Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-03 / 175. (3506.) szám

XM. évf. 175. (3506) szám • Péntek * 1934 augusztus 3

175. (3506) szám • Péntek • 1934 augusztus 3

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • H képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több. Bgyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská ul i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatalt Prága 11., Panská ulice 12, III. emelet, • • TELEFON: 303-11. ••

SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRfiHfl.

HINDENBURG

P r á g a, augusztus 2.

Hriinderuburg alakját is 'Ugyanabból az ős- anyagból gyúrta ki a nemzet alkotó géniusza, amelyből a német történelem legnagyobb kolosszusát, Bismarck kanoeflflJáirt formálta meg- ő is ahhoz a keletporosz junker-családhoz tartozott, amelynek egyik remek hajítása volt a „vaékauoellár". De amiig Bismarck ennek a fajtának kimerithetetlen hódiitó vitalitásával volt telítve, addig Hindenburg — egy szegéin yelbib és gyászosabb korszakban — védelmezője és felszabadítója volt hazájának. Hindenburg még a „nagy korszakból'4 nőtt ki, egyike volt azoknak a régi porosz katonáknak, akik a bismarCki korban lépteik a porondra s ennek a korszaknak légkörét hordozták magukkal.

Hindenburg, ahogy Németországiban ezt a század elején némi fölémnyél emlegették, még

I. Vilmos garnitúrájához tartozott, ennek a garnitúrának pedig II. Vilmos alatt menthetetlenül el kellett tűnnie a por Ondiról. Pedig talán iez a garnitúra sokat megmenthetett volna abbéi a nagy tétiből, amelyet II. Vilmos és bizalmasai 1914-betn kockára tettek. Minden máskép történt volna talán akkor, ha Bü- lowot nem küldik el és Bülow aggódó kérdésére, hogy „mi lesz a külügyekkel?“, a császár nem felel egy fölényes mozdulattal: „ A kíiitügyeket pedig csák bízza rám, kedves Bülow." S ezzel a Bismarck néra utolsó fényes alakja is levonult a színről, amelyen csak Vilmos és hívei maradtak.

Amikor Hindenbiurgot visszahívták, már két 'helyen elveszítette a német vezérkar a háborúit. Hándemibuig az egyik fronton győzött. Azon a fronton, amelyen a német hazát kellett megvédenie, s legyünk őszinték, e nehéz percben: a porosz hazát, Keletporoszor- ezágot, azt a sávot, amely benyúlt a cárok birodalmába és minduntalan megbotlott küszöbén a cári uralom csizmája. Hindenburg talán nem tudott volna megfelelni hódító feladatoknak, de szülőiföldjét csodálatos bátorsággal védelmezte. Hindenburg nevéhez fűződnek a világháború legnagyobb katonai tényétnek emlékei, ő volt a tanmenbergi győző, ő szorította be a maziuri tavakba a visszavonuló orosz csapatokat, ő irányította a gor- licei áttörést, — ő szabadította fel Keletpo- roszországot és Galíciát az orosz uralom alól- Európa szemlében akkor Hindenburg nemcsak győzelmes katona volt, hanem szabadsághős is, aki szülőföldjét megtisztította a cári csapatoktól. Hdndeniburg párviadalát a cáriizmussal akkoriban európai ügynek tekintették. S az is volt.

Hindenburgot, mikor öregesen berukkolt Hannoverből, ahol már évek óta élte a nyugdíjas katona életét, a fiatalabb vezérkari tisztek fölényesen fogadták. Az egyik német újságíró, — aki később kiadta háborús emlékiratait és megírta mindazt, amit a háború idején egy újságírónak el kellett hallgatni, — megírja róla, hogyan hallgatta végig a tiszteletteljes és tapintatos csomagolásban átnyújtott tanácsokat — és hogyan tolta félre őket. Mindig zavarta Ludendoriff merész nagyvonalúsága, Hindenburg nem szerette azokat a katonákat, akiknek állandóan bajuk volt az idegeikkel. Ludendorflf pedig ilyen katona volt. Hogyne, hiszen ma már egészen nyíltan megállapítható, hogy 1918-ban ugyan, sok minden történt, amiről Ludendorff nem tehet, de többek között az is történt, hogy L/u- dendonff idegei felmondták a szolgálatot.

Hindenburg idegei ekkor is vasból voltaik, pedig jól látta, hogy mindén halomra dőli

A lanneiiDenjl liös halott

HINDIN IUIM0Í1 MIIIR HIZtDIN

FOLYTATÁS A 2. OLDAL II. HASÁBJÁN.

Berlin, augusztus 2. Tegnap este nyolc óra tájban állott be az agónia a haldokló birodalmi elnöknél. Ettől a perctől kezdve a szívműködés fokozatosan gyengült. Hitler kancellár, aki még az esti órákban érdeklődött a birodalmi elnök hogyléte iránt, repülőgépen féltiz- kor Berlinbe utazott, ahol azonnal összeült a minisztertanács.

Ma hajnalban öt óra ötven perckor adták ki az első orvosi jelentést a birodalmi elnök állapotáról. Az orvosi jelentés szerint az elnök állapota fokozatosan rosszabbodik és már eszméletét is elveszítette.

Öt óra tájban a Hindenburg-család tagjai megjelentek az elnök betegágyánál, Hindenburg azonban már nem ismerte meg hozzátartozóit. Röviddel hat óra előtt veszítette el teljesen eszméletét a birodalmi elnök. Ettől a percől kezdve három óra hosszat tartott a haláltusa. Pontosan kilenc órakor állott be a halál.

Kilenc óra ötven perckor jelentette a Deutsche Nachrichtenbüro Neudeckből: „Hindenburg tábornagy, a német birodalom elnöke ma reggel kilenc órakor lelkét átadta az örökkévalóságnak".

Kilenc óra ötven perckor az összes német rá- dióleadőállomások bejelentették Hindenburg halálát, ezután a rádióleadás megszakadt. Egy félóra múlva dr. Göbbels propagandaminiszter rövid ismertetést tartott a birodalmi elnök halálával kapcsolatban a rádióban.

Megszólal a neudecki kápolna harangja...

Hindenburg haláláról elsőnek a NeudécfE közelében levő Freistadt földmiiveslakói értesültek, kilenc óra húsz perckor. A lakosság Hltt- denburg birtokán gyülekezett össze és egész éjszaka várta a híreket. A kastély homlokzatán lebegő arany zászlót kilenc óra húsz perckor félárbócra eresztették. A környék lakossága, főleg földművesek, akik egész éjszaka a kastély közelében várakoztak, ebben a pillanatban leemelték a kalapjukat és térdreborul- tak. A várkápolna harangja megszólalt.

Különben a kastély környékén mély csend uralkodott. Ugyanekkor megszólaltak a frei- stadti evangélikus templom harangjai is. Ebben a templomban hallgatott utoljára istentiszteletet a birodalmi elnök. A városka katolikus templomában is megszólaltak a harangok.

A birodalomban szinte percek alatt elterjedt a hir, hogy a tannenbergi győző, a német birodalom elnöke meghalt. Tiz óra előtt az Unter den Linden középületeire kitűzték a gyászlo- bogökat. Délre már az egész német főváros gyászt öltött. Minden házon hatalmas gyászlobogókat lenget a szél s az üzletek ablakaiba gyászkokárdákat tűztek ki.

A börze elnöksége a birodalmi elnök halála alkalmából a gyász jeléül csütörtökre és péntekre szünnapot rendelt el. Ezeken a napokon a börzeépületben minden forgalom szünetel. A kormány hatalmas gyászkeretes falragaszokon tette közhírré a birodalmi elnök halálát A falragaszok ormán hatalmas gót betűk hirdetik: „Hindenburg halott".

de ő miég akkor is a bolyén vol't, amikor a modorú és mindentudó vezérkari tiszt jeti már régon politikai „pártokba tömörültek". Csak akkor utazott öl isméit Hannoverbe, amikor már aiz utolsó német katona is le jelentkezett állomáshelyén — s folytatta Ott, ahol 1914- bem abbahagyta.

Htindeniburg a háborús korszak egyik legnagyobb alakja vélt. Nőm holmi történelmi szeszély dőibta nevét a népszerűség hullám- tornyaira, hanem vas törvényszerűség volt abban, ahogy ennek a „korszerűtlen katonának" alakja vér és vas zivatarában kinőtt kortársai közül- Hindenburg volt a háboau

német katonája — szimbolikus alak. A francia háborús alak Ciomemceau volt, a civil. S ebben a Hindenhurg-Clemeiniceau ellentétben ■sók finom jöUeímvonása fedezhető fel a nőmet és francia rivalitáanak.

Nem véletlen, hogy közel negyven évvOl Bismarck látogatása ultán Pár is nepublika- nizmusának hullámai betörték Berlin kapuit — s hogy a bismarCki Németország szigete már csak egy nyugdíjas katonatiszt három- swobás lakása volt Hannover egyik nyugodt orcájában, ahová nem hallatszott be a törté- | nelem vásári zsivaja. S mégis, erről a sziget- liröl indult el a nagy oifénziiva a repmMíkanizmus ellen, amelyben soha nem látott mást a németség, mint Thier Parisának győzelmét Bismarck Potsdamja felett.

Hindenburg, a „korszerűtlen ember" volt az, aiki — mint ennek a nagy pernek utolsó tanúja — perfelvételt csinált. De vájjon igazán korszerűtlen volt ne? Igaz, hogy volt 'benne valami abból az intellektuálisan meg nem fogható kaíonuzseniatitásból, amely a régi hadvezéreket jellemezte — és még valami, ami sokszor misztikussá tette alakját. Még nincs tisztázva, de valószínű, hogy az utókor, ha ismét osztályozni kezd, .korunkra az „elektromosság koráinak" címkéjét ragaszba, s eft>-