Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-29 / 171. (3502.) szám
^Í^CT-MAGtoR-HTRIJ® 17 1934 július 29, vasárnap. Három fiatal magyar madártudós a nyolcadik nemzetközi ornithológiai kongresszuson Tizenhatéves gimnazista gyerek ötnegyedórás előadása a komoly tudományos gyülekezetben ■ Látogatás az angol madárszigeteken... Budapest, július vége. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Oxfordiban, a híres régi angol • egyetemi városban kangresz- szusra gyűltek össze a madártudomány művelői, az onnit'hologusok. Az öt világrészből mintegy 340 tudós gyűlt össze, öregek, fiatalok, férfiak, nőik, hogy megbeszéljék a madárvilág tudományos problémáit, főleg a két központi kérdést, amely a kongresszusok rendszeresítése óta állandóan programmon szereped: a madarak vonulásának tanulmányozását és a madárvédelem ügyét A hat napom át tartó tanácskozásokon igen sok tudományos jelentőségű előadás hangzott el a madarak életéről s az előadások az uj biológiai irányzat jegyében tárgyalták a madárvilág színes, érdekes életét. Ez az uj irányzat, amelyet főleg az angolok kultiválnak, nem csupán mint zoológiái egyedet figyeli meg a madarat, hanem felöleli életmódját, összes életmegnyilvánulásait, vagyis az ormitihoiógiát az élet tudományává teszi. Magyar munka az ©rnitboíógiában Nyolcadik kongresszusukat tartották ez alkalommal az ornithológusok Oxfordban, s ez volt az első eset, hogy a magyar ornithológia költségvetési fedezet hiányában hivatalos képviseletet nem küldhetett. A háború előtti öt. kongresszuson s a háború után 1926-ban Amszterdamban, 1930-ban pedig Kopenhágábam mindig megjelent a hivatalos magyar delegáció is, mert a magyar tudományos ornithológiai munka mindig kiemelkedő jelentőségű volt. A magyar ormithológiát egy világhírű tudós, a múlt század egyik legnagyobb természettudományi zsenije, Hermán Ottó teremtette meg. Amikor a magyar halászat könyvével világszerte nagy sikert aratott s mögötte volt a pókmunka három kötetet, mögötte volt ötven kemény munkában eltöltött esztendő, akkor a madárvilág nagy problémájára, a madár- vonulás hatalmas tömegmozgalmára vetette a szemét. Ajánlatot tett a Természettudományi Társulatnak, hogy megírja a magyar madárvilág könyvét. Csakhogy a magyar madárvilágot csak az ismeri igazán és csak az írhatja meg, aki ismeri a messzi Északot, ahonnan telente megtelik a magyar róna, a magyar vizek tája a levegő szárnyas uraival és az foghatja fel, aki ismeri Dél tájait, ahová ősszel a vándormadarak eltávoznak, hogy tavasszal visz- szatérjenek. Hermán Ottó 1888-ban indult északi útjára, bejárta a norvég madárhegyeket, s különösen Svaerholt madárhegyén szerzett óriási anyagot, itt találta meg a maga stílusát, a nagy összefüggések meglátását, szervezetek kölcsönhatását, élet sorsok egy- másbakaposoMdását. Tanulmányainak eredménye „Aiz északi madárhegyek tájáról'1 című hatalmas kötete. Hazatérve most már teljes hévvel foglalkozik az ormi teológiával. Megszervezd a második ornithológiai kongresszust, amelyet 1891-ben tartottak meg Budapesten. Ezt megelőzően 5 szervezte meg a madárvo- nulás módszeres kutatását. 1890- tavaszán ti- aenhatodmagával összeállóit s megszervezte az első országos tavaszi madárvonulási megfigyelő-hálózatot. Nem volt még ország, ahol ilyen (rendszeresen felkészülve fogadták volna a tavasz hazatérő hírnökeit. A budapesti kongresszusnak maradandó eredménye volt a világnak időrendben első s tekintélyben sem utolsó madártani intézete, amely 1893 óta gazdag múzeummal, hatalmas könyvtárral, kísérleti teleppel félszerelt intézménnyé bővült. Ide küldik be a megfigyelők jelentéseiket a madarak tavaszi érkezéséről, őszi él távozásáról, ide küldik be a ritkább madarakat, itt gyűlnek halomra a hegytartalmak, amelyeknek szakszerű elemzése eldönti, hogy gazdaságilag melyik madár hasznos és melyik káros. Itt készülnek a mesterséges madár keltető odúk és téli madáretetők modelljei, itt készül az intézet folyóirata, az Aquiila, Itt született meg a magyar madárvilág első nagy kézikönyve: „Magyar- ország madarai44 Chernél István tollából s ennek népszerű kivonata, Hermán Ottó remeikbe szabott, egyik legelterjedtebb könyve: „A madarak hasznáról és káráról4'. Magyar delegátusok Oxfordban Az ornithológia klasszikus földje, Anglia rendezte meg az idén a nyolcadik ornithológiai kongresszust. Az angol birodalom a föld egész kerekségére kiterjed, az angol pedig született globetrotter s nagy természetbarát, nem csoda, ha kiváló ismerője s barátja az egyetemes madárvilágnak. Az angolok hivó szavára kész örömmel sereglettek össze a föld legjelesebb orniteológusai. Ázsiát egyedül Japán képviselte. Hachisuha márki személyében, a többi távoli világrész azonban népesebb delegációkat küldött. A 340 delegátus között voltak világhírű tudósok, olyanok is, akik az ornifkológia alapjait rakták le s akik még most is szeretettel emlékeznek vissza az 1801. évi budapesti kongresszusra s annak szervezőire, a nagyhírű Hermán Ottóra. Ott veit például a hannoveri Weigold professzor, a híres tibeti utazó, aki Magyarországon született s Hermán Ottó hívására behatóan tanulmányozta az Alduna madárvilágának éle tét. De a kongresszusnak legérdekesebb résztvevője kétségtelenül a bolgár ex-cár, Kóburg Ferdinánd volt, akinek ornithológiai tudását, Írásait a szakkörök igen nagyra becsülik s akinek köbürgi múzeumában szinte tökéletes madár- és lep- k©gyűjtemény van. Magyar hivatalos delegáció nem volt a kongresszuson s így a Madártani Intézet tudósainak előadásai csupán a kongresszus kiadványaiban látnak majd napvilágot. A magyar tudományos világnak azonban mégis méltó képviselete volt, mert három kiváló magyar ornithológus: dr, Kleiner Endre, a Madártani Intézet gyakornoka, dr. Nagy Jenő debreceni tanár és Studinka László mint magánjelentkező vett részt a kongresszuson s igen értékes előadásokat tartottak. Dr- Kleiner a madárvédelem törvényhozását ismertette és a Csallóköz meg a Szigetköz madárvilágáról tartott vetített képekkel kísért előadást, dr. Nagy Jenő a balkáni kacagó gerle költéséről s a libák hortobágyi teleléséről adott elő. A legfiatalabb delegátus A komoly tudósok társaságának egyik legérdekesebb résztvevője a harmadik magyar delegátus, Studinka László volt. Ez a tizenhat éves gyermek ember most végezte el a hetedik gimnáziális osztályt s máris jóhamgzásu nevet szerzett magának a tudósvilágban. Barátjával, Pátkay Imrével, aki most tett érettségit, már évek óta beható ornithológiai tanulmányokat, folyhat. Minden szabad idejüket, minden vakációjukat tudományoknak szentelik, szinte ott élnek a Hanságon, amelynek madárvilágát a legteljesebb tudományos felkészültséggel tanulmányozzák. Mindennap begyűjtik az ételmarad ék okát, figyelik a fiatalok életmódját, viselkedésüket, táplálkozásukat, az öregek viszonyát a fiatalokhoz. Mindent szorgalmasain fotografálnak s a Hanság madárvilágának nincs jobb ismerője náluk. Studinka László július 6-án az együk bizottságban- • ötnegyedórás angölinyélyü ' előadást tartott': „Life’Histoiry and Plumages of Montagu's Havrier" címen. Ebben az előadásában a hamvas ráfi héja fész,kelését ismertette AZ AMULETT A tribünökről ötvenezer ember feje fordult a start helye felé Negyven kocsi állt egymás mellett. A nap fényében rikitóan világítottak a sárga, vörös, zöld és kék gépek, fénylett a sok üveg és csillogó fém s a dübörgő motorok kékes füstjében fehérnadrá- gos, égszínkék kabátos rendezők sürögtek. A versenyzők már a volán mögött ültek. Pár perc múlva: start. Az autók dübörgő zúgásán s az ötvenezer türelmetlen ember hangján alig tör keresztül a megafonok néha feltörő „hallója". Paoló hátradől az ülésében s a Iába a gázpedálon játszik. Hallani szeretné a gépje hangját, de a nagy zajban nem tudja kivenni, hogy melyik az övé. — Végignéz a müszerenin. Olaj, — benzin, — hűtővíz, — azután az órára néz. — „Már kezdhetnénk4' — és közben lassan csatolja fel a sapkáját. Tudja ugyan, hogy minden rendben van, — az előbb töltöttek friss olajat, —benzint, — vizet s jól megvizsgált mindent, — a gépben bizhat, — gumikat is cserélt, — tegnap a trainingen már azokkal futott, — mégis! Felnézett az égre, — egy felhő sincs rajta s a tenger felől hűvös szellő fuj. — Szép friss reggel van. A tribünökre siklik a szeme. Mennyi ember! — Mind erre figyelnek a starthely felé. Mintha a nevét hallotta volna kiáltani. Lehet ugyan, hogy tévedett vagy képzelődött, de mintha keresztül tört volna mégis ezen a pokoli lármán gyengén és vékonyan: Pa—ó—lói — aztán mintha egy kar let ült volna a magasba, — Intett valaki, — egy leány, —és ő visszalntett, — és erre néhány ezer kar mozdult, — és most már hallotta tisztán, — a nevét kiáltották. — Persze, hiszen ő a kedvenc, — és felcsillant a mosolya. — A tribünről kendőket lobogtattak, kalapokkal integettek felé. ö a hős. Az utolsó három évben, ahol ő megJ jelent vörös gépjével, ott az övé volt a győzelem. Megint felemeli a karját, int a tömeg felé és akkor néhány szó bukik a tudatába: Ave caesar imperator .... nem, nem tovább, — és szeme a csuklójára esik. Ott az amulett Aztán már nem törődik a közönséggel. Miért jutott ez most az eszébe? — ez a gladiátori köszöntés? — és befejezi, „morituri te salutant". Na, semmi. — Azt hiszik azok ott, hogy ilyenkor talán az emberben nincs egy kis szorongás? — hogy nem tölti meg olykor a mellét türelmetlen és félig elnyomott sóhaj? — hogy nem kering benne a vágy, — hogy csak mennének már, — csak utána lenne már? A bal kezével megfogta azt a kis pénzdarabot, amelyet a másik csuklójához vékony aranylánc kötött. Lent az ölében tartotta a kezét, — és úgy nézte meg, hogy más ne lássa, — de különben bánja is ő, — ha babonás, hát babonás, mégis ez mentette meg az apja életét, — ő hagyta rá, — egy golyót tartott föl egyszer, — attól van rajta a horpadás, — és ő hisz benne. A piemontl hegyekben, ahonnan ő való, sok mindenben hisznek az emberek Türelmetlenül szakadt föl benne a kérdés, — „na, mikor kezdjük már", azután végig futott a szeme a pályán. A start után, — az egyik tribün előtt hosszú egyenes, — utána egy enyhe kanyar gyön s ott kezdődik a lejtő tekervényes útja is. Éles kanyar után még élesebb, — mindég magasabbra, — azután megint le, a tribünök közötti pályára, végig a nagy U betű másik szárán, — bele a két lapos fordulóba, — és kezdődik megint, — fel és le, — tízszer egymás után, — rettenetes iramban. Ez Európa legnehezebb versenye. A megafon hangosan hallózni kezd s mikor a motorok elhalkulnak, bejelenti, hogy egy perc múlva start. A tömeg felzsong, — azután csendben vár. — Egy nagyon magas férfi áll meg a startvonalon, — barna napégett arcából éles sasorr ugrik elő 8 kicsiny fekete bajusz huzódik az ajka fölött. A kezében rövid nyelű piros zászlót tart. — öt nézi most mindenki. Felemeli a piros zászlót. Paoló szeme is rajta van, — a motorok fölüvöltenek, — türelmetlen, háborgó hörgés a robajuk, — most! — most! — most! — Paoló keze a kapcsolóhoz csúszik s a csuklóján valamiben megakad, — megnézné ml az, — de a zászló lecsap, — bőszülten, sebzett vonítással ugrik előre a negyven gép, — fölcsap itt Is, ott is egy, — s Paoló vörös kocsija már az élre nyomul. Már itt is van az első kanyar, belétfut, simán fekszik a gép s már száguld Is a meredeken fölfelé és aztán élesen jobbra visz az ut, — a koca! a nagyszámú tudós hallgatóság előtt, amely a legnagyobb figyelemmel hallgatta s ©lis- meréssed fogadta a tizenhat éves gyermek tudományos fejtegetéseit. A kongresszus egyik ikörüilibeoé®ett tagja volt a kis muigyair tudós, aki egész bizonyosan még sok dicsőséget fog szemzői a magyar névnek. A madárhegyek ritka lakói között A kongresszus egyik legnagyobb élménye az a háromnapos kirándulás volt július 7—9. között, molyén a kongresszus tagjai Anglia, egyik legérdekesebb természeti ritkaságát. Pemlwrokeshire-szigeteit, az angol madárhegyeket látogatták meg. Ez a három szigetiből álló csoport ott fekszik Wales délnyugati csücske, Pembrokeshire hadi kikötő előtt. Az admíralitás a legnagyobb előzékenységgel két tor pedóronrbolón szállította a delegátusokat a szigetre. A madarak kizárólagos birodalma ez a három sziget: Skotóholm, Skomer s a lagnyuga- tabbra kitölt Grassholm. Egyedül Skokholni szigetén van egy világítótorany s pár száz lépésnyire tőle a szigetek őrének kis ház- Ez a madárőr egy kiváló angol ornitbalógu' aki egész életét itt tölti a szigeten, pusztán tanulmányainak s kis családjának élve. Mert felesége s kis lánya megosztja vele a magány örömeit s fáradalmait. A madarakat tartja nyilván az ornithológus, szorgalmasan szám- lálgatija fészkeiket s megfigyeli életmódjukat. Ezer és tízezer számira lepik el a bárom szigetet a legérdekesebb tengeri madarak. Grasshotlm sziklái már jó messziről fehér színiben ragyognak a tízezernyi hófehér szula- madár tollazatától. Skoktholmon 20.000-nél több fészke van a bundáinak. Skomeron még több él belőle. Földbe rakott fészkei szinte keresztül-kasui lyuggatják a lejtőket Egy-egy lundának furcsa alakú piros csőre körül tíz hal is kilóg oldalt. Ebben a madárbirodalombam különböző régiókat szállítok meg az ©gyes fajták. A parton lundák, vészmadarak, viharfecskék, a kiemelkedő pontokon a sirályok sok faja. Leírhatatlan hangzavar fogadja a látogatót, különösen az egyik sirályfajtának, a háromujju csüllőnek szakadatlan „kiltiver" kiáltozása visít 'ki- Ezt a madarat az angolok Kiltiware- nak nevezték ed.- • A madártani kongresszus s/ok szép élmé- i nyéveil' távozták a magyar delegátusok Ox- J fcrdból. A viszontlátásra 1936-ban Ronen-ban, ezzel a parolával oszlott szét a tudósok nem- j aetkőzi társasága. ’ megcsúszik, — fölvág a por, — de egy kis mozdulat a kormányon s már egyenesben rohan tovább. Ml volt, ml volt jobb csuklóján az a kis rándi- tás a start előtt, — arra gondol, — de csak tovább, tovább, — most bal felé, — hogy üvölt a motor, — hogy sírnak a kinzott kerekek, — és most jön, most a legnehezebb, — ki egészen a mélység szélére, — ha egy kicsit, egy nagyoií kicsit bizonytalan, — hát vége van, — az egyik oldalon mély szakadék s a másikon meredek sziklafal áll. — Ez is megvolt. Messze elmaradt minden kocsi. Úgy megy ma minden, mint még tán soha, — hát csak tovább, kanyar kanyar után, aztán leér, befut a tribünök közé, — felharsan a neve: Pa—o—ló, — ötvenzer torok orditja most és benne megint felbukik: Ave caesar . , . És aztán száguld tovább, tovább. A szemének most az utón a helye, — ettől függ minden, — most mással nem törődhet, — de a csuklóján ott él annak a gyönge ránditásnak az emléke. — Mi volt az akkor? — mef kéne nézni, de nem lehet. — Mit törődik ő most ezzel, — majd ha megáll, — a tiz kör után, — ha befut a célba, — megnézheti majd, — de most vigyázni, már megint kanyar . . Az ötvenezer ember remeg, — nézi a száguldó autókat, — kettő, három is fut egymás mellett s a kanyarokban úgy megcsúsznak néha, hogy már- már azt hiszik, valamelyik felborul, ->-> és néznek föl a hegyre, ahol a sziklafal eltakarja szemük elől a legnehezebb fordulót és várják, — ennyi tűnt el a szikla mögött, — hány fog ismét feltűnni majd, — és Paoló, — mindig Paoló, — ő rohan az élen, — elől. Rohan, rohan, már a harmadik körnek vág neki, — és nyugtalanul mindég arra gondol, mis volt az ott a jobb kezén, — már fönt dübörög megint a gépje, — fönt a mélység előtt, — és akkor a sejtés, amely benne lappangott, mint gondolat villámtik belé: — Az amulett! — egy pillanat csak, de odanéz és a csuklóján nincs lánc, — a péna nincs ott, — a rémület belé hasit, megrándul a karja. — A szakadék! — Jaj! — Vissza! — és nekidobban a sziklafalnak a megvadult gép, — fölvág, megpördül, — felhörög, — szerte-széjjel repül le róla, szilánk, kerék, — és mint egy lángoló meteor, minden a mélységbe zuhan. HALTENBERGER INCE,
