy harmadik. — A demokráciát a demokraták csinálják, mint ahogyan test nélkül nincs lélek. Egyszerű logikai figura: ha a demokraták válságban vannak, és ezért van válságban a demokrácia, akkor a demokrácia úgy úszta meg a válságot, mint eddig minden, ami eszme, vagy program volt, mert ember nélkül nincs semmi, de emberrel még kevesebb, tehát demokrácia sem. Ami van, az szükségszerűen van, még a demokrácia válsága is, egyszerűen azért, mert sok a demokrata elmélet, de kevés a demokrata. És nem akadt senki, aki ezt az egyszerű következtetést megcáfolta volna. — Filozófia bebiztosítás szellemi és leik! balesetek ellen — foglalta össze a gyakorlati filozófiáról szóló előadását a kongresszus egyik tagja. Ebben a pillanatban telefonhoz hívtak, és egy kedves, rendkívül tehetséges filozófus barátom jelentkezett. — Te is a kongresszusra jöttél? — kérdeztem nagy örömmel. — A sors iróniája folytán — felelte a filozófus — én is kongresszusra jöttem, de a biztositó intézetek prágai kongresszusára... — Szóval, te, a filozófus, testi balesetek ellen biztosítod be az embereket? — Nem, kérlek, elsősorban magamat biztosítottam be a filozófia ellen úgy, hogy állást vállaltam egy biztositó intézetnél. Ez küldött ki a kongresszusra ... — A filozófusokat nem fogod meglátogatni? — Mit kezdjenek egy biztosítási intézet tisztviselőjével? Nem vagyok sem hivatalos filozófus, sem pedig Geheimrat. 6. — Sokrates sem volt az! — Ne viccelj! Ötkor várlak a kávéházban és ha akarod, filozófiáról is lehet szó közöttünk ... a prágai kongresszusra való tekintettel... Egyébként biztositlak ... — Engem nem! Inkább filozofáljunk ... Palotai Boris: KISVÁROSI ESTE Kilenc óra .... Megcsikordul a kapu zára. Pongyola, zakó a szék karjára omlik, a hatósági poros vadgesztenyefára lustán bámul a dunyhabarrikád. Levelek egérárnyóka meg-meg lebben titkokat susogna, de kinek? minek? Ki hallgatja? KI érti bús szopránját ebben az elmerült fénytelen világban?! A hölgy háztartáskönyvében jegyezget ásítva diinnyög, fűzőjét kibontja már rég nem látja a rollón túl hogy reszket a homály, hogy őszül felhők platinakon tya. Már rég nem érzi mustárizét a szélnek dombok félszeg hajtását, szavak csendjét már rég nem kutatja, vájjon kik élnek a csillagokban s meddig karmol egy emlék. Horkol a vágy a kisvárosi éjben a cseléd lenn a házmesterrel trécsel bűntársak ők a nagy-nagy szegénységben s nem tudva,ra lázadást hol kezdjék el, pergő szavakkal szidják gazdáikat. Óriást választéki Legolcsóbb árakl Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillár ok! llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIllinillllHllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllljlllllllllllllllllllllIHllHlllllllllllllllllllllllllllll Modern képkeretezés, üvegezés iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Telefon 2423 Alapítva 1833
