Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-28 / 146. (3477.) szám
A sajtószabadságért A csehszlovák légionáriusok lapja a Nánodiní Qsvolbozeni tegnapi száma közölte az alábbi vezércikkeit; ,yNóha a rossz Í6 hoz némi jót. A sajtó- javaslat körüli harcban a rosszat a kritika szabatosam körülirta. Az egyetlen jó, amit a javaslat akaratlanul magával hozott, annak a megbizonyosodása volt, hogy köztársaságunkban nem kevés az az erő, amely a demokrácia ügyét komolyan veszi. Igen kevés javaslat vert föl annyi port, mint a meg nem gondolt sajtónovella s kevés ellenző vélemény volt annyira spontán, mint ezzel kapcsolatban. Közéletünk sok baja közt ez a jelenség vigasztaló volt. Iime, annak a kornak a kellős közepén, amely a „meggyőződés, a kritika és a szólás szabadsága*1 fogalmát úgyszólván csak gúnyosan ejti ki, mint az emberi tévelygés holmi régi esztelen korának maradványát, mégis élnek ebben az országban emberek, akiknek a tájékoztatás és a kritika szabadsága belső szükségletük. S ezek nem egyedülállók, nem egyesek. A kormány- javaslatot nemcsak a független sajtó és az uj-ságirók szervezete bírálta meg. Jelentékeny mértékig segített bennünket a párt- sajtó is, nevezetesen a vidéki, mellénk állott a „demokratikus együttműködés akciója** is. Mindazok, akik a gyakorlatból konkréten meg tudják ítélni, mit akar megakadályozni a javaslat, nem feledkezhetnek meg a Csehszlovák légionárius szövetség segítségéről, amely mint a köztársaság első katonáinak pártokon felül álló szervezete teljes enkölcsi és politikai joggal bír a tiltakozásra. A maga felhívásával, hogy a törvényhozó testületek hagyják ki a 18a paragrafust, rendkívüli módon megerősítette a közvélemény hangját. Főleg a független és pártatlan közvéleményét. A A közvélemény manifesztálása a sajtó gúzsbakötése ellen azonban még e harci sikerek ellenére sem jelent elegendő sikert. Semmit sem segít a dolgon, ha a közvélemény ellene lesz a javaslatnak, a parlament pedig megszavazza. És ez a veszedelem fennáll. Sőt még egy paradox helyzet kialakulása egészíti ki a dolgot. Ki védi tulajdonképpen? A javaslat kezdeményezői nem találtak egyetlenegy lapot, amely teljesen, melléje állt volna. A kormányelnök megengedte,, „hogy a javaslaton változtatások eszközölhetők,. azokban már kimutattuk, hogy a bizottság által eszközölt változtatások nem kielégítők. Az igazságügyminiszter elismerte, hogy in puncto 18a paragrafus igen nehéz anyaggal állunk szemben. A koalíciós újságírók nem értenek egyet a javaslattal. Személyét illetően mindegyik pártban sok képviselő nem ért vele egyet. És mégis meg fogják szavazni a javaslatot? Későn ismerjük föl parlamentünk mechanikus működésének egyik nagy hibáját. A képviselők személyüket illetően ellenzik a javaslatot, de mivel eddig nem tudták keresztülvinni, hogy legalább ilyen vitás kérdésekben megillesse őket a szavazás szabadsága és hogy a saját meggyőződésük szerint határozhassanak, valószínűleg újból kevésbé mulatságos színjátékot fognak nekünk mutatni és pártbeli megkötöttségük következtében a javaslat mellett fognak szavazni. És ez nem csak paradoxon. Egyúttal olyan helyzet is, amelyben teljes joggal lehet idézni a miniszterelnök néhány nappal ezelőtti szavait: képviselőle tehát vagy csak mannekinek? * Hátra van még a szenátus. Ott vannak komoly emberek, akik közül nem egy visszaemlékezhetik, milyen szívós harcot vívott a cseh sajtó a régi állam brutális hivatalnoki és rosszakaratú bürokratikus hatalma ellen. Olyan férfiak is ülnek ott, akik nehezen tudják elviselni a szenátus jelentéktelen szerepét, az itatós papiros szerepére való degra- dáltságot, olyan institúció lévén, amely a javaslatok többségére úgy bólint rá, ahogy a képviseiőház elkészítette. Most ráadásul át nem gondolt, ki nem dolgozott rossz javaslatot terjesztenek eléjük, melyet a közvélemény, a sajtó és az ujságirószervezetek elleneznek. Hogy a szenátus most mit fog csinálni, az nem lesz jelentőség nélküli arra vonatkozólag, hogy a közvélemény mint fog Ítélkezni erről az intézményről. Nem nehéz megmondani, hogy a szenátusnak saját jelentősége és alkotmánybiztositotta jogainak tudatában mint kellene viselkednie. Alkotmányjogi bizottságának mindenekelőtt helyre kellene hoznia a kormány súlyos hibáját, amikor a javaslat benyújtása előtt nem hallgatta meg az újságírók véleményét. Vagyis meg kellene ti ívnia a lapasztalt újságírókat és meghallgatnia őket arra vonatkozólag, mi miatt, vannak aggodalmaik. Meg kellene hivHmz évvel ezelőtt kezdődött a nagy tragédia 1934 junius 28: az osztrák-magyar trónörököspár meggyilkolásának 20.-ik évfordulója A világháborúi előidéző szerajevói dráma emlékei — Artslettenben, a világégés hét első áldozatának sírjánál Prága, juiius 27. A szerajevói tragédia nevezetes évfordulóhoz érkezett; húsz éve van annak, hogy Ferenc Fordinándoit, a volt osztrák-magyar monarchia trónörökösét és feleségét — 1914 junius 28-án *— Szarajevóban megölték. Húsz esztendő nem volt elég ahhoz, hogy elhalványodjon e véres nap emléke, mert az eseményeik, amelyek a gyilkos merénylet nyomán következtek, éreztetik hatásukat ma is az egész 'világon. Sokszor felvetődik az a kérdés, vájjon Szerajevó nélküli élmaradt volna-e a világháború vagy sem, de feleletet erre senki sem tud adni. Azt megállapították, hogy a merényletet könnyen el lehetett volna kerülni. A kulisszák mögött éles harc előzte meg Ferenc Ferdinánd boszniai utazását. Már 1913- ban érdeklődtek az illetékes osztrák-magyar hatóságok Szarajevóban, hogy alkalmasnak találják-© az időpontot egy főhereegi látogatásra. A tartományi kormányzótól nem a legmegnyugtatóbb válasz érkezett, de a katonai kormányzóság annál makacsabbul sürgette a látogatást és kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a közbiztonság a legpéMásaÖb lesz. A vitában végül a katonaság győzött, de a polgári hatóságok a sértett önérzet alapjára helyezkedtek és valósággal amerikáznd kezdtek. Csak akkor kaptak észbe, mikor a végzetes napon láttáik, hogy az ucca biztonsága nem a legkifogástalanahh. A feteszmél'és akkor már késő volt. Végzetes események A trónörökös ellen tudvalevőleg két merényletet követtek el. Mikor a főhercegi pár program szerint körkocsikázásra induilt a városban, bombát dobtak autójukra. Ez a merénylet nem sikerült, a felrobbanó bomba csak Merizzi alezredest sebesitette meg. A merénylet után a trónörökös a városházára hajtatott és ott történt az a kínos jelenet Ferenc Ferdinánd és a város polgármester© között, amely valósággal megdöbbentette Szarajevó előkelőségeit. A monarchia szereinesét'len- songu trónörököse nem a legsimább modorú ember volt és mikor a polgármester ellője ment, hogy üdvözölje, valósággal ráförmedt; — így fogadják az ön városában a vendégeket!? A polgármester halálsápadtan hallgatta végig a trónörököst, aki ezután Így szólt; —-No, most már beszélhet. A polgármester erre elmondotta beszédét., amelyre a főherceg röviden válaszolt, azután megtekintette a városházát, ahol körülbelül egy óráig időzött. Felesége ezalatt a szórajevói hölgyek között tartott oercle-t. Mikor a trónörökös-pár távozni készült, Goráé rendőrfőnök arra kért© őket, hogy változtassák meg a programot és legalább addig maradjanak az épületiben, amíg az uocát megtisztítja a rendőrség. Ferenc Ferdinánd azonban kiadta a parancsot az azonnali indulásra, mert meg akarta látogatni a kórházban a sebesült Merizzit. A polgármester nyitotta ki a főhercegek autójának ajtaját. Megalakult a menet. Elől a polgármester autója haladt, utána a kormány- biztosok és harmadiknak következett gróf Har- racth kocsija, amelynek fő ülésén Ferenc Ferdi- mámd és feflesége foglalt helyet, szemben velük Potiorék. HaTrach gróf az autó lépcsőjére állott, két kiterjesztett karjával fogózott, hogy testével védje a főherceget újabb merénylet esetén. A halálos golyók Mikor a volt Ferenc József-ucca és a rakpart sarkára érteik az autók, egy ezatócsíboilt ellőtt, amelynek bejáratát emberfogásságnil nagyobb, pitékből készült pezsgősüveg tartotta, gyors egymásutánban két revolveriövés dördült el. Az első golyó Harrach gróf karja alatt keresztüliütötte az autó oldalát és Hohenberg hercegnő altestébe fúródott. A második a gróf karja fölött röppent keresztül és a trónörökös nyalkát érte. Mindkét golyó fő- ütőeret szakított át. A főhercegnő nyomban elveszítette eszméletét és férje vállára roskadt. A főherceg, aki még néhány pillanatig öntudatáráil volt, átölelte feleségét, de nemsokára ő is összeosuMott. Por tiorek fali eh éren, mozdulatlanul, szinte eszét vesztve meredt a haldoklóra. A merénylő A lövésekre óriási zavar és rémület támadt. A körüláililók rávetették magukat a merénylőre, aki néhány lépésnyi távolságból lőtt és nyugodtan a helyén maradt. Rendőrök, kotonatiezjtek rohantak rá, öklök, botok emelkedtek a levegőibe, miig végre a detektívek nehéz viaskodás untán kiszabadították a tömegből és egy kapu alá vitték. Itt kiderült, hogy a neve Garvrilo Princip. Grahovoból való, nyolcadik osztályos gimnazista. Az autó ezalatt a széles ülésen hátír ahányat! ó két halálos sebesülttel vészesen trombitálva rohant a korák felé. Üdvözlés helyett - abtzolució Ez a kis kastély a folyó túlsó partján van, közvetlen a Ferenc-rendi zárda, szomszédságában. A barátok a kiemelkedő épület, erkélyéről nézték az ünnepséget és a bomba robbanása után elhatározták, hogy a trónörököst és feleségét üdvözölni fogják szerencsés megmenekülésük alkalmából. Mikor az autó befordult a konak kapuján, a zár cl aif önök a kis küldőt tség élén akadálytalanul léphetett be az épületbe. A barátok az udvari hivatalnokok sürgés-forgását és ijedt arcát. arra magyarázták, hogy az izgalmas percek viselték meg ennyire a trónörököspár környezetét. Már a belső termekig hatoltak és éppen azon tűnődtek, hogy miként juthatnak a főhereegi pár elé, mikor az egyik szobából sápadt arccal rohant elő egy udvari tiszt és a szerzeteseik a nyitvahagyott ajtó mögött meglátták a kereveten mozdulatlanul fekvő Hohenberg Zsófiát, mellette a halottra vált arcú, véres trónörököst, aki utolsó pillanatait élte. A gratulálni induló zárdafőnök megrendülve lépett be és könnyes szemmel adta meg a trónörököspárnak az abszoluciót. Éjszakai temetés A trónörököspár hazaszállítása és temetése nagy gyászpompával ment végbe. Metkovic mia a sajtójog szakértőit, s megkérdeni, mi a véleményük a beterjesztett javaslatról. Tanulságos összehasonlítást kaphatna tőlük arról, milyen a sajtószabadság minálunk és a nyugati demokrácia országaiban, továbbá pontos adatokat arról, milyen kellemetlen következményekkel járt a sajtószabadság könyörtelen korlátozása a nemdemokratikus áll rmokban. E®t a szenátusnak meg kellene tennie és ezizel nem tenne egyebet, mint a kötelességét, amit a kormány elmulasztott. Csak azután kellene az alkotmányjogi bizottságnak határoznia és a javaslatot az érdekeltek és a szakértők véleményezése alapján módosítania. íme, mily csábitó alkalom, hogy a régi épületbe uj szellem nyomuljon be és a szenátus megmutassa, hogy nem fölösleges intézmény. A sajtótörvény lesz ennek a próbaköve. A szenátus nem bújhat ki a döntés alul, hogy a újból és újból csak itatóspapiros akar-e lenni, avagy komoly testület, amelynek hivatása korrigálni a képviselőház gyors munkáját és kiküszöbölni annak minden hibáját. Ha újból csődöt mond, ha ismét csak nem tesz eleget az egész nyilvánosság és a független közvélemény apellál ószavának, akkor hogy állíthatja meg azokat az egyre szaporodó hangokat, amelyek a szenátus megszüntetését sürgetik? Csak azzal véde- kezhetik, ha megmutatja súlyát, jogosultságát és jelentőségét. A sajtójavaslat csábitó alkalmi), hogy uj szerepét éppen ennél kezdje." dalmát kikötővárosból egy hadihajó szállította ■a hók test eket Triesztbe. Triesztből szalonkooeó* kem szállították a holttesteket Bécebe, ahol az udvari kápolnában ravatalozták fel őket. A nép itt búcsúzott el a trónörö'köspártói. Pénteken ■este tiz órakor Artetetten várkastélyba szállították a holttesteket, hogy ott helyezzék el őket örök nyugalomra. Ferenc József elkísérte a menetet. A temetésnek éjfélkor kellett volna megtörténnie. Az éjszaka folyamán azonban oly borzalmáé 'zivatar volit, hogy a holttesteket nem merték a dunai kompon, amely Pödhlar és a túlsó part között közlekedett, átezállitani. Ceak hajnali három órakor — még mindig zuhogó esőben — történt meg az át szál látás. A koporsókat A vártemplora alatt levő kriptában helyezték el, ahol a trónörököspár első, holtan született gyermeke is nyugodott. A nyugvóhely Artstetten kastélyában, a vártemplom sirbodi- jában pihen a világháború első két áldozata. A kastély egy harátságoe domb tetején á& Az épületben a megölt trónörököepár legidősebb fia, Max von Hohenberg henceg lakik, feleségé* vei, Walidiburg Woltfeegg Erasébat hercegnővel ée négy gyermekéivel. Közvetlenül a kastély; mellett fekszik a templom, amelyben & eirbolt van. A templom gótikus építmény, az ablakok művésziesen festett üvegből vannak, a templom belsejében komor félhomály uralkodik. A tó- ablaknál van az oltár, mellette térdeplők. A mauzóleum hátterében nagy márvány* lapon nyugszik a kát katakombaatflusu már* ványszarkofág. Fölöttük egy benyílóban látható a holtan született gyermek kicsiny koporsója* Alatta két repülő angyal domborműivé, az angyalok koszorút tartanak kezükben. A kopor* sókon látható a név, továbbá a főherceg fele* se gének születési dátuma és a két halott ©Uia* lá.lo zásának napja.. A márványtalapzaton a kő* vetkező felirat olvasható: „A háziasság kötelékében, a halálban egye- sülten.“ A szarkofág mellett friss virággal telt váza á>b Máriacelli zarándokok hozták a.z elmúlt napokban. Mint minden évben, úgy ebben az évben is a legközelebb eső vasárnapon, ez évben junius 24-én ünnepelte meg a család a kettős halál évfordulóját. Miksa hercegen kívül fivére, Ernst von Hohen- Iberg és nővére, Nostitz grófné jelentek meg az iartetettem kastélyban. Rajtuk kívül az osztrák (Rieichsibund és számos volt udvari tisztviselő vett részt, az emlékünnepen, A világtörténelem nagyot haladt az elmúlt húsz esztendő óta. A nagy fordulatot, amely azóta bekövetkezett, az artetettem kriptában ■nyugvók halála vezette be. A történelem forduló kereke átgázolt testükön és utánuk — a világháborúban — milliók testén. Tanoncmunka-kiállítás Komáromban Komárom, junius 27. A komáromi tanonciskolák felügyelőblzottsága a járási ipairtársulattal egyetemben kiállítást rendezett a tanonciskolák tanulóinak szakrajzaiiból és műhelymunkáiból. Az eleim fiúiskolában rendezett kiállítást Koczor Gyula volt nemzetgyűlési képviselő, ipar társulati elnök lendületes beszéddel nyitotta meg. Kifejtette, hogy nincsen igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a kisipar nem versenyképes és túlélte önmagát, éppen az ellenkezőjét, bizonyltja a moBt megnyílt kiállítás, örömének adott kifejezést, amiért az iparosifiatalság modern szellemben dolgozik, tanul és készen áll arra a küzdelemre, melyet az élet igényel. Koczor Gyula ezután üdvözölte az iparhatóság nevében megjelent dr. Risztlcs főtanácsost, ée a kiállítást megnyitotta. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Telkes Mihály, a tanonciskola igazgatója mondott köszönetét Koczor Gyulának és a<z iparhatóságnak úgy megjelenésükért, mint azért a támogatásért, melyben a kiállítás ügyét részesítették. A kláWitás juiius íMg tart. 4
