Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-26 / 194. (3525.) szám
18 TO&GAI'iVtAjG&AR.'HlRIiAC 1964 angusztus 26, vasárnap. neki magyaráznom, hogy mi, európaiak érzelmeinknek a csókban adunk kifejezést. Beszéltein arról, hogy nálunk évszázadok óta menynyit összeírtak a csókról, milyen tragédiák játszottak le egy ado-tt, vagy nem kapott csók körül. Aztán részletezni próbáltam a csókok különböző váll- fajait... — ...és az összes csókok között —■ fejeztem be szabadé 1 őadiásom a t — a legmagasabb piedesz tálon az anyai csók áll. Az a csók, amelybe az anya minden szeretetét, minden aggódásat beleönts, amit gyermeke iránt érez — Rendben van asszonyom — mondtam — ha önöknél a szerelmesek nem csókol ódznak, de azt sebogyisem tudo-m megérteni, bogy a japán anyák nem jöttek még rá arra, miit jelenít az anya csókja... A háziasszonyom nem válaszolt. Az ölébe vette a gyermekét és kidként a teremből. Később, amikor keresztülmentem a folyosón, a félig nyitott ajtón keresztül láttam, amint a háziasszony ölében tartja a gyermekét, felé hajol és csacsoritott ajkával csókot lehel a gyermek homlokára- Aztán csodálkozó figyelemmel nézi a gyermek arcát, hogyan reagál az Európából importált „anyai csókra...“ Erről a kérdésről különben érdekes beszélgetést folytattam Simsiiu (Így hívták azt a Tokio közeiében levő halászfalut, ahol szintén filmeztünk) rendőnpreif öttusával. A vidéki renctfírprefektus jelenti Tokióba, hogy városában európai módon csókolóchmak — Japánban —■ mondta a prefektus — az amerikai filmekből a cenzúrahivatalban kivágják a csók jeleneteket. Nem azért teszik ezt, mintha a japán fiatalság erkölcsét féltenék, hanem egyszerűen azért, mert a japánok nem értik meg, mi a jelentősége annak, ha egy nő és egy férfi egymásra tapasztja a száját... Be kell azonban vallanom, — folytatta a prefektus —, hogy az utóbbi időben a cenzúrahivatal már valamivel engedékenyebb a csók jelenetekkel szemben. A japánok ugyan még mindig nem láthatják az amerikai mozühősöket és hősnőket husz-harmincméteres csókokban önfeledten egymásra borulni, azonban a cenzúra már megengedett annyit, hogy a mozihősök egymást átkarolják és arcuk egymáshoz közeledjék. A cenzúra engedékenységének tulajécnittható, hogy az utóbbi Időben este, a sötétség beálltával elvétve japán fiuk karöltve járnak japán lányokkal. Sőt az egyik emberem éppen a napokban jelentette, hogy a kikötőben megfigyelt egy szerelmes párt, akik egy halászbárkában ülve szabályszerűen, európai módon csókolództak ... — Persze ön ezt azonnal jelentette Tokióba? Én viccnek szántam ezt a megjegyzésemet, de a prefektus nagyon komoly képpel válaszolta: — Igenis. Azonnal jelentettem. Vagy ön nem ezt tette volna a helyemben? — Hogyne... — mondtam és közben arra kellett gondolnom, hogy itt a rendőrpreifektusnak nem lehet valami sok dolga. Évekig nem történik bűntény Japánban. A lopás egészen ismeretlen valami Csak arra kell gondolnunk, hogy Japánban a házak ajtajain nincs kilincs, zár vagy lakat. Önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy Japánban azért nincsenek tolvajok, mert semmit sem zárnak be, semmit sem tartanak lakat alatt. Ha akadna egy jól szervezett rablóbanda, Japánban egy éjszaka alatt kiürülhetné az összes üzleteket. Viszont az is igaz, hogy a következő órákban a jól szervezett rendőrség feltétlenül elfogná a tolvajt, aki ezen a keskeny, minden oldaláról tengertől mosott szigeten nem tudna hova menekülni. A rendőrség ellenőrzi a nagytakarítást Mivel foglalkozik hát a rendőrség, ha a tolvajok nem adnak nekik elég tennivalót? Erre is pontos választ kaptam. Japánban minden háziasszony köteles évenként négyizben nagytakarítást rendezni a lakásában... Nagytakarítás alkalmával mindent kiraknak az uccára és hogy egyik lakó ne zavarja a másikat, ezért uccánként ugyanazon a napon tartják a nagytakarítást. Este megérkezik a rendőrség és minden háziasszonynak ad egy igazolványt, hogy a lakásában előirt nagytakarítást elvégezte. Ezt a cédulát a háziasszony kiszegezi az ajtófélfára. És a három hónap elteltével , amikor a törvény által eőirt újabb nagytakarítást befejezi, az újabb igazolványt a régi fölé szegezi ki. Mi volna, ha az európai nagyvárosok proletár- negyedeiben is bevezetnék ezt az újítást? Mennyi betegségtől lehetne megszabadulni! Az asszony alacsonyabbrendiisége Az bizonyos — és ezt japán tartózkodásom alatt számtalanszor megállapítottam, — hogy a japán asszony felszabadulása még nem következett be. Kedves játékszernek tekintik a japán asszonyokat, de sohasem a férfiakkal egyenrangú harcos társnak. Igen előkelő társaságban, ahol hivatalos voltam teára, a férj engem maga mellé ültetett, — mig a ház asszonya valamivel hátrább kuporodott a földre. Ezzel akarta jelezni alaesonyahbrendüeé- gét. A japán asszony tulajdonképpen sohasem hagyja el a lakását, reggeltől késő estig odahaza ül, tisztogatja lakását, elintézi a háziteendőket, varrja a saját, gyermekei és sok eset-bein a férje ruháit. És éppen ez a túlságos elszigeteltség volt az oka annak, hogy a japán asszonyok, szinte kivétel nélkül, véz nák, kicsik, rosszul fejlődtek, sápadtak és ezzel természetesen együttjár az, hogy ugyanolyan kicsinyek, véznák, dekadensek, visszafejlődtek a gyermekek. A japán asszony izoláltsága súlyosan rányomta bélyegét arra a nemzedékre, mely évszázadakon áit a világra jött. De nem csupán ez volt az oka a japán faj mai degenerált mivoltának. Régi japán szokás szerint a 13 éves, még egészen fejletlen gyermeklány már házasságképes és Japánban nem ritka az olyan házasság, amelyet egy 18 éves gyerekember köt egy 13—14 éves serdülő lánnyal. A-z ilyen házassággal egyűtt-járó korai szülés, természetesen az elszigetelt életet élő japán asszonyt fizikailag tejesen elnyomoritja. Az uj nő Most az a kérdés, hogy lehet-e miég ma ezen az évszázados folyamaton segíteni? Ügyiátszik lehet. A legújabb lánynemzedéket már egészen modern szellemben nevelik; sport, vívás, katonai gyakorlatok és sok friss, szabad levegő. Gyakran láttam hangos hurrával elmaeirozó lánycsoportokat, Japán jövendő anyáit, akik az uj, erős és félelmes japán generációt vannak hivatva világra hozni. A japán férj könnyen elválhat feleségétől Egészen természetes, hogy az uj japán nőgeneráció felnevelkedésével sok mindennek meg kell változni ebben a csodálatos országban. Ma még a nő másodrangu helyzetét törvények írják elő és évszázados szabályok rendezik. Itt van mindjárt a házasságjog, mely majdnem ugyanabban a változatlan állapotban maradt, ahogy annakidején Konfucius bevezette: A japán férj azonnal elválhat a feleségétől, ha az asszony sokat fecseg és pletykás, ha paráználkodik idegennel, ha részeges, ha nem tiszteli a férj szüleit, ha nem születik gyermeke, ha valamilyen betegséget szerez, ha lop. Ezek a váltópontok a férfiak számára is érvényesek, — egy kis különbséggel. Ha a feleség nn- di-tja meg a váltópört a férje ellen azzal az okkal, hogy a férj szeretőt tart, akkor a bíróság csak akkor mondja ki a válást, ha a férjet ugyanezen okból kifolyólag már egyszer megbüntették. Ez másszóval annyit jelent, hogy a férj derüre-boru- ra megcsalhatja feleségét, anélkül, hogy a szegény japán nő valamit is tehetne ez ellen. És éppen a japán házass ág jognak ez a paragrafusa segítette elő azt a tényt, hogy Japánban az állandó szerető tartása a feleség mellett egészen természetes dolog. Ha a feleség terméketlen marad a házasságban, akkor a férj az asszony tudtával vesz magának szeretőt és az innen származó gyermekeit teljes jogú örököseinek tekinti. Ilyenformán tehát a többnejüség ténylegesen fennáll Japánban, anélkül, hogy a szemérmes japán törvényhozók ezt Írott betűkkel törvénnyé tették volna. Az bizonyos, hogy hosszú évekre van még szükség, egy teljesen uj generációnak kell felnőni, hogy a japán nő, európai értelemben, teljesen felszabaduljon. Ma még gyakran lehet olvasni iskolákban, könyveken, táblákon ezt a jellegzetes mondást, melynek alapján a lányokat nevelik: Háromszor légy alázatos: férjed szüleivel, férjeddel és gyermekeddel szemben. Japánban nincs anyós vicc Nagyon jellemző, hogy a japánok elsősorban a férj szülei iránt tanúsítandó alázatosságot követelik meg az asszonyoktól. Japánban irtózatos megdöbbenéssel, utálattal és teljesen érthetetlenül állnak szemben az európai anyósviccekkel. Ez számukra teljesen érthetetlen. Hallottam egy esetről, amikor a férj válókeresetet nyújtott be és meg is nyerte a pőrét, mert a felesége nem volt hajlandó naponta reggel felkeresni a férj szüleit és megkérdezni tőlük, -hogyan töltötték az éjszakát. Egy másik esetről is hallottam, amikor egy egészen műveletlen japán paraszt halálosan beteg szülein olymódon akart segítem, hogy saját gyermekét feláldozza az isteneknek. Ha egy életre van szüksége az Istennek, vegye el inkább a gyermek életét. A felesége akadályozta meg a borzalmas tett elkövetését. De már magában véve az a tény is jellemző, hogy ezt az esetet sokáig vitatták, tárgyalták az újságok. Furcsa, érdekes, rejtélyes, megfejthetetlen ország... „A levegőben van...“ Az éghajlat-tudomány vonzó uj ága a mikro-klima kutatás ■ A földrétegek elnyelt levegőjének és a közvetlen talajfölötti légrétegeknek élettani jelentősége Az uj tudomány nagyhorderejű a mezőgazdaságra nézve Irta: NEUBAUER FRIGYES mérnök A Prágai Magyar Hírlapban mostanában rendkívül érdekes beszámoló jelenik meg cikksorozat formájában az időjárás és az ember élete közötti fontos összefüggésekről. A légkörnek, az időjárásnak változásai észrevétlenül is nagy. hatással vannak az emberi testi-leliki közérzetre. Sok kutató az emberi fajok képződésénél az éghajlati hatásnak tulajdonítja a döntő jelentőséget. Ezt laikusok is természetesnek találhatják, ha az olaszok és svédek közti különbségre gondolnak, — még inkább a négerek és eszkimók közöttire. Hőség, hűvös levegő, zivatar, eső, derült ég csak az „alaphangul a tot“ adják meg. Napfényes nyári reggel vidám életkedvet fakaszt de már talán másnap reggel egészen hasonlóan ragyogó égboltozat mellett a „levegőben4* valami megnevezhetetlen, nyomasztólag ható lehet, pedig csak a légnyomás szállt néhány miliméterrel leje-bb. Vannak — különben egészséges — emberek, akik már 800 méternyire a tengerszín felett sem képesek huzamosabb ideig tartózkodni szívdobogás, kimerültség, gyenge- ségi tünetek jelentkezése nélkül. Pedig a levegő nyomása ott még csak alig 5—6 százalékkal kisebb, mint ídelent. Az utolsó évek egyik nevezetes felfedezése Des- sauer majnafrankfürti klrmatológus nevéhez fűződik, aki kimutatta, hogy a légben állandóan jelenlévő gyönge villamosság a klímaviszonyoknak egyik jelentős tényezője és hogy ezekre és egyben az élettani folyamatokra sokkal fontosabb befolyást gyakorol, mint a bár erősebb, de rövid ideig működő hirtelen zi\atari elektromosság. Ennek az állandó levégövillamosságnak a hordozói a napfény és egyéb sugárzások által villamozott levegőmolekulák: az iónok. És ezeknek az iónoknak az elosz- tódássürüsége s keveredési aránya (a pozitív és negatív töltés aránya) mindig más és más és függ az időjárástól, meg a nap- és évszakoktól és csak újabban felismert igen lényeges alkatelemét képezik az időjárás emberi életre való hatásának. Az újabb éghajlatkutatás egyik legérdekesebb és a mezőgazdaság számára fontos vívmánya a mikroklímák tanulmányozásának a kiépítése. Mi a mikroklíma? Bármennyire különös, de mégis tény, hogy a meteorológusok alapjában vére a magasabb légrétegefe klimatikus sajátosságait jobban ismerik, mint azokat a levegőviszonyokat, melyek 1—2 méterrel a talaj felett uralkodnak. Ez onnan ered, mert. a meteorológiai tudomány fejlődésének folyamán a klimakutató-állomásokat tulnyomórészben lehetőleg „kevéssé zavart helyen** és ezért rendszerint olyan magasan a földtalaj felett igyekeztek felállítani, hogy ott aztán a talaj hatása alól bizonyos mértékben ki vannak vonva. Ezért aztán a közvetlen talajfeletti légrétegekről kevesebbet tudtunk eddig meg, mint amilyen fontossággal ez pedig a növényeknek, rovaroknak és a humusz élőszervezeteinek világára bir. A megfigyelésnek egészen más, különleges módszereit kell itt kidolgozni, hogy a mérési eredményeket ennek az élővilágnak kutatásánál helyesen használjuk fel. Az „aprőklima“-kutató állomásoknak egész sora létezik már például az alsóausztriad Lunzban, ahol a Mész-Előalpeeek vidékén a biológia legkülönbözőbb ágainak tudósai végeznek értékes munkát, kezdve talajbakteorológusoktól botanikusokon át az erdészeti kutatókig. A hőmérsékletnek, a nedvességnek, a villamos töltésnek a mérése 1 méterrel a föld felett és 20 centiméterrel a talaj alatt különleges készülékeket kíván meg, hogy az eredmények megbízhatóak legyenek és a levegőállapot e jellemző adatainak a folytonos változását és e változások törvényszerűségeit és okait fel lehessen deríteni. Laikus számára is könnyen érthető, hogy úgyszólván minden kis talajegyenetlenségnek, bevetett táblának, ugarnak, homokföldnek más és más saját kis „klímája** van, mert a hővezetés, fényvisszasugár- zóképesség, párolgás mindegyiknél más és más és ezért a felette uralkodó hőfok, levegőpáratartalom stb. általában nem egyezik a vidék fölé boruló nagy levegőbirodalom éppen uralkodó átlagos hőmérsékletével, nedvességfokával stb. Némely vidéken külön helyi érdekesség!! a talaj rádióaktiv sugárzása, melyet a levegő alig pár méternyire a föld felett már nagyrészt elnyel s legfeljebb nem játsza azt a szerepet, mint a két méter magasságú birodalom kis saját klímájában, — ez a két méter a mögvak, rovarok s apró növényzet számára toronymagasságokban van. Különös fontosságúak e munkában a fotocellák segélyével történő megmérései annak az Összfény- mennyiségnek, melyet egy-egy rögnek növényzete naponta kap. „fogyaszt". Ezek a mérések aztán útmutatásokkal szolgálnak a mező- és erdőgazdaság sokféle kérdésénél. Itt fennáll annak a szükségessége, hogy lehetőleg sok helyen, lehetőleg gyorsan és sok mérést végezzen a kutató, aminek köny- nyii gépkocsival lehet jól eleget tenni, — nemcsak a szabadban, hanem a városban is. Mert persze városi kisklimák is vannak. Sőt a városi ember számára különös fontosságnak. És csak logikus kibővítése ennek az uj tudománynak a különböző városnegyedek, gyárak, sőt egyes szobák levegőjének a kutatása. Hiszen mindenki látta már, amikor lezárt ablakredőny kis nyilasán közvetlen napsugár tör utat magának az elsötétített szobába, hogy abban milliónyi kis csillogó szemecske, a nappor táncol, mely a legcsekélyebb légihuzamnál is gyors örvénylésbe kezd. E fénypor nagy részét igen kicsiny ködcseppecskék alkotják, meg végtelenül finom porszemek, melyek a szoba falaitól, padlójától és az ucca kövezetétől származnak, — azonkívül máskülönben láthatatlan szerves eredetű részecskék, növényi szövetfoszlányok, állati szőrök, keményitő- szemcsék, stb., sokszor koromrészecskék is. Különös fontosságúak a lebegő baktériumok, csirák, moszátok s növényi him-por, vagyis — élőszervezetek. Az emberi test bonyolult gépezet, mely az é.vmill'ós alkalmazkodás, fejlődés és titkos tapasztalás következtében finom megérző képességekkel bir, ezért az atmoszféra ölében láthatatlanul lebegő e mikrovilág összetételének a változásait rögtön megérzi. Utazásoknál ez e testi-lelki érzékenység a „levegőváltozásának többé-kevésbé jótékony érzése gyanánt jelentkezik, a vér ekkor fokozottabb mértékben termeli a láthatatlan idegen mikrovilág elleni védőanyagokat, miáltal az egész testmüködés elevenebbé válik. Ez a „környezetváltozás" okozta fel- élénkülésnek nem jelentéktelen tényezője. A szervezet e visszahatásai nagyon egyéniek^ Nagyvárosban már az ember saját lakóhelyének némely városrésze, például valamelyik gyárnegyednek a levegője kiválthatja az úgynevezett „túlérzékenységi betegségek" némelyikét. Ezek nem lelki természetű bajok (ahogyan nevük sejtethetné), hanem az anyagcserének a zavarai, melyeket a levegőben lebegő egészen kismennyiségü izgató anyagok okoznak. Ez anyagok egynémelyükét csak nemrégen ismerte meg közelebbről a vizsgálat. Ezek a jelenségek sokfélele vonatkozásban vannak vitaminok tudományával. Idetartozik az asztmának egy neme, meg a visz- ketegségi inger bizonyos fajtája is. És hogy visszatérjünk a mezőkre, — a legközismertebb e téren az úgynevezett szénaláz, melyet a füveknek, különösen a rozsnak a hímpora okoz Az erre hajlamos embereket ez a kellemetlen betegség a füvek virágzásí szakában szokta elővenni lélegzési nehézségek, szemgyulladás, könnyezési éa tüsszentési inger, izzadás és egyéb kellemetlen dolgok formájában, melyek azonban múló természetűek. A tomporban lévő mérges anyag vegyi mibenlétét máig sem ismerjük. Látjuk azonban, hogy a kutatás előhaladása mindjobban felderíti a kiírnának és a „levegőben lévő" dolgoknak „megnevezhetetlenjét**. Ifidém mól NEM JÁRJA... — Ez a hegedű több mint száz esztendős. — Ejnye, nem szégyelli magát ez a műrész? Ilyen drágák a hangversenyjegyek és még csak ui hegedűt sem spendiroz! FURDÖHOTELBEN A vendég: Mit szállítanak tulajdonképpen ezekben a hordókban naponta a hotelbe? A portás: Ez az az ózondus fenyőíllat, amelyről ez a vidék nevezetes. BIZTOS JEL — A barátnőm biztosan megint pletykázott rólam. — Miből gondolod? — Ma már háromszor csókolt meg . . . PÁRBESZÉD — Elismerem, asszonyom, bogy a nők általában szebbek, mint a férfiak. — Természetesen! — Nem természetesen, hanem mesterségesen! MEGOLDÁS — Képzeld, tegnap lenyeltem egy irótollatl — Borzasztó! És mit csináltál? — Azóta kénytelen vagyok ceruzával írni! ÜZLETI BEFEKTETÉS A fürdő mester: Na jöjjön, öregem, megfürödlhet ingyen. A koldus: Nem, köszönöm. Rontaná az üzletmenetemet. KERÜLŐ UTÓN — De János! Azt mondta, hogy a tilkörtisztl- táshoz kell a sze^z, és most látom, hogy megissza! — Csak r^ért Iszom meg, nagyságos asszony, hogy azutárf ráleheljem a gőzét a tükörre , . *
