Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-08 / 179. (3510.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, SzloVCTlSzkÓi ÓS rUSZÍriSzkÓi mCLgUCirSág félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kó. • . R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. * pOLltlKCli TlCipiLCLp]Q Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.— KI. Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON; 30311. •• SŰRGÖNYCIM H1RLRP. PRflHR. Három lépés - a béke felé P -r á g a, augusztus 7. Európa a -béke ha-tánmesgyéjéről néhány határozóit lépést tett a béke felé. Pontosan: bárom lépést. Az • első lépés a háborúé volt. Amikor tiz nappal ezelőtt az olasz hadsereg felvonult Udine alatt, mindenki érezte, bogy egy haj­szálon lóg Európa békéje. Ez az érzés meg- derm-esztet-te azokat ás, akik eddig a diplomá­ciai sakkjáték bábud mögé bújva nem vették észre, bogy Európa népei már fél lábbal a szakadék fölött álltnak. Egy pillanatra felvil­lant az uj világégés víziója Európa elborult egén, s e pillanatban, amikor a diplomaták megbénultak, néhány dübörgő ágyú és -né­hány harsány vezényszó, amelyet átvitt a Brenner-eu a szél, s azok is meghallották, akik hivatalból viselnek vattát a fülükben, meg­tette a kellő hatást. Aki ezekben az izzó napokban figyelmesen olvasta a világlapokat, észrevehette, hogy mindenki' fél a háborútól. Hogy Anglia és Franciaország tankok, bomba-vetők. ágyuk és .gyilkos gáza-k fedezéke mögött épenugy resz­ket a háborútól, mint a fegyvertelen Német­ország. Mussolini egyedülálló bátorsága kellett ahhoz, hogy ezzel a lépéssel végre határozott állásfoglalásra kényszerítse a hatalmakat. Az olasz miniszterelnök kijelentette, hogy a di- plopiáoiai akciók nem érnek semmit, üres fe­csegéssel többé nem lehet megnyugtatni Európa felzaklatott népét. Nem lehet elhitet­ni a vállalkozóval, hogy béke van, nyugodtan építhet, nyugodtan hitelezhet, nyugodtan tölt­heti meg raktárát, az élet pontos mechaniz­musát holnap nem fogja levegőibe röpíteni a háború detonációja. A békéiben -nem hisz sen­ki, mert a hadiiparnak érdeke, hogy növelje a háborús pszichózist, az AIpine-Momtamnak az -osztrák puccs még akkor is többet hoz a konyhára, ha nem sikerül, mintha egyáltalá­ban nincs lárma, s az emberek nyugodtan szaladnak apró örömeik után és a kormányok nem rendelnek tankokat. Ki kellett rántani valakinek a kardot, hogy végre észbekapja­nak azok, akik eddig csak azon fáradoztak, hogy merev jogi formulákat találjanak a „bé­ke" megrögzítésére. Az első lépés megterem­tett© azt a lélektani atmoszférát, amelyben végre komolyan lehet beszélni békéről. Igen tanulságos, hogy ezt a légkört csak a háború árnyékában lehet megtalálni. Ebben a lélektanilag kedvező atmoszférá­ban hangzott el Baldwin nyilatkozata — a második lépés. Az angol miniszterelnök-he­lyettes, — aki csak nemrégiben tett szenzá­ciós 'bejelentést Anglia légilhadier ejérek fo­kozásáról, — most uijaibb nyilatkozatában ki­jelentette, hogy Anglia határai a Rajna vo­nalán húzódnak. Ez mit jelent? Ez annyit je­lent, hogy az angol kormány nyíltan bejelen­tett© Németországnak, hogy minden olyan nyugtalanító jelenség, amelyet a hatalmak a Rajna vonalán tapasztalnak, köz vet leniül érinti Angliát. A kijelentés gyakorlati érté­két könnyen méltányolhatja akárki, aki egy futó pillantást vet Európa térképéire és arra gondol, hogy a francia repülőgépek néhány óra alatt bombázhatnák Londont és az angol hadihajók végleg elzárhatnák Franciaorszá­got gyarmataitól és egyszerűen kiéheztetnék. Ezeknek a kényszerítő körülményeknek a parancsa, ha egyéb nem, szoros katonái szö­vetségiben fűzi össze a két európai nagyhalai­Ellemeílch HindenlHirgot Hitler: „Győzelmes hadseregének gránátosai között találjon örök nyugalmat a hadvezér" Tannenberg, augusztus 7. Ma délelőtt zajlott le a tannenbergi nemzeti emlékmű előtt Hindenburg tábornagynak, a német birodalom elnökének sirbatétele. Amidőn az ágyutalpakon vontatott koporsó megjelent a tannenbergi em­lékműhöz vezető útvonal torkolatánál, az em­lékmű tornyain sárgás-vörös lánggal fáklyák lobogtak fel. A koporsót a birodalmi őrség katonái vitték vállukon az emlékműhöz. Ti­zenkét katonatiszt emelte le a koporsót az ágyutalpról és helyezte el az emlékmű fötornya előtt. Az ünnepség tartamára helyezték el itt a koporsót, majd átszállították a tábornagy tornyába, amely a bejárattól balra emlkedik s ahol pihenni fog a tannenbergi hős. Körülbelül ötvenezer ember szorongott már délelőtt tiz órakor az uccákon, amelyek a szűk térhez vezetnek. Az ut kötelében lévő térségén láthatóvá válik a teherautók hosszú sora, ame­lyek meg vannak rakodva virágkoszorukkal. Itt vannak az államfő, a kormány és Hinden­burg barátainak koszorúi. Még egyre érkeznek az emberek. Az autóbuszok, amelyek a hoben- steini állomásról behozzák az utasokat, még mindig zsúfolva vannak, sőt a nagy forgalom lebonyolítására külön autóbuszokat kellett be­állítani. A régi vendéglőt és szállodát, amely az egyetlen kényelmes alkalmatosság a környé­ken, a diplomáciai testület tagjai részére tart­ják fenn. A szálloda soha nem látott előkelő vendégsereggel telt meg, a világ úgyszólván minden számottevő hatalma elküldte képviselő­jét erre a monstruózus gyászszertartásra. Az újságíró jól ismert politikus és diplomata arco­kat lát a kis vendéglő éttermében. Arcok, ame­lyek be fognak vonulni a történelem képes­könyvébe. A temetésen nem tudott megjelenni Orsenigo pápai nuncius, akit helyettese, Polli nunciusi tanácsos képvisel. Itt vannak azon­jban elsősorban Francois-Poncet, Franciaország ! nagykövete és Kánya Kálmán, Magyarország külügyminisztere, aki — mielőtt a Gömbös- kormányban elfoglalta volna a külügyi tárcát Magyarország berlini követe volt és szemé­lyes barátja a megboldogultnak. A volt trónörökös a gyásztneneiben A rendet hajnal óta az SS-őrség tartja fenn, amelynek tagjait a szabadban kávéval és vajas­kenyérrel vendégelték meg. Lassan megkezdődnek a gyászszertartás elő­készületéi és a kirendelt Reichswehr-őrség osz­tagai elfoglalják helyüket. Egyszer csak pro- pellerzugás hallatszik és a tannenbergi emlék­mű fölött megjelenik a birodalmi vezér jól is­mert, hatalmas repülőgépe, amelynek szárnyait fekete fátyollal vonták be. Felvonul az SA és a Stahlhelm, amelynek osztagai az emlékmű jobboldalán helyezkednek el.J Pontban tiz órakor megérkezik az emlékmű­höz a kormány. A kormány tagjai sorában ott van dr. Goebbels propagandaügyi miniszter, Neurath külügyminiszter és von Papén. Első­nek Mackensen tábornagy lép a katafalkhoz és hatalmas koszorút helyez el. A következő ko­szorút Ernő braunschweigi herceg teszi le. A jelenlevők között ott van Wilhelm Ágost her­ceg és a volt trónörökös is. Hindenburg ezre­des, az elhunyt birodalmi elnök fia az éjszaka a temetési menettel érkezett a tannenbergi em­lékműhöz. Berlinből száz autót rendeltek Hohenstelnbe, ezek az autók szállitották a hohensteinl állo­másról az emlékműhöz a diplomáciai testület tagjait és a különböző előkelőségeket, akik a temetésen megjelentek. A diplomáciai testület tagjai is koszorúkat helyeznek el a katafalk- nál. A koszorúkat az illető nemzet szinei dí­szítik. Féltizenegy óra tájban érkezik meg az em­lékműhöz Séldte, a Stahlhelm vezére, nyom­ban utálta érkezik Göring. Felvonul a disz- őrség, amelynek elén a katonazenekar halad, utána egy század tüzérség, majd a Re i eh sav elír diszszázada következik. A katonák diszlépés- ben vonulnak át az emlékmű udvarán és a katáíalk előtt helyezkednek el. Utolsónak a Hindenburg-család tagjai ér­keznek meg és helyet foglalnak a részükre fenntartott székeken. A birodalmi elnök uno­kái fehér ruhába öltözve vettek részt a gyász­ünnepségen. mát, és ma már nyilvánvaló, hogy Anglia ■folytatása a kontinensen Franciaország s épen a németek előtt nem tiltok, hogy a két vezér­kar közös operációs terveket dolgozott ki és hogy Waygand nemcsak miint vendég vett részt az angliai hadigyakorlatokon. Baldwin kijelentés élből meg kellett értenie Németor­szágnak, hogy hatalmi aspirációi a Rajna vo­nalán beleütköznek az angol-franci a acé'lfal- ba. Ezt az acélfalat áttörni inem lehet, mert nem diplomáciai kapcsok tartják össze többé, hanem primer katonai érdekek. Baldwin ki­jelentése volt a második lépés a béke felé. A harmadik lépés ennek a két első lépés­nek a következmny© volt. s ez: Hitler és Beidben au tábornok tegnapi nyilatkozata. Hitler Anglia felé. a Reichswehr bizalmi em­bere pedig Franciaország felé nyújtotta ki a német baráti jobbot. E két gesztus őszintesé­gében már csak azért sem lehet okunk kétel­kedni, mert ha valakire nézve ebben a pil­lanatban katasztrofális következményekkel járhat egy háború, úgy -Németország az. Németországnak megéri a legnagyobb ál­dozatot is, ha most békén hagyják. Hitler el­lenséged is elhihetik, amit a német birodalmi vezér mondott, hogy Németország, ha meg nem támadják, nem fog fegyvert. Németor­szágnak súlyos gazdasági válsággal kelj meg­küzdenie s egyelőre beéri azzal, hogy hatá­rain belül igyekszik kiépíteni és megszilár­dítani a nemzeti védelem frontját, Hitler en­nél többet igazán -nem mondhat, s azt is el lehet hinni neki, hogy nagy tanító mesteré­nek, Chamberlainnek nemzetét valóban nem kívánja — még elméletiben se — legyűrni. Sokkal nagyobb jelentőségű azonban a Reiehswehr bizalmi emberének barátságos nyilatkozata Franciaország felé- A. német hadsereg vezetői jól látják, hogy a francia- angol katonai szövetséggel szemben Német­ország számára csak egy megoldás kínálko­zik — csatlakozni hozzájuk. Nyugati határai felé Németországnak te kell tennie minden olyan aspirációról, mely zavarná ennek a nagy triumvirátusnak a kiépítését. Németor­szágnak — akármilyen különösen hangzik, — e pillanatban sokkal inkább mi-n-t Stresse- mann és Briamd idejében, érdeke, hogy részt- vegyen egy olyan európai szövetség megszer­vezésében, melynek egyik hatalmi bázisa a német hadsereg — a francia és az angol had­Amint a Hindenburg-család elhelyezke­dett, megjelenik a főbejáraton Hitler birodal­mi vezér alakja. Hitlert felemelt karral üd­vözli az eg) begyült gyászoló közönség. A bi­rodalmi vezér meghajlással üdvözli a biro­dalmi elnök leányát és menyét. Ebben a pil­lanatban szétmegy á gyászfüggöny és látható­vá válik a temetési menet. A birodalmi őrség tisztjei viszik Hindenburg marsallbotját és ki­tüntetéseit. Utánuk hat tiszt viszi a koporsót. Amikor a koporsót a katafalkon elhelyezik, a zenekar Beethoven „Eroicájának“ gyászindu­lóját intonálja. A gyászinduló elhangzása után sereg mellett. A -történelmi: szákad-ékok, ame­lyek tegnap még elválasztották egymástól a francia és német nemzetet, holnap eltűnnek — Hitler egy intésére. Hogyne, hiszen ezért van nagy jelentősége Hitlernek a Reichswehr szempontjából, mert az ő szugg eszei ója el tudja felejtetni a német néppel azt, amit a német nép máskülönben talán soha nem tudna elfelejteni, ö az, aki transzba hozta a médiumot, ő lesz az, aki csendes álomba rin­gatja és azután fel fogja ébreszteni. A Reichsweihír azonban merőben, katonai szempontból Ihive az európai szövetségnek, és ez az egyetlen kiút Németország számára — s őszintén szólva ez a nemzeti rehabilitá­ció útja is. Amit az európai szövetség teore­tikus hi-vei kényszerítő körülmények híján nem tudtak elérni, azt a katonák, — akiknek nincs érzékük a szép elméleti építmények iránt, ellen,ben megtanulták respektálni a' tények kényszerítő erejét — esetleg meg fog­ják csinálni. Milyen különös: amit a háború alatt a katonák rosszul csináltak, azt helyre­hozták a civilek, — viszont amit a békében a civilek rontottak el, azt -talán a katonák fogják helyire hozni Szétmegy a gyászfüggöny...

Next

/
Thumbnails
Contents