Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-29 / 171. (3502.) szám
1934 július 29, vasárnap. aStf ■————iUáf V"i M1'ilTiJJJ^vnvp IU Az egész világ r&síSs kiérte utolsó írtjára a mártírhalált halt Dollfuss kancellárt Három óra hosszat zúgtak Becs harangjai - Mussolini személyes megbízottja, Kánya magyar külügyminiszter és a csehszlovák követ a gyászmenetben Bécs, juiláiue 28. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munikatárnának telefon jelentése.) Szombaton délután szép, de nem tűzforró időiben, Bécs eltemette DoilJfuss kancellárt. A város ezen a napon nem ismert mást-, csak gyászt. Az uce-ákon és tereken mindenütt, ahol a gyászmenet végigvonult, fekete zászlók 'lengenek és sűrűn látni fekete drapériákat is. A résztvevők már a déli órákban gyülekezni kezdtek. Felvonultak a különböző hazafias egyesületek és társadalmi alakulatok. Százféle egyenruhát látni, az egyszerű szürkéskék Heimwehr-ingtől, a zöld vászonruhás vadászuniformistól, a rendőrök sötétzöld zubbonyától a régi monarchia aranysujtásos tiszti egyenruhájáig. A temetés egész jellege olyan, mintha még a régi monarchia létezne. Az egyenruhák, a felvonulás, minden, csak mintha minden kopot- tabb. kiöregedettebb volna. Bécs ideges Az útvonal mentén lévő ablakokat mindenütt csukva kell tartani. Az uccákon a Heirnat- Bcihutz fegyveres tagjai vonnák kordont. Lueger és Ferenc József temetése óta kevés ilyen nevezetes temetést láttak. Csak éppen a hangulat más, sokkal izgatottabb. A rép érzi, hogy Dollfuss hálálával nincs vége a politikai nehézségeknek, sőt most következik az igazi nehézség: az utód megtalálása. A temetés napján sem nyugodtak a kedélyeik. Éjjel a Prater-Quai-n komoly lövöldözésre került a sor a hirtelen előtermett nácik é6 a rendőrök kőzöté. A rendőrség rajvomalba fejlődött fel s már-már összetűzésre került a sor, amikor a nácik jobbnak látták a túlerő elől elszökni. A legszomorubb az volt, hogy a zendülők ismét az állami exekutiva egyenruháját viselték. Éjjel több helyütt titokzatos autók jelentek meg és a bentülők rálőtfek a szolgálatot teljesítő rendőrökre, akik viszonozták a tüzelést. A város tele van rémhírekkel. Az izgalom óriási. A temetést a hatóságok minél fényesebben akarták megrendezni, de viszont féltek attól, hogy a tömegben nem megfelelő'eleinek jutnak j a felvonult notabilitások közeiébe, s igy csak : szigorú igazoltatás után juthattak a megbízható elemek azokba az uccákba, ahol a menet végigvonult. így elég keskeny volt a kordon mögötti embersáv még a Kártnerstrassen is. Seholsem töltötte meg a nézőközönség a járdákat. A házak földszintjén senkinek nem volt szabad tartózkodnia, a házakba is csak igazoltatás után lehetett bejutni. A puccs még közel van, a rejtelmes ellenség itt van a város szivében. A hietzingi temető halottié Dolllfuiss életében kifejezte azt az óhaját, hogy Seipel mellett akar holta után nyugodni. Mivel ,a Selpel emliéktemplom egyelőre még nincsen meg, e®ént ideiglenesen a hietzingi temetőben temetik el a halott kancellárt felesége kérésére. A menet délután félháromkor indult el a városházától s a Schetlemringen, a Duuaosa- torna partján a Rotheníturmstrassen át a Szent István templomihoz jutott, ahol Imiitzer bíborunk óriási papi segédlettel beszenitelte a koporsót. A:z első gyászbeszédeik már a városháza előtt elhangzottak. A felvonulás három részhői állott. A halot'taislkocsii a Szent István templomig vitte a koporsót. Itt félnégy órakor szentelte be Bécs bíborosa, majd autóra tették az elhunyt kancellár földi maradványait és lépésiben vitték a Mariahilfetnstrassen át a hietzingi útra, ahol a gyászmenet szétoszlott és csak kisszámú közönség követte a koporsót a temetőig. A különböző egyesületek felvonulása másfél óra hosszat tartott. Bécs valamennyi tornyának harangja délután három órától esti hat óráig zúgott. Négy órakor a Szent István templom híres mélyihangu nagyharangja is megkondult. A meneteit fekete páncél sisakos lovas rend őrség nyitotta meg, utána katomazene, majd egy 5 3Esn Meszünteti a hajzsirosságot, korpásodást és hajhullást. A Sulfamyl-kén-Sha.mpooin szabadalmazott eljárás szerint készül és finom elosztású kén tartalmával megszűnteti a hajós a fejbőr zsírosságát és a hajhullást. — Szőke, barna és fekete haj részére külön megjelöléssel, minden szak üzletiben kapható. Vezérképviselet: D. Engel, Bratislava, Venturska 12. diszszázad, lovaissáig, frontharcosok, parasztos gazdaegyesületek egyenruhás osztagai következtek. Több a temetés résztvevője, mint a néző. Az egyenruhás osztagok után a hit- buzgalmi leány egyesül etek következtek, cserkészek, a különféle sziinü ingek egész légiója, kongregációk, foglalkozási ágak küldöttei és rengeteg sokan mások. Öt óra után a gyászmenet a koporsóval még mindig nem hagyta el a Szent István bazilikát. A gyászmenetben elől az elhunyt kancellár hozzátartozói haladtak, közvetlen a család mögött haladt Miklas szövetségi elnök a kormány tagjai kíséretében. A kormány élén St-ar- hemberg alkancellár haladt. A gyászmenetben megjelent az egész bécsi diplomáciai kar, ott volt Kánya Kálmán magyar külügyminiszter, Fierlinger csehszlovák követ és Gia- como de Maríino szenátor, Olaszország volt tokiói és washingtoni követe, aki Mussolini személyes megbízottjaként jelent meg a kancellár temetésén. A gyászmenetben a külföldi előkelőségek után a tisztikar és magasabb rangú miniszteri tiszt-: viselők haladtak, majd a gazdasági és kulturális élet előkelőségei. A gyászmenetet két század gyalogság, egy lovassvadron, egy század rendőr és egy század csendőr, végül pedig egy Heimwehr század zárta be. A mártírhalált halt kancellárt Miklas elnök megható szavakkal búcsúztatta el. Gjrászmise Pszsaiwban. Pozsony, július 28. (Pozsonyi szerkesztősé- günk telefonjelentése.) A pozsonyi „osztrák se- gélyegyesület“ kezdeményezésére ma reggel hét órakor Pozsonyban a jezsuiták templomában gyászistentisztelet volt Dollfuss kancellár emlékére. A szentmisét Schweiger páter mondotta nagy papi segédlettel. A kora reggeli idő ellenére a templom teljesen megtelt hívőkkel. Ott volt a pozsonyi osztrák konzulátus egész tisztikara, dr. Bartók László pozsonyi magyar királyi konzul, Kreibich Károly szenátor, to- j vábbá dr. Förster Viktor alpolgármester és az ! országos hivatal képviselője. Zsíros hajho: mS-A?mSk. és fejbőrhöz sfiampoon üeljen wJuífamyí henshampoon SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA (6) — Nem fogsz szeretni. Én meg szeretni foglak. Azután se fogsz szeretni. És én azután is szeretni foglak.. Anya leszek, öreg leszek. Csúnya leszek. És még mindig szeretni foglak. De el ne hagyj! Most már nem szabad, hogy elhagyj! Gonosz volnál. És én akkor is szeretnélek! — Jucikám, kicsikém, én szeretni foglak, amig élek! — Ne igy mondd. Úgy mondjad, mint akkor. És hogy ötét el nem hagyom ... No, mondd! — És hogy ötét el nem hagyom. — Holtomiglan, holtáiglan. — Holtomiglan, holtáiglan! — Isten engem úgy segéljen! — Isten engem úgy segéljen! Borcsa bent volt a szobában. Hogyan jött be. mikor? Egyikük 6e vette észre. — Jé, a nagysága, meg a nagyságos ur még- j egyszer megesküdtek? Akár csak a hetven- kettes bakák a Herceg-téren! — Milyen bakákról beszélsz? •— Hát akik lemennek Dalmáciába. Jaj, olyan szép volt, úgy sirtunk mind! Esküdtek, pedig azok is megesküdtek már egyszer, mikor regrulák voltak. Tetszik tudni, a földim- től,. a Cséfai Vendeltől tudom, aki freiter a negyedik századnál. Aztán muzsikáltak. Az volt a szép, mikor közben a muzsikások elhallgattak egy kicsit a nótával. A dobos meg egyet ütött a -nagydobra. Olyan volt, mintha lőttek volna. Aztán mind fújta tovább A Maris, aki a Spitzeréknél szolgál, elkezdett bőgni. Persze, a kedvese, az a csukári legény, valamilyen Vince, köztük van. Mindnek falevél volt a sapkáján. — Mit beszél, Boris? Mit akar? — kérdezte az asszony. — Ugyan, semmit. A Boris, ahelyett, hogy a dolgát végezné, csavarog. Semmi az egész A hetvenkettesek egy transzportja megy le a második zászlóaljhoz. S az a szabály,- hogy a harcba induló csapatokat újból fölesketik. Az a dal a Körner-féle csata előtti ima. Nagyon szép. — A csata előtti ima — nagyon — szép — hebegte Judit még halaványabban, mint eddig. Aztán minden átmenet nélkül összerogyott. Jani nem bírta megtartani. Csak az esést mérsékelte. Ott feküdt a szőnyegen lehetetlen pózban. — Jézus Mária! Borcsa, szaladj orvosért! — Kell is ide doktor! Megesik az minden szöméllel, ha visellős. Inkább segítsen, hadd tegyük.föl a kanapéra! No, jobban fogja meg a nagyságos ur! ilyen a férfinép mind-e. Megcsinálja a bajt. oszt nekünk köll szenvednünk miattuk! Az ájultat felfektették a pamlagra'. Janira a cseléd parasztos őszintesége megnyugtatóan , hatott. • — Igazad van, Boris! Máris magához tér. Az asszony szemeibe visszatért az élet. — Mit akar? — riadt idegenül az urára. Aztán teljesen visszanyerte eszméletét. — Jaj, de ostoba vagyok ... Semmi bajom, köszönöm, semmi — mondta erőltetett mosolygással. Aztán újra az urára nézett. Hirtelen zokogni kezdett. — Janikám. ne hagyj el! Ne hagyj el! — sikoltotla, mindkét karjával brutális erővel magához rántva az ura fejét. IV. AZOK A FÉRJEK! Judit félelme alaptalan volt. Valahány férj van a világon, mind példát vehetett volna Janitól. A terhesség keserves hónapjaiban igaz szeretettel ápolta, babusgatta az asz- szonyt. Úgy udvarolt neki, mint vőlegény korában, elhalmozta szeretele minden jelével. Hozott neki virágot, könyveket s leste minden gondolatát, hogy teljesíthesse. De Judit nem volt kivánságos, sem kiállhatatlan. Pedig sokat szenvedett. Janinak fel is tűnt a dolog. — Hogy van az, hogy te olyan béketürő vagy? — kérdezte. — Tudod, Janikéin, ez nagyon egyszerű. Azt gondolom: Ha már el kell szenvednem, minek szenvedjünk kelten? Több baj volt Sugarúéval. Mikor észrevette, hogy mi készülődik, úgy odaszegődött a házhoz, mintha egyéb dolga se lett volna. Juditnak kezdetben kellemes volt a segítség, úgyis nehezére esett a s-ok dolog. De egyszerre azt vette észre, hogy kieseti a kezéből a gyeplő. Az anyós volt az ur s nem mindenki örömére. Boris nagy dérrel-durral fogadta a mindent felforgató uralmat s őszinte, szókimondó természetével nem is titkolta ezt. — Higvje el a nagysága. — mondta Jucinak — majd olyan nehezen várom azt a gyereket, mint a nagysága! De ha az öreg nagysága még azontúl is a háznál marad, úgy én megyek haza, Pinkekarcsára! Jani ehhez is jó képet vágott. Még az se hozta ki a sodrából, mikor Klári néni. ez a kiállhatatlan, pletykahordó vénkisasszony is mind gyakrabban tisztelte meg a látogatásával. Eleinte udvariaskodott, később, ha jöttek, egyszeriben dolga akadt a kávéházban. Sugár Pál aranjuezi szép napokat élt. Felesége alig volt otthon s ha hazajöti annyi me- sélnivalója volt, hogy nem jutott ideje a jóvátehetetlen kislucséi vétkeket emlegetni. Any-v nyira ment az öreg, hogy egy-egy őrizetlen pillanatban még a Magas-utra is betévedt egy félliter idei harcosra. Január végén a kávéház nagyon sok idejét velte igénybe Janinak. Persze, mikor a legalkalmatlanabb, a legkellemetlenebb: éppen akkor kell, hogy valami lelje a csalhatatlan számológépet. Mikor észrevették. Károly nagy összegeket követelt, amivel a masina megcsalta légyen. Hosszú heroe-luirca után kiderült, hogy fordítva áll a dolog. Szeren cséré csak egy-két napja volt a gép hibás, nem — mint Károly állította — hónapok óta. De ügyvéd kellett, szakértő kellett, bíróság kellett.— mindez elég pénzbe került, s amig- a gépet javították, bizony Janinak ott kellett , lenni Liucsi kisasszony közelében, éjjel, is. mert az nem volt egy csöppet sem csatba . tatlan. Judit csendesen sirdogált odahaza Boris vigasztalta a maga módja szerint. (Folytatjuk.)