Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-14 / 158. (3489.) szám

Ma: RADIÚMEUEKLET

Ma: RftDIÓMELLÉKLEI

XIII. évf. 158. (3489) szám • Szombat • 1934 julius 14

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- ^ Szerkesztőség: Prága II, Panská

évre 76, havonta 26 Kö., külföldre: évente 450, A SzloVenSzkÓl és rUSZÍ7lSzkÓÍ TTlClPlJCirság ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • b Prága II., Panská ulice 12, III. emelet

A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai nCLDUCLöjCL • • TELEFON: 303-11. ® •

Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. SŰRGÖNYCIM HÍRLAP. PRfiHR.

A terroristák

alkonya

Prága, julius 13.

Alig hangzottak el a müncheni tisztogatási akció utolsó revolverlövései — máris jelentkezett a sziovjetikoirmány és bejelentette a világnak, hogy a GPU véres boltját bezárta. Dolli üss erélyes ultimátumot küldött a terroristáknak, Bulgária uij kormánya pedig, úgy látszik, már a ,,konzekvenciák levonásá- nál“ tart. A polgár megnyugvással veszi tudomásul, hogy a kormányzati erély végre nem az ő hátán tart erőpróbát és szívesen vesz részt a komitácsi szellem temetésén. Ha ez a néhány tünet annyit jelent, hogy a terroristák uralmának alkonyához közeledik a világ, hogy az említett országokban a hatalom végre hajlandó lemondani a fekete klikkről, a cárizmusnak és a Bach-korszaknak erről a gyanús örökségéről. Ha nem is hisszük el, hogy Európa túl van a nehezén, nem hihetjük, mert nem vagyunk abban a kellemes helyzetben, mint egyik kitűnő német laptársunk, mely Barthou erős és merev hatalmi bázison nyugvó szövetségi rendszerében a Briand-féle európai Unió megvalósulásának körvonalait fedezi fel — mert inkább azt mondhatjuk Barthouról, hogy pontosan húsz évvel ezelőtt Poincaré járt hasonló utakon, de szerényebbek vágyunk, ml az európai gondolat diadalmaskodása felé abban is haladást látunk, ha a terroristák végre kiszorulnak a történelem műhelyéből. Nem a nagy jelszavakból és nem a nagy diplomáciai gesztusokból, hanem apró szimptomákból olvasunk, — s ha már a külügyiminiszter ur optimizmust hirdet, mi is meglengetjük szerényen a bizalom és reménykedés zászlaját. Nem hisszük ugyan el, hogy a fegyverek hangos ceörtetése Európaszerte túlnagy optimizmusra jogosítana fel bennünket és az érdekek merev szembehelyezéséből se olvasunk ki sok jót, ellenben megnyugvásunkra szolgál, hogy Európa a politikai alvilágot ki fogja tisztogatni, hogy egy helyen a komitácsik, másutt a titkos rendőrügynökök és a harmadik helyen a fegyveres különítmények kora lejárt. Hogy a szürke eminenciákat előtérbe kényszerítik s az előtér e pillanatban börtönt és vesztőhelyet ábrázol. A hóhért akasztják — mondja a polgár, s e pillanatban talán az is mellékes, hogy a hóhér csak szimpla eszköze volt egy rendszernek, mely nélküle soha nem tudott volna gyökeret verni, amelynek szellemét éveken keresztül a hóhér diktálta, amelynek jelvénye és szimbóluma volt a börtön és bitó s amelynek pincéiben az igazság, a jog és szabadság még ma is gúzsba kötve, a penészes halál borzalmait szenvedi — mellékes, mert az idő előbb vagy utóbb igazságot szolgáltat az emberi gondolatnak és meggyőzi a legvéresebb kezű deszpotát is arról, hogy az ember és alattvaló fogalmának határai nem mindig érnek össze. S nem ez a lázadás gondolata, nem, ez a jog és igazság hitvallása — mely az emberi szabadságon alapul. Ahol terror van, ott nincs szabadság, ahol GPU-k hosszú keze benyúl a gyanútlan polgár életébe, bevilágít agyrekeszeibe, kikémleli gondolatait és kémlő- csövét a polgár szivébe szúrja, hogy vér- vizsgálatot vegyen érzéseiből, hogy pontos mérlegre tegye szokásait, jajszavait és apró örömeit, hogy az embert mennél mélyebb főhajtásra kényszerítse egy oltárra ültetett jelszó vagy világnézet előtt, hogy az embert üres aktaszámmá degradálja — ott megszűnt Európa és visszatértünk az Ochrana-világába, ott megszűnik a huszadik század. Nem hiszA világ Hitler beszédét lesi...

Angol Intervenció Berlinben a keleti Locarno érdekében

London a kancellár beszéde előtt befolyásolni akarta a német kormányt - Megjavult az európai atmoszféra » Héthatalmi szerződés készül A Filhrer a bel- és külpolitikai problémákról

London, julius 13. Tegnapi számunkban megemlékeztünk Barthou francia külügyminiszter szenzációs bejelentéséről, amely arról szólott, hogy Franciaország hajlandó engedményeket tenni Németországnak a fegyverkezés terén, ha a barodalom elfogadja a franciák nj európai koncepcióját, a regionális szerződések tervezetét és csatlakozik a keleti Locarnohoz, valamint a földközi tengeri paktumhoz. Ugyanakkor a francia külügyminiszter célzást tett arra is, hogy a birodalom^külpolitikájában bizonyos enyhülés észlelhető, a konfliktusok csiráit sikerült kiküszöbölni és nem lehetetlen, hogy a berlini kormány lépéseket tesz a lefegyverzési konferenciára való visszatérésre. Ebben a légkörben a német-francia kiegyezés már őszre remélhető. A lengyel-német kiegyezés után a keleti Locarno megkötésének akadályai amngyis eltűntek.

Azonnal Barthou Londonból való elutazása után az angol kormány lépegeket tett Berlinben, Varsóban és Rómában a kölcsönös támogatási szerződésekre vonatkozó francia-brit terv előmozdítása érdekében. Bizonyosra vehető, hogy Anglia határozottan javasolta Németország belépését a tervezett héthatalmi paktumba, mig Rómában azt javasolta, hogy Olaszország tanúsítson jóakaratai magatartást a francia-orosz paktummal szemben. Az angol előretörés a lehető legnagyobb sietséggel történt meg. A sietség általános feltűnést keltett az európai diplomáciában és nemzetközi körökben az a vélemény alakult ki, hogy az angol kormány még Hitler pénteki beszéde előtt ismertetni akarta álláspontját Berlinben és ezzel megakadályozni, hogy a kancellár a birodalmi gyűlésen esetleg olyan álláspontot foglaljon el, amely lehetetlenné teszi Németországnak a keleti paktumban való részvételt. Megerősítették azt a hirt is, hogy a berlini angol nagykövet csütörtökön

szűk el, hogy a GPU végleg felszámolt, de elhisszük, hogy végre a szovjet is szükségét érzi annak, hogy megtegye ezt az első lépést a civilizált világ felé, megtegye ezt a döntő lépést a polgárosodás utján. Mert mi megértettük a sivájci és az angol kormány bizalmatlanságát a szovjettel szemben. A népszövetségben ugyanis semmi keresnivalója olyan hatalomnak, amely polgárai számára a minimális jogszabadságot se tudja biztosítani — a szovjet, addig amiig a GPU működött, tehát amig egyszerű „adminisztratív" utón bárkit kihúzhattak az ágyból és a következő félórában már falhoz is állíthatták, ertyhén szólva, nem volt népszövetség-képes. A nép- szövetség, ha hü akar maradni a gondolathoz, mely életre hívta, nem alakulhat á t haA londoni tárgyalások után a világ kétszeres érdeklődéssel várta Hitler péntekesti parlamenti beszédét. Á kancellár nyilatkozatában most már

lalmak érdekcsoportjává, hanem igenis népek szövetségének kell lennie, ott pedig, ahol a nép gondolatai és érzései egy terrorcsapat ellenőrzésére vannak hízva, nem lehet népről, legfeljebb hatalomról beszélni. Ugyanez vonatkozik Németországra is. Akárhogyan nézzük junius 30-ika eseményeit, ha az történt meg csupán, hogy az egyik titkos hatalmi szervezet fellépett a másik ellen, eredménynek tekintjük, hogy az SA, amely állam volt az államban, elveszítette hatalmát, hogy megszűntek az önbíráskodások és megszűnt a koncentrációs táborok jogrendje — vagy ha nem, úgy megtörtént az első döntő lépés abban az irányban, hogy ami még megmaradt, lecsendesedjen és felolvad jóin. Ha Németországban valóban az történt, amit a

nemcsak az volt fontos, amit a német kormányfő a kétségtelenül érdekes és bonyolult belpolitikai helyzetről mondott, nemcsak az a komkormány hirdet, hogy kegyetlenül leszámolt az államhatalom egy terrorszervezettei, mely őt uralomra segítette ugyan, de mely az ura- lomrá jutás pilanatában máris tehertétellé ivált számára, akkor a harmadik birodalom sokkal közelebb jutott a népszövetség gondolatához, mint volt, amikor kivonult Géniből.

Mi a terroristák, a rendőrkémek, a titkos ügynökök és besúgók kikapcsolásában vagy hidegreállitásában látjuk az európai konszolidáció jelét — az ember győzelmét látjuk ebben, a szabad lélekzet jogának feléledését. Reményünk, hogy az ember, ha a század történelmi percében végre ő is szóhoz juthat, talán az utolsó szó jogán — meg fogja érteni önmagát.

—oQo—

fi német nép Hitlert hallgatja

Ismét fölmerült az európai unió terve

a népeket, hogy a felső keretszerződés megteremtése, amely valamennyi államot egyetlen nagy lefegyverzési és biztonsági megállapodásba vonná, a megfelelő előmunkálatok elvégzése után nem ütközne többé nagyobb akadályokba. A terv megvalósulása jelenleg Németországtól függ, miután Barthou megnyerte Angliát és római utjával valószínűleg megnyeri a kellőképpen informált és előkészített Mussolinit is. Viszont Németország belpolitikai legyöngülése és Hitlernek az a szemmellátható törekvése, hogy a tarthatatlannak bizonyult izoláció után kompromisszumokon alapuló külpolitikát folytasson, valószínűvé teszik a német csatlakozást. Lengyelországot pedig a tiz évre megkötött németlengyel barátságos szerződés hozza abba a helyzetbe, hogy csatlakozhat Barthou elképzeléséhez.

A világsajtó nagy figyelmet szentel a keleti Locarno megkötésére irányuló nemzetközi akciónak. Az általános vélemény szerbit Barthou folytatta Briand tradicionális politikáját és az európai hatalmak összekapcsolására, vagyis az európai politikai egység kiépítésére törekszik. A különbség csak az, hogy Barthou realisztikusabban és a megfelelő alapépitkezések elvégzésével lát hozzá a munka megoldásához. Nem fölülről dolgozik, hanem alulról; számos biztonsági és regionális szerződéssel igyekszik megalapozni a nagy egységet. Ilyen regionális szerződések például a keleti Locarno, a balkáni paktum, a római háromhátalmi megállapodás, a földközi-tengeri paktum, az angol-francia megállapodás és számos még megkötendő szerződés, amely kölcsönösen garantálná az európai népek biztonságát és annyira egymáshoz fűzné

j varsói angol nagykövet csütörtökön megláto- | gáttá Beck lengyel külügyminisztert, hogy eloszlassa a paktummal szemben megnyilatkozó lengyel aggályokat. Lengyelország eddig hallani sem akart a francia-orosz paktumtervezethez való csatlakozásról, de bizonyosra vehető, hogy megváltoztatja elhatározását, ha Németország is csatlakozik a paktumhoz. Akármilyen külö- nüsneK tűnik is föl, elvitathatatlan tény, hogy a keleti Locarno kérdésében Lengyelország és Németország között erélyes együttműködés létezik és a két hatalom kölcsönösen határozza el, vájjon csatlakozik-e Barthou tervéhez, vagy sem.

meglátogatta Neurath német külügyminisztert] és közölte vele, hogy Anglia határozottan ó- J hajtja a keleti Locarno megkötését.

Az általános vélemény szerint a keleti Locar- no kilátásai Barthou londoni látogatása után lényegesen megjavultak. Annál inkább ilyen a helyzet, mert — mint jelentettük — Francia- ország hajlandó fegyverkezési engedményeket tenni Németországnak, ha csatlakoz** a paktumhoz.

Rómában Sir Drummond hosszantartóan tanácskozott Mussolinival és Suvich-csal. Olaszország állítólag máris biztosította jóakaratu semlegességét a keleti Locarnoval szemben. A