Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-01 / 173. (3504.) szám

1934 augusztus 1, szerda. W £. • fM •... . I Munkában a statáHális bíróság Kivégezték Dolli üss gyilkosát és a puccs főrendezőjét A titokzatos „«i¥ll“. aki kiadta a parancsot a kancellári palota megszállására, de az itolsó pillanatban eltűnt Háromnegyed ötkor hajtották végre a kettős halálos ítéletet Becs, július 31. Tegnap délután üt óra után kezdte meg a rendkívüli katonai bíróság a július 25d puccs résztvevői büniperének tár­gyalását- A gyorsított katonai bíróság Ober- vveger tábornok elnöklete alaitt elsőnek Doll­in ss gyilkosának perét tárgyalja le. A vád­lottak padján ül a harminc éves Planetta Ot­tó kereskedelmi alkalmazott és a huszonki­lenc éves Franz Holzweber elektrotechnikus. Mindkettőjüket hazaárulással, Ottó Planettát ezenkívül a kancellár meggyilkolásával vá­dolják. Néhány perccel fél hat előtt vonni be a tár- g) a ló terembe a bíróság, a tárgyalást Kubis ezredes vezeti. A bíróság egy civilbiróból és két katonabiróból áll. A vádat dr. Truppy föállamügyész képviseli, Planettát két ügyvéd védi, Holzwebemek egy ügyvédje van. A tár­gyalótermet erős katonai készültség őrzi, a folyosókon is feltüzött szuronyos katonák posztóinak. Az őrséget a 2. gyalogezred le­génysége látja el. A tárgyalóterem ajtaja előtt feltüzött szuronnyal kettős poszit sétál fel-alá, Fiametta Morvaországban született Wischau- ban, Biriinn közelében. A vádlott, akire eb­ben a pillanatban az egész világ kiváncsi és riadt tekintete szegeződik, alacsony termetű, szőke, kékszemii, jelentéktelen emberke, ka­tonásan áll meg bírái előtt és határozott, de inkább alázatosan, mint öntudatosan hangzó válaszokat ad a hozzá intézett kérdésekre. A másik vádlott Franz Holzweber 1904-ben szü­letett Becsben, nős, elektrotechnikus, büntet­len előéletű, középtermetű, szemüveges, sző­ke fiatalember. Meg akarták szöktetni a kancellárt, de már késő volt A tárgyalás a vád képviselőjének bejelen­tésével veszi kezdetét. Dr. Tuppy ügyész is­merteti a vádat. Julius 25-én délben egy személyautó és ti­zenegy teherautó érkezett a Balllhausplatzra a kancellári palota elé. A teherautókon ka­tonai egyenruhába öltözött nemzeti szocialis­ták ültek. A személyautó és négy teherautó behajtott a kancellári palota udvarára, a bejitiilők percek alatt leszerelték a palotaőr­séget, majd előreszegezett pisztolyokkal {el­rohantak a lépcsőkön és benyomultak a hiva­tali helyiségekbe. A kancellári iroda ajtónállója, Eduard Hed- vicsek hallotta a különös lármát és első gon­dolata az volt, hogy a kancellárt értesítse az eseményekről. Az altiszt a kancellárt dolgo­zószobájából az úgynevezett tanácskozási te­rembe akarta vinni, ahonnan egy falbaépitett ajtón át a levéltárba vezető kis lépcsőre lehe­tett kijutni. A levéltáron át azután egy mel­lékkijáraton keresztül a kancellár elhagyhat­ta volna az épületet. Az altiszt dolgozószobá­ja mellett lévő kisebb teremben találta meg a kancellárt és előadta tervét. Mig a kancel­lárral beszélt, közben feltörték a tanácsterem ajtaját és előreszegezett pisztolyokkal körül­belül tiz-tizenkét személv nyomult a terem­be. Ebben a percben már lehetetlenné vált a kancellár menekülése. A puccsisták „kezeket fel“ kiáltással nyo­multak a terembe. Az egyik puccsista abban a pillanatban, amikor a kancellár felemelte kezeit, kétszer rálőtt a kancellárra, aki olyan súlyosan megsebesült, hogy végigzuhant a padlón. A lövések zajára beletett a terembe Stein- berger detektív, aki a kancellár személyes őrizetével volt megbízva. A detektívet azon­ban a puccsisták revolverrel fogadták és meg­parancsolták neki, hogy felemelt kezekkel forduljon a fal felé. Hasonióképen falhoz állí­tottak mindentisztvisélőt, aki belépett a szo­bába. A pucesistá Fey minisztert és Karwinsky államtitkárt, valamint a kancellári hivatal körülbelül szzötven tisztviselőjét órákon ke­resztül revolerekkel sakkban tartották és figyelmeztetik őket, hogy a legkisebb gya­nús mozdulónál lelövik őket. A hivatalnoko­kat a palotaudvarán terelték össze, a lefegy­verzőit paJtaőrséget és rendőröket figyel­meztették, bgy a legkisebb ellenállás esetén lelövik őke Dollfuss ancellár néhány óra hosszat élt még és körlbelül háromnegyed négy óra táj­ban szenvített ki. A ügyész efogadhatatlannak tartja Fanetta védekezését A vizsglat során az altiszt, aki Dolfuss kan­cellár m^gyilkolásának szemtanúja volt, nem tudott pdtos személyleirást adni a tettesről, azonbanöbb puccsista azt vallotta, hogy Pla­netta köette el a gyilkosságot. Planetta a ki- hallgatái alkalmával • eismerte, hogy ő két lövést aott le a kan Sárra. De kijelentette, hogy ntn akarta tyyjdonkiéppen eltalálni, még kevsbé megölni g kancellárt. A puccsis­táknak llitólag ki volt adva a parancs, hogy nem szabad semmiféle erőszakoskodást elkö­vetni s revolvereiket is csak a legvégső eset­ben használhatják. Ijedtében és izgalmában sült el a kezében a revolver abban a pillanat­ban, amikor Dolfuss kancellár kezeit arca elé kapta. A vádlottnak ezt a védekezését az ügyész elfogadhatatlannak tartja, annál is inkább, mert Planetta egyik kollegájának a gyilkosság után elmondta, hogyan lőtte le a kancellárt. Az ügyész megállapítja, hogy Dollfuss kan­cellár testén két lőtt sebet találtak, az egyik a nyakon, a másik a háton volt. A két lövés, ha azonnal orvosi segítséget hívnak, nem lett volna halálos, de a kancellár elvérzett. Hét óra tájban sikerült a terroristákat le- fegyverzeni és elvezetni a kancellári palotá­ból. A palotában nagymennyiségű fegyvert, 69 stejerpisztolyt, 21 bajonettet és 1765 darab töl­tényt találtak, amelyet a puccsisták dobál­tak el. A mai tárgyalás másik íővádlottja, Franz Holzweber, aki a puccsisták között vezetősze­repet játszott. Az ő irányítása mellett hajtot­ták végre a kancellári palota ostromát és az ő parancsára fegyverezték le a katonai őrsé­get is. ' ügyész a vádirat ismertetése után kérte a bíróságtól, hogy példás szigorral járjon el. Kérte, hogy a két vádlottat hazaárulás, Pla­nettát ezenkívül gyilkosság miatt Ítéljék el. Elnoc Miért vonultak be a kancellári palotába? Vádlott: Parancsunk volt! Az üyész szavainak elhangzása után a bí­róság rvid időre felfüggesztette a tárgyalást és csak fél nyolc tájban nyitotta meg újból. Megkeződött a vádlottak kihallgatása. Az el­nök els kérdése Planettához, hogy bűnösnek érzi-e íagát. Erre a kérdésre Planetta azt feleli, bgy csak részben és semmiesetre sem abban a értelemben, ahogy a vádhatóság kép­viselője megállapítja. Elnök: Miért nyomultak be tulajdonképpen a kancellári palotába? Vádlott: Parancsunk volt. Elnök: Ki adta maguknak ezt a parancsot? Vádlott: Ezt nem mondhatom meg. Elnök: Nyílt titok, hogy a puccsot távolról irányították és hogy már sokkal korábban kel­BERGER-WALDENEGG, Au&ztria uij kü'liügym imszfeTe. lett volna végrehajtani. Vádlott: Erről semmit se tudok. Elnök; Ki adta magának az egyenruhát? Vádlott nem felel. Elnök: Ki vajrrta fel blúzára a főhadnagyi rangjelzést? Vádlott: Én magam szereztem be a disz­tinkciót és magam is varrtam fel. Elnök: Mondja el részletesen, hogy nyomul­tak be a kancellári palotába? A vádlott erre részletes előadásba kezd a julius 25-i eseménye kiről. Előadja, hogy pa­rancsot kapott, hogy keddről szerdára virradó éjszaka legyen készenlétben. A szerda éjsza­kát egy szállodában töltötte, reggel a lakására ment, ahol egy cédulát talált. A cédulán az ál­lott, hogy pontban tizenkettőkor legyen a Sie- benstern-uccában lévő tornacsarnokban. Elnök: Kivel találkozott ott? Vádlott: Az akció vezetőjével. 4 Elnök: Hogy hívják a vezetőt? Vádlott: Ezt nem tudom. Elnök: Hogyan jutott a pisztolyhoz? Vádlott: A tornateremben már előkészület­ben voltak az összes revolverek, bajonettek és oldalsói jak. Én csak egy pisztolyt vettem magamhoz. Elnök: Ki szerezte be a fegyvereket? Vádlott: Erről nincs tudomásom. Elnök: Ki rendelte meg az autókat? Vádlott: Ezt se tudom, mindössze arra em­lékszem, hogy valaki hivott bennünket, hogy gyorsan, gyorsan üljünk fel az autókra. Elnök: Ekkor már tudta, hogy hová viszik magukat? Vádlott: Igen, a kancellári palotába. Elnök: Nem volt önnek különös ez a pa­rancs ? Vádlott: Nekem csak annyit mondtak, hogy Holzweber a parancsnokom és hogy legális akcióról van szó. Elnök: ön tehát legális akciónak gondolta, hogy álöltözetben benyomul a kancellári palotába? Vádlott: Nekünk csak annyit mondtak, hogy az egész akciót igen magas rangú állami funkcionáriusok fedezik. Tudnak róla és fe­deznek bennünket. Planetta vallomása a gyilkosságról Ezuti Planetta előadta a kancellárgyilkos­ság izjámas részleteit. — Urnáin! kiáltással körülbelül tiz ember­rel merohamoztam a kancellári hivatalt, fel- Szaladtik a lépcsőkön és mikor az emeletre értünk,én önkéntelenül jobbra siettem és benyomltam az első szobába. Amikor a szo­bába érink, egy elhomályositott mellékhelyi­ségből péseket hallottam. Az események ezután ilámgyorsan követték egymást. Bal­ra fordítom és ekkor szembe találtam ma­gam égj magas emberrel, rákiáltottam „Fel a kezekll!“ és pisztolyomat a mellének sze­geztem. bben a pillanatban a hátain mögött is lépésiét hallottam és mikor hirtelen hát- rapillamttam, láttam, hogy egy árnyék az ablak fel suhan. Izgalmamban abba az irány­ba forduam és észre sem vettem, amikor a revolverdsült a kezemben. Ekkor láttam csak, hor valakit eltaláltam. Láttam, hogy az árnyalak földre bukik, odaléptem és fö- lébr hajóim a lezuhant embernek. Elekor is­mertein d csak a kancellárt. Elnök ás hogyan került sor a második lö­vésre ? Vádló Valószínű, hogy a fegyver ismé­telt. Elnök Ez a válasz sokkal ostobább annál, sémii ogynaga is elhinné. Vádlói Én a kancellár fölé hajoltam és megkénkfem tőle. hoev megsebesült-e? Fr- re a kai?Hár azt felelte: „Nem tudom14. Biz­tattam ö hogy álljon fel s ekkor láttam, hogy erősen vérzik. Kisiettem a szobából, a folyo­sóra érve megkérdeztem valakit, hogy köt­szereket hol találhatnék? Elnök: Miért nyomultak be a szobába fegy­verekkel? Ekkor az elnök hangja valósággal félelmes­sé válik és torkaszakadtából kiált a megret­tent vádlottra: — Mit akartatok, fegyveres banditák? Planetta kihúzza magát és feszesen a kö­vetkezőket feleli: — El akartuk fogni a kormányt. Ez volt a parancsunk. Elnök (sokkal nyugodíabb hangon folytatja most már a tárgyalást): Hát azt képzelték, hogy a kormánynak nincsenek hívei? Hiszen a lakosság többsége a kormány mögött áll és tudniok kellett volna, hogy ez az akció a pol­gárháborúhoz vezet. A tárgyalás most már az éjszakába nyúlik és egyre izgatotfabbá válik a hangulat a tárgyalót eremben, amelynek padsoraiban az egéisiz világsajtó ott szorong. A világ min­den nagy lapja elküldte erre az izgalmas tár­gyalásira képvi selőíjiét. Planetta a továbbiak során elmondja, ho­gyan vitték át egv másik szobába a kancel­lárt és a díványra fektették, ide vezették hoz­zá Fey minisztert, aki beszélt is a kancellár­ral. A kancellár kijelentette, hogy az a kíván­sága, hogy a további vérontást megakadályoz­zák. Ezután különböző dolgokat irt föl egv cédulára és átadta Fey miniszternek^ Ezekről a részletekről azonban Friedrieih (ez volt tud­niillik Holzweber álneve) többet tud monda­ni. Elnök: Hallotta ön Riníelen nevét is emlí­teni ? Vádlott; Azt hallottam, hogy a kancellár Riníelen doktor javára lemondott a minisz­terelnökségről. A vádlott tovább erősködik, hogy nem volt szándékában agyonlőni a kancellárt és hogy nem is ismerte föl, ő csak egy árnyékot látott az ablak felé suhanni a sötétben. Változatla­nul kitart amellett, hogy Szerencs é tien bal­esetről van szó, amelyet izgalmában okozott. A tárgyalást vezető elnök ezután megállapít­ja, hogy a felfegyverkezett banditák tárgyalni akartak az elfogott miniszterekkel. Elnök; Hogyan képzelték el az elfogott mi­niszterekkel a tárgyalást? Azt nem hallották, hogy a szövetségi elnök kijelentette, hogy amig a kormány tagjai nincsenek szabadlá­bon, nem tárgyal senkivel? Vádlott; Ezt ón nem tudom. Vallomását a vádlott a következő szavak­kal fejezte be: — Nemcsak politikai szempontból tartom tettemet elhibázott,nak, de emberi szempont­ból is rendkívül fájlalom, hogy a kancellárt agyonlőttem.

Next

/
Thumbnails
Contents