Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-26 / 194. (3525.) szám

1934 augusztus 26, vasárnap. ^TíSCAtMAG^ARIÍlKtiAP 19 ASSÍ6UU6K ÍAPAA Az aiánd'ék Szeretem az ajándékot. Adni is, kapni is. Az ajándék az ajándékozó személyéből noz valamit, a holt tárgy szinte megelevene­dik tőle. Valami bnbájosság van az ajándékozásban, kicsit már varázslat. Az ajándékozás a legszemélyesebb csele­kedet. Az ajándék értéke nem a tárgyi értékétől függ, hanem attól a belső készségtől, amely adta. Szellemi, sőt: etikai tartalma van. Azt is lehet mondani, hogy az ajándék bi­zonyos szempontból: szimbólum. Jelzése a barátságnak, a hódolatnak, a szivünk érzé­sének. Éppen ezért az ajándék ugyanolyan sajáto­san egyéni, mint az ember. Természetesen, hiszen a magunk jelképe. Egészen különös, a többi tárgytól teljesen eltérő tulajdonságai vannak, immár emberi tulajdonságai. Tudjuk, hogy az ajándék lehet kedves, tapintatos, úri, de lehet bántó, kellemetlen, sőt, sértő is. Akár maga az ember! Tapintatlan lehet, mondjuk, a drágaságá­val s bántó lehet a filléres mivoltában. Az ajándékozó s megajándékozott viszonyától, de még a kiilön^külön mérlegelendő helyze­tétől is függ. Az ajándék sohasem akar egészet adni, csak arra törekszik, hogy bizonyos kifejezése legyen az érzésnek. Az ajándéknál az — átnvujtás módja leg­alább olyan fontos, mint maga a tárgy. A gesztus, ez a legszemélyibb valami nagy suly­lyal esik latba az ajándékozásnál. Ajándékot adni: művészet. Igaz, elfogadni tudni is az. Az ajándékozás az ember egyik legszebb gesztusa. Olyan cselekedet, amelynek az ér­téke független minden anyagitól. Itt a kvali­tás szellemisége magasan felette áll a kvan­titás anyagiságának. Lelki dolog. Ajándékot kapni semmivel sem kisebb öröm, mint ajándékot adni. Az ajándékozás örömében két ember egyesül teljes harmó­niában. Az élet ünnepélyes, emelkedett, előkelő pillanatai ezek. Királyi dolog az ajándékozás! Szebb ajándékot szebben, mint a napokban én, nem hiszem, hogy kapott volna valaki valaha is. Van nekem egy kis barátnőm, Babnci. Négy esztendős szőke dámácska. A szomszéd házban lakik. Uceán, boltban szoktunk össze­találkozni. Higyjék el, a barátságunknak alapját nem azok az apró cukorkák adják, amikkel megkinálgatom. Mi szeretjük egy­mást Babuci a dolgaim, a sorsom felől is szokott érdeklődni: — Hogy vagy? ... ügyi, máma milyen me­leg van?... Hol jártál?... A városban... Dolgozni?... Nem fáj a lábod már?... — ilyen s hasonló kérdéseket ad fel nekem, nyilván, finom viszonzásul, hogy én a babá­ja, a bugócsigája, az nj retikülje felől érdek­lődöm. Legutóbb a kis kertjében kerültem össze Bözsike nem akarja, hogy homlokon csókolják. Jó éjszakát, viszontlátásra a jövő héten, mondta Bözsikének vőlegénye. Homlokon csókolta és elment. Bőzsike annyira zavarbajött, hogy elfelejtett neki búcsút mondani. Tán nem elég vonzók ajkaim? Homlokon csókolt mint egy szobrot, járt a fejében. fi következő hét szerdáján megtudta egy filmrendezőtől, hogy a színésznők és a filmcsillagok uj csőkálló aikruzst használnak, melyet KISTIK-nek neveznek. Állítólag minden árat megfizetnének érte, de most 12'— Kó-ért minden illatszertárban kapható. Elhatározta, hony kipróbálja a KISTIK-et. fimikor szombaton ismét találkozott vőlegényével, az megölelte és ajkoncsókolta, de uqy, mint eddig még soha. Rögtön megeszlek, az ajkaid ma ellenállhatatlanok, mondta vőlegénye végül. Használjon szintén csókálló KI5T1K ajkruzst. Minden illatszertárban kapható négy szinárnya' latban és a természetes úgynevezett Naturellben. Fölerakat Szlovenszkó és Podkarp. Rus részére: R. PETES tsa., TRNAVA vele. Illedelmesen ráköszöntem. Mosolyogva visszaköszönt: — Szervusz, bácsi... Úgy csilingelt felém a hangja, olyan megejtően csillogott rám az égkék szeme, ha ugyan sietős volt az utam, megállottám né­hány szóra. De nem tudtam megkínálni cukorral, saj­nos, otthon feledtem a dobozomat. Bábuéinak eszébe sem jutott azonban az édesség. Elme­sélte, hogy moziban volt s milyen szépeket látott. — Tudod ... igy ... tudod ... úgy ... — lelkendezett a látottakon. Egészen belefeledkeztünk a beszélgetésbe. A nevelönője már inkább számon tartotta, hogy elmaradt a cukor. Kemény, bár köny- nvedséget erőltető hangon megszólalt: — Jöjjön, Bábuéi... játszón cukorka- árust ... mint a moziban ... Elértettem a figyelmeztetést Feszélyezet- ten topogtam s kelletlenül elhallgattam. Babuci nem vette észre, hogy a kisasszony milyen illetlenül célozgat, ö vidáman indult s már fel is emelt egy skatulyafedelet, nagy komolyan az apróka tenyerére fektette s csiripelni kezdett: — Cukorkát... tessék ... Tessék cukor­kát ... Tétován, zavarbaejtve megszólaltam: — Bocsáss meg, Babuci... — s kerestem a szót, hogy mentegessem magam az elmaradt cukorért. De Babuci hirtelen elém penderült s le­írhatatlan gráciával felém nyújtotta az üres doboztetőt: — Megkínálhatlak?... — mondta olyan csodálatos finomsággal, mint valami igazi udvari dáma. — Köszönöm... — hajtottam meg a lejem mélyen megilletődve. Azzal Babuci belenyúlt a teljesen üres ska­tulyafedőbe s rózsaszín ujjacskájával kicsip­pentett egy láthatatlan cukorka szemet s mo­solyogva nyújtotta: — Parancsolj... Átvettem a képzelt cukorkát s a számba- vettem. Higyjék el, királyi ízletes falat volt. így ajándékozott meg engem egy csöpke kislány. És az ő cukorkája édesén édesedet! fel bennem az a néhány gondolat, amelyet az ajándékról Írtam. Szeretném, ha Babuci szerény viszonzásul elfogadná, hogy Neki ajánljam. T/tíJtá, líMok A tarka ital a cocktail. Ma már elengedhetetlen kelléke minden valamirevaló mulatságnak az ita­loknak ez a fantasztikus keveréke, amelynél leg­fon t06abb a „vegyarány". Modern háztartásokban a „shaker“ épp olyan elmaradhatatlan kellék, m-.nt a húsdaráló, vagy a tormareszelő. A ,,shaker ‘ talán még fontosabb; mert az utóbbi konyhai felszerelési tárgyakkal a szakácsnő foglalkozik, de a karcsú ezüst-ehakert a háziasszony kezeli és ha az egy­szerű rántást nem is tudná elkészíteni, bizonyára van két-három kitünően bevált cocktail-receptje, amit a vendégnek illik megdicsérni. Ez a ma már olyan népszerű ital a vadnyugatról származik. Történelmi kutforrások szerint valahol a vadnyugaton egy farmer gyönyörű lányába sze­relmes volt az U. S. A. hadseregének egyik fiatal tisztje. Az ifjú tiszt egy napon az egész svadronnal megérkezett a farmra és miután látogatását nem je­lentette be, meglehetős gondot okozott a háziak­nak. Étel volt elegendő, csak le kellett vágni a csir­kéket, a disznót, a borjut, de ital dolgában gyen­gén állt a farm. Ilyen nagyszámú látogatóra nem voltak berendezkedve. A pincében,egész sor külön­böző formájú, alakú üveg állt, mindenféle itallal, az egyikből volt kettő, a másikből három, de egy faj­tából minden vendégnek alig lehetett volna két- hárcm pohárral tölteni. Ahogy a zseniális, világra­szóló találmányokat mindig véletlen szüli, igy szüle­tett meg a XX. századnak ez a korszakalkotó nagy találmánya az öreg farmer jóvoltából. Hogy meg­mentse háza becsületét, az összes italokat, erőset, édeset, pirosat, zöldet, fehéret összekevertette és ebből valamennyien olyan furcsa izü és zamatu italt kaptak, hogy az egész svadron részeg lett tőle. Mindjárt ott a helyszínen elnevezték az uj italt cocktailnak, azaz kakasfarknak (cock = kakas, tail = farok). Az összekevert italok különféle színe adta ezt a kézenfekvő, szellemes nevét az uj italnak s senki sem gondolta akkor este, azon a farmon, hogy a cocktail, ami tulajdonképpen szükségből szü­letett, meg fogja hódítani az egész világot. Ma a cocktail a legnagyobb divat. Ahogy nagy­anyáinknak valamikor ebédlőjük volt, modern ház­ban ma már elmaradhatatlan a bárpult, rajta kü­lönböző jófajta italok és közöttük a „shaker“. Egye­sek a gasztronómia romantikájának nevezik a cock- tailt, de az anticocktailisték a gasztronómia kubiz- musának hívják. A cocktailkeverés valóságos mű­vészet. Az igazi hozzáértők meg tudnak különböz­tetni mindenféle izt és igy más cockíailfc kell ke­verni délben, délután és egészen másfélét este. A cocktail alapanyaga a különböző likőrök, konyak, bor, de fontos szerepet játszik ennél az italnál a narancs, citrom, ananász, tojás, sőt az egyes cock- taileknél a tej ás. Természetesen, a nagy cocktailszakértők azt tart­ják, hogy a cocktailkeveréshez ízlés és feltaláló ihlettség kell, mert a keverésnél minden fontos, a pillanatnyi helyzet, az évszak, időjárás, sőt a coektailt élvező életkora is szerepet játszik. Körül­belül hat évvel ezelőtt, 1928-ban kezdődött a cock­tail nagydiv atja Európában, amikor a „Paris Midi" című újság a párisi Claridge-ben cocktailkeverő- versenyt rendezett, amit hamarosan utánoztak Deauville, Biarritz és Cannes nagy szállodái is. A ragály nemsokára Londonra is átterjedt, majd Ber­linre is, ahol az Adlon-szállodában olyan viharos érdeklődés mellett folyt le az első német cocktail- keverő-verseny, amire még a hatnapos kerékpár- versenyek alatt sem volt példa. Ma már bizonyos mértékig lehiggadtab a külön­böző cocktailkeverési irányok és a nagyobb külföldi bárokban a Gordon Gin majdnem minden kevert italnak az alapanyaga, amihez olasz, vagy francia vermouth járul. Legutóbb Amerikában rendeztek nagy cocktailversenyt és ezen az első dijat Lilian Harvey, a szép filmszinésznő nyerte. ,,Hókusz­pókusz" nevű italával. Az ital receptje a követke­ző: Egyharmad Gordon Gin, egyharmad Cointreau és egyharmad citromlé. Tessék megpróbálni! Mit főzzünk? TAKARÉKOS KONYHA Hétfő: Ebéd: Borjubecsináltleves, almásrétes. — Vacsora: Lecsó kolbászkarikákkal, szilva. Kedd: Ebéd: Sárgarépaleves, sertéscomb tökfőze­lékkel, kukorica. — Vacsora: Rizibizi, körte. Szerda: Ebéd: Zöldbableves, marhapörkölt maka­rónival, görögdinnye. — Vacsora: Töltött kalarábé, alma. Csütörtök: Ebéd: Rizsleves, paradicsomos borjú- nyelv, sárgadinnye. — Vacsora: Sajtosmetélt for­mában. Péntek: Ebéd: Tejfölösburgonyaleves, rántott ponty vajasburgonyával, kukorica. — Vacsora: Rán­tott gomba, ringló. Szombat: Ebéd: Kaporleves, székelygulyás, 6zőlő. — Vacsora: Rakott burgonya, szilva. Vasárnap: Ebéd: Zöldségleves, rántott sertés­borda vörös káposztával, almásrétes. — Vacsora: Füstölt sertésnyelv tormával, gyümölcsrizs. PATOU az uj őszi díváiról Vasárnapi divatlevél Jean Patou kollekciójának bemutatóit minden szezonban nagy érdeklődéssel várják. Nemcsak az­ért, mert Patou nagy a párisi divatuagyságek kö­zött, de mert ő az, akitől a legszenzációsabb újítá­sok erednek. Patou volt az, aki pár évvel ezelőtt újra a hosszabb szoknya, majd a magasított empi­re derék és a nagyanyáink kissé átmodernizált puf- fos ujjainak divatjával meglepett bennünket. Patounak az a szokása, hogy a bemutatóit meg­előzően rövid beszámolóban írja le újításainak mi­benlétét és kollekcióinak nevezetességeit. Most is, pár héttel a hirdetett és különös érdeklődéssel várt őszi bemutatója előtt, kiadta a szokásos divatismer­tetést. Tudósítását a jövő divat egyszerű irányza­tának kiemelésével kezdi, majd áttér a legérdeke­sebb pontra: a divatszinekre. Mint a többi kreátor, késő őszre és télre ö is a barna és a fekete színe­ket alkalmazza. Kora őszre, különösen átmeneti ru­hák, komplék és kosztümök céljaira, az onixzöldet és a lilásba hajló ibolyakék árnyalatokat dolgozza fel. A kollekciójának délelőtti és sportruháit az eddi­giinéi is simábbnak irja le. Mint különösen figye­lemreméltó újdonságot közli, hogy a délelőtti és sportruhák is pár centiméterrel meghosszabbodtak. A földtől számítva az eddigi 25 cm. helyett 22—20 cm. az uj, hivatalos hosszuk. A szoknyákat egészen egyenesen szabja és bevarrásokkal emeli ki az alak körvonalait. így a ruhák alul olyan szűkké válíak, hogy még tipegni is nehéz lenne bennük. Patou e bajon úgy segít, hogy a ruhákat két oldalon vagy hátul majdnem térdig felhasitva készíti'. . . A délelőtti- és sportruháknál továbbra i6 a ké­nyelmes ragián és kombinált kimonó ujjakat alkal­mazza és ügyel arra, hogy az ujjak szabásával vagy díszítésével a váll nőies vonalát el ne takarja. A ruhák díszítésének lényeges pontja az öv. A. derék­részt még a sportruháknál is egészen testhezállóén dolgozza és a derékvonal karcsúságát széles, 10— 15, sőt gyakran 20 cm. szélességű övékkel fokozza Tekintettel az öveik megszélesedett felületére, az anyaguk, a kivitelük és főleg a díszítésük igen meg­változott. Patou a tudósitójában cakkos és hullá­mos szélű, selyem, posztó'bársony, egzotikus bőr, sőt vékony faháncs övékről ir. Jelzi, hogy a legegy­szerűbb bőrövet is elütő színű befűzéssel, átlyu­kasztással vagy modern minta formájában rádolgo­zott fém- és üveglapocskákkal díszíti. Gyakoriak a rövidszőrü prém-, meg a széles bársonyszalagövek- A gamituraszerü díszítésre továbbra is nagy súly! helyez. A délelőtti és sportruhák gallérja, manzset- tája — legtöbb esetben a ruhákhoz viselt barettek is — abból az anyagból készülnek, amiből az övék Különösen abban az esetben, ha elütőszinü bársony­ról, posztóról, antilopbőrről és rövidszőrü prémek­ről van szó. Szokatlan és eredeti ujitása, hogy a sötétszinü -- barna, sötétkék és sötétzöld — sportruháit aranyfo­nálból horgolt övékkel és hosszúkás formájú horgolt gombokkal élénkíti. Természetesen a megaiagyobbo- dott övcsattok uj és eredeti kivitelére is ügyel. Leg­újabb csattforma a kettős csillag, az egymásba kul­csolódó két kéz, a sötét fából faragott és gyöngy­házberakással diszitett kérdőjel. A gombok közül is leggyakrabban a csillagalaku változatokat alkal­mazza. A délelőtti és sportkabátok a nyáron annyira nép­szerűvé vált palettószabás szerint készülnek. A dí­szítésükhöz rövidszőrü prémeket alkalmaznak. A prémezéssel úgy a kényelmes szabású délelőtti, mint a testhezállóan készült franciás kabátoknál bő­kezűen bánik. Némely modelljénél nemcsak a szé­les gallért, de a vállkörüli részeket, a felsöujj kai és a kabát alját is prémmel disziti. Ezeket a rö vidszörü prémfajtákat teljesen úgy szabja és dol­gozza fel, mint a szöveteket. Az egyszerű délelőtti és sportrulhákkal szemben a délutáni ruhadivat díszes. Patou az 19€0-as évek viseletét variálja. A ruhákat testhezállóan, princesz szabással készíti. A 6onkauijakat és a sűrűn behú­zott, ballonujjakat előszeretettel alkalmazza. Né­mely model jénél még a magas nyakat is hozza. Az­zal a különbséggel, hogy az 1900-as évek halcsont- tos és sűrűn alábélelt tüll páncéljai helyett a dra­pirozott magasnyakat alkalmazza. A toalettől elütő anyagból és színben készíti, többnyire fémszövetek- böl. Patou beszámolójában legihosszabban az úgyneve­zett „CoctaiMoaleltek" ismertetésével foglalkozik. A „Coctailruhák“ ötlete is Patoutól ered. Tavaly ősszel* kísérletezett velük és az idei kollekciójában már mint komoly, népszerűségre jogosított divatöt- letek szerepelnek. Az a rendeltetésük, hogy az es­télyi ruhát pótolják. Három részből állnak: sima, uccán is viselhető délutáni kabátból, bokán aluli# érő és mérsékelten kivágott ruhából, mely fölé hosz- szuujjas bolerót viselnek a délután folyamán. Esta viszont a kabáttal együtt ezt is leveszik, igy a dél­utáni ruha tulajdonképpen estélyi öltözék, k:sebb összejövetelekre, színházba stb. is viselhető. Az öt­let különösen nagyvárosi nőknek lesz praktikus, ál­lítja Patou . . . A délelőtti és sportuhákaj újszerűén szövött angó- rábök apróminlás stweedből, angörával és bársony- beszövésekkel mintázott jerseyböl készíti. A délelőt­ti és sportkabátokhoz az egyenlőtlen felületű, csíkos vagy elmosódott mintájú, szintén angórával kevert kabátsaöveteket alkalmazza, a délutániakat v'szont tompafényü, sima szövetekből és bársonyból készíti. Mert Patounak bársony az őszi favorit-anyaga. A csikós kordbársonyból angolos kosztümökéi is kre­ált. Délutáni ruhái és franciás kompiéinak legna­gyobb része bársonyból van, ugyancsak a „Coctnil- kompléi" is. Uj Patou-anyagok a kreppelten szö­vött, müselyembársony, a crépe Antilopnak neve­zett bolyhos, vastag selyem, a széles fémcsíkokkal mintázott angórcszövetek és arany, meg ezüst pettyekkel szövött gyapjujerseyek. Patou a merev taftból és moaréből készült, szin­tén 1900-as évek sleppes, puffosujjas, testhezállóan dolgozott divatjára emlékeztető estélyi ruhákat fa­vorizálja. Szerinte ez az irányzat lesz a frasang di­vatja! Ez azoban még nagyon messze van. Egyelőre megelégszünk az őszi újdonságok listájával. Mert bármennyire egyszerűnek, praktikusnak és a mai lehetőségekhez illőnek nevezi Patou ur az őszi vi­zeletet, — azért megvátozottságával éppen elég gondot fog okozni. RADVÁNYI MAGDA.

Next

/
Thumbnails
Contents