Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-29 / 171. (3502.) szám
1934 jfuliue 29, vasárnap. T>R3CGAI-A^G^AR-HlRn>CE> THYSSEN KEZE AUSZTRIÁBAN A német nehézipar állott az osztrák puccsisták mftgfttt Letartóztatták az Alpine-Montan müvek vezérigazgatóját, Thysserc ausztriai ekszponensét ■■ Megrázó haditudósitás a donawitzi véres harcokról St. Vettnél akcióba lépett a tüzérség is Béé®, július 28. Lassan Kibontakoznak a bécsi tragédia eddig ismeretlen részletei. Tagadhatatlan, hogy a legnagyobb megdöbbenést az a leleplezés keltette, amelyet a rendőrség a stájerországi harcok leverésével kapcsolatban tett a nemzeti szocialista felkelés központjában, Donawitzben, ahol még tegnap is elkeseredett harcok folytak. A donawitzi harcoknál az első hivatalos jelentés szerint a Heim- wehr harminc, a katonaság pedig huszonöt halottat veszített. A végrehajtóhatalom közegeinek egyre élesebbé váló támadásait a felkelők többizben visszaverték. Megállapították, hogy igen nagyszámú és kitünően felszerelt, elszánt gárda nézett farkasszemet a katonasággal, arra azonban, hogy a hadseregnek egy valóságos fegyverraktárt kell megostromolnia, nem igen gondoltak. A felkelők az Alpine-Montan társaság egyik bányájában barrikádozták el magukat. A harcokban többszáz nemzeti szocialista vett részt, akikhez még a környék kommunistái is csatlakoztak. Mintegy 1500 főből álló, jól felfegyverzett nemzeti szocialista megtámadta a sokkal kisebb számú Heimwehr-katonákból álló védőrséget. A nemzeti szocialista csapatok kitűnő puskákkal, kézigránátokkal és gépfegyverekkel voltak felszerelve. A harc megkezdésére a jeladás az volt, hogy a Donawitz közelében lévő Seegraben község katolikus egyleti házába bombát dobtak. Loebenbt i csütörtök reggel teherautókon a szövetségi hadsereg csapatai, csendőrök és Heimwehr-osztagok érkeztek. A hajnali órákban Loehen főterén váratlamul lövések dördültek el és egy katona a postahivatal épülete előtt holtan rogyott össze. Ez volt a jeladás, a következő percekben a főtér házainak eltörlaszolt ablakaiból és a környező uccákból puskák és gépfegyverek kezdtek ropogni. A végrehajtó hatalom közegei elszánt harcot vivtak a felkelőkkel, míg végre a déli órákban sikerült visszaszorítani a város határába a pucs- csistákat, akik átmenekültek a loebeni hidon s aztán a túlsó partról gépfegyvertüz alá vették a hidat. A délutáni órákban már a kormánycsapatok kezén volt Loeben. A harcok a késő esti órákig tartottak, akkor követeket küldtek az elsáncolt felkelők a kormánycsapatok parancsnokához és felajánlották a fegyver- letételt. Valószínű, hogy a tárgyalásokkal csak időt akartak nyerni, mert a felkelők nagyrészének sikerült az éjszaka leple alatt elmenekülni. A hivatalos jelentés, amelyet tegnap este adott ki a hazafias front sajtóirodája, bejelenti, hogy a tisztogatási akció nagyjában végétért. Ami annyit jelent, hogy egyes helyeken még harcolnak a felkelők — ugyanekkor bejelenti azt is, hogy a Heimwehr óriási veszteségeket szenvedett a harcokban. Karintiában még több helyen harcok folynak. Felső- és Alsóausztriá- ban, valamint Tirolban, Voralbergben és Bur- genlandban teljes nyugalom uralkodik. A hivatalos jelentéssel szemben tegnap a késő esti órákban Voralbergből nyugtalanító hírek érkeztek. Kiderült, hogy St. Veit környékén a felkelők és a kormánycsapatok véres harcokat vivnak. A harcnak végül is a tüzérség beavatkozása vetett véget, az ágyutüznek azonban leírhatatlan hatása lett, több mint öt- ven nemzeti szocialista maradt holtan a csatatéren. Éjszaka 11 órakor St. Veit a kormánycsapatok kezén van. Feldkirchent állítólag ostrommal foglalták el a kormánycsapatok, a veszteség itt is óriási. Villach mellett Féld am Seenél véres harcok folynak. Ápold, akit most letartóztattak és akiről megállapították, hogy pénzzel és fegyverrel támogatta a nemzeti szocialitsa puccsot, valójában csak Thyssen eszköze volt. Aminthogy az Alpine-Montan nem volt egyéb, mint a német nehézipar ausztriai nyúlványa. Apo'd és Hugelmann professzor szerepe Annak ellenére, hogy az Alpine igen nagy állami megrendeléseket kapott Ausztriában, mindenki előtt tudott volt, hogy a nemzeti szocialista mozgalom pénzforrásai az Alpine pénztárából fakadnak. Ápold pedig csak olyan munkásokat és tisztviselőket alkalmazott, akiknek a politikai meggyőződésük megfelelt Ízlésének. Bécs, julius 28. Tegnap Bécsben még egy érdekes és feltünéstkelíő letartóztatás is történt. Letartóztatták a keresztényszocialista párt egyik exponensét, Hugelmann professzort, aki az osztrák-német népszövetség elnöke volt és mindenki tudta fóla, hogy lelkes hive az An- schlussnak. Hiszen már 1916-ban nagy fel- iünéslkeltő könyvet irt Ausztriának Németországhoz való csatlakozásáról. Hugelmann az utóbbi időkben közeledett a nemzeti szocialistákhoz és úgy tudják, szoros kapcsolatot is tartott fenn nemzeti szocialista körökkel. Titkok Rintelen körül Keresztényszocialista körökben a legnagyobb megdöbbenéssel nézik egyes régi keresztényszocialista politikusok barátságát a nemzeti szocialistákkal. A legnagyobb megdöbbenést azonban Rintelen igen különös szerepe váltotta ki barátai köréből. Rintelenről még az utolsó pillanatban sem akarták elhinni, politikai barátai, — akik helyet foglalnak abban a kormányba, amelyet Rintelen hivei el akartak fogni, — hogy részt vett az összeesküvésben. A honvédelmi palotában összegyűlt kormány tagjai a legnagyobb megdöbbenéssel hallották, hogy a lázadók Rintelen római osztrák követet kívánják kancellárnak. Senkinek eszébe sem jutott eddig, hogy Rintelennek, aki Dollfuss-kormány követe, bármi része lehet a terrorcselekményben. Óriási zűrzavar támadt a honvédelmi minisztériumban, a miniszterek idegesen, egymás szavába vágva vitatkoztak arról: lehetséges-e? Maga Schuschnigg, a telefonon megbizott ideiglenes kancellár kétkedéssel fogadta a hirt. A nagy zűrzavarban Fundner dr.-t, a Reichsport főszerkesztőjét hivták be a szobába, aki a keresztényszocialista mozgalomban évtizedek óta együtt haladt Rintelennek — Lehetségesnek tartja főszerkesztő ur? — li osztrák oitiézipar központját!#! irányították a felkelést A kormánycsapatok megkezdték a tisztogatási akciót a nemzeti szocialista puccs főfészkében. Ennek a tisztogatási akciónak néhány kínos meglepetése volt Európa számára. Kiderült ugyanis, hogy az Alpine-Montan társaság — amelynek bizonyos szerep jutott a februári véres eseményekben is, ha ellenkező oldalon is, mint most — ezúttal az események középpontjában állott Kiderült, hogy az osztrák nehézipar középpontjából irányították és pénzelték az egész nemzeti szocialista felkelést és hogy az Alpine-Montan arzenálja volt azoknak a fcrradalmi erőknek, amelyek most erőszakkal akartak belenyúlni Ausztria sorsába. Hogy kinek a parancsára történt mindaz, arai történt, hogy valóban csak Habicht és Frauenfeld voltak-e azok, akik elérkezettnek látták a döntő harcot a Dollfuss-kormány ellen, a jövő eseményei fogják eldönteni. Az bizonyos, hogy a történelem egyik legizgalmasabb pere előtt állunk, amelynek aktáiból még számos megdöbbentő titkos adatot fog megismerni Európa gyanútlan közvéleménye. Mindenesetre feleletet kell kapni arra a kérdésre, milyen érdeke lehetett a nehéziparnak, hogy a nemzeti szocialista akciót ennyire támogassa? Főleg milyen céljaik voltak Ausztriával Thyssenéknek, mert ez az adat az európai intervenció szempontjából döntő jelentőséggel bir. A kormánykczegek már megállapították, hogy a nemzeti szocialistákat az Alpine-Montan gyárból fegyverezték fel. A bánya, amelyben a felkelők elsáncolták magukat, valóságos fegyverraktár volt, amelyet már hetekkel hetekkel előbb harci célokra rendeztek he, még pedig a legmodernebbül. Az első kihallgatások után szenzációs letartóztatást eszközölt a csendőrség. őrizetbe vették az Alpine-Montan társaság vezérigazgatóját, dr. Anton Apoldot, aki egyike volt az osztrák nemzeti szocialista mozgalom legtekintélyesebb vezetőinek. Ápold, aki egyik exponense Thyssennek, az osztrák nehézipar egyik legtekintélyesebb alakja, az ő kezében van Ausztria egész nehézipara. Thyssen a Ruhr-vidéken a németek bevonulása előtt már erélyes akciót kezdett a nehézipar körében és ő volt az, aki a Rukr-vidék gyáraitól a Hitler-mozgaiom részére súlyos pénzügyi támogatást tudott kieszközölni. Thyssen egyébként személyes barátja és bizalmasa volt Hitlernek, aki maga is milliókat áldozott a nemzeti szocialista mozgalomra és aki állandóan tanácsokkal látta el a mozgalom vezetőit s most Hitler egyik bizalmas politikai tanácsadója, akinek állítólag a junius 30-i eseményekben is nagy szerep jutott. Legalább is egyes körökben erősen hangoztatják, hogy Röhmék radikális eltávolítása Thyssen teljes diadalát jelenti. Mindez azért is fontos, mert A Marokkaner-laktanyát, amelyben az elfogott puccsistákat fogva tartják, drótsövénynyel torlaszolták el. kérdezte Schuschnigg és Stockinger egyszerre, — lehetséges az, hogy Rintelen áruló? — Nem;.. Nem... — hebegett Funder —i ez képtelenség. Végül abban állapodtak meg, hogy Rintelent nem szabad megbántani, kíméletesen kell neki megmagyarázni, milyen méltatlan gyanúba keverték a terrorfiuk. Funder szerkesztő vállalkozott arra, hogy elmegy Rintelen szállóbeli lakására és elhivja a követet a minisztertanácsba. Funder egy állami autón robogott Rinte- lenért és mindjárt föltűnt neki, hogy a szabadságon lévő követ milyen izgatottan, milyen sápadtan és riadtan fogadja régi barátját. — Semmi... nincs semmi baj — mondotta neki megnyugtatón — csak a miniszterek kéretik, hogy ... fáradjon el a honvédelmi palotába. Rintelen egészen magába roskadt, mikor ezt hallotta, szótlanul vette a kalapját, mogorván ment le a lépcsőn Funderrel együtt, beült az autóba és a minisztériumba hajtatott. Már lenn voltak az uccán, mikor meggondolta magát és igy szólt: — Kérem, egy percnyi türelem ... azonnal jövök... Fölsietett ismét a szállóba és csak egy negyedóra múlva jelent meg újra a kapuban. Azután beült az autóba és elhajtattak. A kormány tagjai udvariasan fogadták Rintelent, majd faggatni kezdték: mi lehet az alapja annak, hogy a terroristák őt akarják kancellárnak? Ha Rintelen mosolyogva és fölényesen felel, talán el is intézte volna végérvényesen az egész gyanút. A követ azonban hebegni kezdett, révedezve nézett maga elé, halálsápadt volt, minduntalan a homlokát törölgette és csak minden harmadik-negyedik kérdésre felelt, halkan, révedezve. — Nem igaz ... nem... nem igaz... A miniszterek ezek után fölötte gyanúsnak találták Rintelen viselkedését és ezért fölszólították, hogy maradjon éjszakára a minisztériumban, mert még szükség lesz reá. Bevezették egy szobába, ahol a követ levélírással töltötte az estét. Föl és alá járkált, majd leült és leveleket irt. Este kilenckor közölték vele, hogy a lázadást leverték, de Dollfuss halott. Rintelen ekkor már tudta, hogy ennek a harcnak ő is áldozatul fog esni. Apatikusan fogadta a letartóztatásáról szóló hirt. Éjfél tájban kisérték át Rintelent a rendőrségre, ahol kihallgatásnak vetették alá. Ettől a perctől kezdve semmi bizonyosat nem lehet tudni Rinte- lenrőL Állítólag még az éjszaka folyamán öngyilkosságot követett el, még pedig úgy, hogy revolvert adtak kezébe, hogy katonához méltó módon váljon meg az életétől. így szoktak ugyanis az „árulók“ meghalni. Egyes hírek szerint azonban Rintelen vonakodott magát ezzel a a tettel nyilvánosan árulónak bélyegezni. Azóta a legellentétesebb hírek terjedtek el felőle, egyelőre azt sem lehet tudni, hogy él-e vagy pedig meghalt. S ha meghalt, mikor halt meg? Mindezt egyes politikai körökben azért tartják fontosnak megállapítani, mert Rintelen koronatanú lenne ebben a nagy perben és állítólag egyes, a kormányhoz látszólag igen közel álló személyek is kapcsolatban állottak Rintelennel és részt vettek volna kormányában. Ki volt Rinte'en? Rintelen Antal 58 évéé volt, Grácban született és nagyon fiatalon, 25 éves korában már egyetemi magántanár volt, majd egy év múlva a prágai egyetem professzora. A monarchia összeomlása után választották meg képviselővé 1918 őszén, majd 1919-ben Stájerország tartományfőnöke lett, de megmaradt a törvényhozás tagjának. Éles harcokat folytatott a kommunistákkal és szociáldemokratákkal. Különösen erős szerepe volt a stájer Heimwehr megszervezésében. A politikai harcokban olyan temperamentumosán vett részt, hogy például 1921-ben egy rnürz- thali gyűlésen verekedésbe keveredett és megvadult ellenfelei az ablakon át kidobták az uo- cára. Rintelent politikai ellenfelei később csehszlovák koronapapirok hamisítási bűnügyébe keverték bele, de a parlamenti vizsgálóbizottság előtt tisztázta magát. 1926-ban a közoktatásügyi miniszter helyettese lett, majd 1928-ban ismét elfoglalta a stájer tartományi önök székét. Összesen ötször választották meg Stájerország tartományfőnökévé. 1932-ben a Dollfuss-kormány közoktatás- ügyi miniszterévé nevezték ki, de országos élfoglaltsága mellett továbbra is élénk részt vett szükebb hazája, Stájerország életében. Különösen a stájer gazdasági világban volt igen nagy szerepe. 1933-ban nevezte ki Dollfuss római követté.
