Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-12 / 156. (3487.) szám
OSZTRÁK-NÉMET KÖZELEDÉS ELŐTT? Meglepetéíizerü kormányátalakítás Bécsben A berlini követet külügyi államtitkárrá nevezték ki • Nemzeti szocialista érzelmű osztrák politikus kerül Berlinbe követnek Dollfuss hatalmának újabb kibővítése ■ ■ Fey háttérbe szorul Ultimátum a terrdristá&lies A belső közigazgatás ügyeinek elintézéséRintelent tényleg berlini követté nevezik ki, akkor a kitűnő birodalmi összeköttetésekkel rendelkező politikus feladata az lesz, hogy végleges megegyezést létesítsen Hitlerrel. Állítólag Mussolini és Hitler találkozóján a kancellár és a duce már megegyezett az osztrák—német kiegyezés feltételeiről. Mindenek előtt az SA müncheni kcsperifjáüak agresszív osztrák politikáját kellett megszüntetni, ami juniys 30-ónak akciójával sikerült is. Ezek után könnyen elképzelhető, hogy a belsőleg legyöngült Hitler beleegyezik az osztrák függetlenség garantálásába, ami viszont azt eredményezné, hogy Ausztriában engedélyeznék a nemzeti szocialista párt szervezkedését és egyébként is alapvető megegyezésre kerülne a sor Dollfuss és az osztrák nemzeti szocialisták között. A kiegyezésre sürgősen szükség van, mert Ausztria szempontjából létkérdés, hogy a német turisták özöne még a nyár, vagy az ősz folyamán meginduljon Ausztria felé. fiz y| kormánylista Becs, július 11. Az éjszakai minisztertanácsról a következőket jelentik: Dollfuss tegnap este az összkonmány nevében fölajánlotta lemondását a szövetségi elnöknek. Miklas elnök fölszólította a kancellárt, hogy tegyen javaslatot a kabinet uj összeállítására. E javaslat alapján az osztrák kormányt a köveíkező- k épp en rekonstruál tók : Kancellár Dollfuss marad, aki a küliigyek | és a biztonsági ügyek vezetésén kívül megkapta á mezőgazdasági, az erdészeti és a hadügyi tárcát is. Ilyen alapon Dollfuss a kancellári rangon kívül négy tárcát egyesit kezében, köztük a fontos biztonsági és a hadügyi tárcát. Ez a kormányrekonstrukció egyik oldala. Á másik cél, amit Dollfuss akciója szolgál, látszólag ellentmond az első célnak, mert az Ausztriában garázdálkodó nemzeti szocialista terroristák radikális leküzdésére vonatkozik. A kormányrekonstrukció ugyanis olyan természetű, hogy a most elhatározott személyi változásokkal és egyéb foganatosított rendszabályokkal Dollfuss az eddigieknél hathatósabb és radikálisabb eszközökkel fordulhat a terroristák ellen. Az éjszakai miniszterná- cson állítólag elhatározták, hogy a tíznapos ultimátum lejárta után a lehető legkimélet- lenebbül lépnek föl a terroristák ellen. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a kormány jól ismerte a terroristákat és a rendelkezésükre álló eszik őzöket, de nemzeti és diplomáciai szempontokból kíméletet mutatott a garázdálkodó nemzeti, szocialistákkal szemben. Tiz nap múlva ez a kímélet megszűnik és Dollfuss kérlelhetetlenül lecsap az egyre agresszívebben működő bomba ve tökre, AI kan cél lár: S tar h ember g. Szövetségi miniszter: Fey. Közoktatásügyi miniszter; Schuschnigg, A szociális ügyek minisztere: Neustadter- Stürmer. Pénzügy miniszter: Buresch. Kereskedelemügyi miniszter; Stockinger. Igazságügyminisziter: Bcrger - Waldenegg Egon. Biztonsági államtitkár: Karvinsky. Külügyi államtitkár; Tauschitz István mérnök. A magyar színház Prága, július 11. Úgy hírlik, hogy a közeli napokban dönteni fog a szlovenszkói országois hivatal a magyar színház kérdésében. Ebből az alkalomból szabad legyen leszögeznünk az any- nyiszor és oly hiába hangoztatott magyar álláspontot. Szabadjon a közel másfél évtizedes múlt tapasztalataira hivatkoznunk, amikor ezúttal ismét nyomatékosan kijelentjük: hogy a magyar színjátszás érdeke megköveteli az egységesítést, megköveteli, hogy az eddig kettészakított nyugati és keleti kerület központi irányítás alá helyeztessék, hogy Kassa és Pozsony részére közös, a staggione-rend- szerem alapuló társulatot szervezzen az arra kiszemelt és rátermett igazgató. Az eddigi rendszer fonák és kínos helyzetet teremtett a szlovenszkói magyar színjátszás terén, mert azáltal, hogy a szezon nagyobbik részét a társulat — különösen a nyugatszlovenszkói kerületben — kénytelen volt olyan kis helységekben tölteni, ahol sem megfelelő színházi helyiséig, sem elégséges számú érdeklődő nincs, megközelithetőleg se tudott olyan nívós teljesítményt nyújtani, ami például a pozsonyi közönséget kielégíthette volna Ennek aztán az lett a természetes következménye, hogy a pozsonyi magyar színházlátogató publikum elszokott a magyar színháztól és hiába volt minden lelkes akció és- hiába valók voltak a néha önmegtagadó demonstratív kivonulások a magyar színházba, végül is fájdalmasan, de lemondott a pozsonyi magyar publikum a színházról. Mig a téli német előadások nézőterét szinültig megtöltik a pozsonyi magyarok, — mert hiszen köztudomású s emellett Jarno, a pozsonyi német színház igazgatója tanúbizonyságot tehet, — a díszes német előadások java publikuma a Duna-menti város magyarságának soraiból kerül ki, ugyanekkor a magyar előadásokat csak nagy néha tiszteli meg ez a publikum látogatásával, s valljuk be őszintén, majdnem mindig akkor, ha idegen vendéget láthat a színpadon. Mi ennek a magyarázata? Nagyon egyszerű; az a társulat, amely nyolc hónapig vándorol Nyugatszlovenszkó kis városaiban s nagyon gyakran a magyar színjátszás történetének őskorára emlékeztető viszonyok között lép fel, nem tnd alkalmazkodni a pozsonyi publikumhoz, amely előtt mindössze másfél hónapig szerepel. Hasooló az eset a keletszáovenszkói kerületben is. Kassán annyival volt enyhébb a kérdés, amennyivel a keletszlovenszkói társulat igazgatója nagyobb áldozatkészséggel igyekezett megoldani súlyos feladatát. A kassai társulat hosszabb ideig játszott Kassán, tehát el kell ismerni, az áldozatkészségnek meg voltak a lelki előfeltételei, — de hogy menynyire az áldozatkészség emelte ki a rákény- szeritett alacsony művészi rangsorbél a kassai színházat, azt ha más nem is, a keletszlovenszkói sziruház, üzleti mérlege élénken dokumentálja. Ezt a színházat, mely nemcsak a magyar, de az országrész szlovák lakosságának is gyönyörűséget, kultúrát jelent, csak társadalmi és hatósági közbelépéssel lehetett megmenteni az anyagi összeomlástól. A nyugatszlovenszkói társulat igazgatója, akinek művészi hozzáértését távolról sem akarjuk elvitatni, soha nem tévesztette szem elől a korlátokat, amelyek közé az adott lehetőségek szorítják és anyagilag nem ment tönkre, de elérte azt, hogy a magyar színjátszás presztízse olyan színházi városban, mint Pozsony, amely Kolozsvár után első és legerősebb bástyája volt a színházi kultúrának A régi magyar vidéken, teljesen leromlott. A‘ Bécs, julius 11. A ma éjszakai miniszter- tanácson, amely a reggeli órákig tartott, Dollfuss teljesen átszervezte kormányát. A kor- mányrekonstrukciónak nagy jelentősége van az osztrák bel- és külpolitika szempontjából, főleg azért, mert alapvetően megváltoztathatja Ausztriának Németországhoz való viszonyát. A nagyjelentőségű elhatározások legfontosabbika az, hogy Tauschitz mérnök eddigi berlini osztrák követet visszahívják Bécsbe és kinevezik külügyi államtitkárrá. Tauschitz helyébe állítólag Rintelen kerül, akinek nemzeti szocialista beállítottsága általában ismeretes. Rintelen eddig római követ volt. Nagyjelentőségű tény az is, hogy Tauschitzot beveszik a kormányba, mert az eddigi berlini követ közel állt a Landbundhoz és a kormányba való bevonása azt jelenti, hogy Dollfuss ismét keresi az utat a Land- bund felé. Ugyanakkor azonban, amikor az osztrák kormány uj közeledést kísérel meg Németországhoz, ultimátumot intéz az osztrák nemzeti szocialista terroristákhoz. Az ultimátum két lehetőséget állít a terroristák elé; vagy beszolgáltatják a birtokukban levő robbanószereket s ebben az esetben büntetlenek maradnak, vagy pedig tiz nap múlva a kormány a legszigorúbban jár el ellenük és halállal bünteti, ha valakinél robbanóanyagot talál. Az esemény előzményei A váratlan osztrák kormányrekonstrukció hire nagy szenzációt keltett Bécsben. Dollfuss állítólag ki akarja használni az uj németországi helyzetet, amelyben az agresszív osztrák politikát hirdető elemek meggyöngültek és meg akar egyezni a Röhmnél és Habicht- nál békésebb hangokat pengető Hitlerrel. Ha színigazgató talán nem hibás ebben, mert hiszen senki nem kívánhatja tőle, hogy jó művészi érzéke javára elhallgattassa talán még jobb üzleti ösztönének sugalmait, ellenben tagadhatatlanul hibáztatható maga a rendszer, amely ahelyett, hogy lehetővé tenné a kisebb kiilturcentirumok számára, hogy nagy város igényeinek és nívójának megfelelő színházi kultúrát kapjanak, rákényszeríti Szlovenszkó fővárosára a vidék szükségkép igénytelenebb színházi igényeit. S aztán még valamit el kell mondanunk itt: ha egyesitik a két kerületet, akkor a színigazgatónak módjában áll olyan társulatot szervezni, amely a stagigione-rendszer alapján egyszerre két nagy városban is tarthat jó előadásokat és vissza lehet térni ahhoz az állapothoz, ami két évvel ezelőtt volt, s amikor a magyar társulat a tóid szezónban is bejutott Pozsonyba egy-egy előadásra. Mert a mai helyzetben például el sem képzelhető, hogy ne könnyű operett kosztot kapjon a pozsonyi magyar publikum, hiszen jó prózai előadásokat nem lehet tartani júliusi temperatura mellett. Reméljük, hogy tizenötév keserű tapasztalatai meggyőzték az illetékeset is arról, hogy mindezeken a nehézségeken egyetlen tollvonással segíteni lehet, — de talán megtakaríthattuk volna a kellemetlen tapasztalatokat is, ha az illetékes körök nem mellőzik minden esetben a szinpártoló egyesületek véleményét. A szinpártoló egyesületek ugyanis mindenkor kellő nyoimatékkal fejezték ki aggodalmukat a mai színházi rendszerrel 1 szemben, — s tizenöt óv kellett ahhoz, hogy végre illetékes helyen is elismerjék ezeknek az aggodalmaknak jogosságát. Bízunk abban, hogy ezzel a belátással együtt győzött illető-, kés körökben az a felismerés is, hogy a szinpártoló egyesületek intenciói mindig helyes művészi ítéleten s ami ebben az esetben talán még fontosabb, mindig a közönség ízlésének és igényeinek kimerítő ismeretén alapulnak. Éppen ezért nemcsak Szlovenszkó magyarsága, de egész Szlovenszkó színház- kedvelő közönsége nevében kérjük az illetékeseket, a végleges döntés előtt, hallgassák meg a szinpártoló egyesületek véleményét, nehogy miég egyszer olyan zsákuccáha kerüljünk, mint amilyenben ma van a szlovenszkói magyar színjátszás. Ne felejtsük el; nemcsak a magyarság, hanem egész Szlovenszkó kultúrájának fontos alkotórésze a magyar színház, kérjük tehát az arra hivatottakat, hogy a döntést ennek az egyetemes és magas szempontnak a figyelembe vét elével hozzák meg. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská 7\íavon,a “ W'raw™: íwrt. 4SJ, A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság “,lce12- "• emelet • K,adóhlV!,tal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • ^ ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. nolitilccii 11flT)ÍlnnÍO. • • TELEFON: 303-11. ® • Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.— Kt. ^ ^ ™ SÜRGÖNYCIM HÍRLAP, PRAHR.
