Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-26 / 168. (3499.) szám

1084 juHus 26, csütörtök.

MEGSEMMISÜL A LEGENDA:

Vilmos császár és Ferenc Ferdinánd nem döntöttek a háború mellett

Beszélgetés a szerencsétlen sorsú trónörökös szárnysegédével, a konopisti találkozó koronatanújával ■ Bardolff altábornagy érdekes visszaemlékezései

Bécs, julius 25- Fér eme Ferdinánd trónörökös meglödeitéfiét, a háború kitörését megelőző idők pontos történetét talán senki sem isimeri úgy, mint „Bardolff ezredes", ma: dr. báró Bardolff Károly altábornagy, a Mária Terézia-rend lovagja. „Bardolff" — ez a szó fogalom volt húsz évvel ezelőtt: a hozzáférhetetlenség, a szigorúság, a katonai korrektség fogalma: „BardaMf" — ez a szó jelentette Ferenc Ferdimándot és udvarát, környezetét, politikáját együttvéve, ment Bardolff ezredes volt az exkluzív és zárkózott trónörökös katonai irodájának a főnöke, titokzatos érzelmeinek, bizalmas terveinek letéteményese.

Beszél a nagy legenda

A hatalmas Bardolff ma már bizony öreg ur; de friss, aoélos, rugalmas. Elegáns polgári ruhájában is felismerni rajta a régi, az örök katonatisztet. Mit kérdezzek tőle, aki az egész ferenederdinándi kor politikájának és hangulatának legalaposabb ismerője?!... És ekkor eszembe jut Konopist, a konopisti találkozó!... Vilmos császár látogatása Ferenc Ferdiináaidná'l, a trónörökös kedvenc birtokán, Koinopistban, közvetlenül a főherceg szarajevói kirándulása előtt! Milyen nagy esemény volt ez akkor! És ime, most szemtől-szemibe ülök a konopisti találkozás legfőbb tanújával!

— A trónörökös életének utolsó szakaszában tényleg különösen inagy jelentősége volt a konopisti „rózsaümineipély“-nek, — kezdi elbeszélését Bardolff altábornagy, — mert ehhez az ünnepélyhez fűződik a „konopisti haditanács" legendája. Eszerint a legenda szerint a német császár udvari ;fő mars aljával, Reisobbach báróval és von Tirpite nagyadimi- rálissal egyenesen abból a célból fogadta el a trónörökös meghívását és azért is jött volna Konopistba 1914. jiunius 12-én, hogy az osztrák-magyar monarchia egész fegyveres erejének főfelügyelőjével, Ferenc Ferdi/nánd trónörökössel elhatározza, hogy megtámadják Szerbiát, Nos, ez az a minden irányban önkényesen kitalált 'és ezért teljeset] hamis, rosszindulatú legenda.

Egy legenda kivégzése

Most emelt hangom folytatta báró Bardolff,

— minit aki tisztában van szavainak jelentőségével és a felelősség súlyával:

— Én, mint a főherceg szárnysegédje és katonai irodájának főnöke, szolgálatomból kifolyólag jelen voltam a konopisti irózsaiinnepé- lyen, az első pillanattól az utolsóig és igy abban a helyzetben vagyok, hogy tudhassam és el is mondhassam a tiszta, a teljes igazságot. Nos,

Vilmos császár egész konopisti tartózkodása alatt, junius 12-e déle lőttjétől junius 13. estéig alig akadt néhány pillanat, amikor a császár és a trónörökös egyedül maradt volna.

Az ünnepség programja olyan dúsgazdag volt és annyira kínosam magán mseit© az összejövetel tisztára társadalmi jellegét, hogy nem is maradt már idő a császár és a trónörökös, valamint szolgálati kíséretük hosszabb ideig tartó együttlétéré. Csak a második nap estéjén, a vacsora után jutottunk egy kis pihenőhöz, amikor azután a nagy társaság — mert mégis voltunk vagy harmincán — egyes csoportokra bomlott és a nagy szál ónban helyezkedett él. őfelségének, a császárnak az volt a szokása, hogy étkezés után hosszabb ideig állva maradt és az osiztrák kísérethez tartozó urakat, akik szintén állva, egymás között társalogtak, megszólításával tüntette ki. A császár, mint már az 1913 év őszén rendezett ko nopisti fáicánvadászátoknál is, úgy ezúttal is magához hivatott és Ausztria-Magyarország belpolitikai helyzetéiről néhány kérdést intézett hozzám. Hát itt bizony sok mondanivalóm volt, — különösen azért, mert Vilmos császár értesttltsége némely kérdésben nejn volt olyan alapos, .

mint ahogyan azt a trónörökös szerette volna,

— aki engem ismételten megbízott azzal, hiogy egyetlenegy alkalmat se mulasszak el a német uraknak, különösen pedig a császárnak az általuk kívánt kérdésekben a legrészletesebb fel világ ositá sokat adni. A beszélgetés tehát nagyon is hosszúira nyúlt, mert ugy- látszott. hogy a császárt érdeklik a fejtegetéseim és én sem Láttam okát annak, hogy elhallgassak. Kijelentem, hogy ezalatt az aránylag hosszú beszélgetés alatt

egyetlenegy szó sem esett egy háborús

konfliktus lehetőségéről.

Egyeseigyedül és kizárólag a monarchia nemzetiségi kérdéseiről volt szó.

A halálos szerajevói ul hiteles története

— Kérem Altábornagy urat, mondja el most: hogy indult el a főherceg a szarajevói útra? Igaz, hogy nem akart elutazni? Igaz, hogy balsejtelmei voltak?

— A főherceg kötelességét teljesítette, amikor mint az egész fegyveres erő főfelügyelője, elindult erre az útra, amely utolsó útja volt. Poti-orek táborszernagy, Bosznia és Hercegovina főparancsnoka és egyúttal tartományi főnök, 1914-re nagy hadgyakorlatot tűzött ki és úgy találta helyesnek, hogy azokon

a császár képviseletében Ferenc Ferdinánd

vegyen részt.

Ezeket a hadgyakorlatokat, Szarajevó és Mostar között junius 26-ra és 27-re tűzték ki és a manővereknek, katonai szempontból teljes sikerük is volt. A hazájuktól oly * I

meeezeoső helyőrségekbe beosztott csapatok a maguk körében látták az egész fegyveres haderő főfelügyelőjét. A főherceg maga pedig kitünően értett hozzá, hogy a hadgyakorlatok vezetőinek érdeklődését felkeltse, hogy a csapatok hangulatát fokozza. Érthető, hogy a főherceg, aki közben már üdvözölte a feleségét is, aki Szarajevóba utána utazott, a hadgyakorlatokról való sikeres bevonulás után rendezett estélyen a jilidze-i nagy udvari ebédnél, amelyre a hatóságok vezetői és a lakosság előkelőségei is hivatalosak voltak, a lehető legjobb hangulatban volt.

És a hadgyakorlat nagy sikere, a csodálatos jó hangulat ellenére is a főherceg környezetében egyeseknek a* az érzése támadt, vájjon nem kellene-e most, a siker közepette, mindent röviden abbahagyni és nem volna-e helyes meglepetésszerűen azonnal visszautazni?

Erről szó is körűit, erről tárgyaltak is, de ezt a javaslatot elvetették, azoknak az ellenvetéseknek az alapján, amelyeket, ivele szemben felhoztak. így azt mondották, hogy a programnak ilyen váratlan és erőszakos félbeszakítása csak megbánthatná a lakosságot.' és a nép ezt olyan „affront“-nak tekinthetné, amelyet azután alig lehetne már jóvátenni. Ezek az érvek meggyőzték a főherceget és arra bírták, hogy ragaszkodjék az előre megállapított programhoz.

És a következő napon, ezen a legelsörendü dies nefastus-on elesett a két első áldozata az elkövetkezendő világháborúnak.

... Eddig tartott báró Bardolff előadása. Ennyit mondott el az egykor oly rettegett, titokzatos „Bardolff" a volt trónörökös meg- öleíésének, a háború kitörésének előzményeiről. Egyike volt ő azoknak, akik a legjobban ismerték a volt császári és trónörökösi udvart és világát, akik a legmélyebben be voltak avatva ennek a titkaiba; ezért, amit most elmond belőlük, az már régen; történelem.

Ruttkay György,

SzroHÁz-KönVv-KarnnRA

Molnár Ferenc beszél isf darabjáról, „A trieszti leányról**

A tengerészkocsmák primadonnájának pályafutását és bukásál írja meg darabjában a kiváló iró

Munkácson hói fiatalembert halálrasufíott a villám

Munkács, julius 25. (Munkatársunk telefonjelentése.) Tegnap a kora délutáni órákban felhőszakadással kisért vihar vonult el Munkács fölött sürü villámcsapásokkal. A villám- csapásnak több halálos áldozata is van. Az egyik villám becsapott a város közvetlen határában egy szénaboglyába, amelybe a vihar s eső elől többen elbújtak. A villám Lakes Tibor 16 esztendős és Puha István 27 éves munkácsi lakosokat halálra sújtotta, mig a velük volt Huczkó Jenő 21 éves munkácsi fiatalembert súlyosan megégette. Hucztkónak az volt a szerencséje, hogy barátaival már nem fért be a szénaboglyába. A villám a boglyát felgyújtotta s az teljesen elégett. Egy másik villám becsapott egy munkácsi rendőrtisztviselő lakásába s annak berendezésében okozott nagy kárt.

Léván két sebesültbe van a szélviharnak

Léva, julius 25. (Saját tudósítónktól.) Köny- nyeu végzetessé válható szerencsétlenség történt kedden reggel a lévai dohánybeváltó hivatal telepén, ahol a szél összedöntött egy épülőfélben levő dohánys-záritó pajtát. A nagy faalíkotmánynalk csupán az alja, 30 centímé- ternyire volt betonból megépítve s a fageren- diák nagy recsegéssel figyelmeztették a munkásokat a fenyegető veszedelemre, akik erre

részben elmenekültek, részben a földre vetették magukat védekezésül, igy szerencsére csak két munkás sebesült meg, Ocsíák és Kucmin, akiknek az állapota kielégítő.-----o-----Me

gölte feleségét és a holttestet egy hónapig szobájában tartotta

L ei tm e r i t z, julius 25. Bestiális hitvesgyilkost tartóztatott le az itteni rendőrség. Blaschek Richard 60 éves festőművész már hosszabb ideje rossz viszonyban étit feleségéved. Egy napom az asszony eltűnt. Blaschek szomszéda inak az t mondotta, hogy nyaralni küldte feleségét. A szomszédok azonban gyanút fogtak, névtelen feljelentést tettek a rendőrségein, a hatóság emberei házkutatást tartottak s a lakásban -csakugyan megtalálták aiz asszony holttestét. Blasoheket -rögtön letartóztatták. Eleinte tagadta tettét, később azonban megtört, s bevallotta, hogy körülbelül egy hónappal ezelőtt tette el Láb alól feleségét. Áldozatával több mint egy -hónapig osztotta miéig szobáját, mert a hullát nem mérte sehová elrejteni.

Budapest, julius hó.

Néhány nap óta újból Budapestem vau Molnár Ferenc és elfoglalta régi helyét a Japán- kávéhiáz teriraszán. Nem so-kat változott, valk- ; mivel lesoványodott, a karkbadi kúra jót tett | neki ugylátszik, arca keskenyebb lett valamiI ved, de ez csak érdekesebbé teszi Kedélye a régi, bár néha megillet édessel emlékezik vissza jóbarátjára Pallenbergre, ki oly tragikus körül mémyek között halit meg.

— Végtelenül fájdalmasain érintett Bully halála, — mondja Molnár Ferenc, — mintha egy darab szakadt volna ki az életünkből, úgy éreztem, mikor halálhírét közölték velem. Felejthetetlen jóbarát volt ez az ember, aki rajongója volt a könnyed, de amellett mé- iyeujáró szelleminek. Szegény Bully, ő, aki abból élt, hogy megnevettette az embereket, rengeteg pénzt költött arra, hogy megnöveltesse barátait. Emlékszem, akárhányszor előfordult, hogy ha valami jó viccet hallott, képes volt engem Berliniből felhívni, akár Abbáziában, akár Bécsben, akár Budapesten voltam. Most ennek is vége. Lássam mind elköltöznek, alig maradunk itt méhanyán.

— Uj darab? Persze hogy készül, sőt már készült is. Nem is egy, hanem több darabról is van szó. Elsősorban itt van a „Cukrász- lány", ez az öt képből álló színdarab, melynek bemutatója még nem is tudom mikor és hol le6z. Azután itt van a „Házasság" című vígjáték is, ennek a sorsa is teljesen bizonytalan még— „A trieszti lány"? Ezt a darabot most a nyáron fejezem csak be, erről már többet mondhatok. Ennek a darabomnak Pesten lesz a bemutatója a Vígszínházban, a címszerepet a feleségem, Darvas Lili játssza, kilenc év után most lép fel újból magyar színpadon, magyar nyelven— Hogy mi ez a darab? Hm. Erre nehéz válaszolni. Különben is nem szoktam a még be nem mutatott darabjaim tartalmát elmesélni. Jelen esetben azonban kivételt teszek. Ha akarom „polgári szomorújátéknak" is nevezhetném „A trieszti lányt". Mi a tartalma tehát ennek a darabnak? Van annak már huszonöt érve is, mikor egy nyáron Judendonfban

j nyaraltam. Ott mesélte nekem ezt a történ e- j tét egy akkoriban igen jónevü és magasrangu osztrák közhivatalnok. Szegény a forradalom idején igen csúnya szerepet játszott, azóta már meg is halt. Sokat voltunk együtt és egy nap lerá-ndullun-k Marámba. Mórán akkor igen ! felkapott nemzetközi fürdőhely volt, különö- ! sen sok osztrák arisztokrata tartózkodott ott, j azonkívül jelen volt a bécsi társadalom elitje | is. Nekem egy rendkívül szép fiatal asszony ! tűnt fel, leit nem ismertem. Ismerősömnél ér- | deklodtem a szép asszony iránt, aki etmesél- | te, hogy ez a szép asszony — egyébként szin- | tén egy akkoriban igen jól hangzó nevű kor- | mányíénfiu felesége — Triesztből származik, | ahol még nem is olyan régen bizony a ma- tróiz-korcsniék dívája volt. Nem volt éppen az erkölcsnek a megtestesülése. Itt látta meg egy osztrák tenger észtiszt, kii magával hozta Béosbe, kinevelte, felesé,gül vette, a tiszt

nyugdíj a ztat-ta magát — sokkal idősebb volt, mint a felesége, — azonban a kormány szolgálatában maradt. Felesége kezdett nagyvilági -életet élni és társadalmi pályafutása, mig nem tudták, hogy honnan származik, egyre iveit felfelé. Egy napon azonban ráismert néhány fiatal tiszt, kiik Triesztben állomásoztak és akkoriban gyakran látogatták a matróz- korcsmákat. Ekkor tört kii a botrány. A szép fiatalasszony társadalmi bojkott alá került, ez természetesein visszahatott a férjére is. ki-nék karrierje derékban tört ketté és a szép fiatalasszony hiába kapaszkodott görcsösein abba a tisztább és szebb világba, melybe belekerült és mely után lelke minden hevével már régóta vágyakozott — hiába volt minden: a •társadalom visszataszította abba a fertőbe, melyből jött.

— Ez a történet azóta élt bennem, meginni azonban -nem lehetett, mert sokan éltek még a szereplők közül. Mo-st -már megírhattam ©zt a szomorú és a huszonöt év előtti időkre, a

k. u. k. szellemre é-s az egykori monarchiáira oly jellemző történetet- Nem tudom, milyen sikerem lesz vele, de erre most nem is gondolok. Ez a darab valahöivy a szjvügyem .nekem. Elvégre az én múltam egy kis része is benne van...