Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)

1934-09-21 / 216. (3547.) szám

Előfizetési ár: évente 300 félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké. külföldre, évente 450, félévre 226, negyedévre 114. havonta 38 Kfc. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- K(. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség; Prága II., Panská a I i c e 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON; 303-11. • * SÜRGÖNYCIM HIRtRP, PRflHfl, tvanka lemondott (d) Amikor a csali nemzeti demokrata párt ellenzékbe vonult, iróniával megjegyeztük ezen a (helyiem, hogy száimiumíkira szinte eflkéip- zelihetetlen látvány Ivánkia Milánt, a hatalom élvezésének eme nagy ínyencét az ellenzéki­ség keserű kenyere mellett látni. Igazunk volt. Ivánka nem sokáig bírta. Kevesebb ide­ig bírta ki, mint pártja, melynek első zászló- hordozója volt Szlovemszkón. Ivánka modellnek mehetne a fanatikus po­litikus szobrának megmintázásához, fainai iku­san kitart egyszer kimondott tételei mellett. A nemzeti demokrata pártról is szóról-szóra ugyanez mondható. Nincs a csehszlovák poli­tikai táborban egyetlenegy más párt, amely annyira kövei kezetes lenne irányvonalában, mint éppen Kramár pártija- Sőt éppen az el­veihez való túlzott ragaszkodása, makacs kö­vetkezetessége miatt vonult ellenzékbe ak­kor, amikor a kormánytöbbség többi pártja a Rasindéle deflációs pénzügyi politika alap­jairól letért. Mi történhetett tehát, hogy a fa­natikusan elvlhünek ismert politikus ellentét­be jutott fanatikusan elvihü pártjával? Az ősz Kramár, aki tiszteletet, érdemel még ellen­feleitől is szókimondó nyíltságáért és követ­kezetességéért, pártjával egyetemiben jottá­nyit sem változott Aki változott, tehát nem lehet más, mint Ivánka, — gondolhatná a lo­gikusam gondolkodó egyszerű szemlélő. De nincs igaza. Mert Ivánka szintén nem válto­zott. Ugyanaz maradt, aki azelőtt is volt. Nem lett hűtlen ahhoz a- főtételhez, hogy a szlovák­ságnak csak a csehszlovák nemzeti un ion iz­mus politikáját kell követnie, hogy egyete­mes centralista pártba kell elhelyezkednie. Nem lett hűtlen ahhoz az élvéhez sem, hogy továbbra is az autonómista törekvések s a magyar kisebbség követelései ellen kell küz­denie. Látatlanba lefogadjuk, hogy Ivánka ez­után is szakasztott ugyanezen az elvi alapon fog tovább dolgozni. De volt Ivánkának még egy másik tétele is, — amit főleg saját sze­mélyére alkalmazott, — és ez a hitvallás volt, hogy a szlovák politikusinak mindemkor a kor­mányon belül, a hatalom tényezői és élvezői között kell lennie. Az aszkézisig idealista Kramár úgy véli, hogy ő és pártja az ellen­zékben is szolgálhatja önzetlenül a nemzet érdekeit, Ivánka, — mint azt a cseh nemzed szocialista lapok leszegziik, — azt vallja, hogy ellenzéki politikával ellenzéki aszkéais'ben nem tudná szolgálni népét. Neki elve a kor­mánytámogatás. Elvből hive a hatalom gya­korlásának. S ez elve mellett szintéin követ- kerzelésen kitart. Így aztán szükségképpen el kellett válnia az elvihü Ivánkának az elvhü Ki''tímártól. De vannak a lemondásnak az elvi indokon kiviül apróbb, gyakorlati okai is. Hogy ne menjünk messze, elsőnek itt van a legfris­sebb: a gabona monopólium kérdése- Kramár pártja elvből ellenezte a gábonanionopóliu- mot, mert a fogyasztók érdekeit féltette tőle. Ám Ivánka az elvhüség mellett kitűnő gya­korlati érzékkel is bir s pártja mindem ellen­zékisége és tiltakozása ellenére is elsőnek sietett megalakítani a szlovenszkói gabonatár­saságot. Úgy indokolta, hogy Hodzsa kihang­súlyozott kívánságára vállalta az elnökséget s egy ilyen óhajnak nem lehet ellenállni. Ké­sőbb a monopólium kihirdetése után ügyésze lelt az átalakított és immár százmilliós for­galmat lebonyolító gabonát ár saságnak. Asz­kéta ellenzéki pártja persze ámulatba esett a téaillumvállaiLás láttára s még jobban csodál­kozott azon, hogy Hodzsa óhaja foiitosabb volt Ivánkának, mint Kramár véleménye. A másik Varsó „világos és végleges feléidéi" követel A népszövetség megkezdte a lengyel kisebbségi Javaslat vitáját A lengyel delegátus megindokolja, hogy miért kéri Varsó a kisebbségvédelmi szerződések kiterjesztését minden államra G e n f, szeptember 20. A népszövetség > politikai bizottsága csütörtökön délelőtt meg­kezdte a kisebbségvtdeíem általánosításáról szóló lengyel javaslat tárgyalását. Az elnök mindenekelőtt ismertette azt az Írást, ame­lyet Raczynski állandó genfi lengyel delegá­tus már április 10-én intézett a népszövetség főtitkárához. Ebben az írásban Lengyelország az egyenjogúság alapján a kisebbségvédelmi szerződések kiterjesztését kéri a népszövetség minden tagjára és egy nemzetközi konnferen- cia összehívását, amelyen ezt az ügyet el­intéznék. A vita megnyitása utója a lengyel delegátus a szónoki emelvényre ment és megindokolta a lengyel javaslatot, amely szerinte senki ellen nem irányul. A javaslattal szemben so­kan fölhozták, hogy nem minden államban léteznek kisebbségek. Ezzel szemben meg kell állapítani, mondotta a szónok, hogy két- három európai ország kivételével valamenv- nyi európai államban többé-kevesbé fontos kisebbségek élnek, amelyek nem bevándorlás utján keletkeztek, hanem évszázadok óta lak­nak az országban. Az a körülmény, hogy ezek a kisebbségek Géniben nem hallatják hangú­kat, még nem azt jelenti, hogy nem léteznek, vagy hogy nincsenek tudatában nemzeti jel­legüknek. Hallgatásuk azt sem jelenti, hogy megelégedettek. A szóitok szerint egyesek azt az állítást is megkockáztatták, hogy a kisebbségek sorsa a kisebbségi szerződésektől mentes hatalmak­ban jó és kielégítő. Erről az állításról a len­gyel delegátus nem is akar beszélni, de ha igaz volna, hogy így van, akkor miért nem egyeznek bele ezek a hatalmak a kisebbségi szerződések kiterjesztésébe? Mások ismét azt állítják, hogy a kisebbségi szerződések veszélyeztetik az államok belső egységét cs szuverenitását. Ez az érv kétség­telenül komoly. De ha igaz, akkor megcáfolja a nemzetek egyenjogúságáról szóló alapelvet, mert mig egyes országok szuverenitását a ki­sebbségi szerződések megsérthetik, másokét nem. Lengyelország nem fogadja el a szuve­renitásról szóló történelmi érvelést, amely ámulatot már jóval előbb, akkor élték meg a nemzeti demokraták, ami kar egy magyar- nyelvű kormány támogató, áldlilemzőki lap pro- tektorai közt Hodzsa oldalán Ivánkát is ott látták, holott ugyanakkor a párt valamennyi lapja hevesen ellenezte a magyar nyelvű szó­cső támogatását. A párt és az Ivánka közti szaikadékoit az is ki mélyít ette, hogy a tervbé- vett prágai szlovák napilap körül szintén aizit gyanították, hogy Hodzsa csendes saekundán- sa alkar lenni. Ezek persze csak apróságok, de a csordüUig telt pohárnál már egy cseppecske is sok. A párt fölhív la, hogy mondjon le man­dátumáról. Ivánka a fölszóLiiiásira egy szóval sem hederitett. Nem akart lemondani, lemon­datták. Választhatott a stallum és a mandá­tum között. A stádiumot választotta. szerint a régi államok és a régi helyzetek szuverenitásán nem eshet csorba. — Há a kisebbségi szerződések rendszerét a népszövetség jónak találja, — fejezte be beszédet a lengyel delegátus — akkor nem zárkózhat el kiterjesztése elől. Az államok között lévő egyenlőtlenséget ezen a téren Lengyelország soha sem fogja elismerni. — Varsó a népszövetségtől világos és végérvé­nyes választ vár a kisebbségvédelem kiter­jesztésére vonatkozó javaslat ügyében. A nagy kisebbségi vita A lengyel delegátus beszéde után megin­dult vitában Haiti képviselője hivatkozott gróf Apponyi Albertre, aki egyik beszédében azt mondotta, hogy sem a népszövetség, sem a népszövetségi tanács munkája nem hozta meg azt a gyümölcsöt, amelyet tőle joggal váriak, mert nem hozott olyan természetű engedményeket, amelyek a mintegy 40 millió főnyi kisebbséget kielégíthették volna. Csat­lakozik a lengyel indítványhoz és erre vonat­kozólag határozati javaslatot terjeszt elő. Argentína képviselője nem fogadja el a lengyel javaslatot. Hollandia delegátusa tiltakozik aK ellen, hogy Lengyelország tultegye magát a kisebb­ségi szerződésekben foglalt kötelezettségeken, azt azonban elismeri, hogy a kisebbségeken segíteni kell. Törökország kiküldöttje pártolja a lengyel javaslatot. Ezután Mottó, volt svájci szövetségi elnök mondott nagy beszédet. Svájc — úgymond — elvben pártolja a lengyel javaslatot, meri Svájc mindig védelmébe vette a kisebbsége­ket. Ennek ellenére nem tartja célszerűnek, hogy ebben a tárgyban külön értekezletet hívjanak össze mindaddig, amíg nem tudják biztosítani azt, hogy a konferencia tény lég eredménnyel is jár. A svéd delegátus szerint a béke biztosítása érdekében komolya® kell foglalkozni a ki­sebbségi probléma megoldásával. A kanadai kiküldött beszéde után Fotics jugoszláv fődelegátus szólalt föL A kisantant állásfoglalása Fotics követ, Jugoszlávia megbízottá a kis- antant nevében kijelentette, hogy a kisantant vázolta már álláspontját a kisebbségvédelmi kötelezettségek ügyében. A jugoszláv kor­mány a kisebbségvédelem általánosítása mel­lett foglal állást, meri a lengyel javaslat meg­felel a nemzetközi erkölcsnek és a nemzeti lelbiismeretnek. A jugoszláv nép a múltban olyan megpróbáltatásokon ment át, amelyek ma lehetetlenné teszik, hogy kisebbségeivel kegyetlenül bánjék. A kisebbség és a több­ség jogai között nem lehet különbség. Ha a kisebbségi jogok szenteli, akkor miért állja­nak meg egyes országok határainál? A ki­sebbségi szerződések lehetővé teszik, hogy a külföld beavatkozzék Jugoszlávia belügyébe. Jugoszlávia képviselője éppen ezért azon a véleményen van, hogy a kisebbségi kérdést általánosan szabályozni kell. A kisantant a kisebbségvédelem általánosítását követeli, de addig, amíg ez megtörténik, hu marad a mai kötelezettségekhez. Ugyanakkor azon­ban fönntartja azt a jogot, hogy tiltakozzék a túlkapások ellen, amelyek a kisebbségvéde­lem érvényesítésénél esetleg jelentkeznek. Kanada és Svédország delegátusainak nyi­latkozatai után, amelyek fenntartásokkal fogadták a lengyel javaslatot, a további vitát holnapra halasztották. Magyar javaslat a magyar kisebbségek külön véde’máő!? A genfi politikai közvélemény középpont­jában a kisebbségvédelem kiterjesztésének problémája áll. A delegátusok feszülten fi­gyelik, hogy a népszövetség politikai bizott­Mi ezen nem csodálkoizunk. így ismertük Ivánkát és igy láttuk előre. S most is jól tud­juk, hogy ezzel a lemondással korántsem fe­jeződött be Ivánka politikai karrierje. Sőt. Egy kis idő elmúltával valószínűleg ott fog­juk látni Hodzsa oldalán az agrárpárt legfőbb szlovenszkói oszlopai közt. Esetleg a bársony­székek egyikéin. Ha bársonyszékiben nem, ak­kor legalábbis annak legközvetlenebb köaelé- ben­Csak egy esetiben érhetné balesel. Ha köz­ben az agrárpárt netalántán ellenzékbe jutna, a most ellenzékben levő nemzeti demokraták viszont akkoráira mjlból a kormányban ülnének. Ez esetben aligha lenne opportunurs újból a nemzeti dómokralakihoz orientálódnia. De ez lenne a legigazságosabb íhappy end. sága milyen következtetést von le a vitából. A jelentést Avenol, a népszövetség főtitkára fogja előadni. Általános figyelmet keltett az a ma délben elterjedt hir, hogy a magyar delegátus külön javaslatot akar benyújtani a bizottságban a Magyarországgal határos államok kisebbségvédelmére vonatkozóan. Sfalin uilyotsB íre-fcee-eJeli Paris, szeptember 20. Moszkvából Varsón keresztül érkezett jelentések szerint Stalin súlyosan megbetegedett. Egyes jelentések szerint vesebajban, más jelentések szerint gyomorfekélyben szenved. A szevjetorosz la­pok Stalin betegségéről semmit nem Írhat­nak, a lakosság előtt titkolják Stalin meg­betegedését

Next

/
Thumbnails
Contents