Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-03 / 175. (3506.) szám
2 ben a viiMamossággial telített korszakban, amikor minden vibrál és szikrázik, a vaskor ervbeinex miéíWán érezte idegemnek magát. Hiradanburg vasember volt — de milyen csodálatos anyagiból készüli: vasiból volt és nem rozsdásodott, be. Annáikor a hazáinak szüksége vdllt rá, n lent a túlzott radikalizmus már-már kimosta a nemzett taJajfc a német állam hatalmas építménye alól. és Hindemburgot be kellett hívni szolgáilattételne, akkor a weimari köztársaság o'dégen légköriében is biztonsággal vetette meg lábát s egy pillanatig se lévesratetite szem elöl hazaiját: a múlt századok Keletparoszor- szágát. Jeliteméneík tisztaságához, beosülletesiségé- hez és nagyvonalúságához tartozott, hogy megingathaialllainul tartotta magát esküjéhez és az alkotmánynak e republikánus kanban neim volt erősebb őre nála. Nem aziétnt., mert hitt a köztársaságiban, — hiszen politikai végrendeletéiben hitet tesz a monamoMzimius mellett, — hanem azért, mert az eskü szentsége kötötte őt éhhez az alkotmányhoz. Mindig az alkotmány szellemében kormányzott, páratlan érzékkel tudott tárgyilagos lenini, soha egy hajszálnyira se hajtolt jobbra vagy balra. E tekintetben semmi sem olyan jellemző megingathatatlan lényére, mint az, hogy lP2/5-hm a jobboldal jelöltje volt a baloldal etilem, bét évvel később már a baloldal jelöltje volt a jobboldal ellen. Közben az erők elmozdultak. Hindetniburg azonban a helyén maradt. És helyéin maradt akkor de, amikor a nemzet nagy többségének kívánságára a kancellári hivatalt Hitlerre bízta, aki radikális fellépésével és forradalmi programjával távol állott attól a világtól, amelyben az agg elnök élt. Alkotmányos érzéséinek engedett, nem a politikai intrikáknak, mert hiszen az a befolyás, amelyről főleg baloldali körökben 'beszélnek, már sokkál előbb is akcióba lépett Hitlerek érdekében, csakhogy minden alkaliommail Hinden- burg alkotmányos érzésébe ütközött. Emlékezetes az a nyugodt hangú 'és emberi méltóságtól sugárzó levél, amelyet a legnagyobb támadások idején HMerékhez intézett, s amelyben egyetlen nagyszerű álam/férfiuii tulajdonság ragyogott fel: a nyugalom. Hin- demburg vasidegei ebben a pillanatban is jó szolgálatot tettek a német hazának. Himdenburgot nehéz órákban állította nemzete élére a történelem, — de talán még nehezebb órában sízólitottta el erről a posztról a halál'. 'PRAIGAI-A\\GyAR-Hl RLAI? 1934 ang«*2*ns 8, péntek. Egyesitették a kancellári és az elnöki méltóságot TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. Berlin, augusztus 2. Amikor a berlini rádióban elhangzott a birodalmi elnök haláláról szóló bejelentés, kikapcsolták a rádiókat és félóráig hallgattak az összes német rádióleadó- állomások. Félóra elmúltával dr. Göbbels birodalmi propagandaminiszter nagyfontosságu politikai bejelentést tett, amelynek jelentőségét ebben a pillanatban teljes egészében nem is lehet még áttekinteni. Annyi bizonyos azonban, hogy nemcsak a német birodalom szempontjából bir döntő jelentőséggel az a politikai fór* dulat, amely a birodalmi elnök halálával Németországban bekövetkezett, hanem Európa sorsára nézve is igen nagy jelentősége van. Hivatalosan bejelentették, hogy a birodalmi kormány tegnap éjszakai tanácskozásán törvényt hozott, amelynek első két paragrafusa a következőképpen hangzik: 1. §. A birodalmi elnöki hivatal a kancellári hivatallal egyesül. Ennek következtében a birodalmi elnök hatásköre automatikusan átszáll Hitler Adolf birodalmi kancellárra, ö jelöli ki helyettesét. 2. §. Ez a törvény Hindenburg birodalmi elnök halálakor érvénybe lép. A hadsereg felesküszik Hitlerre Az uj törvény értelmében Blomberg tábornok azonnal elrendelte, hogy a birodalmi őrség tagjai esküt tegyenek az uj elnökre, a német birodalom és a német nép vezéréré, Hitler Adolfra. Az esküforma a következő: „Isten előtt szent fogadalmat teszek, hogy Adolf Hitlernek, a német birodalom és nép vezérének és a véderő legfőbb parancsnokának mindenkor engedelmeskedni fogok és mint hü katona kész vagyok mindenkor eskümért életemet áldozni**. Kéthetes gyász az egész birodalomban A birodalmi kormány tegnap éjszakai tanácskozásán törvényt hozott az elnök temetésére vonatkozóan is. A törvény értelmében a hadügyminiszter tizen négynapos gyászt rendel el a véderő tisztikara számára, A birodalmi belügyminiszter és a közoktatásügyi miniszter ugyancsak tizennégyinapos gyászt rendel el az Összes iskolák, szervezetek és állami tisztviselők számára. A Fiihrer helyettese pedig rendeletét bocsát ki, amely az ösz- szes párttagok számára tizennégy napos gyászt rendel el. A gyászhir rádióközvetitése után „Ich hatte cinen Kamerádén** kezdetű dalt énekelte cl a gyász kórus. A tizennégy napos gyász ideje alatt a birodalom összes középületein, a községi és tartományi épületeken, valamint az összes iskolaépületeken gyászlobogók lengenek. Mindkét felekezet templomaiban egészen a temetésig mindennap egyórás gyászistentiszteletet tartanak nyolc és kilenc óra között. A gyász jeléül a temetés napjáig az összes vendéglőikben és kávéiházakban tilos zenélni. A mai naptól kezdve tizennégy napig az összes állami, községi és tartományi hivatalnokok bal- karjukon gyászszalagöt kötelesek viselni. A temetés napján megjelölt időpontban az egész birodalomban egy percig szünetel a forgalom. Ugyanekkor az összes üzemekben megáll a munka. Hitler helyettese az összes pártorganizációk részére tizennégy napos gyászt rendel el, ez alatt az idő alatt a nemzeti szocialista párt formációinak tagjai egyenruhájuk bal- karján gyászíátyolt viselnek. A párt hivatalos épületein a temetés napjáig gyászlobogó1* lengenek. fiíh: Bsornbm Amszterdam, augusztus 2. Az United Press tudósítója telefonon fölhívta az excsászár doorni udvari hivatalát, ahonnan azt az értesítést kapta, hogy a volt császár röviddel ti* óra előtt értesült Hindenburg haláláról. Az excsászár mély fájdalommal vette tudomásul legjobb katonájának halálát. Azonnal táviratot küldött Neudeckbe a birodalmi elnök fiához, Hindenburg ezredeshez. A volt császár táviratának szövege a következő: „A császárné és én teljes szivünkkel őri és a német nép mellett vagyunk. Egy, az Isten által gazdagon megáldott élet talált nyugalomra. A trónörökös tisztelegni fog a halott hős előtt Neudeckben és átadja az én utolsó üdvözletemet. II. Vilmog.“ Ludendorff nem gyászol München, augusztus 2. A birodalmi elnök halálának híre ti* óra tájban terjedt el a bajor fővárosban és szinte percek alatt mély gyász borult az egész városra. Úgyszólván egyetlen ház sincs, amelynek ormán meg nem jelent volna a gyász hírére a fekete lobogó. Csupán Ludendorff, Hindenburg volt munkatársa, nem tette ki a gyászlobogót házira. Az United Press munkatársának érdeklődésére Ludendorff azt válaszolta, hogy a világháború óta nem tűzött ki zászlót erre a házra és nem is fog kitűzni többé soha. Általánosan ismert tény egyébként, hogy Ludendorff és Hindenburg között röviddel a háború után súlyos konfliktus támadt. Amint ismeretes, a tannenbergi győzelem pálmáját is magának vindikálja Ludendorff. Csehszlovákia részvéte Prága, angueztua 2. Masaryk elnök a német birodalom elnökének halála alkalmából részvéttávlratot küldött Hindenburg Oszkár ezredesnek, az elhunyt birodalmi elnök fiának. Dr. Benes külügyminiszter pedig részvéttávlratot Intézett Neurath birodalmi külügyminiszterhez. Délelőtt tíz órakor a prágai külügymintezté- flum politikai osztályának főnöke, Flieder követ megjelent a német birodalmi követségen és a csehszlovák külügyminisztérium nevében részvétét fejezte ki. A külügyminisztérium politikai osztályának főnökét a német követségen Stain báró fogadta. A prágai német követség palotájának homlokzatán a fekete-fehér-piros és a horogkeresztes zászlót félárbócra engedték. A követség és a konzulátus egész személyzete gyászba öltözött. A berlini diplomáciai testület részvéte Berlin, augusztus 2. Röviddel azután, hogy nyilvánosságra került a birodalmi elnök halálának híre, a berlini diplomáciai tetsület számos tagja részvétlátogatást tett a birodalmi elnöki palotában. Az elnöki palota fogadótermét ebből az alkalomból fekete drapériák boSZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA (10) Jani és Juci szótlanul mentek mellette, amig utaik szét nem váltak. VIII. TERVEIK. Odahaza Jani kedvetlenül dobálta le magáról az egyenruhát. Judit arca még mindig forró volt és piros. Nekilátott a háztartási munkának. Annyira iparkodott elfoglalni magát, hogy még gondolkodni se jusson ideje. Hiába! Gondolataiban folyvást ismétlődtek a tegnap és ma kellemetlenségei. Látta Müller szemtelen pillantását, eszébe jutottak Malvin kellemetlenkedései, de a legtöbb gyötrődést mégis a csokor, a tisztek megjegyzései s Jani elpirult arcának emléke okozta. Mit gondolhatott magában? Jani is kerülte a beszédet. Bosszús volt, rosszkedvű. Elmenetelük előtt nem jutott idő a reggelire, most ott állott előtte a kávé. Kedvetlenül kavargatta. Bár Judit a szeme láttára szűrte meg a tejet, egy parányi bőr mégis akadt rajta. — Igazán a legjobb lenne a kávéházban reggeliznem. Ott megszűrik a tejet rendesen! — Bocsáss meg, hiszen előtted szűrtem meg! Nem tudom, hogyan kerülhetett bele ez a hártya. Hagyd ott, majd újat osztok! — Köszönöm, nem kérek. Elment az étvágyam. Nekem elég volt reggelire az a komédia ! Judit lehajtotta a fejét. Amit tegnap még oly természetesnek talált, most hihetetlenül indokolatlannak V'szolt előtte. % Szinte a gondolatait mondotta ki Jani, mikor így szólt: _ Tulajdonképpen mi közöd volt ahhoz a főhadnagyhoz? Juditból kitört az elfojtott sírás. Odabujt az urához.. — Semmi, éppen semmi! Ostoba voltam. Olyan voltam, mint a Bortó: ahelyett, hogy dolgoznék, csavarogni jártam. De te miért vittél oda? Nem kellett volna eleresztened engem! — Hát bizony, igaz. Nem vagy te már az a tizenhatesztendős barna kislány, aki a nóta szerint: sétál a regiment után! Szégyeltem magamat miattad. Pirultam miattad. Majd kisült a két szemem. Mije vagy hát annak a főhadnagynak? Testvére nem vagy. .Rokona nem vagy. Mije vagy hát? Az asszony rémülten, sértődötten rebbent vissza. — Jani, mit beszél itt öasze-vissza? Hibáztam: tudom. De magától igazán azt vártam, hogy meg fog érteni, még akkor tó, ha magamat nem értem teljesen. De ilyent csak a rosszakarat mondhat. — Vagy az objektivitás. Halolttad magad is, hoigy beszéltek rólad vad idegenek. — Szégyelje magát. Most tudatosan valótlant állít. Bánt engémét, holott tudja, hogy semmi oka sincs rá. Mennyit szenvedtem érted, míg szüleim akarata ellen a feleséged lettem! Mind csak érted! Mindenem voltál, vagy és maradsz! De én? Én annak a főhadnagynak a tudja Isten, kije, mije vagyok. Szép, hoigy mér úgy körülírod! — Miit tudóim én, honnan ismered? Amióta ismerlek, egyszé-r sem említetted. —■ Értsd meg: nem ismerem! A kávéházadban láttam. Lindenmayer beszélt róla. Ez az egész! — No, de egy ismeretlen ember miatt egy jólnevelt hölgy nem zavar Össze egy kivonuló századot! — Vedd úgy, ahogyan akarod. Ha nem hiszel nekem, gondold, hogy régi ismerősöm. Talán leánykori ideálom. Vagy hidd el: meggondolatlan voltam s amikor neki virágot adtam: azt köszöntem meg, hogy ő ment el és nem te! Emiatt feledtem el a jónevelést. — Mit keresnék én az ő helyében? Leszolgálom az utolsó fegyvergyakoirlatot, aztán el- tesizem az angyalbőrt, benaftalinozva, mig csak Palika bele nem nő. És árulom a pikoló kapucinereket. Ha majd elég tekintélyes pocakot eresztettem: beválasztanak város atyának. Közben Palika mellé Péterkét is hoz a gólya... — Ohó, ne siess olyan nagyon! Ehhez nekem is van egy kis közöm! — Kifizetjük a bánik adós ságot... — Eladjuk a kávéházat szőröstől-bőröstül, Károlyostul, Limcsistől, csalhatatlan kasszástul s megyünk haza, Kislueséra! — Ohó, ne siess olyan nagyon! Ehhez nekem is van egy kis közöm! — Igen ám, de én tudok veled bánni. Ravasz tervem van. Elhalasztjuk Péterkét akkorra, mikor meghozzák a bankból az utolsó nyugtát. Akkor aztán nyűgös leszek. Nekem árt a pozsonyi levegő. Én csak Kislucsén akarok lakni! És az én drága, aranyos Janikáim fut, szalad, rohan a Sdiwarz Mórichoz. Itt a péoze, menjen Isten hírével! Boldogasszony- napi búcsúra meghívjuk az egész törzsasztalt. — De addig még sok viz lefolyik a Dunán! V kei.' n meg építtetünk egy ’ !-p‘ci kis kápolnát. Csak akkorkát, mint most a kamaránk. Boldog szent Nagy Konstancia ''sztélé téré. P ""."Q, mindént nem lehetett olyan messziről elmondani. A fiatalok a' tervezgetés alatt mind közelebb értek egymáshoz. A káipolna- éjutási Juci már ott tervezte Janii ölében. Az ajtó előtt ennek folytán Boris tiz percig köhögött, krákogótt, míg meghallották. — Nagyságos ur, valami katona van itt. Valamilyen hadnagy urat keres. A csákós, patron táskás vitéz már bent is volt a szó-, ni. Sarkait összecsapva tisztelgett s egy kézfogástól viseltes könyvet nyújtott Janinak. — Herr lajdinand, meldige horzam, tessék átvenni. Az ergencunksz becirkszkomandótól! Jani riadtan nézett az írásra. Juci meg ő rá. De aztán felderült az arca. — Nem olyan nagy dolog. Behívó négy heti fe6i) vergyakorlatra, augusztus másodikára. Köszönöm, abtreten! A >na sarka;:" "telt és kiment. — Az öi-dög vigye a fajtáját! — békétlen- kedett Boris. — ügy összetoppogta a padlót a szöges patáival, hogy vikszelhetem újból! IX. KATONÁK KÖZT A tavasz már végefelé közeledett. A téli ruhákkal a téli gondok is szekrénybe kerültek, naftalin közé. Judit belátta, hogy rém- látásai túlzottak. Mikor rendes déli útját tette a kis Palikával, kit Terus tolt, az uj dajka, ott látta az uocára kihurcolkodott kávéházban a rendes tiszteket, megszaporodva néhány tartalékossal, akik látható örömmel feszitettek vadonatúj egyenruháikban. A tiszti társaságon a gondtalanság látszott. Egy szép napon az egyik a szép asszonynak nagyot köszönt. Müller Tóni volt, aki a dalmáciai naptól egy árnyalattal még barnább arccal, de kissé meghízva, ült a többi között. Mikor Jani csatlakozott a feleségéhez, a főhadnagy egy ibolyacsokorral lépett hozzájuk. — Engedje meg, nagyságos asszonyom, hogy e kis virággal megzavarjam a szokást, s talán az illemet is, úgy mint nagyságos asz- szony annak idején az én századom Vorbeimarseb-át. — Köszönöm, de főihadnagy urat én nem ismerem. . Foiy*aiyu£
