Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-12 / 156. (3487.) szám

OSZTRÁK-NÉMET KÖZELEDÉS ELŐTT? Meglepetéíizerü kormányátalakítás Bécsben A berlini követet külügyi államtitkárrá nevezték ki • Nemzeti szocialista érzelmű osztrák politikus kerül Berlinbe követnek Dollfuss hatalmának újabb kibővítése ■ ■ Fey háttérbe szorul Ultimátum a terrdristá&lies A belső közigazgatás ügyeinek elintézésé­Rintelent tényleg berlini követté nevezik ki, akkor a kitűnő birodalmi összeköttetésekkel rendelkező politikus feladata az lesz, hogy végleges megegyezést létesítsen Hitlerrel. Állítólag Mussolini és Hitler találkozóján a kancellár és a duce már megegyezett az osz­trák—német kiegyezés feltételeiről. Mindenek előtt az SA müncheni kcsperifjáüak agresszív osztrák politikáját kellett megszüntetni, ami juniys 30-ónak akciójával sikerült is. Ezek után könnyen elképzelhető, hogy a belsőleg legyöngült Hitler beleegyezik az osztrák füg­getlenség garantálásába, ami viszont azt ered­ményezné, hogy Ausztriában engedélyeznék a nemzeti szocialista párt szervezkedését és egyébként is alapvető megegyezésre kerülne a sor Dollfuss és az osztrák nemzeti szocia­listák között. A kiegyezésre sürgősen szük­ség van, mert Ausztria szempontjából létkér­dés, hogy a német turisták özöne még a nyár, vagy az ősz folyamán meginduljon Ausztria felé. fiz y| kormánylista Becs, július 11. Az éjszakai minisztertanács­ról a következőket jelentik: Dollfuss tegnap este az összkonmány nevében fölajánlotta le­mondását a szövetségi elnöknek. Miklas el­nök fölszólította a kancellárt, hogy tegyen ja­vaslatot a kabinet uj összeállítására. E javas­lat alapján az osztrák kormányt a köveíkező- k épp en rekonstruál tók : Kancellár Dollfuss marad, aki a küliigyek | és a biztonsági ügyek vezetésén kívül meg­kapta á mezőgazdasági, az erdészeti és a had­ügyi tárcát is. Ilyen alapon Dollfuss a kancel­lári rangon kívül négy tárcát egyesit kezében, köztük a fontos biztonsági és a hadügyi tárcát. Ez a kormányrekonstrukció egyik oldala. Á másik cél, amit Dollfuss akciója szolgál, lát­szólag ellentmond az első célnak, mert az Ausztriában garázdálkodó nemzeti szocialista terroristák radikális leküzdésére vonatkozik. A kormányrekonstrukció ugyanis olyan ter­mészetű, hogy a most elhatározott személyi változásokkal és egyéb foganatosított rend­szabályokkal Dollfuss az eddigieknél hatható­sabb és radikálisabb eszközökkel fordulhat a terroristák ellen. Az éjszakai miniszterná- cson állítólag elhatározták, hogy a tíznapos ultimátum lejárta után a lehető legkimélet- lenebbül lépnek föl a terroristák ellen. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a kormány jól ismerte a terroristákat és a rendelkezésükre álló eszik őzöket, de nemzeti és diplomáciai szempontokból kíméletet mutatott a garázdál­kodó nemzeti, szocialistákkal szemben. Tiz nap múlva ez a kímélet megszűnik és Dollfuss kérlelhetetlenül lecsap az egyre agresszíveb­ben működő bomba ve tökre, AI kan cél lár: S tar h ember g. Szövetségi miniszter: Fey. Közoktatásügyi miniszter; Schuschnigg, A szociális ügyek minisztere: Neustadter- Stürmer. Pénzügy miniszter: Buresch. Kereskedelemügyi miniszter; Stockinger. Igazságügyminisziter: Bcrger - Waldenegg Egon. Biztonsági államtitkár: Karvinsky. Külügyi államtitkár; Tauschitz István mérnök. A magyar színház Prága, július 11. Úgy hírlik, hogy a közeli napokban dön­teni fog a szlovenszkói országois hivatal a magyar színház kérdésében. Ebből az alka­lomból szabad legyen leszögeznünk az any- nyiszor és oly hiába hangoztatott magyar ál­láspontot. Szabadjon a közel másfél évtizedes múlt tapasztalataira hivatkoznunk, amikor ezúttal ismét nyomatékosan kijelentjük: hogy a magyar színjátszás érdeke megköveteli az egységesítést, megköveteli, hogy az eddig kettészakított nyugati és keleti kerület köz­ponti irányítás alá helyeztessék, hogy Kassa és Pozsony részére közös, a staggione-rend- szerem alapuló társulatot szervezzen az arra kiszemelt és rátermett igazgató. Az eddigi rendszer fonák és kínos helyzetet teremtett a szlovenszkói magyar színjátszás terén, mert azáltal, hogy a szezon nagyobbik részét a társulat — különösen a nyugatszlovenszkói kerületben — kénytelen volt olyan kis hely­ségekben tölteni, ahol sem megfelelő szín­házi helyiséig, sem elégséges számú érdek­lődő nincs, megközelithetőleg se tudott olyan nívós teljesítményt nyújtani, ami például a pozsonyi közönséget kielégíthette volna En­nek aztán az lett a természetes következ­ménye, hogy a pozsonyi magyar színházláto­gató publikum elszokott a magyar színháztól és hiába volt minden lelkes akció és- hiába valók voltak a néha önmegtagadó demonstra­tív kivonulások a magyar színházba, végül is fájdalmasan, de lemondott a pozsonyi ma­gyar publikum a színházról. Mig a téli német előadások nézőterét szinültig megtöltik a po­zsonyi magyarok, — mert hiszen köztudo­mású s emellett Jarno, a pozsonyi német színház igazgatója tanúbizonyságot tehet, — a díszes német előadások java publikuma a Duna-menti város magyarságának soraiból kerül ki, ugyanekkor a magyar előadásokat csak nagy néha tiszteli meg ez a publikum látogatásával, s valljuk be őszintén, majd­nem mindig akkor, ha idegen vendéget láthat a színpadon. Mi ennek a magyarázata? Na­gyon egyszerű; az a társulat, amely nyolc hónapig vándorol Nyugatszlovenszkó kis vá­rosaiban s nagyon gyakran a magyar szín­játszás történetének őskorára emlékeztető vi­szonyok között lép fel, nem tnd alkalmaz­kodni a pozsonyi publikumhoz, amely előtt mindössze másfél hónapig szerepel. Hasooló az eset a keletszáovenszkói kerü­letben is. Kassán annyival volt enyhébb a kérdés, amennyivel a keletszlovenszkói társu­lat igazgatója nagyobb áldozatkészséggel igye­kezett megoldani súlyos feladatát. A kassai társulat hosszabb ideig játszott Kassán, tehát el kell ismerni, az áldozatkészségnek meg voltak a lelki előfeltételei, — de hogy meny­nyire az áldozatkészség emelte ki a rákény- szeritett alacsony művészi rangsorbél a kas­sai színházat, azt ha más nem is, a kelet­szlovenszkói sziruház, üzleti mérlege élénken dokumentálja. Ezt a színházat, mely nem­csak a magyar, de az országrész szlovák la­kosságának is gyönyörűséget, kultúrát jelent, csak társadalmi és hatósági közbelépéssel lehetett megmenteni az anyagi összeomlás­tól. A nyugatszlovenszkói társulat igazgatója, akinek művészi hozzáértését távolról sem akarjuk elvitatni, soha nem tévesztette szem elől a korlátokat, amelyek közé az adott le­hetőségek szorítják és anyagilag nem ment tönkre, de elérte azt, hogy a magyar színját­szás presztízse olyan színházi városban, mint Pozsony, amely Kolozsvár után első és leg­erősebb bástyája volt a színházi kultúrának A régi magyar vidéken, teljesen leromlott. A‘ Bécs, julius 11. A ma éjszakai miniszter- tanácson, amely a reggeli órákig tartott, Doll­fuss teljesen átszervezte kormányát. A kor- mányrekonstrukciónak nagy jelentősége van az osztrák bel- és külpolitika szempontjából, főleg azért, mert alapvetően megváltoztat­hatja Ausztriának Németországhoz való vi­szonyát. A nagyjelentőségű elhatározások leg­fontosabbika az, hogy Tauschitz mérnök ed­digi berlini osztrák követet visszahívják Bécsbe és kinevezik külügyi államtitkárrá. Tauschitz helyébe állítólag Rintelen kerül, akinek nemzeti szocialista beállítottsága ál­talában ismeretes. Rintelen eddig római kö­vet volt. Nagyjelentőségű tény az is, hogy Tauschitzot beveszik a kormányba, mert az eddigi berlini követ közel állt a Landbundhoz és a kormányba való bevonása azt jelenti, hogy Dollfuss ismét keresi az utat a Land- bund felé. Ugyanakkor azonban, amikor az osztrák kormány uj közeledést kísérel meg Németor­szághoz, ultimátumot intéz az osztrák nem­zeti szocialista terroristákhoz. Az ultimátum két lehetőséget állít a terroristák elé; vagy beszolgáltatják a birtokukban levő robbanó­szereket s ebben az esetben büntetlenek ma­radnak, vagy pedig tiz nap múlva a kormány a legszigorúbban jár el ellenük és halállal bünteti, ha valakinél robbanóanyagot talál. Az esemény előzményei A váratlan osztrák kormányrekonstrukció hire nagy szenzációt keltett Bécsben. Dollfuss állítólag ki akarja használni az uj németor­szági helyzetet, amelyben az agresszív osz­trák politikát hirdető elemek meggyöngültek és meg akar egyezni a Röhmnél és Habicht- nál békésebb hangokat pengető Hitlerrel. Ha színigazgató talán nem hibás ebben, mert hiszen senki nem kívánhatja tőle, hogy jó művészi érzéke javára elhallgattassa talán még jobb üzleti ösztönének sugalmait, ellen­ben tagadhatatlanul hibáztatható maga a rendszer, amely ahelyett, hogy lehetővé ten­né a kisebb kiilturcentirumok számára, hogy nagy város igényeinek és nívójának megfele­lő színházi kultúrát kapjanak, rákényszeríti Szlovenszkó fővárosára a vidék szükségkép igénytelenebb színházi igényeit. S aztán még valamit el kell mondanunk itt: ha egyesitik a két kerületet, akkor a színigazgatónak mód­jában áll olyan társulatot szervezni, amely a stagigione-rendszer alapján egyszerre két nagy városban is tarthat jó előadásokat és vissza lehet térni ahhoz az állapothoz, ami két évvel ezelőtt volt, s amikor a magyar társulat a tóid szezónban is bejutott Pozsony­ba egy-egy előadásra. Mert a mai helyzetben például el sem képzelhető, hogy ne könnyű operett kosztot kapjon a pozsonyi magyar publikum, hiszen jó prózai előadásokat nem lehet tartani júliusi temperatura mellett. Reméljük, hogy tizenötév keserű tapasz­talatai meggyőzték az illetékeset is arról, hogy mindezeken a nehézségeken egyetlen tollvonással segíteni lehet, — de talán meg­takaríthattuk volna a kellemetlen tapasztala­tokat is, ha az illetékes körök nem mellőzik minden esetben a szinpártoló egyesületek véleményét. A szinpártoló egyesületek ugyan­is mindenkor kellő nyoimatékkal fejezték ki aggodalmukat a mai színházi rendszerrel 1 szemben, — s tizenöt óv kellett ahhoz, hogy végre illetékes helyen is elismerjék ezeknek az aggodalmaknak jogosságát. Bízunk abban, hogy ezzel a belátással együtt győzött illető-, kés körökben az a felismerés is, hogy a szin­pártoló egyesületek intenciói mindig helyes művészi ítéleten s ami ebben az esetben ta­lán még fontosabb, mindig a közönség ízlé­sének és igényeinek kimerítő ismeretén ala­pulnak. Éppen ezért nemcsak Szlovenszkó magyarsága, de egész Szlovenszkó színház- kedvelő közönsége nevében kérjük az illeté­keseket, a végleges döntés előtt, hallgassák meg a szinpártoló egyesületek véleményét, nehogy miég egyszer olyan zsákuccáha kerül­jünk, mint amilyenben ma van a szlovenszkói magyar színjátszás. Ne felejtsük el; nemcsak a magyarság, ha­nem egész Szlovenszkó kultúrájának fontos alkotórésze a magyar színház, kérjük tehát az arra hivatottakat, hogy a döntést ennek az egyetemes és magas szempontnak a figyelem­be vét elével hozzák meg. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská 7\íavon,a “ W'raw™: íwrt. 4SJ, A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság “,lce12- "• emelet • K,adóhlV!,tal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • ^ ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. nolitilccii 11flT)ÍlnnÍO. • • TELEFON: 303-11. ® • Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.— Kt. ^ ^ ™ SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRAHR.

Next

/
Thumbnails
Contents