Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-05 / 177. (3508.) szám
Mící mozgás^ művészeiéi ianul Irta: Csathó Kálmán Azt akarom, — mondta Péter barátom felesége, — hogy a leányaimnak is legyen valami kenyér a kezükben... Kenyérkereső pályára nevelem mindegyiket, akárcsak a fiukat. Manapság már nem lehet arra számítani, hogy majd férjhez mennek ... Gondoskodni kell róla, hogy el tudják magukat tartani! Á7 elv mindenesetre bölcs és tiszteletreméltó. Csak helyeselni lehet, mert hiszen abból még igazán nem lett baja senkinek, ha tudott valamit, amiből meg lehet élni. Legfeljebb nem vette hasznát, ha nem szorult-rá. Bólintottam: — Okosan! És mit tanulnak a leányok? Milyen pályára készülnek? — Zsuzsi a sziniiskolába jár, — szól a mama, — Mici pedig mozgásmüvészetet tanul... Bevallom, olyasmire számítottam, hogy azt fogom hallani, hogy Zsuzsi orvostanhallgató, Miéi pedig német-mugyarszakos filozoptrix. Egy pillanatra tehát torkomon akadt a szó és csak azután tudtam azt mondani: — Igen! Az nagyon széip!... És ... és van Zsuzsinak tehetsége a színészetre? Mondhatom, rettenetesen megbántam ezt a kérdést, mert embert még nem sajnáltak úgy le tetőtől talpig, mint engem a Zsuzsi mamája. — Zsuzsinak?... Hát tudja, csak annyit mondok, hogy... Nemi Nem is mondok semmit!... De emlékezzék rá, hogy három esztendő múlva ő lesz az egyetlen színésznő az országiban! El fogja seperni a többit egy csapásra! Valamennyit! Erre megint csak bólintottam: ■— Hát igen! ügy igen! Ha annyira tehetséges. Mert erre a pályára csak akkor érdemes menni!.,, Ha nagyon nagy tehetség az illető. Fölényesen mosolygott: 'Ifi — Nem nagy!... A legnagyobb! A Zsuzsi sorsát ilyecnmódon biztosítva látván, Mici iránt kezdtem érdeklődni. — És Mici?... Neki is valami különös tehetsége van a mozgás művészetre ? A jó anya arca egyszerre gondterhessé változott. Söhajtva felelte: —Ehhez van kedve!... Én alapjában véve nem értem... De ez most divat és... azt •mondják, keresni is lehet vele!... — Kicsit elgondolkozott, majd hozzátette: — Mi le akartuk beszélni. Az apja is, én is!... Jobb szerettük volna, ha inkább gyorsírást tanul... De Mici kijelentette, hogy csak ehhez van kedve... Miici tehát mozgásmüvészetet tanul. Nagy veszedelmet ugyan nem látok ebben sem, mert hiszen, ha naponta néhány órát tornázik és tornázva táncol, szóval művészileg mozog, attól csak formásafbb és csinosabb lehet a termete és ő maga egészségesebb. És ha csak arról lenne szó, hogy Mici eltöltse valamivel az időt, okosabb és egészségesebb szórakozást allg-alig tudnék neki ajánlani a moz- gásmüvészetnél. Különösen, ha arra gondolok, hogy hajdanában ehelyett a leányok zongoráztak, festettek, vagy újabb időben ipar- müvészkedtek. Abban a koriban, amikor a cél a férjhezme- nés volt egyedül, a leányok, miután elvégezték az iskolát, egész nap mégsem szórakozhattak, hálózhattak, korzózhattak. Maradt any- nvi szabad idejük, hogy annyit olvasással sem tölthettek el, tehát kitaláltak olyasmiket, hogy zenéltek — tehetség nélkül, festettek — szintén tehetség nélkül és kézimunkáztak, több-kevesebb ügyességgel. A zenélésnek az volt a szörnyű átka, hogy elfogult szülőkön kívül rendesen nem okozott örömet senkinek. Nem is szólva a szomszédokról, akiket szerencsétlenné tehette a klimpi- rozó kisasszony önámitáson alapuló „gyakorlatozásával." A festészet a szomszédoknak nem ártott ugyan, viszont a kisasszony rokoni és baráti köre dilettantalusi kínokat állhatott ki az ajándékba kapott festményektől, amelyeket sokszor merő udvariasságból kénytelenek voltak kiakasztani és elé'kteleniteni velük a lakást. Ez a fajta zenélés és festegetés azonban csak amatőrködés volt, passziózás, amely sohasem lépett fel azzal a nagyképűséggel, amelyet később az iparmű vésznői, kevéssé ellenőrizhető mesterkedések követeltek maguknak. Ez már a kenyérkereset álarcában jelent meg, hivatásnak hazudta önmagát és a konjunktúra idején még keresethez is juttatott egy csőimé hölgyet, azon az alapion, hogy a közönség jó része az ipart a művészettől s a valódi iparművészeiét az iparilag űzött uü- vészet mes terkedéstŐ1 nem igen tudta megkülönböztetni. A takarékoskodási kényszer Té- get vetett az iparművésznőik konjunktúrájának, akik azóta ráeszmélhettek, hogy az a kis ügyeskedés, amit elsajátítottak, semmivel sem több, mint amennyivel a mamáék is rendelkeztek, akik közül nagyon sokan szépen tudtak hímezni, anélkül, hogy ezért feljogosítva érezték volna magukat arra, hogy mü- vésiznőknek eimeztessék magukat. Ezeknek a napja éppen úgy leáldozott, mint azoké a .pesti konjunkturábeli „zseniális" pénzügyi kapacitásoké, akik „bankokat" alapítottak abban az időben, mikor a pénzromlás következtében őrült hossz dühöngött az értékpapirpiaoon s képzelt vagyonok alakultak. Ma valami hasonló konjunktúrája van a mozgásmüvészelnek. Divat az egészségi torna és ha a „mozgósmüvésznői" pálya nem is biztat azzal, hogy mint előadó művészet hozzon kenyeret, annyi reménnyel kecsegtethet, hogy óraadás révén keresni lehet vele. Ha Óriási választéki Legolcsóbb áraki Pausz T., Kosfce Üveg — porcellán — villany csillárok! niiiitiiiiiniiiiiiiiitiimtinniiiiiiiiiuinniiniiiTmnnmnntnniifininiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinmiiiiiiiniiiiHnHttnnmimnmnHtfimiHihw Modern képkeretezés, üvegezés HIIIIIIIHHIIIIIIIIIIIIItttlttlttfttltlIlllllllllllllllIflllllllHlllllllllllllllllltlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIKtlillllllllllllllllllllltttlIHIIIIfBIIIIKItlIllllllPfí Telefon 242$ Alapítva 1833 nem is annyit, miint esetleg a gépirőnősködés- sel, de valamit mégis s ezzel szemben az elnevezése úgy hangzik, mintha nagyon magas- rendű hivatás lenne. Mert benne van a művészet szó. Hogy csak sző, az mindegy, mert ennyi is elég arra, hogy megtévessze aaoikat a százakat, akik mosit reálisabb és okosaiM) mesterség helyett ennek a megtanulására áldozzák az idejüket és pénzüket s végiül megtanuljanak valamit, aminek legfeljebb negyedrész- annyian vehetik hasznát, vagyis élhetnek meg belőle, mint ahányan megtanulták. ... Ámbár!... Most jut eszembe: Rudi mérnöknek készül, Bandi jogásznak. És ők is csak lutrinak tekinthetik majd, ha álláshoz is jutnak a diplomájuk révén ... Nem, nem kérem! Nem mondtam semmit! EMBER ÉS VILÁG Irta: Kosztolányi Dezső Három történet ÉG, FÖLD, LÉLEK Ifjúkoromban az égre pillantottam, amikor elfogott a kétségbeesés. A csillagokat láttam ott, az örök csillagokat, melyek sok fényév távolságban, elérhetetlen messzeségben tündökölnek, lenézve a hüs magasból csip-csup bánatunkra. Ma hiába tekintek föl éjszakánként a pesti égre. Csak fényhirdetések ragyognak rám, melyek elhomályosítják a Vega és Aldebaran tűsét s ezt harsogják felém: — A legjobb fogpor, a legtartósabb ernyő, a legelőnyösebb bankkölcsön. Annakelőtte ha valami szégyen ért, a földre sütöttem fejemet. Van-e ennél nagyobb visszavonulás? A porra bámulunk ilyenkor, a porra, melyből egykor lettünk és mellyé leszünk majdan. Most ez a kibúvó sem adódik. Járdáink aszfaltját telisteli festik színek ábrákkal, melyeknek szövege szüntelenül rikol- toz: í — Biztosítsa életét, vásároljon fürdőkádat, utazzék Görögországba, Izland szigetére. Mit tehetek? Nem kukucskálok én már sem az égre, sem a földre, ahol többé nem lelhetem meg nyugalmamat, hanem alázatosan lehunyom a szemem s befelé tekintek, a telkeimbe. Ismerem ezt a szegény, fájdalmas telket, aprókoromtól fogva. De utóbb döbbenten vettem észre, hogy már ez sem a régi. Valahányszor hozzá folyamodom, hogy egye1 dűl legyek vele és eltémetkezzem magányomban, egy félreérthetetlen, éles, dülyfös hangot hallok. Ez pedig igy kiabál: —- A legfinomabb létek, hölgyeim és uraim, minden érintésre megrezzen, őszinte érzéseket és eredeti ötleteket termel, tessék, parancsoljanak vele. : f•- IRGALOM Sürgősen el kellett utaznom valahová s egy barátomtól kölcsön kértem a gépkocsiját. Rendelkezésemre bocsátotta, a gépkocsissal együtt. A gépkocsis tagbaszakadt, zömök ember volt. Külseje és kiejtése után vidékinek látszott. Megkérdeztem, honnan való. Erre nem kis meglepetésemre azt közölte vetem, hogy Szibériában született, orosz, a háborúban hadifogoly tett, aztán itt ragadt, megtanulta nyelvünket, melyet már úgy bir, mint akármelyik magyar, családot is alapított és nem szándékozik innen elmenni soha. De ha nem beszéli el mindezt, akkor is észrevehettem volna, hogy Gogol-ok és Csehov-ok fajtájából való. Ez a gépkocsis tudniillik irgalmas volt. Lassan, vigyázaío- san hajtott, legfeljebb 10—15 kilométer sebességgel, hogy el ne gázolja az országutak csirkéit és libáit s hatalmas vargabetűket tett, hogy kikerüljön e;gy kóbor ebet, mely előttünk lábatlankodott. Nem vitte rá a telke, hogy kárt tegyen egy élőlényben. Riaidozva, ez előzetes lelkiismeretfurdaLástól gyötrődve léptem-nyomon megállt. Nemi tudott volna vért látni. Én már sokfele gépkocsissal utaztam. Mén-1 tem szilaj, hetyke fickókkal, akiknek hevét mindenféle Ígéretekkel és borravalókkal keltett mérsékelnem, részeg, mindenre elszánt garázdákkal, akik árkombokron át robogtak, az életem állandó veszélyeztetésével, úgyhogy vacogó foggal kuksoltam a kocsi sarkában, de mondhatom, hogy egyik sem volt oly borzasztó, mint az irgalmas gépkocsis, aki mindenkit és mindent kiméit, csak engem nem. Miután hosszú hányódás után megérkeztem célomhoz, összetörve, elcsigázva szálltam ki s azon az éjszakán magam is a csirkék, libák és kutyák bosszúálló szellemével álmodtam. Mindebből csak az a tanulság, hogy a jóság is fölöttébb viszonylagos. EGY ÉVEZRED Sehol se láttam annyi szép, tiszta, ápolt öreget, mint Svédországban. Ott az emberek nem vénülnek meg, csak megöregszenek, egyenletesen, természetesen miegérnek, mint alma a fáján s rózsás arcuk folyton mosolyog, mintha a békés évtizedek, a szilárd gazdasági múlt emlékére tekintenének viasza. Különösen az öregasszonyok kedvesek, tf fehér főkötőjükkel, a fehér mellfodraitkai Hajnik, mivel többnyire szőkék, nem ezüst-ősz, mint a feketéké, hanem arany-ősz. Abban a stockholmi vendégházban, ahol laktam, a közös étkezéseknél egy kerékasztalnál 16 öregasszony ült. A legfiatalabb is több volt 60 esztendősnél. Kiszámítottam, hogy ennél r kerékasztalnál legalább egy évezred ül, ezer év élet, ezer év emlékezés. Mindig mélyen meghajoltam előttük. í-t-í-t; n$jri IIh CA8TEL GANDOLFO, AHOL XI. Pl US PÁPA NYARAL. Lebrun elnök é9 a bor dicsérete. Érdekes epizódról Írnak a francia lapok Lebrun elnök bor- deauxi látogatásával kapcsolatban. Lebrun. néhány nappal ezelőtt Bordeaux-te. 1 volt, ahol megnyitotta a mintavásárt és a „bor ünnepét". Az elnök kirándult „Medon" borvidékre és itt a St. Julién Beychevesse városban 150 aranylakoidalmas pár fogadta. Megtudta azt is, hogy a „Medoc" terület 54 falujában 407 ötven esztendőnél idősebb házaspár él. Az elnök megvendégelte a 150 arany- lakodalmast és üdvözlésükre mondott válaszbeszé- débem kijelentette, hogy ez a 407 aranylakodal- mas pár, ha mindig vizet ivott volna, nem tudott volna félszáz esztendőnél tovább egymással összhangban élni. A tiszta és hamisítatlan nemesíbor, mérsékelten élvezve, ez tartotta meg jókedvüket, már pedig, mondotta az elnök, jóke'dv nélkül férfi és nő vájjon tud-e 50 esztendeig békéiben egymás mellett meglenni? Az elnök' szavait csendes mosoly és helyeslő fejbologatás fogadta. Érthetően. Ennek a kijelentésnek fejet bólogatnának a mi borivóink is. Ámbár — az igazság kedvéért megjegyezzük — hogy a hangsúly nem annyira a hegy lévén, hanem annak — „mérsékelt élvezetén" van . . , Költészet orvosi értekezésben. A költészetről van szó, ezúttal nem valami esztétikai cikk, hanem egy — orvosi értekezés keretében. A költészetet Horatius óta sok minden jelzővel illették, sok mindenre tartották alkalmasnak, eddig azonban szó sem volt arról, hogy rímek muzsikájával sikeresen gyógyítani is lehet. Már pedig éppen erről ir a Tempó Nostro olasz folyóirat legutóbbi számában Ducié Gnillet. Értekezésének már a címe is sejteti a tartalmát: „A költészet felhasználásáról az idegbetegségek gyógyításában". A szerző szerint, a versek megnyugtató, megbékítő hatással vannak az idegekre, még pedig nemcsak tartalmuk, hanem kellemes, ütemes hangzásuk folytán is. Csak megfelelően kell kiválogatni őket és a beteg hangulata, egyéni körülményei szerint, mert ha olyan verset olvastatunk vele, amely kínos emlékeket idéz fel, a kívánt hatásnak éppen ellenkezője következik be. Ez a versekkel való ideggyógymód kétségkívül uj és érdekes valami, de úgy látszik, megfeledkezik a rossz versekről, amelyek bizony még a legáldott-abb és egészséges idegzetű embert is kihozzák a béketürósből éfi aligha használnak az idegállapotnak, - n 6 _______________________ ^ !8W awgarefas if. ragfanapi
