Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-08 / 179. (3510.) szám
'píücgai-A\\<Aarhiumi? 1934 augusztus 8, szerda. """irílíiwnna nrni -■ v - t-mami ■ végeztével a hallgatóság elénekli az „Erős várunk nekünk az Isten“ kezdetű koráit. Miller gyászbeszéde Hitler birodalmi vezér mondja el ezután gyászbeszédét. — A katonának, — kezdi beszédét Hitler — kétszer említik hódolattal a nevét: először a győzelem s azután halála után. Amikor a tábornagy és birodalmi elnök nevét a német nép először hallotta, Hindenburg háta mögött már egy munkával és küzdelemmel teli élet állott. Mint a nagy király ifjú tisztje tizenhét érés korában megsebesült a königgraetzi csatatéren. Négy évvel később tanúja lesz királyi ha d ura német császárrá való proklamálásá- nak. Ezután évtizedeken keresztül dolgozik a német birodalom felépítése érdekében s mint vezénylő tábornok 1909 március 18-án nyugalomba vonul. Ekkor a porosz katonatiszt háborús és békeszolgálatának lezárt pályájára tekinthet vissza. Büszke korszak volt ez, évszázados ájultság után, amelyben a német nép tagjai egymástól elszakadva éltek, egy zseniális férfiú összeolvasztotta a német nemzetet ... Ezután Hitler röviden a német katonatiszt feladatairól és kötelességtudásáról beszél és rámutat arra a jelentőségre, amelyet az újjászülető birodalomban a német katonatisztnek he kellett töltenie. — És ennek ellenére, — folytatta beszédét Hitler — ennek a férfiúnak a neve, a többi német katonatiszéhez hasonlóan, ismeretlen maradt a német nép előtt, csak egy kis köre a nemzetnek ismerte ezt a névtelen kötelességtudást. Amikor három és fél évvel később Hindenburg Pál tábornagy nevét a német nép hallotta, a világháború vihara szántott végig Európán. A legsúlyosabb órában hívta be a császár szolgálattételre a tábornokot és bízta meg a keletporosz haderő irányításával. És hat nappal később ezen a szép mezőn már arattak az ágyuk ... — Milyen távolságai merednek fel a történelemnek 1914 augusztus 28. és a mai nap között! Háború volt, amely a múlt minden emlékét tönkrerombolta, soha nem hallott csatazaj dübörgött a mezőkön, idegtépő feszültség, borzalmas válságok váltották föl egymást azon az utón, amelyre a háborúval lépett az emberiség, a nemzet azonban mindig megtalálta önmagában az erőt, hogy létét a történelemben biztosítsa és a német férfiak millióinak hűsége és kötelességtudása legyőzhetetlen erővel töltötte meg a nemzet élniaka- rásának gondolatát. A jövő századok előtt nem lesz szüksége a német népnek arra, hogy katonáinak becsületet megvedelmezze. soha nem harcoltak katonák bátrabban és kitartóbban! Soha több áldozatot nem hoztak ennek a népnek fiai, mint e négy és fél esztendő alatt. — És ezeknek a német katonáknak sorában varázsereje volt Hindenburg nevének, mert ő volt az, aki az orosz hadsereget, a világ akkori legerősebb katonai hatalmát, megsemmisítette. S amikor a császár, sajnos elkésve, az összes német haderők élére állította a tábornagyot, sikerült neki nemcsak a pillanatnyi válságon átsegítenie a birodalmat, de a német csapatok ellenállását két éven keresztül tartani és több győzelemre segíteni a német fegyvereket. És a tragikus végért, amely ezt a nagy küzdelmet érte, nem lehet felelőssé tenni a tábornokot, csupán a politikusokat. Isten áldotta kötelességtudással vezette az ősz tábornagy katonáit győzelemről- győzelemre és el nem hervadható cserfalombbal koszoruzta meg ezredéinek zászlait... És amikor a heroikus ellenállás megtört, Hindenburg visszavezette csapatait a hazába és ő maga ismét nyugalomba vonult — de nem sokkal ezután kitörölhetetlenül beírta nevét a világtörténelem könyvébe. A régi hadsereg utolsó győzelme volt, amikor 1925-ben a nemzeti Németország legméltébb reprezentánsát, a világháború győzelmes katonáját állították a birodalom élére. És erről* a helyről nyitotta meg Hindenburg a német nép feltámadásának kapuit... Itt győzelmes hadseregének szuny- nyadó gránátosai között találjon a hadvezér az élet fáradalmaira örök nyugalmat. Az MtOiSÖ Ht A zenekar el já tsz a az „Teli hattf einetn Kamerád e-n** kezdetű dalt, ugyanekkor kezdetét veszi a gyász-szalvé, amelyet az emlékmű közelében felállított tüzérség ad le. A dal átmegy a nemzeti himnuszba. Nyolc tiszt felemeli a koporsót és «, tábornagy tornyába viszik. A koporsót vivő menet előtt haladnak azok a tisztek, akik a tábornagy kitüntetéseit és marsalllbotját viszik. A koporsót vivő menet után halad Maekensem tábornagy, aki jobbkezében a marsallbotot viszi. Majd Diet- rich és Briiekner 88-csopo r tv ehetők haladnak, Hitler koszorújával. Majd Hitler, a birodalmi HlNDENBURG-GYÁSZÜNNEpÉLY A BIRODALMI GYŰLÉSEN. Hitler kancellár (középen egyenruhában és karján gyász-szal'laggal) az emlékbeszééet tartja. Az előtérben az elhunyt vezértábomagy lilomokkal övezett mellszobra. vezér következik, aki koszorúját a koporsóra helyezi. A birodalmi miniszterek, SA- és SS- vezérek, a német közigazgatási méltóságok bevonulnak a marsall tornyába, közben a zenekar a Horst-Wessel-dalt jásszá. Az ünnepélyes koporsóletétel után az előkelőségek elhagyják az emlékművet, a kormány tagjai után a diplomáciai testület tagjai tisztelegnek utoljára Hindenburg koporsója előtt, majd felvonulnak a poros®, szász és bajor hadseregek tisztjei, akik a háború alatt együtt harcoltak a nagy hadvezérrel. A tisztelgők sorában a régi Németország számos előkelősége látható. Göring tábornoki egyenruhában Papén alkanoellár pedig ulánus egyenruhában jelent meg. Mig az egész régi és uj Németország búcsúzik a tábornagy tornyában egy nagy korszak egyik legnagyobb fiától, addig az emlékmű előtti téren mintegy kétszáz ezerfőnyi tömeg zsúfolódott ö««ze. Berlin búcsúzik Hindenburgtól Berlin, augusztus 7. Berlin a kora reggeli óráktól fogva a tannenibergi gyásziinncpély hangulatának hatása alatt áll. A gyász hangulata elöimlik a milliós város felett A villamosok és az autóbuszok horogkeresztes és fekete-febér-piros zászlókkal vannak fel lobogózva és a zászlókat fekete gyászfátyol takarja. Számos ablakban zöld fenyődíszt látni égő gyertyákkal megtűzdelve. Az ablakokban és kirakatokban az elhunyt tábornagy mellszobra és képe látható. A járókelők közül azonban nagyon kevesen viselnek gyászkafszala- got. Az Unter den Lindenen, a Brandenburgi kapu előtt és az uj Hindenburg-téren kilenc óra tájban kisebb-nagyobb emberfömeg verődik össze. Majd kezdetét veszi a nemzeti szocialista formációk diszfelvonulása, amely egészen tizenkettőig tart. A birodalmi elnök palotája előtt még mindig hosszú sorokban állnak azok, akik szeretnék, ha nevűk rákerülne a részvétlistára, amelyen már eddig Is sokezer név szerepel, a berlini városháza előtt reggel nyolc óra óta hatalmas tömeg vonul el a birodalmi elnök képe előtt, hogy búcsút vegyenek a német főváros legnagyobb díszpolgárától. A városház kapujának fekete ífátyollal borított gázkandeláJberei misztikus fényt vetnek a birodalmi elnök képére. Bécs gyásza Bécs, augusztus 7. Az evangélikus templom, bán Hindenburg emlékére gyászistentiszteletei tartottak, amelyen a német követség tagjain kiSZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA (14) — Hah aha! — Mit nevetsz? — Azt, hogy az én drágalátos férjem-uram felhasználja a fegyvergyakorlatot, hogy az egész kávéházat a nyakamba sózza, ő meg, ha visszajön, egész nap billiárdozni fog a kamerád ok kai. — Lehet, hogy igazad van. Szép élet a katonaélet — békében. — Majd meglátod, milyen jó kávésnéni leszek. Már gyakorlom is a pukkedlizást a vendégek előtt. Aásszolgejn, Lindenmayer ur. tetszik parancsolni! Egyszerre elkomolyodott. — De azt a szamár francia újságírót, ugy-é, becsukják? Nem lehet, hogy be ne csukják! Aki kicsufolja a meggyilkoltakat s azokat, akik őket gyászolják! — Valószínűleg, De ha nem: az nagy baj lesz! Palika megszólalt az emberiség ősnyelvén. Itt volt az ideje. Judit kigombolta a ruháját. A gyermek rá- n eve tett a duzzadó kebelre. De alig szopott néhány kortyot, már nyugtalankodni kezdeti. Ho! abbahagyta, hol újra kezdte. Egyszerre hangosan fel visított és rug- dalódzni kezdett, mint amikor még Klári néni teácskáj csikarták a hasát. Anyja alig bírta megtartani karjai között. Mi baja lehet ennek ^ gyereknek? Talán a foga jön? Ebben megnyugodtak. XIII. LINDENMAYER HÁZASODNI KÉSZÜL. A tiszti tenisz abbamaradt. Az urakat reggeltől estig elfoglalta a szolgálat, nem volt egy percük sem a szórakozásra. A tisztnék mind pakoltak. A boltokban soha olyan élénk forgalom nem volt, mint most. A kávéház forgalma is megnövekedett. Judit most már sok időt töltött férjével az üzletben s majdnem túlzott lelkiismeretességgel vigyázott a rendre. Károly kiosinylő udvariassággal bánt vele, mint valami gyerekkel, aki igen komolyan játssza a nagyot, Lincsi kisasszony idegeskedett, a tölbbi pincér és pikoló pedig azzal jelezte jóindulatát, hogy a főurra s a kasszatündérre árulkodott. Jani lázas sietséggel vásárolt s ahogy apadt a folyószámlán a pénzkészlet, úgy halmozódott a raktárban a mindenféle jó. Pedig fogyasztottak is sokat; sok idegen megfordult a városban. A leszámoláskor Jani külön rakta a gyér- számú aranyat, amely a bankók és aprópénz közt akadt. — Ezt nem adjuk ki. Takarékba sem tesz- szük; ez itt marad a pénzes-szekrényben. A készletek kiegészítésekor kellemetlen meglepetésben volt részük. Az árak, ha fillérekkel is, de emelkedtek. De a gyarmatáru- félékben egyes fajtákat meg sem kaptak része elúszott ezáltal; az árakat emelni az olyan minőségben, mint szokták. A haszon jő emberöltőnyi stabilitás után bajos dolog volt. A város nagyban és egészben olyan volt, mint azelőtt. Csak, valahogy nyugtalanabb, idegesebb. A kávéháznak sem volt rendes közönsége. Hói tömve volt minden vadidegen emberekkel, hol még a törzsvendégek is elmaradtak. Károly s az egész személyzet ásitozva bámult az ürességbe. Meg is maradt minden, csak azért, hogy harmadnap kifogyjon megint, az utolsó ósült zsemlyéig. Soha nem látott arcokkal telt meg a helyi- szivtak öt szivart s kötötték az üzleteket, ség, akik egy pikoló-kapuciner mellett el— Már úgy érzem magamat, mintha Palesztinában volnék, Munkácson, vagy Duna- szerdahelyt! — békétlenkedett Lindenmayer, ki hűségesen kitartott törzsasztala mellett. — Ha ez a kölyök-börze meg nem szűnik az én kedélyes otthonomban: bleibt nichts übrig, meg kell házasodnom! XIV. AZ ANYA. Janiéknak egy szép napon váratlan vendégük érkezett: Sugárné. Tulajdonképpen lakásukon találták, mikor a kávéházból hazajöttek. Juci mostanában férjével majd az egész napol a kávéházban töltötte. Persze Palika cselédkézen ivóit — ez eleget aggasztotta az anyát. Annál kedvesebb meglepetés volt, mikor délben, hazaérve azt látta, hogy Palika egy vadonatúj gumi- csacsit szorongat s a bölcső mellett Sugár Pálné, Gaál Katalin kötöget nyugodtan. Mikor a lányát meglátta, nyugodtan, kedvesen, barátságosan tárta feléje karjait. — Mama! Mama! — kiáltotta Judit boldogan. összeölelkeztek. Jani megelégedéssel nézte a jelenetet. Ez derék dolog volt! A köztük lévő nagy haraggal úgy volt, hogy eleinte mindegy volt neki. Később már bántotta. Most meg már, az utóbbi időben nagyon nyugtalanította a dolog. Mi lesz Judittal. ha _ ha az a hihetetlen, elképzelhetetlen dolog netán mégis hekövetkezik? — Tudóm, hölgy most sok más dolgod van. Fölnéztem a kis Palikához. Néha jó az öreg a háznál. Most hazamegyek, hogy a® öregemről gondoskodjam. De ebéd után visszajövök. Tudod Juci, hogy ne unatkozzam, készíts ki nekem egy csomó javításra váró fehérneműt. Stoppolni valót is. A Janiét. A gyerek jó színben van, de te, Juci, megfogytál. Hát ez nincs másképp. De vigyázz magadra, mert egészségesnek kell maradnod. Erősnek! Isten áldjon, gyerekeim! XV. MAGAS POLITIKA. Igaza volt Sugárnénak. Judit szemmellát- hatóan megfogyott. Szeme karikás volt s arcán valamilyen eddig ismeretlen vonás volt kialakulóban. Férjére talán még az eddiginél is bensőségesebb szeretettel nézett, mindig mosolyogva, de mintha a szeme fátyolosabb volna. Az újságok hozták a híreket nyakra-főre. Minisztertanácosk, Vilmos császár bécsi útja, a szerb kormánynak Oroszországgal való su- gása-bugása vészjóslóan követték egymást. Judit végigolvasta mind. S arca minden sorral veszített 'valamit az ifjúság üdeségéböl, melyet az anyaság csak még frissebbé, bájo- sabbá tett volt. De ha Janira nézett, ha vele volt, igyekezett, hogy mindez észrevétlen maradjon: Beszélt mindenről, csak arról nem, amit olvasott. Viszont Jani éppoly félő gonddal és óvatossággal kerülte az aktuális politika témáit, akár csak Sugár Pál Kislucsét. Elkészült az ultimátum. Büszke írás volt; nem bízott a szerb hatóságokban, hanem a nyomozásnak Szerbia területén, osztrák közegekkel való megejthetését követelte. Giesl báró követ átadta. A szerbek tanakodtak. A belgrádi orosz követ hirtelen meghalt. I>e megérkezett az orosz külügyminisztérium ezerszavas, titkos irásu távirata. Ez megadta az események kifejlődésének határozott irányát. A szerb kormány megtagadta az ultimátum teljesítésé^. Fblyöatjuk. a szónoki emelvényre lép Dohrmann tábori püspök és elmondja gyászbeszédét, amelynek
