Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-29 / 196. (3527.) szám
2 1934 augusztus 29. szerda. 255 milliós állami deficit az év első felében sé :ási összegeket nem tudja előteremteni. a város aligha kap. A jelenlegi adók fölemelésének útjába komoly nehézségek tornyosulnak. La Guardia polgáirmester külön adónemet akar bevezetni, amennyiben fél, vagy egész százalékkal megadóztatja a bérc ' em bruttojövedelmét. A terv ellen azonban már 300 szervezet, azaz 1 millió newyorki üzletember tiltakozott, 150.000 csikágói hivatalnok fizetést kapott C s i k á g ó, augusztus 28. 150.000 városi hivatalnoknak, közöttük 14 ezer tanítónak ma örömnapja volt. Csikágó városa, amely hónapok óta nem fizette alkalmazottai^ nagyne- Iiezen több millió dolláros kölcsönhöz jutott és visszamenőleg kifizette a fizetéseket ftsz- szesen 26 millió dollárt utalt ki alkalmazottainak. Csikágó uccáin erre valóságos örömmámor tört ki és a sokáig nélkülöző hivatalnokok nyakra-főre vásárolták. A város üzletei egy napig hallatlan konjunktúrát éltek át. A vásárlók sorba álltak az üzletek előtt és az áruraktárak délutánig kiürültek annak ellenére, hogy a kereskedők már napokkal ezelőtt nagymennyiségű árut hozattak a különös alkalomra. A hivatalnokok ezenkívül megfizették összes adósságaikat. Este valóságos ünnepi hangulat uralkodott és a vendéglők és szórakozóhelyek kivétel nélkül megteltek Az acélipar szervezkedik Cleveland, augusztus 28. A RepubÜc Steel Corporation, a Corrigan Mae Riney Steel Company és a Trustcon Steel Company elhatározta, hogy fuzionál. Ez lesz az amerikai ipar egyik legnagyobb fúziója. Az újonnan alakult tröszt alaptőkéje 323 millió dollár, azaz 7.650 millió korona. Évente a tröszt 6 millió tonna acélt termel. A tröszt nagyságra nézve az unió harmadik acéltrösztje. Neve Republic Steel Corporation marad. Előtte csak két acéltröszt van: az U. S. Steel és a Bethlen Steel Corporation. — Csehszlovák telep Madagaszkárban. — Brünnben értekezletet tartottak azok a kivándorlók, akik Madagaszkár szigetén akarnak egy csehszlovák telepet létesíteni. A telep 170 résztvevőre van tervezne, azonban 270 személy jelentkezett. A kivándorló csoport egy tanítónőt is visz magával, hogy a leendő telep gyermekei csehszlovák iskolában tanulhassák majd a betűvetést. Prága, augusztus 28. A kormány most adott ki kimutatást az év első hat hónapja alatt befolyt állami bevételekről. Az állam adókból, vámból, illetékekből és egyedárusi- tásból ez idő alatt három milliárd 944 millió és 400 ezer koronát vett be. Ez az összeg Prága, augusztus 28. A múlt napokban egyes ila.poik részletesen közölték, hogy az iekolaügyá minisztérium takarékossági okokból ezidén nem vesz fel növendékeket a pozsonyi állami ma- i gyár tannyelvű tanítóképző intézet első osztályára és hogy ebben a kérdésben a szülők küldöttsége szándékszik Krcsmá.r iskolaügyi miniszternél interveniálni. Megállapítottuk, hogy ez ügyben dr. Hol o- t a János képviselő tegnap járt el az iskolaügyi minisztérium illetékes osztályának vezetőjénél. miután Rrcsmár miniszter jelenleg szabadságon van s csak szeptember első hetében tér vissza hivatalába. Holota azt a választ kapta, hogy a magyaritannyelvü tanítóképző intézet eredeti rendszerén változtatás nem történt. A pozsonyi tanítóképző intézetet annak idején úgy indították meg, hogy csak minden második évben vesznek föl jelölteket az első osztályba. Ma Prágában járt Füssy Kálmán szenátor, aki a pozsonyi magyar tanryelvü tanítóképző intézet ügyeit mindig különös gonddal viselte szivén. Füssy szenátor, aki állampolgársági é6 egyéb ügyek kísürgetéee végett kereste föl Prágát, a pozsonyi tanítóképző ügyében kér156 millió 820 ezer koronával múlja fölül a tavalyi bevételt. Annak a résznek leszámításával, melyet az állam az önkormányzati testületeknek és az útalapnak utalt át, 2 milliárd, 665 millió 580 ezer korona állami tiszta bevétel maradt. Ez 182 millió javulást jelent a múlt esztendei bevétellel szemben. Emelkedett a forgalmi és fényüzési adó beütésünkre a következő információt adta: — A pozsonyi magyar tannyelvű tanítóképző intézetet valóban úgy alapították, hogy az 1 eiteő osztályába csak minden második évben vesznek föl jelölteket. Tény az, hogy ma is körülbelül másfélszáz magyar képesítésű tanitó állás nélkül van 6 igy a most végzettekre nem vár rózsás sors, különösen ha meggondoljuk, hogy uj iskolák alapítása igazán minimális. A közönséget megtévesztette az a körülmény, hogy a magyar tanítóképző első osztályába 1931, 1932 és 1933 szeptemberében tényleg felvettek jelölteket. 1932 őszén azonban az eredeti terv szerint nem kellett volna felvenni s annak idején Dé- rer iskolaügyi miniszter intervenciómra mégis megnyittatta az első osztályt. Ezidén azonban az iskolaügyi miniszter ragaszkodik az eredeti tervezet betartásához s a munka nélkül álló fiatal tanítóik nagy számára való figyelemmel észszerűen nehéz is megkövetelni, hogy a minisztérium ezidén ismét kivételit tegyen. Illetékes körök a leghatározottabban megnyugtattak, hogy a jövő iskolai évben az első osztály az eredeti terv szerint ismét megnyílik. vétele, nemkülönben a vám és illetékjövedelem. A fogyasztási adók, az egyenes adók, valamint az állami monopóliumok jövedelme ősökként. Az előirányzathoz képest a bevétel 8.7 százalékkal alacsonyabb, mint ahogy várták. Az előirányzat ugyanis 2 milliárd 921 millió állami tiszta bevételt irt elő. A hiány tehát 255 millió. Ismét emlegetik az őszi választás lehetőségét Prága, augusztus 28. A Brünnben megjelenő Br. N. egy meg nem nevezett koalíciós politikussal folytatott beszélgetést közöl. A beszélgetést a Poledni List és a nemzeti demokrata Národ is idézi. A Poledni List az interjúból a következőket hozza: — A pártpolitikai helyzet még talán egyszer sem volt annyira élére állítva, mint éppen mostan, mégha ez a feszültség kifelé nem is látszik meg- Nemcsak a koalíciónak közelmúlt vitáiról van szó, amelyek ősszél fokozottabb mértékben fognak jelentkezni, hanem különösen a parlamenti választások terminusának bizonytalanságáról. A mai parlament aligha éri meg ciklusának természetes lejártát. Ha a választásokat nem írják ki ez év őszén, akkor ezt csaknem biztosan a jövő év tavaszán teszik meg. Budapest—Becs: huszonhat perc Budapest, augusztus 28. A mátyásföldi repülőtérről az asperni repülőtérre ma délelőtt egy német postarepülőgép huszonhat perc alatt tette meg az utat. A pálya összesen 225 kilométer, vagyis a repülőgép 500 kilométeróra sebességet ért el. Ez évben nem lesz első osztály a pozsonyi állami magyar tanítóképzőben SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA FÖLDES GYÖRGY R l G É N Y Í (30) XXXVIII. A VALKÜR. Juci boldog volt. Szabad ideje nem volt egy percnyi sem, különösen amióta Erzsébet nővér jóvoltából a fél délelőttöt is ott tölthette Janinál. Nagy ünnepre készült, mert Jani láza csökkent, már a karját kezdte mozgatni s az is megesett, hogy ágyon kívül találta. A jó öreg hálókabátban olyan volt, mint egy török basa. Nagy tervezgetések indultak meg az első kimenővel kapcsolatban. A háborút próbált, kopott, véres katonaruha erre már nem volt elég elegáns; a szabó már varrta az uj dolmányt, fekete nadrágot. Sapkákból egész mintakollekciót küldtek be a kórházba, ahol a sebesült tisztek nagy szakértelemmel válogatták, próbálták a legdivatosabbakat. Persze a végső szót mindig Jucira bízta mindenik, kit ismert az egész kórház. Igaz, hogy neki is volt egy-egy kedves szava mindenkihez. De Mer alezredes, akinek súlyos sebei nagyon nehezen gyógyultak, aggódva figyelte Jani rohamos gyógyulását. — Hallod-e, te Regimentskamerád, ha te meggyógyulsz s őnagysága veled együtt itthagy bennünket, én sem maradok ebben az unalmas kvártélyban. Nem is tudod, milyen jó az, ha a reggeli nyuzás után visszahoznak s itt találom azt a szimpatikus hölgyet. Olyan az, mintha a nap sütne ki! Persze, a „könnyebb esetek" a napnak összes elherdálható idejét ott töltötték Janiék kávéházában. Nem is lehetett látni Jucit a kórházból kijönni másképp, mint egy sereg sánta, felkötött karú, bekötött fejű vitéz társaságában. akik úgy vették körül, mint a testőrség. Virág is jutott neki mindennap. — Nos, úgy látom, mégis van időd a val- kürösködésre és tehetséged is! Persze, csak amig nem kell ágytálakat rakni alájuk! — mondotta, illetve sziszegte oda Jucinak Malvin, aki áthelyezése és Juci látogatásai közt okozati összefüggést sejtett. Judit jót nevetett az ötleten. Nem fájt ennek semmi, amióta Jani gyógyult. Azaz, egy volt, ami fájt. Anyja valahogy olyan szótalan, olyan zárkózott, olyan levert, olyan bánatos. A máskor oly nyugodt, józanul egykedvű asszonyt nem egyszer kisirt szemekkel találta Palika mellett. Pedig a gyerek napról-napra helyesebb lett. Kis szőnyegén henteregve, mászkálva csicsergett, karattyolt az emberiség ősnyelvén* melyből már itt-ott egy-egy érthető szó is kezdett kibontakozni. — A na mama! Ammama! — kiabált nagyanyjára, aki szürke pamutból hősapkákat kö- tögetve ült mellette s néha-néha lehajolt, hogy megsimogassa fürtös kis fejét. A gyerek felfigyelt az ajtónyilásra; — Ama! Ana! Kis füle ebben csalhatatlan volt. Anyja lépését, ruhája suhogását megismerte meszsziről. — Anyukám, miért vagy olyan szomorú? Az öregasszony nem felelt, csak egy önkéntelen sóhajtással. Aztán a kötésére hajolt s a kötőtűk gyakorlott ujjal közt mozogtak nagy buzgalommal. — Jaj, elejtettem egy szemet! Most felfejthetek miatta hat sort! — Már húzta is a szálat, Palika örömére, akihez a gombolyag odagurult. Játszani kezdett vele, mint egy kölyök macska. — Guru, guru! — mondotta. Végre elkapta a gombolyagot két kezével s megpróbálta mindenestől a szájába tömni. — Palkó! Nem szabad! Add vissza szépen! — szólt rá az anyja s elvette tőle a gombolyagot. A gyerek hangos sírással felelt e szörnyű sérelemre. De bánata nem tartott sokáig; egy üres skatulya kibékítette sorsával. — Ne neked, most meg két sorral sokat fejtettem! — panaszkodott Sugárné kétségbeesetten. Sírva fakadt a szerencsétlenségen. — Anyukám, miért nem mégy haza apához? Hiszen már itthon vagyok; nem szükséges, hogy az egész napot nekünk áldozd! Sugárné sértődötten nézett a lányára. — Alkalmatlan vagyok? Vagy attól félsz, hogy az leszek, ha az urad hazajön? Ne félj, tudom én, mikor kell kámforrá válnom! — Nem anyuskám, de apát sajnálom. Olyan egyedül lehet! Sugárné keserűen mosolygott. — Azt ugyan sohase sajnáld! Az jár a maga utján! Sóhajtva csomagolta be a kötését. — A maga utján! — mondotta újból. XXXIX. berger és társa. A JózSef-ucca egyik alacsony házikójában, amelynek egyetlen lakását a bérszerződés szerint a Berger és társa vállalkozó és kereskedelmi cég vette ki, vagy 10—15 különböző korú férfi ácsorgott. Többnyire katonák voltak, a hinterlandi népfelkelők kopott egyenruhájában. A belső szobában, melynek ócska, hiányos bútorzatától élesen elütött a modern amerikai íróasztal s az óriási, nyitott Wertheim- szekrény, Sugár Pál bankjegycsomókat rendezgetett az asztalon. Mikor kész volt vele, kiszólt: — Feuerstein! — Parancs! — Ezt a levelet adja át az intendaturán Grosz számadó altisztnek. — Igenis, nagyságos ur! — De ne ostobán, hanem úgy, hogy senki se lássa! — Igen, de . .. — Nos? — Ne adjam egyenest Fejes főhadnagy urnák, akinek címezve van? — Jaj, de ostoba maga! A címzés, a levél csak arra való, ha más kezébe kerülne. — De ha a Fejes főhadnagy ur kezébe kerül? — Na, ha olyan nagyon okos akar lenni, nincs a levél lezárva, olvassa el! Kedves öcsém uram! Nem volna szives a mellékelt ezrest felváltani? Tisztelteti Sugár Pál. — Grosz őrmester már tudja, mit kell vele tennie. — Érteni! — A katona elment. — Gold, Fekete, Rákos! Három civil lépett be feltett kalappal, amit csak a szobában vettek le a fejükről. — Nos, mit végeztek? — A takarmány együtt van a nádaslaki bérleten! — A rekvirált marha holnap érkezik Szerdahelyre. — Egy felmentett s negyven hadifogoly holnap érkezik Nádaslakra. — Jó. Hát most ide figyeljenek; A szállítmányt átveszik Dunaszerdahelyen, ab vágón! Vigyázzanak, hogy egy szál takarmány, egy csepp viz ne legyen bennük! Aztán berakják, a vasutparancsnokság instradirozása szerint. Még mindig étien, szomjan. A mázsálás mellékes. A karcsai állomásfőnök már értesítve van. Megyeren, — nem Megyeren, Ekecsen kirakják. — Hogy jutunk Ekecsre? Hiszen Pozsony a szállítmány további eligazító helye! — Tévedés folytán. Ezt el is mondják az ekecsi főnöknek.. Maga Rákos, maga káromkodik, szidja a büdös vircsadtot. Gold áj-vájoz. Fekete pedig leinti mindkettőjüket. Csak azt kéri, hogy a marhát, ami már étlen-szomjan van tegnap óta, kirakhassák itatni hajtani a tóhoz. Ravaszul sejteti, hogy az se lesz baj. ha a nádaslaki zsidónak egy kicsit belelegel a vetésébe! Szegény állatok szenvedését nem bírja nézni! r (Foílyit&tjuik.)
