Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-29 / 171. (3502.) szám

1934 jfuliue 29, vasárnap. T>R3CGAI-A^G^AR-HlRn>CE> THYSSEN KEZE AUSZTRIÁBAN A német nehézipar állott az osztrák puccsisták mftgfttt Letartóztatták az Alpine-Montan müvek vezérigazgatóját, Thysserc ausztriai ekszponensét ■■ Megrázó haditudósitás a donawitzi véres harcokról St. Vettnél akcióba lépett a tüzérség is Béé®, július 28. Lassan Kibontakoznak a bécsi tragédia eddig ismeretlen részletei. Ta­gadhatatlan, hogy a legnagyobb megdöbbenést az a leleplezés keltette, amelyet a rendőrség a stájerországi harcok leverésével kapcsolat­ban tett a nemzeti szocialista felkelés központ­jában, Donawitzben, ahol még tegnap is elke­seredett harcok folytak. A donawitzi harcok­nál az első hivatalos jelentés szerint a Heim- wehr harminc, a katonaság pedig huszonöt ha­lottat veszített. A végrehajtóhatalom közegei­nek egyre élesebbé váló támadásait a felkelők többizben visszaverték. Megállapították, hogy igen nagyszámú és kitünően felszerelt, elszánt gárda nézett farkasszemet a katonasággal, ar­ra azonban, hogy a hadseregnek egy valóságos fegyverraktárt kell megostromolnia, nem igen gondoltak. A felkelők az Alpine-Montan társa­ság egyik bányájában barrikádozták el magu­kat. A harcokban többszáz nemzeti szocialista vett részt, akikhez még a környék kommunis­tái is csatlakoztak. Mintegy 1500 főből álló, jól felfegyverzett nemzeti szocialista megtámadta a sokkal kisebb számú Heimwehr-katonákból álló védőrséget. A nemzeti szocialista csapatok kitűnő puskákkal, kézigránátokkal és gépfegy­verekkel voltak felszerelve. A harc megkezdésé­re a jeladás az volt, hogy a Donawitz közelé­ben lévő Seegraben község katolikus egyleti házába bombát dobtak. Loebenbt i csütörtök reggel teherautókon a szövetségi hadsereg csapatai, csendőrök és Heimwehr-osztagok érkeztek. A hajnali órák­ban Loehen főterén váratlamul lövések dördül­tek el és egy katona a postahivatal épülete előtt holtan rogyott össze. Ez volt a jeladás, a következő percekben a főtér házainak eltör­laszolt ablakaiból és a környező uccákból pus­kák és gépfegyverek kezdtek ropogni. A végrehajtó hatalom közegei elszánt harcot vivtak a felkelőkkel, míg végre a déli órákban sikerült visszaszorítani a város határába a pucs- csistákat, akik átmenekültek a loebeni hidon s aztán a túlsó partról gépfegyvertüz alá vet­ték a hidat. A délutáni órákban már a kor­mánycsapatok kezén volt Loeben. A harcok a késő esti órákig tartottak, akkor követeket küldtek az elsáncolt felkelők a kormánycsapa­tok parancsnokához és felajánlották a fegyver- letételt. Valószínű, hogy a tárgyalásokkal csak időt akartak nyerni, mert a felkelők nagyrészé­nek sikerült az éjszaka leple alatt elmenekülni. A hivatalos jelentés, amelyet tegnap este adott ki a hazafias front sajtóirodája, bejelenti, hogy a tisztogatási akció nagyjában végétért. Ami annyit jelent, hogy egyes helyeken még harcolnak a felkelők — ugyanekkor bejelenti azt is, hogy a Heimwehr óriási veszteségeket szenvedett a harcokban. Karintiában még több helyen harcok folynak. Felső- és Alsóausztriá- ban, valamint Tirolban, Voralbergben és Bur- genlandban teljes nyugalom uralkodik. A hivatalos jelentéssel szemben tegnap a ké­ső esti órákban Voralbergből nyugtalanító hí­rek érkeztek. Kiderült, hogy St. Veit környé­kén a felkelők és a kormánycsapatok véres harcokat vivnak. A harcnak végül is a tüzér­ség beavatkozása vetett véget, az ágyutüznek azonban leírhatatlan hatása lett, több mint öt- ven nemzeti szocialista maradt holtan a csata­téren. Éjszaka 11 órakor St. Veit a kormánycsa­patok kezén van. Feldkirchent állítólag ostrom­mal foglalták el a kormánycsapatok, a veszte­ség itt is óriási. Villach mellett Féld am Seenél véres harcok folynak. Ápold, akit most letartóztattak és akiről meg­állapították, hogy pénzzel és fegyverrel támo­gatta a nemzeti szocialitsa puccsot, valójában csak Thyssen eszköze volt. Aminthogy az Alpi­ne-Montan nem volt egyéb, mint a német ne­hézipar ausztriai nyúlványa. Apo'd és Hugelmann professzor szerepe Annak ellenére, hogy az Alpine igen nagy ál­lami megrendeléseket kapott Ausztriában, min­denki előtt tudott volt, hogy a nemzeti szocia­lista mozgalom pénzforrásai az Alpine pénztá­rából fakadnak. Ápold pedig csak olyan mun­kásokat és tisztviselőket alkalmazott, akiknek a politikai meggyőződésük megfelelt Ízlésének. Bécs, julius 28. Tegnap Bécsben még egy ér­dekes és feltünéstkelíő letartóztatás is történt. Letartóztatták a keresztényszocialista párt egyik exponensét, Hugelmann professzort, aki az osztrák-német népszövetség elnöke volt és mindenki tudta fóla, hogy lelkes hive az An- schlussnak. Hiszen már 1916-ban nagy fel- iünéslkeltő könyvet irt Ausztriának Német­országhoz való csatlakozásáról. Hugelmann az utóbbi időkben közeledett a nemzeti szocialis­tákhoz és úgy tudják, szoros kapcsolatot is tar­tott fenn nemzeti szocialista körökkel. Titkok Rintelen körül Keresztényszocialista körökben a legnagyobb megdöbbenéssel nézik egyes régi keresztény­szocialista politikusok barátságát a nemzeti szocialistákkal. A legnagyobb megdöbbenést azonban Rintelen igen különös szerepe váltot­ta ki barátai köréből. Rintelenről még az utolsó pillanatban sem akarták elhinni, politikai bará­tai, — akik helyet foglalnak abban a kormány­ba, amelyet Rintelen hivei el akartak fogni, — hogy részt vett az összeesküvésben. A honvé­delmi palotában összegyűlt kormány tagjai a legnagyobb megdöbbenéssel hallották, hogy a lázadók Rintelen római osztrák követet kíván­ják kancellárnak. Senkinek eszébe sem jutott eddig, hogy Rintelennek, aki Dollfuss-kormány követe, bármi része lehet a terrorcselekmény­ben. Óriási zűrzavar támadt a honvédelmi mi­nisztériumban, a miniszterek idegesen, egymás szavába vágva vitatkoztak arról: lehetséges-e? Maga Schuschnigg, a telefonon megbizott ideig­lenes kancellár kétkedéssel fogadta a hirt. A nagy zűrzavarban Fundner dr.-t, a Reichsport főszerkesztőjét hivták be a szobába, aki a ke­resztényszocialista mozgalomban évtizedek óta együtt haladt Rintelennek — Lehetségesnek tartja főszerkesztő ur? — li osztrák oitiézipar központját!#! irányították a felkelést A kormánycsapatok megkezdték a tisztoga­tási akciót a nemzeti szocialista puccs főfész­kében. Ennek a tisztogatási akciónak néhány kínos meglepetése volt Európa számára. Kide­rült ugyanis, hogy az Alpine-Montan társaság — amelynek bizonyos szerep jutott a februári véres eseményekben is, ha ellenkező oldalon is, mint most — ezúttal az események középpont­jában állott Kiderült, hogy az osztrák nehéz­ipar középpontjából irányították és pénzelték az egész nemzeti szocialista felkelést és hogy az Alpine-Montan arzenálja volt azoknak a fcrradalmi erőknek, amelyek most erőszakkal akartak belenyúlni Ausztria sorsába. Hogy ki­nek a parancsára történt mindaz, arai történt, hogy valóban csak Habicht és Frauenfeld vol­tak-e azok, akik elérkezettnek látták a döntő harcot a Dollfuss-kormány ellen, a jövő ese­ményei fogják eldönteni. Az bizonyos, hogy a történelem egyik legizgalmasabb pere előtt állunk, amelynek aktáiból még számos megdöb­bentő titkos adatot fog megismerni Európa gyanútlan közvéleménye. Mindenesetre feleletet kell kapni arra a kérdésre, milyen érdeke lehe­tett a nehéziparnak, hogy a nemzeti szocialista akciót ennyire támogassa? Főleg milyen céljaik voltak Ausztriával Thyssenéknek, mert ez az adat az európai intervenció szempontjából dön­tő jelentőséggel bir. A kormánykczegek már megállapították, hogy a nemzeti szocialistákat az Alpine-Mon­tan gyárból fegyverezték fel. A bánya, amely­ben a felkelők elsáncolták magukat, valóságos fegyverraktár volt, amelyet már hetekkel hetekkel előbb harci célokra rendeztek he, még pedig a legmodernebbül. Az első kihallgatások után szenzációs letartóztatást eszközölt a csend­őrség. őrizetbe vették az Alpine-Montan társa­ság vezérigazgatóját, dr. Anton Apoldot, aki egyike volt az osztrák nemzeti szocialista moz­galom legtekintélyesebb vezetőinek. Ápold, aki egyik exponense Thyssennek, az osztrák nehézipar egyik legtekintélyesebb alak­ja, az ő kezében van Ausztria egész nehézipa­ra. Thyssen a Ruhr-vidéken a németek bevonu­lása előtt már erélyes akciót kezdett a nehéz­ipar körében és ő volt az, aki a Rukr-vidék gyáraitól a Hitler-mozgaiom részére súlyos pénzügyi támogatást tudott kieszközölni. Thys­sen egyébként személyes barátja és bizalmasa volt Hitlernek, aki maga is milliókat áldozott a nemzeti szocialista mozgalomra és aki állan­dóan tanácsokkal látta el a mozgalom veze­tőit s most Hitler egyik bizalmas politikai ta­nácsadója, akinek állítólag a junius 30-i esemé­nyekben is nagy szerep jutott. Legalább is egyes körökben erősen hangoztatják, hogy Röhmék radikális eltávolítása Thyssen teljes diadalát jelenti. Mindez azért is fontos, mert A Marokkaner-laktanyát, amelyben az elfogott puccsistákat fogva tartják, drótsövény­nyel torlaszolták el. kérdezte Schuschnigg és Stockinger egyszerre, — lehetséges az, hogy Rintelen áruló? — Nem;.. Nem... — hebegett Funder —i ez képtelenség. Végül abban állapodtak meg, hogy Rintelent nem szabad megbántani, kíméletesen kell neki megmagyarázni, milyen méltatlan gyanúba ke­verték a terrorfiuk. Funder szerkesztő vállal­kozott arra, hogy elmegy Rintelen szállóbeli lakására és elhivja a követet a minisztertanács­ba. Funder egy állami autón robogott Rinte- lenért és mindjárt föltűnt neki, hogy a szabad­ságon lévő követ milyen izgatottan, milyen sá­padtan és riadtan fogadja régi barátját. — Semmi... nincs semmi baj — mondotta neki megnyugtatón — csak a miniszterek ké­retik, hogy ... fáradjon el a honvédelmi palo­tába. Rintelen egészen magába roskadt, mikor ezt hallotta, szótlanul vette a kalapját, mogorván ment le a lépcsőn Funderrel együtt, beült az autóba és a minisztériumba hajtatott. Már lenn voltak az uccán, mikor meggondolta magát és igy szólt: — Kérem, egy percnyi türelem ... azonnal jövök... Fölsietett ismét a szállóba és csak egy ne­gyedóra múlva jelent meg újra a kapuban. Az­után beült az autóba és elhajtattak. A kormány tagjai udvariasan fogadták Rintelent, majd faggatni kezdték: mi lehet az alapja annak, hogy a terroristák őt akarják kancellárnak? Ha Rintelen mosolyogva és fölényesen felel, talán el is intézte volna végérvényesen az egész gyanút. A követ azonban hebegni kezdett, révedezve nézett maga elé, halálsápadt volt, minduntalan a homlokát törölgette és csak minden harma­dik-negyedik kérdésre felelt, halkan, révedezve. — Nem igaz ... nem... nem igaz... A miniszterek ezek után fölötte gyanúsnak találták Rintelen viselkedését és ezért fölszólí­tották, hogy maradjon éjszakára a miniszté­riumban, mert még szükség lesz reá. Bevezet­ték egy szobába, ahol a követ levélírással töl­tötte az estét. Föl és alá járkált, majd leült és leveleket irt. Este kilenckor közölték vele, hogy a lázadást leverték, de Dollfuss halott. Rintelen ekkor már tudta, hogy ennek a harcnak ő is áldozatul fog esni. Apatikusan fo­gadta a letartóztatásáról szóló hirt. Éjfél táj­ban kisérték át Rintelent a rendőrségre, ahol ki­hallgatásnak vetették alá. Ettől a perctől kezd­ve semmi bizonyosat nem lehet tudni Rinte- lenrőL Állítólag még az éjszaka folyamán öngyil­kosságot követett el, még pedig úgy, hogy re­volvert adtak kezébe, hogy katonához méltó módon váljon meg az életétől. így szoktak ugyanis az „árulók“ meghalni. Egyes hírek sze­rint azonban Rintelen vonakodott magát ezzel a a tettel nyilvánosan árulónak bélyegezni. Azóta a legellentétesebb hírek terjedtek el felőle, egy­előre azt sem lehet tudni, hogy él-e vagy pedig meghalt. S ha meghalt, mikor halt meg? Mind­ezt egyes politikai körökben azért tartják fon­tosnak megállapítani, mert Rintelen koronatanú lenne ebben a nagy perben és állítólag egyes, a kormányhoz látszólag igen közel álló szemé­lyek is kapcsolatban állottak Rintelennel és részt vettek volna kormányában. Ki volt Rinte'en? Rintelen Antal 58 évéé volt, Grácban szüle­tett és nagyon fiatalon, 25 éves korában már egyetemi magántanár volt, majd egy év múlva a prágai egyetem professzora. A monarchia összeomlása után választották meg képviselővé 1918 őszén, majd 1919-ben Stájerország tarto­mányfőnöke lett, de megmaradt a törvényhozás tagjának. Éles harcokat folytatott a kommunistákkal és szociáldemokratákkal. Különösen erős szere­pe volt a stájer Heimwehr megszervezésében. A politikai harcokban olyan temperamentumo­sán vett részt, hogy például 1921-ben egy rnürz- thali gyűlésen verekedésbe keveredett és meg­vadult ellenfelei az ablakon át kidobták az uo- cára. Rintelent politikai ellenfelei később csehszlovák koronapapirok hamisítási bűn­ügyébe keverték bele, de a parlamenti vizs­gálóbizottság előtt tisztázta magát. 1926-ban a közoktatásügyi miniszter helyet­tese lett, majd 1928-ban ismét elfoglalta a stájer tartományi önök székét. Összesen ötször választották meg Stájeror­szág tartományfőnökévé. 1932-ben a Dollfuss-kormány közoktatás- ügyi miniszterévé nevezték ki, de országos él­foglaltsága mellett továbbra is élénk részt vett szükebb hazája, Stájerország életében. Különösen a stájer gazdasági világban volt igen nagy szerepe. 1933-ban nevezte ki Dollfuss római követté.

Next

/
Thumbnails
Contents