Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-22 / 190. (3521.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* > Szerkesztőség; Prága II., Panská évre 76, havonta 26 K£„ külföldre: évente 450, A SzloveUSzkÓi 6S rUSZÍ7lSzkÓÍ mCLQUQT&áQ ulicel2, II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . . ^ ^ Prága II., Panská ulice 12, III. emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• TELEFON; 303 11 •• Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SÜRGŐN YCIM HÍRLAP. PRflHfl. 1 Xm. ***’ 19°*"(5521) 9iém • Szerda • 1934 augusztus 22 „ámen király" P r á g a, augusztus 21Ápold vagyona után most elkobozták Rin- telon vagyonát de, — nyilván gyengéd figyelmeztetésül azoknak, akiknek van még veszíteni valójuk. Az osztrák kormány, ugylátszik, azok számára is kézzelfoghatóvá akarja tenni a törtéin elemmel való kacérkodás kockázatát, akik szeretik -magukat távolfartani az események hangos piacától, akik nem a maguk bőmét viszik arra a vásárira, amelyen a néipek sorsát mérik. Fájdalom — egyre olcsóbban. A „Daily Telegraph“-ban megjelent leleplezés óta hivatalosan sem kétséges^ amit úgyis tudott mindenki, hogy a bécsi puccs szellemi vezére maga Rimtelen volt — s névéit nem véletlenül lőtték be a bécsi Ravag hamgsző- mójám keresztül a felkavart osztrák közvéleménybe. E pillanatban feleslegesnek látszik újra és újra felidézni e szomorú eseményeket ós keresni a bűnösöket, de emberi szempontból talán nem minden tanulság nélkül ■való egy percnyi figyelmet szentelni erre a főbiiöösre, aki ólomgolyóval a mellében vártja, mikor kell lehajtott fővel odaállni bírái elé, s koHdiusszegényem, esetleg súlyos börtönön keresztül visszatérni abba a világba, ahol tegnap még „király" volt. Igen, mert Rintőién! szükebb hazaijában, Stájerországban „Autón királynak" hívták. Rintelen tanár volt a gráci egyetemen, kitűnő jogász, irt néhány szaksaempointból jelentékeny könyvet, előadásai mindig érdekesek és nagyvonalúak voltak, de Rinte leírt egyáltalán nem elégítették k*i. A tudományt lépcsőfoknak tekintette, amelyet olyan képességekkel rendelkező embernek, mint ő, nem szabad átugrani, de amelyen megállni balgaság volna. Rintelen a tudomány hűvös és steril világából kilépett a politika zajos porondjára, — és csak itt, ebben a hangos és véres portól fullasztó arénában villantak meg a tudós rejtett képességei. Kiderült róla, hogy ezületett politikus. Szinte egyedül álló művészettel tudta túl tenni magát minden világnézeti skrupuluson: Amikor például élethalál harcot vívott a szociáldemokratákkal, titkos kapcsolatot tartott fenn egyes szociáldemokrata pártvezérekkel, akiket viszont saját táborában harcoló férfiak ellensúlyozására akart felhasználni. Lehet, hogy sportból csinálta, lehet, hogy szenvedélye volt a politika, sőt nem is a politika, hanem a bonva- dalom, a káosz, a zűrzavar. Sokkal valószi- niibb azonban, hogy a káoszt is céllal kereste, aminthogy Rintelen egyik nagy hibája és nagy erénye volt, bogy mindig józanril cselekedett. Soha nem áldozta fel magát mellékcélokért. — mindig a főcélra gondolt, ez pedig a kancellárság volt. Ezért kereste a káoszt is. mert minden parlamenti komplikációtól azt várta, hogy végre is gvőzmi fog „az egyetlen reális megoldás": a Rintelen-kormány Éne a .„reális" megoldásra azonban csak nem akart sor kerülni, s noha nem egyszer egészen közel volt már a célhoz, mindig közbejött valami. A féktelen ambició, ami ezt az igazán kitűnő szellemi képességekkel rendelkező politikust fűtötte, végül is összezavarta azokat az elősDör igen óvatosan meghúzott hatalmi köröket, amiket lépésirőf-1 epésre körültekintően húzott meg maga körül „Anfon király". Amikor DnRfuss szakított a parlamentáris rendszerrel, hogy az országot autoritatlv vezényszóval kivezesse a káoszból, amelybe az ellentétes vélemények folytonos érvényesülje juttatta, — Rintelen elérkezettnek látta Mussolini és Schuschnigg tüntető találkozása Az osztrák kancellár az olasz hadgyakorlatokon A Katin szerint olasz-osztrák katonai sz&veiség készül ■ ■ Hírek Habsburg Oiió szerepéről ■ ■ Az osztrák kormány ki akar békiilni a munkássággal Bécs, augusztus 21. Schuschnigg o®ztráK kancellár megérkezett Firenzébe, ahol Mussolini és Suvich, valamint az állami és párthatóságok képviselői fogadták. Az osztrák kancellár résztvesz a nagyarányú olasz hadgyakorlatokon és végignézi a kétszázezer olasz katona felfejlődését, v* A Reichspost ma cáfolni igyekszik azokat a híreket, amelyek túl merész kombinációkat fűznek Schuschnigg olaszországi tartózkodásához. A megcáfolt kombinációk egyike szerint Mussolini többmillió schillinget folyósít az osztrák kormánynak egy titkos államrendőrség megszervezésére, amelynek egyetlen feladata a nemzeti szocializmus agitációjának meggátlása volna. Mások azt terjesztették, hogy Mussolini és Schuschnigg Ottó volt trónörökössel tárgyalni fog a restaurációról. Mindezek a hirek túlzottak és az osztrák kancellár nem cselekszik mást, mint felveszi a tárgyalásoknak azt a fonalát, amely Dollfuss halálakor megszakadt. A Matin firenzei külön tudósítója részletes tudósítást közöl Mussolini és Schuschnigg első találkozásáról. Az eszmecsere főleg az osztrák önállóság megszervezésére vonatkozott. Olasz illetékes körök kijelentették, hogy Róma és Bécs katonai konvenciót köt és megállapodásának a véd- és dacszövetség formáját adja. Ottó mégis Riccioneban volt! Páris, augusztus 21. Az Echo de Paris külön munkatársa, valamint a Daily Telegraph tudósítója azt a hirt közli, hogy Habsburg Ottó skandináviai utazása előtt tényleg Riccioneban tartózkodott és tárgyalt Mussolinival. Biztosította az olasz államférfiul hogy Déltirol- ról a Habsburg-dinasztia egyszersmindenkorra lemond. Az osztrák-magyar unió kérdése is szóba került. Mussolini állítólag kifejtette Ottó volt trónörökösnek, hogy Habsburg-restaurá- cióról egyelőre szó sem lehet, de biztosította őt, hogy abban az esetben, ha az osztrák belviszo- nyok megjavulnak, ismét tárgyalni fog vele. A rohamosztegok közelednek a munkássághoz Bécs, augusztus 21- Az Ostniárkische Sturmscharcn néven ismert osztrák politikai rohamosztagok tiroli vezetősége nyilatkozatot I adott ki, amely a munkásság magatartásával foglalkozik a júliusi puccs idején. A puccs bebizonyította, hogy a munkásság osztrák érzelmű cs nem csatlakozott a németekhez. Az osztrák hazafiak ezt soha sem felejtik el és örökké hálásak lesznek a munkásságnak. A nyilatkozat ezután felszólítja a hazafias elemeket, hogy bánjanak kíméletesen a munkássággal, felejtsék el a februári gyászos napokat és keressék az alkalmat a munkásokkal való kiegyezésre. Schuschnigg kancellár egy olasz lapnak kijelentette, hogy az autoritativ államvezetés nem akarja kizárni a kormányzásból azokat a politikai csoportokat, amelyek előbb ellenezték. Az osztrák kormány mindent el fog követni, hogy a munkásságot anhlok megnyerje és a munkásságot beillessze az osztrák hazafias frontba. OiszeS Bitó! i R#BS?ÍÍV3Ng eiá tarül a jüto i áv tatórintliLnseü ügye Budapest, augusztus 21. (Bu lap-esti szerkfw.tőségünk td.’fo-njelentése.') A nemzetek sző veti égé* nek őszi ülésszakán ismét napirendre kerül a jugoszláv—magyar határincidensek miatt beadott magyar petíció. Magyarországot fődelegátiisi minőségben ismét Eckhardt Tibor fogja képviselni. az időt, hogy döntő harcra induljon. Kilátásai ugyanis — most, hogy végre érvényesültek az elvek, amelyeknek maradéktalan alkalmazását állandóan sürgette, csakhogy más fogta a gyeplőt — lényegesen megromlottak: elveszítette lába alól azt a .küzdőterepet, amelyen elég biztosam menetelt az osztrák kancellárság felé. A Dollfuss - kor máymn a k is kezdett kellemetlen lenini a túlságosan heves vérmérsékletű és magytudásu politikus, akii köztudomás szerint éleink kapcsolatot tartott fenn a nemzeti szocialistákkal, de aki több- ízben hangoztatta, hogy ő az egyediül! posszi- ibilis osztrák politikus, aki le tudná szerelni a baloldali ellenzéket is. Valóban, Rintelen nemcsak a nemzeti szocialistákkal, de a szociáldemokrata párt legradikálisabb szárnyával is bizalmas kapcsolatot tartott fenn, s amint utólag megállapították, egyike volt azoknak a kormányhoz közel álló politikusoknak, akik az úgynevezett „hirten- bergi affér“-ral kapcsolatban bizonyos adatokat játszottak a szociáldemokraták kezére. A hir- tenbergi esetben ugyanis Mandl, a Heimwehr mecénása volt érdekelve, — már pedig — noha majdnem ugyanabban a malomban őrölt, amiben Rintelen, vagy talán épen ezért — zavarta Apoldék köreit. Mert Ápold és Rintelen nemcsak fegyvertársaIv^vol'tak, hanem üzlettársak is. Rintelen, a stájer tartományi főnök természetesen szoros üzleti összeköttetésben állott Stájerország legnagyobb nehézipari üzemével, az Alpine-Montan müvekkel, ahonnan az egész nemzeti szocialista puccsot irányították és pénzelték. Az Alpine-Montan érdekeltség pénzforrásaiból igen bőven jutott Rintelennek is, ami természetes, mert hiszen a tartományi főnök többé-kevésbé. az államot képviselte: az államot, amely ellen fegyvert fogott. Az Alpine-Montan regényét megírni hálás és tanulságos téma lenne, ha nem regényíró nyúlna hozzá, hanem valami száraz történész, aki tud uralkodni képzeletén és hagyja puszta valóságukban érvényesülni a tényeket. így talán ki lehetne hozni mindazt a megdöbbentő és a modern nagyipar leikébe mélyen bevilágító fantasztikumot, amiből a legutóbbi események utó" csak kóstolót adott a hivatalos vizsgálatról szóló jelentés. Hogy mire, kik és hogyan használják fel sok helyen az állam pénzét, amit a polgár, hogy nyugalmát és biztonságát megvásárolja, súlyos közszolgáltatások cimén izzad össze, — erről a minden időn és téren túl aktuális témáról szólna ez a regény És Rintelennek főszerep jutna benne. Most, amikor a Rintelen vagyonának elkobzásáról szóló rendelet megjelent, megírták a lapok, hogy át fogják vizsgálni Rintelen üzleteit is. Kalandos vállalkozás lesz, annyi bizonyos. Rintelen egyike volt azoknak a politikusoknak. akik minden képességük dacára soha sem tudnak túl emelkedni a percek távlatán, — talán azért, mert gyorsan és mohón akarta kimeríteni az élet minden örömét. Sok pénzre, volt szüksége az öiömökhö? — és miniének tetejébe egyik legnagyobb öröme volt maga a pénz. Egocentrikus ember volt, akiben nagy- képességek is voltak, de alacsony szenvedélyei mindig mindenben annyira odakölözíék saját életéhez, saját életének zilált, de szűk köreihez, hogy nem tudott célhoz érni. Nem vette észre, hogy olyan ember áll útjába, akit nincs szive félrelökni: — önmaga. Rintelen érvényesülési terepnek tekintette az egész osztrák, sőt az egész európai politikát. Dollfuss uralomrajutása után valósággal személyes düh fűtötte, nem bírta elviselni, hogy a nála talán szerényebb képességekkel, de sokkal nagyobb emberi méltósággal és államférfim ösztönnel megáldott Dollfuss elfoglalja a helyet, amelyet a sots, — Rintelen érzése szerint — neki szánt. Ezért szövetkezett azokkal, akiket csak eszköznek és dróton mozgatható bábunak tartott. S milyen jellemző, hogy amikor meghallotta, hogy Dollfusst agyonlőtték, arcizma se rándult, de ami kot tudomására adták, hogy a puecsótt leverték és a kormány statáriumot rendelt el, a. jogász azonnal megértette, hogy ez mit jelent és — revolverhez nyúlt. De ekkor is remegett a keze. Ez volt a törés egész pályáján, — bizonytalan keze volt.
