Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-16 / 212. (3543.) szám
¥994 szeptember 16, vaMm&p. «PIW<mMAfi^^HTRLSP 17 A szepesmegyei Görgő kétfejű monstrummal, a pozsonymegyei Szentgyörgy kigyóevö csizmadiával szerepel a világ kuriózumainak listáján Budapest, szeptember közepe. (A P. M. H. budapesti szerkesztőségétől.) A P. M. H. olvasói bizonyára nagy élvezettel olvasták azokat a csodálatos históriákat, amelyek a szloven- szfcói kísértetekről, Matuzsálemekről, csodaesőkről s más hasonló rendkívüli dolgokról szólották. Annyi bizonyos, hogy Szlovenszkó ugyancsak bőségesen szolgáltatta a kuriózumokat. A nagyhírű külföldi gyűjtemények, melyek a 18. század óta nagy szómban jelentek meg, telidesteli vannak olyan történetekkel, amelyeknek színhelye a Kárpátok erdős- völgyes területén van. De talán a leggazdagabb kuriózumokban a Szepesség földje, amelyet ugyancsak sűrűn látogattak kisértetek, szellemek, garázda vámpírok, ahol többször hullott alá az égből csodálatos mannaeső, véreső. Már beszéltünk Gasparekről, a lublói garázda vámpírról, szélottunk a káposztafalui kisértet- já résről, a késmárki mannaesőről, az Lglói véresőről, a lőcsei vadászó kísértetekről, a kisszebeni csodálatos cipóról, most egy olyan kuriózum históriáját elevenítjük fel, amellyel a 17. század irodalma ugyancsak sokat foglalkozott. A görgői kétfejű gyermeknek még ma is híre van. emberi monstrumok A kétfejű ember dédelgetett kedvence a monstrum-irodalomnak. Torzszülöttek akadtak bőven mindenkor, egyiknek feje nem volt, másiknak keze-lába hiányzott, születtek ifjú cyclopok is, egy szemmel a homlokuk közepén, — de mindezek csak ideig-óráig élő, spirituszba való szörnyek maradtak. Holott hir szerint a kétfejű ember megél és nagyra nő, mint IV. Jakab skót király pártfogolja, akit maga a király neveltetett és taníttatott, olyan eredménnyel, hogy serdült korában már több nyelven is beszélt. Vagy beszéltek, mert nem volt könnyűi a kérdést elintézni, hogy az illető egy ember-e, vagy kettő? Éppen ez a kettőség tette érdekessé az efajta monstrumokat. Bár a skót kétfejű ember valóságos létezésére nincsen bizonyság és felnőtt állapotban ilyen csodát még senki sem látott, a szenzáció kedvéért az emberek akarták hinni, tehát el is hitték, hogy létezik. KÜLÖNÖS JOGI KÉRDÉS Még a XVIII. század közepén is hittek benne. Bizonyság rá egy jogi disszertáció 1750-ból. Ez a legfurcsább jogászi müvek egyike, mely valaha is megjelent. Szerzője, J. 0. Seyferth, ezt a címet adta az agyafúrt műnek: „Jura homiinis bicipitis. — Reohte eines zweiköpfigen Menschen.“ Elsőiben is megállapitja egy sereg tekintélyes autóiból, hogy a kétfejű ember valóban létezhetik. És ha igen, vájjon miféle jogok illetik meg? A felelet egyszerű és bölcs: aszerint, amint hiim- vagy nőnemű, a férfi vagy a nő jogaival bir. Ha fiú, az apija nemességét örökölheti, de már hűbéres nem lehet, mert e tekintetben némely ősgermán jogban tiltó rendelkezések találhatók. Fogasabb a kérdés, hogy a hagyatékból egy vagy két részhez formálhat-e jogot? Az összenőtt ikrekre a tudomány már eldöntötte a kérdést: azok ketten vannak, tehát mindegyikük egy-egy részt örököl. A kétfejű embernek azonban csupán egy teste van, eszerint tehát csak egy részt kaphat. Legkényesebb oldala a problémának, hogy vájjon házasodhatik-e? A szerző emiigy fűzi sorba okoskodásait: Bizonyára ritka eset, hogy kétfejű ember szülessék. Még ritkább, hogy megéljen. Legritkább, hogy házasodni akarjon. Á,m ha ez az állapot mégis bekövetkezik, úgy nincs akadálya a házasságkötésnek, feltéve, hogy akad nő, aki hozzámegy. Szerző az eugenetika szempontjából sem aggályoskodik, mert szerinte nem bizonyos az, hogy kétfejű embernek kétfejű gyermeke is fog születni. És így tovább. A görgői csodaszülött Ez a kis kitérő is mutatja, hogy milyen szenzációt jelentett az, ha valahol kétfejű gyermek jött a világra. Ilyen szenzáció volt az 1620. évi szepességi monstrum, melynek hírével és ábrázolatával az ujságlapok elárasztották egész Európát. A róla szóló egy- leveles nyomtatványokból két különböző példányt ismerünk: egyik Nürntbergben, a másik Augsbungban készült. A rendes vásári ujj- ságlapoknál komolyabb termékek, erre mutat az egyiknél a latin szöveg, a másiknál a nyugodt, csaknem előkelő hangú kommentár. A metszetek felírása szerint a csodászülött 1620 augusztus 20-án tévedt a világra a szepesmegyei Garck faluban, félmérföldnyire Lőcsétől. Ilyen nevű falu nincsen, ellenben nyilvánvaló, hogy csakis Garg községről lehet szó, ami Görgőnek német neve. A szűkszavú magyarázatból még csak annyi derül ki, hogy az egyik fej meghalt, a másik azonban élve maradt és megkereszteltetett. A MAGYARÁZATOK Ami az eseményt érdekessé teszi, az a hozzáfüződő magyarázót. Az augsburgi nyomtatvány kétféle magyarázatot közöl, az egyik Bocatiustól, mint mondja. Bethlen Gábor poétájától és historikusától ered, — a másik valamely meg nem nevezett bécsi forrásból származik. Természetesen homlokegyenest ellenkezik a kettő, rendkívül érdekes kritikáját szolgáltatva a jóslása mániának, mely a csodajelek értelmiét aszerint csavarja, amint azt érdeke kívánja meg. Sajnos, az egyik fej meghalt s igy a komplett monstrum feles ere pe dósét nem lehetett remélni, de a másik, még pedig a gyermekkel együtt élve maradt. Ehhez a kétféle élettartamhoz kapcsolódnak a magyarázatok. Boeatius szerint az élő fej a királlyá választott Bethlen Gábort jelenti, mig a felső fejen a hierarchikus uralmat kell érteni. A monstrum születésének tehát az az értelme, hogy Bethlen a hierarchikus uralmat megszünteti. A bécsi magyarázat mást mond. A gyermek a magyar királyságot jelenti, tagjai az ország rendjei, feje a királya. Tehát a törzsből szabályszerűen, természetes módon kinőtt fej II. Ferdinándot, az ország törvényes királyát jelképezi. Viszont a másik idétlen torzfő, mely a természetes fej tetejébe nőtt, nem más, mint Bethlen Gábor, aki a törvényes fejedelem fölé akar tolakodni. Azonban a torzfej még a keresztség felvétele előtt meghalt, vagyis a pogány törökkel szövetkező Bethlen OBELISZK A neved idegen, szavadat alig értem, de mert szived kinyilt: hát enyém lett az éden. Ismeretlen irás borítja nyúló tested . . . holdfényben virágzói: hát szeretem az estet. Tartásod tudatlan, gőgós-büszke az állad, lelkedből rámcsöppent: hát jó hienni nálad. A neved idegen, kezedhez nem is értem, de mert szived kinyílt: hát lecsuklik a térdem . . . (Isztambul, 1934.) URR IDA. Gábor ©1 fog pusztulni, mig az élő és megkeresztelt fejet, vagyis Ferdinánd királyt, szerencse és Isten áldása fogja kísérni. A jóslatok szerkesztőit menti az a véletlen, hogy a szörny ugyanaznap született, amelyen Bethlen Gábort a besztercebányai ország- gyűlés magyar királlyá választotta. Tehát szinte ktötelességükké vált, hogy a két nevezetes eseményt egybevessék. Be kell vallanunk, hogy a bécsi szerző ügyesebben teljesítette kötelességét, mert az ő megoldása szellemesebb, mig Bocatiusé erőltetebben hangzik. De mindkét jóslásnak az a hit volt az alapja, hogy a kétfejű ember megélhet és nagyra nőhet. Ha tudták volna, hogy a halott fejnek szükségképpen magával kell rántania a halálba a másikat is, nem mert volna jósolni egyik alkalmi próféta sem. Szlovenszkói volt a kigyónyető rekorder is Büszkék lehetünk: a kigyónyelők listáján is szlovenszkói tartja a rekordot. A hagyomány sok kigyó- és békanyelő legendáját tartotta fenn. A békanyelők őse egy történelmi legenda szerint Néró császár, akinek felfordulván a gyomra, hogy-hoigy nem, egy eleven békát lottyantott a világra. A cézári hüllőt azután elrejtette valami pinceboltban és ott titkon neveltette, mint a saját gyermekét. Az előrelátó Adamson Mi lett a békából? Megélt-e, vagy idő előtt elhalálozott? Az anekdota csupán azt mondja, hogy Néró a pincebolt felé hatalmas palotát építtetett. Ez a palota a mai Laterán s neve a lateo, rejtek és a rana, béka latin szavakból ered, vagyis elrejtett békát jelentett. Persze, ebből semmi sem igaz. A palotát Plautius Lateranus római szenátor építtette és Nérónak csupán annyi szerepe van az ügyben, hogy megirigyelvén a nemes ur vagyonát, felségárulás ürügye alatt lefejeztette és palotáját mindenestől elkobozta. A SZENTGYÖRGYI CZIZMADIA NEVEZETESSÉGE A magyar néphit erősen ragaszkodik hozzá, hogy lehetséges nemcsak békát, de kígyót és gyikot nyelni s azok az ember testében nem pusztulnak el, hanem életben maradnak és mindeféle bajt, betegséget okoznak. Egy Szentgyörgy községbeli csizmadiamester a kigyúnyelő rekorder, akit az a megtiszteltetés ért, hogy maga. az európai hirü Rayger Károly irt róla értekezést a legelőkelőbb német tudományos folyóiratba „De senpente ex homine post imortem prorepente“ címen. Eképpen nevezetessé vált csizmadiával az történt, hogy miután évekig kínlódott irtóztató görcsös fájdalmakkal, végre megelégelte a dolgot és harakirit végzett magamagán. Bele is halt és ekkor mutatkozott meg a tudományos csoda: mér kiterítve feküdt, mikor a sebből egy kétujjnyi vastag és karhosszuságu kigyó bujt elő. NEM KÍGYÓ, HANEM GILISZTA A magyar orvostudósok sokat foglalkoztak ezzel az esettel és arra a megállapításra jutottak, hogy valószínűleg egy jól megtermett, ascaris lumbricoides nevű giliszta lehetett az illető féreg s csak a hir fantáziája növesztette kígyóvá. Magyary-Kossa Gyula szerint lehetetlenség, hogy a nyelőcsövén keresztül kigyó- béka juthasson a gyomorba — ha pedig mégis odakerülhetne valamilyen elképzelhetetlen módon, a nem néki való odúban egy- kettőre elpjusztiiln*
