Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-14 / 158. (3489.) szám
1984 julius 14,szombat. meníár és magyarázat, amelyet a junius 30-i eseményekhez, valamint a birodalom eljövendő belpolitikai terveihez fűzött, hanem a külpolitikai állásfoglalás is, mert a kancellár szavaiból meg lehet állapítani, vájjon a birodalom rokon- szenvvel figyeli-e a londoni akciót, vagy sem. A hallgatás és az állásfoglalás hiánya ugyancsak sokat mond ebben az esetben, mert azt jelenti, hogy a birodalom nem utasítja el eleve Barthou terveit, hanem hajlandó tárgyain, amire eddig vajmi kevés hajlandóságot mutatott. Nem csoda, ha e kettős fontosság miatt a világ oly érdeklődéssel várta Hitler péntek- esti beszédét, mint talán még soha. Európa valamennyi rádióhallgatója Berlinre kapcsolt. mintha érezte volna, hogy n kancellár külpolitikai fejtegetései nagy mértékben hozzájárulnak az általános európai helyzet pozitív vagy negatív irányban való kifejlődéséhez. A német birodalom lakossága ugyancsak határtalan izgalommal leste a kancellár szavait. Ma Németországban jóformán nincs más tekintély, csak Hitleré, az ő személyének még mindig törhetetlen varázsa az, amiben a német ember megnyugszik s az általános káoszban, az alvezérekböl való általános kiábrándulásban egyedül tőle várja a megváltó szót, a biztos tájékoztatást, a megnyugtatást és a fölbátoritást. Hitler az egyetlen, aki a fölzaklatott német kedélyeket megnyugtathatja. Mint a riadt gyermekek csüngnek ajkán a németek, Hitler utolsó reményük és utolsó menedékük. A birodalmi gyűlés esti ülésének rövid és katonás formalitásai nem érdeklik a közönséget. GÖring patetikus és energiát fitogtató szózata sem okoz nagyobb emóciót. Egyedül a megrendült és alvezérei- ben csalódott Fiihrer az, akit a német nép hallani akart. Lefóríóslatásab, Ítéletek Berlin, julius 13. A külföldi lapok jelentése szerint Duesterberget, az acélsisakszövetség volt második vezérét junius 30-án állítólag letartóztatták és a volj elnökjelölt azóta börtönben van. Az Erzgebirgében fekvő Annabergben tegnap a birodalmi biróság nyolcvan kommunistát felforgató tevékenysége miatt hosszabb- rövidébb fegyházbüntetésre Ítélt. A főbűnötöket egyenként, háromévi börtönnel sújtották. Benes külügyminiszter újabb expozéja a sajtó képviselői előtt A legközelebbi két év tőföladata a szlovák és ruszin kérdés megoldása A külügyminiszter szerint enyhült a külpolitikai helyzet ■ December, január és február voltak a legváiságosabb hónapok ■ Optimista prognózis busz esztendőre ■ Benes az eddigi kisebbségpoiitika továbbfolytatása mellett ■ Prága, julius 18. A csehszlovák újságírók szindikátusának külföldi bizottsága tegnap este vacsorát rendezett. az ötvenéves Benes külügyminiszter tiszteletére. Az esten a német és magyar újságíró-szervezetek is képviseltették magukat. Svihovszky a sajtódtiBara- tant nevében üdvözölte a külügyminisztert, Pichl szindifcus cseh, Niessner szenátor német, Aletrino holland újságíró francia és Hu- sek főszerkesztő szlovák nyelvű beszédet mondott. Benes külügyminiszter hosszabb beszédben válaszolt a felszólalásokra. Egyebek között kijelentette, hogy a külföldre való sok utazásának jövő tavasszal valószínűleg vége szakad, mert akkorára a leszerelési konferencia így, vagy amúgy, de befejeződést nyer. Minisztériuma mindenkor a legszorosabb kapcsolatban áll a sajtóval e minden külpolitikai problémát a külföldön ugyanoly őszinteséggel tárgyal meg az újságírókkal, mint a külügyminiszterekkel. A külügyminiszter optimizmussal néz a jövő elé. Optimista volt a háború alatt és az elmúlt tizenöt év alatt e reméli, hogy míg a politikával foglalkozni fog — s ezt mintegy húsz évig óhajtja még folytatni — elkerülhetők lesznek Európában a komolyabb konfliktusok. Optimizmusa a múltban sohasem hagyta cserben s nem voltaik habozó pillanatai, csupán egyetlen egyszer életében érezte a pillanat nyomasztó felelősségérzetét; akkor, amikor miniszterelnök korában 1921-ben elrendelte a mozgósítást. A mostani európai erőket tudományos és szociológiai nézőszögből tekintve, azt látja, hogy a konstruktív erők növekedőben vannak. Az első tényező e tekintetben Oroszország. A múlt év decemberét, ez év januárját és februárját lehet mondani a közelmúlt legválságosabb szakának, amikor már-már úgy látszott, hogy közel van a fegyveres konfliktus veszélye. Akkor aztán nyomban gyülekezni kezdtek a konstruktív erők s a helyzet a megenyhiilés képét mutatja. Az európai feszültség gócai a fasizmus, kommunizmus és a hitlerizmus. Mivel ezek az ideológiai feszítő-erőktől fütött rezslmek most átalakulóban vannak, ez az általános helyzet enyhülését jelenti. Oroszország után a másik tényező ebben az irányiban Olaszország uj orientációja. Reméli, hogy ez nemcsak Vajda volt miniufereM fiit hallgatta ki a Seletzky-ügy parlamenti vizsgálóbizottsága — Keresztény szocialista tisztújító értekezlet a szepsii járásban. Kassáról jellem tik: A szepsii járásban fekvő Nagyida községben az országos keresztényszocialista párt tisztújító értekezletet tartott. A kassai központot Sirály Béla körzeti titkár képviselte. Az uj tisztikart j egyhangúlag a következőkben választották ; meg: ELnök Sánta György, aleinökök Dankó j Péter, Leskó Pál, titkár Fedák István, pénz-1 táros Gyuircsó István, jegyző Losinszky Fe- reme, elteaiőiröik ifjj. Takács János, Ruszka Mihály. i Bukarest, jnláois 18. A parlamenti vizsgálóbizott-! s ág, amely a Skoda-gyár bukaresti vezérképviee-! leiének afférját vizsgálja felül, tegnap kihallgatta' Vajda Jircea mérnököt, Vajda volt miniszterelnök i fiát. Vajda mérnök annakidején a bukaresti Skod álképviselet tisztviselője volt, havi 30.000 lej fizetésed. A parlamenti vizsgálóbizottság előtt rendkívül terheilő vallomást tett a fiatal mérnök ellen, akit azzal vádoltak, hogy atyjától, annak miniszterelnöki korában nagy- íontosságu aktákat tulajdonított el s azokat eljuttatta a Skoda-miivekhez. ■ig-y többek között eltulajdonította atyjától a hadügyminiszternek ^ jelentését Románia fegyverkezéséről. Vajda mérnök a parlamenti vizsgálóbizottság előtt a leghatározottabban tagadta a terhére rótt cselekményt s hangoztatta, hogy az ellene emelt vádak teljesen alaptalanok. Beavatott körökben az a vélemény, hogy ezt a kérdést aligha fog lehetni valaha is tisztázni. A parlamenti vizsgálóbizottság, amely mint ismeretes, a napokban házkutatást foganatosított a bukaresti vezérképviseletnél, s onnét számos dossziét vitt el, most e dossziék átvizsgálásával foglalkozik. Az iratok között ráakadtak Seletzky néhány jelentésére, amelyet a prágai köziponthoz intézett. időleges változás 6 reméli, hogy a francia— olasz közeledés útban van. Nézete szerint a demokratikus államok sikeresebben oldották meg a gazdasági és pénzügyi problémákat. Nem jósol, de szeretné,; ha a legközelebbi, két esztendőre becsült étap nemzetközi politikája úgy alakulna, hogy létrejönne a keleti paktum Oroszország, a balti államok, Német és Lengyelország, valamint Csehszlovákia részvételével, aztán a földközi tengeri paktum, a német-francia leszerelési megegyezés lenne a következő lépés, végül pedig az Európa és Amerika közötti adósság rendezés >és az aranyvalutás és az aranyvalutát föladott állaimoknak a megegyezése volna az előfeltétele a szabad kereskedelem és a gazdasági felvirágzás visszatérésének. Ezalatt a két év alatt a csehszlovák politikának ki kell tartania mai irányvonala mellett, minden párt a takarékosságra törekedjék s akkor a jövő évi választások jobb gazdasági viszonyok közt fognak majd lefolyni. A politikai élet egyszerűsödni fog a katolikus blokk révén és a többi párt konszolidálódásával. A cseh-német probléma megoldása után a csehek és szlovákok viszonya, illemre a ruszin kérdés fog elintéződni. Ezit. kívánja az európai helyzet, a szomszédsági viszonyok és a revizionista propaganda ellensúlyozása is. A csehszlovákoknak Id kall tartamiak kisebbségi politikáink eddigi vonala mellett. Ez a kisebbségi poiitiika — mondja a külügyminiszter — óriási erkölcsi tőkét jelent külföldön a csehszlovák külpolitika részére. Idehaza nem ás sejtik eléggé, mennyire imponál a külföldnek és mily fölbecsülh etette® tőkét képvisel a német kisebbséggel való jelenlegi viszony. A külügyminiszter beszéde végéra bejelentette, hogy a köztársasági elnök abból az influenzából, amelybe az elnökválasztás előtt egy héttel esett, úgyszólván teljesen felgyógyul { és már újból sétalovaglásra gondol. TŰZBIZTOSÍTÁS Irta: Sarányi Miklós Éjjel-nappal terveket forgatok az agyamban. Ütem-útfélen, ébren, álmomban, otthon, a betegeim ágya mellett, autóban és villamoson, szüntelenül szövöm a terveket — énről jut eszembe, hogy fiatal barátommal is éppen akkor ismerkedtem meg, amikor villamoson jöttem egyik betegemtől s a kocsiban az uj élet lehetőségeit latolgattam. Öt vagy hat esztendővel ezelőtt történt. Szemben ült velem a pádon s ahogy a kalauz jött, megmutatta neki az átszáilójegyét. Csinos, rokonszenves fiatalember volt; szőke, keskenyarcu, fehérbőrű, az arca közepén piros folt, elegáns és finom. Jó gyermekszobája lehetett. Kis- leányosan szelíd, kiék és mosolygó a szeme. — A jegy már lejárt — szólt rá zordoman a kalauz. Ekkor már az egész kocsi odafigyelt. Az utas kiforgatta összes zsebét, de egyetlen fillért sem talált. A bankjegytárcáját is elővette, turkált az iratok között, mindig vörösebb és vörösebb lett. A kalauz durván röhögött. Láttam, hogy a kékszemü utas szeretne megsemmisülni zavarában. Itt valamit tenni kell az érdekében. A kalauz rettenetes volt. A helyzet elviselhetetlen. Hirtelen eszembe jutott, hogy megmenthetem az utast. Úgy tettein, mintha régi ismerősök volnánk és együtt szálltunk volna fel a villamosra. — Aprópénzt vettem elő s a tenyeremen bizalmas mosollyal, barátilag feléje nyújtottam. Parancsolj, pajtás! Úgy látszik, otthon lelejtetted a tárcádat. A kalauz elszégyelte magát, az utasok boldogan fellélekzéttek, a kínos helyzet megszűnt. Fiatal barátom átadta a névjegyét, kedvesen hálálkodott, mélyen megemelte a kalapját, katonásan összeütötte a sarkát és távozott. , Kíváncsiságból megnéztem a kékszemü utas névjegyét. Lovag Ortbelius Gastora. Ejnye, de szép neve van, finom, rendkívüli és előkelő, akárcsak a gazdája, aki hordja. Másnap reggel nyolc órakor, amikor kiléptem a lakásom ajtajára, hogy kórháziba menjek, gyűrött arcra, tétovalépésii, busán dradolgató fiatalemberbe ütköztem a lépcsőn. — No, ez is valami reggeligtartó tivornyáról vetődik most haza — gondoltam magamban és Őszintén irigyeltem a fiatal lump önfeledt és balga mámorát. — Ezer bocsánat — dadogta — majdnem elgázoltam uraságodat. Felkapta a fejét és ekkor megismertem, ö volt: lovag Ortbelius Gaéton, tegnapról való kedves ismerősöm. — Hát te, hogy kerülsz ide? — Itt lakom a II. emeleten, de azt, hiszem, hogy minél több emeletet mászom, annál messzebb vagyok a szobáimtól. Gaston lovag nem ismert meg engem. — Furcsa egy dolog. Hát éppen itt lakik, a fejem fölött, eddig még sohasem láttam és most Ivét nap alatt -kétszer az utamba hozza a sors. Aznap egész nap nem'voltam otthon. Este az orvosegyesületlben vacsoráztam, utána értekezlet volt, éjlfélután kerültem haza. Ahogy felfelé baktatok a lépcsőn, sűrű és maró füst kezdi facsarni az orrom. Mi ez? Tűz van itt valahol? Megyek, megy elv, erősen zihálva felfelé a lépcsőn. Csak nem nálam van tiiz? Meggyorsítottam a lépéseimet. Ejnye, itt csakugyan baj van, a füst minden lépésnél sűrűbb és fojtogatőbb. Senki sem volt a lépcsőházban. Az egész ház aludt. Most már nekiiramodtam. Honnan jön a veszedelem? Eközben eltévesztettem az emeletet. Nagy sietségemben felfutottam a második emeletre. Onnan jött a füst, a lépcsőházi ajtó repedésein és a kulcslyukon keresztül. Elkiáltottam magamat: — Házmester! Tűz van! Próbálóin kinyitni az ajtót. Be volt zárva. Nekifeszitettem vállárnál. Rozoga ajtó volt, hamarosan bedőlt. Én is bebuktam a szobába: igénytelen, nyomorúságos kis legénylakás, vetett, ágy, az ágynemű lassú, alattomos lángokkal égett. Odarohan lám, látom, hogy valaki fekszik az ágyban. Nagyot kiáltottam, felnyalábollam az alvó embert és ki von Szol tani az ágyból. Ortbelius Gaston lovag volt, eszméletlenül a füsttől és nyilván az alkoholmámiortól, vagy talán narkotikumoktól. Nagy munkába került, amíg életre ráncigáltani. Ha tiz percet késem, Gaston menthetetlenül ősszeégett volna. Ez történt velem azon az éjszakán, amikor uj barátom harmadszor került a szemem elé. Később kiderítettük a tényállást. Gaston holt részegen feküdi az ágyban, estefelé felébredt és italoktól elrontott gyomrát hideg szódás viskivel kurálgatta. Köziben cigarettára gyújtott, az alkoholtól újra elázott és el- szuiltíikált. Az égő cigarettától meggyulladt az ágya. Gaston két hét múlva látogatást tett ná-i lám és megköszönte, hogy megmentettem az életét. Úgy kerültünk össze, Gaston meg én, ez volt életein legfőbb szenzációja és ez sem én- velem történt, hanem Gastonnal. Néhány nap múlva Gaston újra meglátogatott. Most már megtudtam egyet-mást családi körülményeiről is. Elmondta, lio-gy ma- gasrangu katonatiszt fia, apja a háborúban elesett, özvegy édesanyja és két kiskorú testvére Bécsben él, ő maga nem rég tette le a jogi doktorátust, rövid ideig ügyvédi irodában dolgozott, az ügyvéd tönkrement és Gaston állás nélkül maradt. Most egy előkelő biztosítási társaságnál ügynökösködik. Nagyon rokonszenves volt nekem ez a Gaston. Úgy éreztem, mintha a fiammal beszélgetnék. Nem csoda, hiszen én adtain őt vissza az életnek, amelyből féllábbal már majdnem kilépett. Ezzel az emberrel szemben kötelezettségeim vannak. Vájjon mit tehetnék az érdekéiben. E pillanatban megszólalt Gaston. — Talán jobb lett volna, ‘ha benn maradok az égő szobában. — Elment az eszed? — Jobb meghalni, mint a nyomorogni. — Senki sem akarja magát biztosítani. Eszembe jutott, hogy nekem még nincsen tűzbiztosításom. — Mennyit kapsz, jutalékot, ötezer dollár biztosítás utón? — kérdeztem tőle izgatottan. — Kétszázat felelt és elpirult. — Akkor tízezer dollárra szeretném biztosítani a lakásomat. * Végre valami történt az élétemben. Tízezer dollárra biztosítottam a lakásomat. Tűz és betörés ellen. Hát nem szép az élet? Vég©.
