Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-01 / 173. (3504.) szám

19B4 augusztus í, Mftrflh. Holzweber: Az volt a megbízatásom, hogy a kormányt az elnök nevében tartóztassam le Planetta kihallgatása végétért, az elnöki emelvény elé lép a puccs egyik főrendezője, Holzweber elektrotechnikus, ö volt &z, aki Fey oldalának szorított revolverrel mint „Friedrich százados" tárgyalt a puccsisták ne­vében. Arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, azt felelte, hogy csak abban, hogy be­hatolt a kancellári palotába, erőszakot azon­ban nem akartak alkalmazni. Elnök: Aliig felfegyverkezve talán látoga­tást akartak tenni a kancellárnál? Vádlott: Nekem az a megbízatásom volt, hogy a kormányt a szövetségi elnök nevében tartóztassam le. Elnök (magából kikelten): Hát ez aztán a legnagyobb szemtelenség! és ki adta magá­nak ezt a megbízást? Vádlott: Egy civil. A megbízást tulajdon­képpen az akció vezetőjétől kaptam. Az akció vezetője egy civil ember, aki különféle álne­vek alatt szerepelt a mozgalomban, ö mond­ta, hogy az uj kormány Rintelen elnöklete alatt már megalakult. Ezután a vádlott részletesen előadja, ho­gyan zajlott le a kancellári palota ostroma. Elmondta, hogy összeterelték a fontosabb tisztviselőket és minisztereket és kijelentet­ték előttük, hogy a szövetségi elnök nevében le vannak tartóztatva. Ezután rögtön kereste az akció vezetőjét, akit azonban sehol sem talált S ekkor rögtön gyanús lett neki az egész dolog, érezte, hogy valami nincsen rendben. Maga elé vezettette Fey minisztert, aki előtt kijelentette, hogy a parancsnok nincs itt és az ő távollétében nem is tudja, hogy mit csináljon. Ezután megkezdték a tárgyaláso­kat. Elnök: Milyen föltételek mellett biztosítot­ták önöknek a szabad elvonulást? Vádlott: Fültételekről nem volt szó! Elnök: Azzal a feltétellel, hogy ha nincs halálos áldozata az akciónak? Vádlott: Ezt nem mondták, de ez nem is történt meg. Elnök: Tudta ön azt, hogy a kancellár meg­halt? Vádlott: Nem. Ezután az elnök fölolvassa a rendőrségi jegyzőkönyvet, amelyet a vádlottak vallomá­sáról vettek föl a rendőrségen. A jegyző­könyvből kiderül, hogy Planetta a puccs végrehajtása után jelentkezett Holzwebernél és bejelentette neki, hogy a kancellárt lelőt­ték. A jegyzőkönyv szerint Planetta a követ­kező szavakat mondta: „Nem tudom, hogyan történt, nem tehetek róla, beleugTottam." Holzweber állítólag elhibázott tettnek mondta a gyilkosságot és azonnal orvost akart hi­vatni. Ezután Holzweber bement abba a szo­bába, ahol a kancellár súlyosan sebesülten feküdt és rá akarta őt venni, hogy mondjon le a kormányról és bízza a kormányt dr. Rin- telenre. ^ kancellár megbízásából ekkor Fey miniszter egy cédulára fölirta, hogy a vér­ontásnak legyen vége és ezt a cédulát a kor­mányhoz továbbították. Fey tanúvallomása A jegyzőkönyv felolvasása után első tanú­ként Fey minisztert hallgatta ki a bíróság. A miniszter letette az esküt s ezután el­mondta mindazt, amit a kancellári palota ostromáról tudott. Fey; Kényszeritettek bennünket, hogy egy asztal mellé üljünk le, közölték velünk, hogy le vagyunk tartóztatva és felhúzott piszto­lyokkal őriztek bennünket... Egy szobában voltunk körülbelül tizenöt-tizenhatan. Figyel­meztettek, hogy a legkisebb ellenállásra azonnal lelőnek bennünket. Rövid idő múltán közölték velem, hogy Dollfuss kancellárral kell beszélnem és egy szakasz felfegyverzett terrorista átkisért a kancellár szobájába. Az úgynevezett sarokszobában találtam a kan­cellárt, aki sulyosan sebesülten a díványon feküdt. Több felfegyverzett terrorista őrizte. A kancellár nekem csak annyit mondott, hogy képtelen a dolgokat tovább vezetni és kért, hogy a családjáról gondoskodjam. Kijelen­tette azt is, hogy nem akar további vérontást. Elnök: Mondotta azt is a kancellár, hogy visszalép? Fey: Nem, ezt nem mondta, csak annyit mon­dott, hogy dr. Rintelen teremtsen békét. Elnök: Hogyan került sor erre a névre? Fey: Azt nem tudom. Elnök: Ezek voltak a kancellár utolsó sza­gai? Fey ezután előadta, hogy a felkelők kívánsá­gára fel kellett hívnia telefonon a német kö­vetet, akitől kérte, hogy a Neustadter-Stürmer által felajánlott feltételek betartását ő is iga­zolja a felkelők előtt. Majd mikor a német kö­vet megjelent, közölték vele, hogy a megálla­podás létrejött a felkelők és a kormány között és a felkelők a követ jelenlétét kívánják az el­vonulásnál. Ezután a fogságban levő minisz­tereket és hivatalnokokat az udvarra vezették, ahol még hosszabb ideig kellett szabadulásukra várniok. Elnök: ön kötelezettséget vállalt amellett, hogy a megegyezést be fogják tartani? Fey: Kötelezettséget vállaltam amellett, hogy a megállapodást be fogják tartani, természete­sen azzal a feltétellel, ha senkinek egy hajaszá- la sem görbül meg. Ebben a pillanatban felemelkedik helyéről Holzweber védője és bejelenti, hogy védence szerint már délután félháromkor közölték Fey- jel, hogy Dollfuss kancellár haldoklik. Fey: Én fölirtam ezt egy cédulára és telefo­náltam úgy a Ravaghoz, mint a miniszterta­nácshoz. Elnök: Szóval a cédula ebben az Időben már elment Schuschnlgghoz? Fey: Sohuschnigghoz nem. Védő: Szavát adta ön a vádlottnak is? Elnök: Erre a kérdésre nem engedekn vála­szolni. Védő: Kérem, elnök ur, ez a kérdés rendkí­vül fontos, mert meg kell állapítanunk, hogy a tett elkövetése után is állott-e a felkelőknek tett ajánlat? A vádlott megállapítja, hogy Fey miniszter szavát adta neki, hogy a szabad el­vonulásra vonatkozó ajánlatot be fogják tar­tani. Karwinszky és Neustadter- Stürmer vallomása Elnök (Fey felé fordulva): Akar ön válaszol­ni erre a kérdésre? Fey: Semmi okom nincs, hogy erre a kérdés­re ne válaszoljak. Én nem adtam szavamat a megállapodás betartása érdekében, ezt nem is tehettem volna, mert hiszen én csak közvetítő­ként szerepeltem. Igaz az, hogy a vádlott meg­kérdezte tőlem, hogy a megállapodást betart­ják-e, amire én azt feleltem, hogy efelől nyu­godt lehet. Természetesen én nem voltam meg­állapodó fél, persze, nem is voltak ehhez lehe­tőségeim. Személyesen semmiféle Ígéretet nem tettem, nem is tehettem. Karwinszky államtitkár, akit ezután hallgat­nak ki, megállapítja, hogy szabad elvonulásra csak azzal a feltétellel tettek ajánlatot a kormány részéről, hogy senkinek nem törté­nik semmi bántódása. A következő tanú Hedvicsek ajtónálló, aki elmondja, hogy Planetta volt az, aki a két lövést a kancellárra leadta. Ezután dr. Odo Neustadter-Stürmer miniszter tett vallomást. A miniszter hangoztatja, hogy a megállapodásnak legfőbb feltétele az volt, hogy a felkelők elvonulásáig senkinek nem történik bántódása. Kijelenti azt is, hogy a kancellár haláláról addig még semmit sem tudtak. Dr. Schuschnigg csak a felkelők elvonulása után értesült a kancellár haláláról, ami természete­sen egészen uj helyzetet teremtett. Világos volt a szoba, ahol Dollfusst agyonlőtték A következő tanú dr. Skubl rendőrelnök. Az ő vallomása után izgalmas jelenetre kerül a sor a védő és az elnök közt. A védő azt az indít­ványt teszi, hogy a bíróság idézze be tanúként dr. Schuschnigg kancellárt, dr. Rieth német kö­vetet és tartsanak helyszíni szemlét. A bíróság rövid tanácskozás után a védelem indítványát elutasítja, mire a védők demonstratíve kivo­nulnak a teremből. A mai tárgyalást már másik bárom védő jelenlétében folytatták le. Ma Steinberg detektívet hallgatták ki, aki julius 25-én a kancellári hivatalban szolgálatot tett vallomást s előadta, hogy háronnegyed hat óra tájban megjelent Neustödter-Stümer a kancellári hivatal előtt és átadta a kormány ultimátumát. Elnök: A szabad elvonulás M tételekhez volt kötve? Fey: Arra tudok csak vissz; emlékezd, hogy Neustadter-Stürmer miniszter nem nondott semmi konkrétumot, csupán mnyit, iogy a házban tartózkodók szabadon Isznek bocsátva. Stürmer ezután az egyik ráeső! ablakhíz jött, ahol én közöltem vele, hogy ; kancellár meg­halt. Elnök: Ezután a közlés utq nem vonták vissza azonnal az ultimátumot? Fey: Nem. teljesitett. A detektív előadta, h »y egy óra táj­ban lármát hallott a lépcsőhából, kisietett, amikor a kancellári szoba ajta hoz ért, fegy­veres csoport vette körül és reolvert szegez­tek rá, úgyhogy ettől a percül kezdve tel­jesen tehetetlen volt. A detektív még előadta, hogy .mikor a gya­nús zörejt hallotta, berohant Dollfuss kancel­lár szobájába, ahol a Kancellár Fey-jel és Kar- vinskyvel tanácskozott, odakiáltott a tanács­kozó miniszterek felé: „Itt történt valami, gyanús alakok jönnek revolverekkel!" Az ő kiáltására Dollluss és Fey a kijárat felé siet­tek, ekkorra már a felkelőik benyomultak a keskeny folyosókra, ártalmatlanná tették az őrséget és a detektív mellének pisztolyt sze­geztek. Tanú: Kényszeritettek, hogy forduljak az ablak felé és körülbelül öt-hat percig kellett igy állnom mozdulatlanul. Egyszer csak egy­másután két lövést hallottam, amire megfor­dultam és láttam a nyitott ajtón keresztül, ahogy Dollfuss kancellár a földre zuhant. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy sötétség volt-e a szobában, a tanú a leghatározottab­ban kijelenti, hogy a szoba el volt ugyan fü'g- gönyözve, azonban fényes nappal mindeneset­re olyan világos volt, hogy mindent a lehető legjobban lehetett látni. Ezután a tanú előadja a puccs további fej­leményeit s elmondja, hogy a puccsistáik ho­gyan tartották revolvereikkel sakkban a kan­cellári hivatal tisztviselőit és Fey minisztert. Két halálos Ítélet Ezzel véget is értek a tanúvallomások, most a védők néhány .indítványt íeszjjk, amelyet azonban minden tárgyalás nélkülkzonnal < utasít a bíróság és félórás szüneté rendel el. A szünet letelte után a vádihatóst képvi e- lője rövid, de igen keményhanguvádbeszé­det tart. Kéri a bíróságot, hogy a fe-vény tel­jes szigorával sújtson le a vádlottkra, akik polgárháborút idéztek elő Ausztriáim, amely­nek számos halottja van. Tekintetbckell ven­ni azt is, hogy ez a két ember, aki most itt áll a vádlottak padján, milyen helyitbe hoz­ta nemcsak Ausztriát, hanem ugysilván az egész világot. — Nem sok hiányzott ahhoz, — londotta felemelt hangon az ügyész, — hog; idegen fegyveres hatalom vonuljon át az oi:ág ha­tárain, hogy idegen nép és idegen hatalom te­remtsen rendet országunkban. A védöbeszédek elhangzása után rövid ta­nácskozásra vonult vissza a bíróság, amely körülbelül húsz percig tartott. Majd kihirdet­te az ítéletet, amely szerint Ottó Planettát és Franz Holzwebert bűnösnek mondotta ki és mindkettőjüket halálra ítélte. Minthogy a statárium-törvény július 26-án életbelépett, az ítélet azonnal jogerőre emelkedik és három órán belül végre is kell hajtani. Kegyelmi kérvénynek a statáriális törvény nem ad helyet. A kivégzés Délután háromnegyed 5 órakor végrehaj­tották a kettős halálos ítéletet Dum-dii Rigolyákkal lőttek a felkelők-• . •/: • • •" ■ " - m • Bócs, julius Ól. Amip a gyorsitottkatonai tanács előtt izgalmas tempóban folyiki puccs résztvevőinek felelősségrevonása, adig az egész országban folytatják a tisztogasi ak­ciót. A Dollfuss-gyilkosság után letar ztatták a Reisch-fivéreket és házkutatást irtottak Reischék kitzbücheli szállodájában, aielynek pincehelyiségeiben valóságos katoni iegy- verraktárt fedeztek föl. Többek kö:tt het- venhárom modern német gyártmánii kézi­gránátot találtak a hatóság ember ; ugyancsak ennél a házkutatásnál taláhk het- ivenhárom német robbantó gyutacsot > rend­kívül sok revolvert, pisztolyt és karallyt. A fegyverek kivétel nélkül német airtmá- nyuak. A szálló-személyzet szobáibariis el­rejtett fegyverek nyomára akadtak. Az egyik nemzeti szocialista felK<) zse­bében, aki a linzi csatáknál eleset dum- dum golyóikat találtak. Az egyik endőr holttestének fölboncolásánál megaipitot- ták, hogy ilyen golyókkal ölték meáa sze­rencsétlen embert, aki a laakircheni csatában esett el. I dum- dum golyó fején találta el a csendőrt® való­sággal kettészakította koponyáját. j Letartóztatták a „Vjener Journal** főszerke^tőiét A „Neues Wiener Journal" tegnap számá­ban bejelenti, hogy a lap főszejBSztője, dr. Walter Nagelstock kilépett a srkesztő- ség kötelékéből. Ma azután a lap aasókö- zönsége megtudta, hogy Nagelstock lépésé­nek elég nyomós oka volt. Tudniillil a rendőrség dr. Walter NagelsRíot ma reggel letartóztatta, mert az a vá ellene, hogy ő volt kiszemelve Rintelen propa­gandafőnökévé. Rintelen, aki a róla kiadott ell tmondó hírekkel szemben életben van és an ira jól érzi már magát, hogy átszállitottá a rab­kórházba, ma vallomást tett a rend ség ki­küldöttei előtt. Rintelen előadta, hogy ő a Hotel Imriálibél, ahoil megfiz állva volt, felhívta telefoni a. R,a- vagot., mért meg akarta tudni, hogy m1 én ala­pon mondták be az ő miniszterelnök iiinéve- zését. Azt a választ 'kapta, hogy a h félhu­f zott revolverekkel mondották be a bécsi rá­dióba. Felszólították Rintelent, hogy ezt a téves hiradást ő cáfolja meg, mire Rintelen azzal válaszolt, hogy ez nem tartozik az ő hatáskö­rébe és felakasztotta a telefonkagylót. A rendőrség megállapítja, hogy Rintelen maga­tartáséiból bűn részesség állapítható meg. A rend­őrség legtöbb kérdésére Rintelen nem adott fe­leletet, de a Raivaggal történt telefonbeszélge­tést elismerte. Gyászmise Prágában Prága, julius 31. A smichovi bazilikában teg­nap dr. Remiiger prágai felszentelt püspök szentmisét mondott Dollfuss osztrák kancellár lelki üdvéért. A templom ez alkalommal telje­sen megtelt hívőkkel. Ott volt dr. Sárnál kan­cellár, az egész prágai diplomáciai kar, továb­bá a kormány nevében az iskolaügyi miniszter, valamint a prágai polgári és katonai hatóságok képviselői, végül a prágai osztrák kereskedelmi kamara, osztrák klub és osztrák egyesület meg­bízottai. Budapesten és Nagykőrösön Budapest, julius 31. (Budapesti szerkesztősé­günk telefon jelentése.) DoiiMuiss lelki üdvéért ma reggel engesztelő szentmise volt a budapesti bazilikáiban. A szentmiséit dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás pontifikálita. A bazilika előtt diszszázad állott zenekarral. A szentmisén megjelent a budapesti osztrák követség Hennet követtel az élén, József és József Ferenc főher­cegek, Keresztes-Fischer belügyminiszter a kor­mány képviseletéiben, továbbá Kálílay és Imré- dv miniszterek, az egész diplomáciai kar, a fel­sők áz és a képviselőház képviselői. Horthy Mik­lós kormányzót Kárpárthy Kamilflió tábornok, a honvédség főparancsnoka képviselte. Nagykőrös, julius 31. Nagykőröst az export révén igen sok és szoros kapcsolat fűzi Auszt­riához és Bécsihez, ezért Dollfuss kancellár meg­gyilkolásának híre itt is mély megdöbbenést keltett. A nagykőrösi katolikus templomban ma délelőtt a meggyilkolt lelkiüdvéért engesztelő szentmisét mutattak be. A gyászmisén a hiva­talos személyiségeken kívül az egész város minden társadalmi rétege képviselve volt Mire adta Fey becsületszavát? Fey: Meg akartam szorítani még a kezét és annyit mondani, hogy remélhetőleg a dolog nem lesz annyira veszélyes. Elnök: Hány óra lehetett körülbelül ekkor? Fey: Körülbelül félhárom. A kancellár ekkor már nagyon gyenge volt. Ezután a miniszter a délutáni eseményekről

Next

/
Thumbnails
Contents