Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-29 / 171. (3502.) szám

4 <P^GAiyv\AGlgARHIRLAH 1964 pattiig 29, vasárnap. körülbelül két éve annak, hogy suttogások kel­tek szárnyra Rintelen összeköttetéseiről a náci- propagandával. Nyíltan soha eem csatlakozott a nemzeti szocialista párthoz, de kétségtelen, hogy bizonyos szimpátiával viseltetett a hitleri Németországgal szemben és éppen ezért bará­tai, régi keresztényszocialista fegyveitársai egymás után hidegültek el tőle. Mint Stájerország egyik vezető politikusa, állandó és meghitt kapcsolatot tartott fenn az Alpine-Montan müvek vezérkarával, különösen Ápold igazgatóval. A százschillinges felkelők Kik voltak az eszeveszett vállalkozás hí­ved? És mát akartak. Egyetlen bizonyosság van: a kancellár életét akarták mindenek­előtt kioltani, Az a négy-ötszáz ember, aki a Ravag ostromában 'és a kancellária megszál­lásában részt vett, leginkább a szövetségi hadseregből évek I folyamán eltávolított megbízhatatlan ele­mekből rekrutálódott. Friedrioh kapitánynak ne veszte magát az il­lető, — bizonyosra veszik, hogy álnevet hasz­nált, — aki a mozgalmat irányította. Jelszavuk: „NSDAP—9999—. Ezek a kez­dőbetűk a német birodalmi nemzeti szo­cialista mozgalom emblémája, ami itt kínos megdöbbenést keltett. A siebensterrugassei tornacsarnokban, ahol a puccsisták átölítöakiödtek, igen sok felöltő, nadrág maradit vissza. A nagy sietségben a zsebekben okiratok, igazolványok maradtak, igy igen sok puccsistának a személyazo­nosságát sikerült megállapítani, A gangszterizmnsna, amely a merénylők egész lelki világát áthatja, jellemző, hogy száz seihillinget kaptak fejenként Dollfuss gyilkosai. Amikor beszállították a felkelőket a Marok- kaneir Gassen lévő kaszárnyába, zubbonyai­kat átkutatták és mindegyik zsebében egy- egy uj, ropogós százezhiliingest találtak. Rieth követ szenzációs nyilatkozata a Ballhausplatz ostromáról Bécs, julius 28. A bécsi eseményeket még mindig homály fedi, miég pedig bizonyos ké­nyes pontokon. A külföldi közvéleményt két körülmény nyugitalanátott-a, különösen Fey miniszter szerepével kapcsolatban: az egyik az volt, hogyan tárgyalhatott az őrnagy a lázadók­kal, mikor tudta, hogyan bántak el a kan­cellárral, a másik pedig az, hogy biztosit- hatott a felkelőknek elvonulást a kormány mindezek után, amik a kancellári palotá­ban történtek? Nemcsak morális szempontból fontos kérdé­sekre először a hivatalos osztrák sajtóiroda adott választ, mikor rámutatott arra, hogy amikor a kormány szabad elvonulást enge­délyezett a felkelőknek, még nem tudta, mi történt a kancellárral? a leghatározottabban leszögezi, hogy az osztrák kormány megbízottja szabad elvo­nulás biztosítására vonatkozó ajánlatot az­után tette meg előtte, mielőtt már kijelen­tette, hogy Dollfuss kancellár halott. Menekülő nemzeti szocia­listákat fogtak el a magyar határon Budapest, juliu® 28. (Budapesti szer­kesztőségünk teleioinjelemtése.) \z osztrák puccs kitörésének éjszakáján a magyar-osz­trák határon a magyar határőrök tizenhárom osztrák menekülő nemzeti szocialistát fogtak el. A menekültek részint katonai, részint polgári ruhában jöttéik át a határon, legtöbb­jük azonban igen hiányosan volt öltözve. A menekülteket kihallgatták és egyelőre őrizet­ben tartják. B e 1 g r á d, július 28. Ratkersburgnál sok felfegyverzett osztrák herogkeresztes lépte át a jugoszláv határt. A menekültek között volt dr. Ostel, a karintiai nemzeti szocialisták vezetője is. A menekülteket a jugoszláv ható­ságok lefegyverezték és internálták. Genf cáfolja a Népszövetség összehívásának hírét Paris, julius 28. Az egész francia sajtó továbbra is foglalkozik az osztrák esemé­nyekkel és találgatja, hogy milyen következ­mények támadhatnak belőlük. Az Excelsior úgy hiszi, hogy Párás, London, Róma és Genf között meginduló tárgyalások során tervbe veszik a Népszövetség rendkívüli összehívá­sának kérdését a Jövő hétre és pedig a nép- szövetségi alapokmány 11. szakaszára való hivatkozással. A Népszövetség tanácsa valószínüleg bi­zottságot küldene ki, amelyben a® eset tisz­tázásával megbízott nagyhatalmak képviselői vennének részt. Kijelenti azonban az Excelsior, hogy Fran­ciaország tartózkodó álláspontot mutat majd. Nem kezdeményez, de a legnagyobb figyelem­mel nézi a további fejleményeket. Genf, julius 28. A Népszövetség titkársága Párásból, Rómából és Londonból kapott felvi­lágosítások alapján megcáfolja az egyik an­gol lapnak azt a párisi forrásból közölt hírét, amely szerint az osztrák események miatt a jövő hétre Összehívták a Népszövetség taná­csát. Népszövetségi körökben nem hiszik, hogy ebben az ügyben a népszövetségi tanácshoz fordulnak majd, mert itt Ausztria belügyéről van szó. Azt hiszik, hogy ha nemzetközi lé­pésre kerül a sor, akkor ezt a Népszövetség közvetítése nélkül közvetlenül teszik majd meg a nagyhatalmak. Általános azonban az a benyomás, hogy a hatalmak egyelőre vára­kozó álláspontra helyezkednek. Mcst szenzációs tanú jelentkezik- Rieihit kö­vet, aki a német távirati iroda képviselője előtt nyilatkozott a bécsi eseményekről. Rieht nyilatkozatában kijelenti, hogy őt közbelépésre egyedül az indította, hogy meg­akadályozza a további vérontást. A kancellári hivatalból Rieth előadása szerint Negyven puccsista a katonai bíróság elé kerül Dollfuss gyilkosának drámai vallomása nem Fey miniszter jelentkezett először, ha­nem a felkelők vezére, aki Friedrich száza­dosnak mutatkozott be a telefonban. 'Az állítólagos százados kijelentette, hogy megállapodott a kormány képviselőivel, hogy a további vérontás elkerülése érdekében a kormány szabad elvonulást biztosit a felke­lőknek egész a német határig. Friedrich kijelentette, hogy a megállapo­dást azért nem lehet betartani, mert az em­berei félnek attól, hogy még mielőtt a ha­tárt elérik, végeznek velük. Éppen ezért kérte fel a német követet, hogy a szabad elvonulás biztosítása érdekében tár­gyaljon az osztrák kormány tagjaival. A kö­vet erre állítólag kijelentette, hogy neki a dologhoz semmi köze. Ezután lépett akcióba Fey miniszter, aki ugyancsak kérte öt, hogy hajtson a Baliplatzra, ahol a kancellári pa­lota előtt a kormány képviseletében Neu- stádter-Stürmer meghatalmazott miniszter fogja öt várni. Minthogy az ultimátum lejártáig már csak né­hány perc volt hátra és emberéletről volt szó, a követ a helyszínre sietett, ahol megkezdte a tárgyalásokat Neustáditer-Stürmerrel. Ekkor már kijelentette az osztrák kormány megbízottja, hogy Dollfuss halott és a sza­bad elvonulásra vonatkozó megegyezést megismételte a követ előtt. Hasonlóképpen nyilatkozatot tett ugyanekkor Fey miniszter is, aki a kancellári palota erké­lyén megjelent. Rieth a jelenlevők előtt han­goztatta, hogy mindazt, amit ebben az ügyben tesz, mint magánember teszi. Közben kérték öt, hogy Karwinsky államtitkár, aki a meg­szállott épületben tartózkodott, az ablakon keresztül akar vele beszélni. Amikor Neu- stádter-Stürmer a minisztert megkérdezte, hogy milyen álláspontot foglal el ő ebben a kérdésben, a miniszter kijelentette, hogy ő nem akarja a következményeket befolyásolni. Erre Rieth a további tárgyalásokat elutasí­totta, autójába ült és el akart távozni. Ek­kor a rendőrtiszt sietett hozzá s kérte őt, hogy Karwinsky államitkárral, aki közben kijött az épületből, tárgyaljon. Karwinsky hozzá sietett és kérte, hogy jöjjön az épületbe, ahol Fey miniszter és Friedrich százados előtt jelentse ki, hogy a kormány és a felkelők között létrejött megállapodást őt is nyugtázza. Ezután a mellékbejárathoz ment és a kapu nyílásában megjelenő Friedrich „százados" előtt megismételte a kormány ajánlatát. Ezután autóba szállt és elhagyta a Ballplatzot. Rieth azzal a szenzációs kijelen­téssel fejezi be nyilatkoztát, hogy Béc8, julius 28. A bécsi puccs vizsgálata két helyen folyik: az áHambiztonsági rendőrségen és a bűnügyi rendőrségen. A bécsi újságok a jelenlegi körülmények között nem igen írhat­nak a vizsgálat eredményéről. Eddig őrizetben van: 152 ember a kancellári palota elleni támadás miatt és három ember a RAWAG elleni tá­madás miatt. Ezeken kívül még hét rab van, akik megsebesültek és akiket rabkórházban helyeztek el. A táma­dók közül, mint ismeretes, hárman meghaltak. A kancellári palota elleni támadás tettesei 'va­lamennyien sértetlenek. Ezek a város szivében, a Schwartzenberg PJat-z melllett a Marokaner Gasseiban lévő rend­őri aktanyában vannak elhelyezve. Ez uj épü­let-, mely 1927-ben épült és belülről erőditménysze- rüen van felépítve, úgyhogy támadás esetén menedékül szolgáljon. Belsejében hatalmas tornaterem van és itt vannak elhelyezve a merénylők. Műit ismeretes, amikor a támadók megadták magukat, valamennyiről lehúzták a katonai egyenruhát, amit illetéktelenül vettek maguk­ra, ingben és alsó ruhában szállították ide vala- mennylüket. Azóta is felsőruha nélkül vannak ebben a, teremben. Kihallgatásra is erős fede­zet mellett, ilyen hiányos öltözékben vezetik őket­A zendülők sorsa A 'bécsi zendülés ügyében a vizsgálat már be­fejeződött és most a kormány döntésétől függ, hogy az elfogottaknak mi lesz a sorsa. A rendőrség megállapítása szerint a zendü­lők tényleges vezetője egy volt káplár, akit a hadseregből egy évvel ezelőtt a náci­mé zgalmaklbam való élénk 'közreműködése miatt elbocsátottak. A támadást úgy hajtották vég­re, hogy megelőző nap, tehát julius 24-én különféle szállítócégeknél teherautókat ren­deltek a következő napra s azt mondották, hogy a siebensterngassei Stiftkaszárnya előtt legyenek ezek a kocsik. Itt van a német tor­nacsarnok, melyről tudták, hogy nácialaku­latoké. A teherautókat azután a Siebeneterngasseból vitték eil különféle helyekre, ahol elrejtett egyenruhák voltak. A zendülők tudták, hogy aznap a Deutsch- meister-ezred tart szolgálatot a kancellári pa­lotánál és ezért a hamarosan beszerzett Heim- wehr-ruhákra rávarrták a Deutschnieister- ezred kék paroliját. [ Amikor a teherautók megérkeztek, erre, va- I 'lantiul a nagy sürgés-forgásra a sarkon álló ! forgalmi rendőr felfigyelt és odamenve, meg­kérdezte, hogy mi történik? A zendülők a forgalmi rendőrt bevitték a tor­nacsarnokba és ott egy alacsony, evikkeres férfihoz vezették, aki századosi egyenruhát viselt Ez az álszázados volt az elcsapott káplár. 1? Itt azután a forgalmi rendőrt fegyverrel kény- szerite-tték arra. hogy beüljön az autóba. Ennék Dollfussra egy kilenctagú csoport támadt rá, ennek a csoportnak a vezetője volt az álszáza­dos. A komornyik nagy izgalmában nem tudta pontosan megmondani, hogy ki adta le a lövé­seket Dotllfusera, ezért a bűnügyi tisztviselők kimentek a Marok anergasseba, ahol az elfogott zendülők kihallgatása folyik és ott kezdték el a közvetlen gyilkos kikutatását. Amikor a tet­tes iránt érdeklődtek, az elfogott zendülők egyi­ke hirtelen a rendőrtanácsos elé lépett és ezt mondta: —Kérem, kár itt az embereket faggatni Dollfuss lelövetése miatt. Én nyíltan meg­mondom, hogy Dollfusst én lőttem le. Ezt az embert azonnal kivitték a tornacsar­nokból és külön helyiségbe vitték, ahol meg­kezdték kihallgatását. Itt azután elmondta a gyilkosság lefolyását. Vallomása szerint Dollfuss meghátrált a rátö­rő zendülők elől, akik fegyvert szegeztek rá. Szerintük azonban nem volt oéljuk, hogy megöljék, hanem csak fenyegetni akarták. Hátrálása közben Dollfuss felkapta a kezét. A támadó csoport vezetője azt vallja most a rendőrségen, hogy ezt a kézmozdulatot úgy értelmezte: Dollfuss ellentámadásba akar átmenni. A kancellár komornyikja viszont, aki szem­tanúja volt az esetnek, azt vallja, hogy a kéz- felemelés annyit jelentett, hogy Dollfuss meg­adja magát. Ebben a helyzetben történt azután, hogy el­dördült a támadó csoport vezetőjének fegy­vere, Dollfuss menten lebukott a padlóra. „Ijedtemben sült el a fegyver** A gyilkos azt vallja, hogy véletlenül sült el a fegyveri Amikor látta, hogy Dollfuss fel­emelte a karját, megijedt és az egy forgalmi rendőrnek a fedezetével indul­tak azután el a Ringen keresztül a kancellári palotához. A kancellári palota előtt éppen őrségváltásra vártak. Azt hitték, hogy a teherautókon az uj őrség érkezik meg. A támadás körülményei már ismeretesek. Dollfuss megvetésének körülményeit egy szemtanú mondta el a r érd őrség előtt. Ez Doll- fues komornyikja volt, Eduard Hedvicsek, aki gazdája mellett volt az utolsó pillanatig. ijedtségében sütötte el a fegyvert. Azt sem tudja, hogy egy vagy két lövé-st adott-e le Dollfussra. A vizsgálat megállapítása szerint DolUfusstj két lövés érte és megállapították azt is, hogy az önként jelentkező tettes elvett fegyveréből két golyó hiányzik. Dollfuss gyilkosát a bűnügyi rendőrségre kísérték át és ott külön cellában őrzik. Még nem történt intézkedés arról, hogy mi lesz vele és a kancellári palotában elfogott zen- dülőkkel. A vizsgálat azt igyekszik tisztázni, kik voltak a mozgalom tulajdonképpeni veze­tői és kik voltak a felbujtók. Az elfogottak azonban erre vonatkozóan nem hajlandók val­lomást tenni, illetve azt állítják, hogy senki sem állt a hátuk mögött. A kancellár merénylője és társai megijed­tek a vér láttára és — vallomásuk szerint — tanácstalanságukban nem merték megen­gedni, hogy orvost hívjanak Dollfusshoz. At­tól féltek, hogy ha az orvost beengedik, ak­kor a rendőrség is behatol és őket elfog­ják. Amint Dollfuss véresen elbukott a padlón, nem mertek semmit sem csinálni. A puccsistákkal kapcsolatban különféle megbízhatatlan hírek terjedtek el, igy többek közt az is, hogy harminc zendiilőt a rögtönitélő katonai törvényszék kivégeztetett volna, álta­lában valószínűnek tartják, hogy a legtöbb rögtönitélő bíróság elé kerül, de máris egészen bizonyos, hogy a 144 pucs- csista közül a vezetők és azok, akik Dollfusst megölték, továbbá azok, akikben a szövetségi kancellári hivatal tisztviselői a legerőszako- sabbakat felismerik, — a tegnap létesített katonai bíróság elé x kerülnek. Körülbelül negyvenen lesznek azok, akik fölött a katonai bíróság Ítélkezni fog. „In lőttem le"

Next

/
Thumbnails
Contents