Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-16 / 212. (3543.) szám
Ka 1934 szeptember 16, vasárnap. 'I>Bí:GAlA\\G^ARHlRLAr> 13 fBB®sB2«$aaaBe»eiBSBtiB’5fflBs;Ka®E,H SziDHÁZ-KölTVVKabTaRA A kassai magyar színház ■ idénynyiió könnyűszerrel győzi a nehezebb feladatok megoldását is, Bálint György a házasulandó pesti fiatalember szerepében volt ismét elsőrangú s ugyanez vonatkozik Vágó Artúrra, aki egy szállodai portás szerepéből csinált kabinetfigurát. Szigethy Irén, Farkas Pál és Gergely Irma szintén jó alakításokkal járultak hozzá a darab sikeréhez és szivesen láttuk viszont a kassai színpadon Kászonyiné- Kolár Máriát, aki szintén megérdemelten osztozott a sikerben. A darabot Vágó Artúr rendezte, a színpadot pedig Bercsényi Tibor díszletei tették stílusossá. A két bemutatkozó előadás mérlegét tehát a teljes és megérdemelt sikerben állíthatjuk fel, amely, reméljük, a további előadások során is folytatódni fog. (—béri.) | da Rózsi máeodszubrett, Majomé Fenyő Tusi 1 kómika, Bartcs Erzsi drámai színésznő Ress j Juci énekes naiva, Bódé József bonviván, | Farkas J ózseif táncos komikus, The is z Imre tán- ! eoiskomikus, Takács Oszkár buififó, Ross Jó- | zsef, Dékány János, Lipták Antal, Várnay | Nándor, Fehér Lajos síb— Id. Mihályi Ernő nyugalcmbavoinulásával uj kanméstert szerződtettem: Feszt Vidort, a ruszinszkói színtársulat volt karmesterét. — Különös kul túr események? Már Érsekújvárét, t, októberben előadtam A velencei kalmárt. A címszerepet én fogom játszani. Terv- bevettem Az ember tragédiájának előadását is. Egyébként ebben az éviben az oiperettmü- sor igen gazdag: Sárga liliom, Bál a Savoyban, Ördöglovas, Vadvirág, Kék Duna, Tabáni orgonák, Tisztelt Ház!, Dorozsmai szélmalom, hoigy csak a legnépszerűbb darabokat említsem. — Olcsó helyárakkal fogok dolgozni, hogy a legszélesebb rétegek megengedhessék maguknak a színház fényűzését. Érsekújvárod például, ahol a hatalmas színházterem ezt a legjobban lehetővé teszi, teljes mczibelyárakat rendszeresítek. Legdrágább hely 5 korona lesiz. Állóhely 2 koirona. É r s e k u j v á r, szeptember 15. (Saját tudósítónktól.) Földes Dezső, a n ycgatszlovén- szkói színtársulatok igazgatója befejezte uj társulatának szervezésiét, s csütörtökön Érsekújvárod járt, hogy előkészítse az érsekujvári idény megkezdését. Az uj társulat szeptember 27-én Érsekújvárod kezdi meg a próbákat s egy heti próba után október 4-én, csütörtökön nyitja meg az őszi szezont A sárga liliom előadásával. A darabot egyelőre csütörtökre, péntekre, szombatra, azonkívül vasárnap délutánra és estére tűzték ki. Hérifőn este a Naplemente után cimü Gerhart Hauptmann-drá- mát mutatják be. Az uj társulatról Földes igazgató énsekuj- vári munkatársunk előtt a következőket mondotta: — A tavalyi erőkből — feleségemen, Rum- peímayer titkáron s rajtam kívül — úgyszólván senki sem maradt meg. A társulat főrendezőjének Galetta Ferencet, a legismertebb magyar bonvlvánok egyikét szerződtettem. Drámai rendezőm Máoyay Lajos lesz, aki kitűnő drámai színész is. A társulat szubreít- primadonmája Bokor Margit, aki a pozsonyi idény alatt igen megkedveltette magát a közönséggel s kitűnő kritikát kapott. A társulat tagjai egyébként: Erdélyi Irma szubrefct, VarjKasSa, szeptember 15. (Kassai szerkesztőségünktől.) A kassai magyar színház csütörtökön este a „Bál a Savoyban*1 cimü Ábra hám-operett felújításával kezdte meg a kéthetes késéssel indult őszi idényét, melynek az ismeretes előzmények után talán sorsdöntő kihatása lesz a keletszlovenszkói magyar szinikerület, vagy még tovább menve: talán az egész itteni magyar szinjátszás jövőjére. Sohasem ültünk he kiváncsdahban, de szoron- góbb érzésekkel sem a szinház nézőterére, ahová magunkkal hoztunk minden szeretetet és minden féltést, amely színjátszásunkhoz, annak becsületes és egyre nehezebb napokra virradó munkásaihoz köt le minket és arcunkon és szemeinkben ott aggodalmaskodott a kérdés: vájjon csatát nyer-e az uj társulat? Az első felvonás elegáns s valóban fővárosi színvonalú díszleteinek keretében a kíváncsiság hűvös atmoszférájától telitve indult el, de a további jelenetek, a további felvonások során, a jobbnál-jobb produkciók hatásaként, egyre inkább fölengedett ez a kiváncsi hűvösség; szives, meleg hangulat ömlött el a nézőtéren s az a közönség, amely kötelességének érezte, hogy megjelenjék a szezónkezdő előadáson (mert sokan maradtak otthon, többen, mint ahogy azt a mai komoly idők megengedték volna), nagyon jól mulatott, egyre szívesebben és egyre többet tapsolt a színészeknek, az előadásnak s talán mindannak is, ami ma nálunk a kisebbségi szinjátszás fogalmát, küldetését jelenti... Egészen kivételes örömmel regisztráljuk ezt a helyzetjelentést, amely bizonyára azt a jótékony és nagyon szükséges hatást fogja eredményezni, hogy a kassai közönség tömör sorokban vonul fel a szinház támogatására és ezzel lehetővé teszi, hogy az alig néhány hetes szezón a mai körülményekhez viszonyítva kedvező anyagi mérleggel záruljon. Ezek előrebocsátásával csak hálásan és sok szeretettel szoríthatjuk meg az előadás valamennyi szereplőjének kezét, akik magyar színészhez illő önfegyelemmel, a bizonytalan jövő előrevetett árnyékában is olyan színvonalas, kitűnő produkciókkal mutatkoztak be, melyek joggal válthatják ki belőlünk azt; a megállapítást, hogy Iván Sándor ismét elsőrangú társulatot szerződtetett, amely több szerepkörben sokkal erősebb a tavalyinál is. Elsősorban a primadonna és a táncoskómi- kus, valamint a drámai hősnő és a drámai színész posztjaira gondolunk, melyeken Ne- ményi Lili és Gábor György, illetőleg Já- nossy Terka és Bálint György személyében, akik közül Jánossy Terka kivételével valamennyien már jó ismerőseink, értékes, elsőrendű tagokkal dicsekedhetik a társulat. A szezónkezdő előadásnak is ez a négy színész adta meg az izét, a színvonalát, dísze azonban mégis csak Neményi Lili volt, aki egészen kitűnő kvalitásai segítségével egy csapásra fel tudta újítani a közönségben azt a szeretetet és lelkesedést, amely két esztendővel ezelőtt gyűlt ki iránta a kassai szivekben s akkor de sok meleg estével ajándékozta meg a színházat. Ugyancsak nagyon tetszett Gábor György, aki jó táncaival és rutinos játékával teremtette meg maga iránt partnerével, a tehetséges Gergely Irmával együtt, a jó starthoz szükséges légkört; Jánossy Terka a Tangolita szerepében debütált egy énekes színésznőt meghazudtoló készséggel, Bálint György pedig egy félszeg fiatalembert játszott meg kitünően. Balázs István, az uj énekes bonviván, énekével, mozdulataival, játékával Jenei Jánost juttatta eszünkbe és szintén sok megérdemelt tapsot kapott. A többi fontosabb szerepekben a régi gárda tagjai közűi T. Némethy Rózsi, Farkas Pál, Turóczy Gyula, Némethy Zoltán segítették elő szo- kottan jó munkájukkal a sikert, melyben természetesen oroszlánrésze volt Fischer Károly karnagynak, Vágó Artúr rendezésének és a Bercsényi Tibor pompás, színes díszleteinek is. A közönség, melynek soraiban megjelentek dr. Stefanik Iván rendőrigazgató, Maxon Milán polgármester és Tost László helyettes-polgármester, gyakran ismétlődő, hosszú tapsokkal nyugtázta a szezónkezdő előadás megérdemelt sikerét. Pénteken este viszont a prózai együttes mutatkozott be Zsolt Béla „A párisi vonat" cimü játékában. Ennek vezető-szerepeit JáA KeLetszlovenszkói (volt Rákóczi) Muzeum, az államfordulat óta, — 169. kiállításán a kassai művészeket és iparművészeket mutatja he. — „Kassa" Amiami összefoglaló és meghatározó fogalom a magyar művészet,történelemben. Van múltja, — hagyománya. Nem stílusbeli ez, nem iskola, sőt éppen az a különös sajátsága, hogy minden időkben korszerű volt a művészete s nem bizonyos festő-modorban fejeződött ki, de a művészek szabad egyéni fejlődésében, A mostani kiállítás is ennek a korszerűségnek és a szabadon fejlődő egyéniségnek jegyében tárul elénk. Külön egyéniség Halász-Hradil Elemér, megint más Kieeelbach Géza, más-más stílust képviselnek Jakolby Gyula, Jaeszusdh Antal, Oravecz Imre és Féld Lajos. — Azért emelem ki ezt az öt művészt, mert az ő alkotásaik képviselik valóban Kassát, — vagy közeli környékét (Oravecz Imre enylekéi — a másik három festő, Flórián Mihály, Novotny Vojteöh és Oravecz Samo csak Kassán laknak. Halász-Hradil Elemér a nagyközönség szemében a forradalimiságon tűiért, hogy úgy mondjam, „akadémikus" művész. A kiforrott „becsületes" művészek közé számit, akinek emelkedett szellemű naturalizmusa, tompított színharmóniája valóban jogosan lopta be magát a sziveikbe. — Ám nem tartozik azon művészek sorába, akik a közönség kegyeiért eladják magukat és sablónossá kopnak, mert az egyéni, szinte stílussá gyakorolt modorba, is mindig tud valami újszerűt, valami nemes értelemben vett friss „impressziót" belevinni. Legszebben bizonyítja ezt három, szinte azonos témát „kivágó" „lőtérién "-je, mely a téma ugyanazon volta mellett is mind más. — Művészi ereje, — mely ma is szinte uj utakat 'kereső még, — azokon a „fejein" nyilatkozik meg legjobban, ahol nem kell alkalmazkodnia a megrendelő Ízlésén át a konvencióhoz. Ilyenek a „Cigányleány", „önarckép" és ..Öreg imádkozó" cimü képei. A portréi sem sablonos, kézzel festett fotográfiáik de életbü & a lefestett egyén lelkiségét is visszatükröző életábrázolá- soík. Kieselibach Géza neve mellé szinte járulékként h ozz át apadt már a „Zügel-tanítvány" jelző, mert kedvenc témája az állatvilág. De hol van már Kieselbach Zugéitól?! — Még érzik ecsetjén a mester keze, de beállitásban, — helyesebben: a természetes beállítottság megfogásában s a „plein air"-ben feloldódó színek kutatásában, a mozdulat, az életkifejezés elevenségében felszabadította magát mesterének befolyása alól. — A színkeverésben. — pardon, — a szinte prím ár színeknek vibráló foltokban egymásmellé való állításában ez a kutató törekvése nem mindig szerencsés, mert a valőr- értékek túlzott kontrasztjával néha éppen az ellenkezőjét éri el annak, amit szeretne. Nem sz in játékot érzékeltet, de festékfoltokat. Az „Almafa alatt* cimü képe talán legsikerültebb ebben a törekvésben, viszont az „Árnyékban", „Baromfiudvar" „Etetés" cimüék valahogy — ■tintái züek az árnyék és fény tulkángsulyozásával. Nagyon szép a „Csorda" cimü festménye, a fő-.személyiség", a bika előtérbe helyezése, szélesvonalu. de hangsúlyozott kidolgozása s a „tömeg":a csorda elnagyolása az örökké mozgó állati „kollektivum" sikerült érzékeltetése. J a k o b y Gyű 1 a azt a posztiimpresszio- nisztikus irányt képviseli, mely az expreeszio- nizmus felé vezet. Szereti az életszerű mozgalmasságot, korszerű ebben és eredeti. Minden kép in, — munka, vagy mulatság, tömeg, vagy egyén képezi tárgyát, — ez az életbe ál litottság tükrözik. Eszközei a lehető legegyszerűbbek, kevés anyaggal, kevés színnel és miniden pepecselés nélkül odavetett pár formával sokat tud kifejezni. Ebben legjellegzetesebb képe a „Zsidó férfi" cimü. J a s s z u e A n t a 1 nem régen még sokat, Ígérő exprossziooizmusa. — mely irány, mint minden „izmus" csak átmeneti jelentőségű lehet s ábban van a hivatása, hogy uj megiátásokkal frissítse föl a meg-megállott művészi fej-: lődést, — kezd már megrögzött modorrá fejlődni nála. Évek óta nem haladt egy lépéssel' sem. Évekkel ezelőtt megállapodott stílusánál! ragadt meg s ha uj is az eszméje, amit el akar mondani az ecestjével, önmagát ismételgeti színben, formában, felfogásban. A „háború" cimü képe még okoz revelációt, vagyis expresz- sziója kelt impressziót a nézőben, de a „Kakas"- nak már erőszakolt a ,,mondani"-valója s a „Nirvána nem mond semmit, A tájképei alá, kár helyrajzi nevet írni, az általános „Tó", „Hegyek" címben nem lenne annyira kiütköző a m üteremben- kész ültség. Oravecz Imre legutóbb a budapesti Nemzeti Szalonban az „östehetségek" kiállításán tűnt föl s aratott egyhangú kritika-sikert. Ezt meg is érdemli. Ha skatulyázni akarnék, a „neoprimitivek" közé lehetne sorozni, vonal- vezetése egyszerű és 'biztos, színskálája tiszta, raffináltság nélkül való, témái természetesek, naivak, de nála ez az egyszerűség nem keresett, egy Isten-adta. tehetség őszintesége sugárzik belőle. Féld Lajos szén- és tolira jzai ígéreteseik, van tudása és van fantáziája, de valahogy még csak a tanulás fokán érezzük s várjuk tehetségének kibontakozását, mely a kompozícióiban a legerősebb („Az utolsó ítélet"). Röviden: a kassai művészek mindegyikénél látunk valamit, ami a piktora mesterség-részéc, felül van. Valami uj-ut-fcereeést, valamit, ami biztos bizonyítéka a tehetségnek, mely soha meg nem elégszik az elért eredménnyel. Mindegyiknél érezzük, 'hogy van még várni valónk a művészektől, egyikük sem állott még meg a fejlődésben. A másik három, Kassán élő művész közül ezt a sajátosságot csak Novotny Vojteohnél érezzük, akinek- „Vrohovinaiak" és „Hullámzás" cimü képei fogtak meg. Milán Flórián ügyes akvarellista minden különösebb emóció nélkül, O.rave-c Samuról ugyanezt állapíthatjuk meg pás-teliben. A kiállítási helyiséget, a kassai iparművész- nők alkotásai varázsolják meleggé, otthonossá. Kirz Jolán 6omosi terrakottái jellegzetesek és egyéniek. Keresi a groteszket, de ebben a karrikaturaszerüben is van kedvesség. K a r c Ilii y á k K1 á r a. a legváltozatosabb müipari tárgyakkal (bútorszövet-, tapéta-tervekkel, párnákkal, térítőikkel, babákkal és fadobozokkal stb.) lepi meg a látogatót, alkotásai mind felül vannak a sablonon, egyéniek és változatosak. Ugyanezt mondhatjuk Balassa né Markó B ö z 6 i és Halmy Judit alkotásairól, ez utóbbinak különösen egy vadászjelenetet ábrázoló applikált falvédője tetszett. Szép a kiállítás, a különböző irányok ellenére is összhangos s a kassai művészet életében fontos állomásnak mutatkozik. —Yf— (*) Bánk bán-relikviák kiállítása, Budapesten. A Nemzeti Színház tegnap nyitott és ebből az alkalomból a színház bufe-tjében kiállításra kerültek a színház múzeumában őrzött relikviák is. A kiállításom szerepel a legelső szinlap is, amely abból az alkalomból készült, hogy 1883 február 15-én először mutatták be Kassán Katona Jóiz&eif remekművét. Kiállításra kerül Szigligetinek az a levele, amelyet Katona József édesanyjához irt és közölte vele, hogy a Bánk bán előadás tiszta jövedelmét elküldi neki. Ugyancsak itt van az első Bánk bán kiadás 1821-ből és a negyedik kiadásnak az a kötetete, amelyet Katona József arcképével adtak ki. A sok irat, oklevél és szinlap között nagyon sok fénykép kerül kiállító a, amelyek a Bánk bán .régi szereplőit, igy La- borfalvy Rózát, Szerdahelyit .és másokat ábráidéinak. (*) Molnár Ferenc Bécsbe utazott Darvas Lili betegágyához. Budapestről jelentik: Darvas Lilin hétfőn a 'bécsi Löw-ezanatóriumban műtétet hajtottak végre, amely kitünően sikerült. A művésznő tegnap már orvosi engedéllyel hosszabb telefonbeszélgetést folytatott Budapesten tartózkodó férjével, Molnár Ferenccel és az író a beszélgetés után tegnap este egy-két napra Becsbe utazott, hogy meglátogassa Darvas Lilit. A művésznőnek kis ideig kímélnie kell magát, háromheti pihenőt rendeltek számára s ezért a budapesti Vigsz inház műsor tervezete is változást szenved. Molnár Ferenc „Az ismeretlen leány" cimü uj darabja, Darvas .Lilivel a oim- szerepben nem második idei újdonsága lesz a színháznak, hanem a harmadik. AZ UNGVÁRI MOZGÓK HETI MŰSORA: VÁROSI: Péntek —sz omb at—-vasárnap: A láthatatlan .briganti. RÁDIÓ: Pén tok—szó rabat— vasárnap: A Fekete hegyek fia. Földes megszervezte a nyogatszlovenszkói magyar színtársulatot nossy Terka, K. Kolár Mária, Bálint György, I Vágó Artúr, Gergely Irma, Szigethy Irén, j Farkas Pál, Balázs István, Gábor György,: Turóczy Gyula és Némethy Zoltán játszották.' Jánossy Terka ezzel a szerepével is beiga-i zolta, hogy tehetséges, kitűnő színésznő, aki j Kassai művészek kiállítása a Keietszlovemszkói Múzeumban
