Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-17 / 137. (3468.) szám
<PJ3AOAli V tAta£AR-JHLÍRLA0 HIVATALNOKNÉ Elbeszélés Kedves Bála. most az egyszer, higgye el, igáéin nagyon szeretném, ha a maga pedantériája a legteljesebb mértékben megvolna. bennem-, hogy felsorolhassam magának azt a. snllMÓ okot, ami miatt itt hagyom ma-gát- örökre és visszavonhatatlanul, kedves Béla. Csak az a baj, hogy nem követtem a maga módszerét és nem tartottam a mellényem bal felső zsebében egy kis noteszt, mint maga-, hogy abba sorra bevezessem a kifogásaimat, ahogy maga szokta a-z ellenem felmerüld óriási ós elviselhetetlen kifogásait bejegyezni a feke- tékönyvbe. Hát, így, kedves, jó Béla, meg ke®, elégedni, ha- az én „szerteJer “ és „szeles és kapkodó" módomon csak éppen annyit vágok a maga- rendszerezett fejéhez, ami véletlenül írás köziben 'eszembe jut. Először is, ne képzelje, hogy én olyan rendetlen vagyok, amilyennek maga képzel, kedves Béla. Azért, mert- abba az evőeszköz tartóba. abba a- drótból készült olcsó és silány ét- szer kosárba néha- megesik, hogy a kanál a vil- lareheszibe kerül és a ,kés éppen hogy mellé pottyan a kosárnak. De azért nem esik a tenger fenekére, kérem, és maga- ugyanazzal a késsel holnap is megebédelhetne, már tudniillik, ha cn hajlandó volnék inégegyszer Mterittefeni az asztalt magának, amire nem vagyok hajlandó, mért az ebédlőasztal nem arra. való, hogy az ellenőr jöjjön és szigorú szemmel megvizsgálja, hogy minden milliméter pontossággal ott van-e, ahová az ö bes-záradt hivatafook-ikoípo- ■nyája azt megkívánja. Az ebédlőasztal annyiban különbözik az Íróasztaltól, hogy azon enni szoktak, holott a maga Íróasztalán abszolúte nem szoktak Írni. azon csak rendet szoktak tartani s maga nem is fog soha cselédet kapni, kedves Béla, mert azt ne várja, hogy egy cseléd a maga negyven ceruzáját hosszúság és minőség szerinti sorrendben leltározva tartsa. Az csak az én életemet keserítette meg, fegyen szives tudomásul venni. Különben is az a véleményem. hogy egészen fölösleges annyi ceruzát ,megtakarítani" a hivataliban, csak azért, hogy a feleségét megalázza vele, már tudniillik a rendtartással. De térjünk az ebédlőasztalra, ment erre maga azt mondhatja, hogy „hagyjam bókén a maga Íróasztalát", Én nagyon szívesen bókén hagyom és pedig örökre, ismételten mondom magának. Hogy én olyan állat voltam, hogy három éven és négy hónapon keresztül szakadatlanul ezen a-z úgynevezett íróasztalon keserítettem meg az életemet... Uramisten, ez az Íróasztal. Ez a maga arcképe. Magának sohase kel! lefestetni magát: ott az íróasztala. Pont úgy kipoviturozva. mint az egész ember. Mintha „skatulyából húzták volna ki". Egész életemben a maga nyilas harisnyáit fogom stoppolni? Erre születtem?... Jól nézek ki... Hogy maga a hivataliba úgy mehessen, ahogy a többi kollégája. Magúik nem emberek, kedves Béla. maguk iábon járó „Szolgálati Szabályzat". Maga nem engedheti meg magának, hogy ember legyen: maga hivatalnok. Mit adja nekem az urat. ha haza jön. Úgy tesz. mintha- a saját fejétől jönne rá, hogy milyen fontos' a rend. Még megvallom, először imponált is nekem. hogy valaki férfi létére ilyen pedáns. Az én apám. ha. hazajön, a kalapját az egyik ágyra hajit ja. a botját a másik sarokba veti, a felöltőjét csak úgy leereszti a földre e mi gyerekek boldogan futunk, hogy nagy kacagva ösz- szeszedjük és megcsókoljuk érte, hogy ilyen aranyos. Maga soha a gyerekeinek ilyen örömet nem fog szerezni, mert megverte az Isten azt a csöppséget, aki eltéveszti az ajtót és a ■maga lakásába születik bele. Tudja, kedves Béla. én nagyon boldog gyermekkort éltem át, de a maga gyereke, az aztán igazán neon szeretnék lenni. Hiszen maga a gyerekétől elvárja, hogy a szőnyegnek pont a közepébe ... No, nem irom le, mert nem akarom, hogy olvasatiamul félredobja a levelemet... Pedig azzal is tisztában vagyok, hogy maga a hivataliban órákig magolja azokat a disznó vicceket, amiknek mindig elrontja a poénjét. De hiába, az hozzátartozik egy -hivatalnok stílusához, hogy jól fel legyen szerelve malacságok/kal, elleniben a regényekre úgy vigyáz, mint egy nyugalmazott tanfelügyelő és elkobozza, ha. véletlenül egy jó könyvet kap a felesége. Már nem is tudom, hogy hol hagytam cl, mert, az ember, ha csak elképzeli a maga -meredt arcát, ahogy olvassa, amit Írok, már úgy tódul fel a, mondanivaló; hogy szétveti a papirost. Mondja, kérem, hát, ember maga? ... 'Oudija maga., mi az a felelősség? ... Mi v-olt, az, amikor az én apámnak majd széthasadi a feje a gondtól, hogy hogy teremtse elő azt a nyomorult kis pénzt, amire mégis csak szükség van... Maga úgy ól, mint a melegágyban a palánta. Magának megvan a íikeza Akár siet, akár késük, mindig ugyanaz. Ha beteg, akkor ifi kapja a- fizetést, ha egészségéé-, akkor se kéül megerőltetni magát. Jól megy az üzlet, abból magának nincs haszna, rosszul megy, abból nincs kára... Nem érdemes sietni, nem szalad elkésni. No, ezt nem... Ha már egyszer bent van a hivatalában, akkor moshatja a körmeit óráikig, de elkésni nem szabad. Ezt az ■egyet ellenőrzik. Maga, kérem, maga, én megmondom, micsoda maga. Költőgép. Maga arra van rendeltetve, hogy azt a bizonyos összeget, a-mőt magának minden elsején kiadnak, e-lköílitse. No jó, tudom én azt, hogy azt könnyű elkölteni; de ez a vicc, hogy úgy kell berendezni ezt a maguk nyomorult életét, hogy igen nehéz legyen elkölteni. Kérem, abból a pénzből nagyon jól, egészségesen meg lehetne élni, amit maga kap. Igen, de maguk valósággal művészettel találják ki, hogy milyen legyen az életűik, hogy v.a- l-amik-ép ki ne lehessen jönni abból a fizetésből ... Érti, mi ez? ... Hát, Istenem, ha háromszáznegyven korona a havi fizetés, akikor tessék két kis szobába menni lakná. De nem, ez rém lehet, maguk akkor is négy szobában akarnak ’Skná, mert- ez kötelező... És kér-eni, lessék enni köménymagos levest és krumplit. De nem, ezt nem szeretik. És a feleséget .rákényszerítik, hogy pukkadjon meg és hasadjon meg, de elő kell teremtenie mindent. Elsősorban a. vásárlást, aztán a lakást, ami látszik, mindent. Nem mondom, a. hasán, azon osztón ■kénytelen spórolni ... Nézze csák, kedves Béta, én nem tudom, miért van ilyen eok hivatalnokra szükség, én ■ezen nem is töröm a fejemet, ez jóval felette Nézd, hogy játszanak a gyermekek. j Egyikük azt indítványozza, hogy játszanak! „sötét bujócskát". Az ötletet üdvrivalgással j fogadják. Maga a bujócska is csábitó gondo- j lat. Hát még a sötét bujócska. Az olyan hal- j mozott, fűszeres en-izga tó élvezetet jelent, mint az ópiumos cigaretta, vagy a tejszinha-! ■bős eper. El lehet bújni akárthová, a nagy lakásnak mind az öt szobájába, asztalok alá, ágyak dunyhái közé, függönyök mögé, fiókokba, fogasok mellé, felöltőkbe, esőköpenyekbe burkolózva, állva, négykézláb, tvagy hasmán 1, esetleg a fürdőkádba is s ott vigyo- rogva-rémülten várni a fogót, aki mosolyogva- borzongva halad előre a szobákon, rendkívüli kalandokra fölajzva, kandi szemmel és káp- rázó füllel, torkában édes viszketéssel, melyből kacaj, pogány röhögés támadhat, de kétségbeesett sírás is. Ez az előlegezett öröm fölragyog a szemekben. Jaj de pompás, jaj de gyönyörű. Képzeletben már mindnyájan játszanak, ide-oda osonnak, mint hősei, ármánykodói egy vállalt szerepnek, anely anegkettőzi életüket. De kicsoda hunyjon? Valakinek véletlenül eszébe jut ez is. Egy kisfiú kézen fog egy négyéves kislányt, aki a leggyámoltalanabb s a legbu- tább közöttük, önkényesen kinevezi bunyónak, szobáról-szobára vezeti, mindig biztosabb helyre, ahonnan nem kukucskálhat, nem leselkedhet, semmit se neszelhet meg a hadikészülődésből s végül a konyha sarkába állítja, arccal a falnak, hogy maradjon itt nyugodtan. De a konyhában imindaketten észre- vesznek egy hathetes fehér kiskutyát. Éppen eteti a cseléd. A kiskutya bunfordi fejét belemártogatja a tálba, tejtől csorog a szőre, ügyetlenül lefetyel és prüszköl. Odakiiporod- nak melléje. A kisfiú emelgeti, húzogatja a farkát, a kisleány karjába fogja és dajkál- galja. így mulatoznak vele vagy félóra hosszat. Mit. 'müveinek a többiek? Azok ott benn, már szétszéledtek a lakásban. Az egyik ci~ pőstül-ruháetul az ágyba feküdt, a másik a zongora alatt kuporog s titokzatos sárgaréz- láb tóját nyomogatja, a harmadik fölmászott a könyv tár létrára, ezek itt kuncogva emelge-, látom, hogy minél több hivatalnok var egy hivatalban, annál kevesebb munka jut egyre. Az én apám vállalkozó. Ha ő a költségvetésben kiszámítja, hogy negyven napszámosra van szükség, akkor ő felvesz huszonnégyet. De maguknál egy hivatalban, ha nyolc u.rra van szükség, ott beállítanak negyvenet-. Most aztán az a művészet, hogy maguk ott negyvenen úgy töltsék el az időt, hogy mindnyájan nélkülözhetetlennek lássanak... Nem igaz? ... Ez pedig máskép nem lehet, csak agy, hogy minden főnök székirozza az alatta levőiket... Maguk aztán hazajönnek s megölik a feleségüket, mert rajtuk töltik ki a dühüket, hogy miért nem ilyen pedáns?... Nézze, kedves Béla, én először azt hittem., csak maga ilyen tökéletes ... Akikor nyílt fel a szemem, amikor kéthónapos házas korunkban elvitt néhány kollégájához és mindenütt úgy intézte, hogy a háziasszonnyal kinyittatta a- ruhásszekrényt s nekem megmutattatta, hogy egy hiva- taJnoiknénak milyen rendben tud lenni a fehérneműje. Kérem, elismerem: úgy állottak a törülközők és zsebkendők és lepedőik és -egyszóval minden, mintha katonák volnának, glédá- bar.... Á, mondtam, hiszen ez a hivatalnoki sors... K edves Bé la, kár volt- magának egy szabadságban született és felnőtt fiatal lányit 'elvenni. vett volna el egy magáihoz valló vén nőt, akinek egy gondja van, az. hogy mániákusan rendezze a ceruzákat. Sok mindent tudnék még magának mondani, de már unom ezt az irkái ást. Istenem, azok a vizitek. Azok a megfagyott gyermekek. Brr. Azok a hivatali életek ... Az a szegénység, kérem. amit olyan jól tudnak ölre j térni a külsőségek alá. Azok a pletykák. Ahogy minden kollégának minden lépését nyilvántartják és ha valaki nem olyan gépember, mint elő van írva a Szolgálatiban, az már megvetendő ember és azzal érintkezni tilos, ha még olyan kedvesek tik-öle igetik egymást, amazok énekelnék, mert valaki fésűt talált, selyem papirost és most fésűvel muzsikál nekik. A bunyók és buják kölcsönösen megfeledkeztek egymásról. Tervüket, melyet oly ív iharos lelkesedéssel köszöntöttek, nem vitték végbe. A gyermekek — megfigyelted-e? — sohase valósítják meg tervüket. Csak belekezdenek, aztán nyomban egyebet gondolnak és szeszélyüket követik. Szervezkedésük nem mintaszerű. Egy általános mozgósítást például a felnőttek sokkal több következetességgel hajtanak végre. Nem szeretném, ha túlságosan lenéznéd a gyermekeket s arra nógatnád szegényeket, hogy fejezzék is be játékukat, vagy holmi szigorú játékmestert küldettél hozzájuk, aki megszervezi mulatságukat és órarend szerint módszeresen foglalkoztatja őket. Én legalább bámulom az ő következetlenségüket. Ezt tartom egyedül méltónak az emberihez, még hozzánk, felnőttekhez is. Csak azért olyan üdék a gyermekek, mert következetlenek. Csak azért boldogok. Csak azért nem fáradnak el tiz-tizenkét órai hancúrozás után. Voltaképp mindig elfelejtik, amit akarnak és mindig a pillanat ihletének engedelmeskednek. Ebben a tekintetben pedig a művészekhez hasonlítanak, a jó és nagy művészekhez, az alkotó Írókhoz, akik valami homályom vágytól ösztökélve leülnek íróasztalukhoz azzal, hogy majd drámát Írnak Nagy Károlyról, de amint babrálnak a tollal, parancs és lehetőség, szándék és élet között eltévelyednek a papír végtelen síkján s talán csak tegnapi élményüket írják meg, melyet az riccáu látlak, vagy azt a szivszorongást, melyet valaha, kiskorukban éreztek, amikor szüleik magukra hagyták őket, mert. a szavak őket is mell ék ösvényekre csalogatták és megkezdett munkájuk egy igénytelennek látszó mellékmondatában lelték meg a helyes irányítási, az örömet és az igazságot. Hidd el, a legnagyobb művészet is csak efféle sötét bujócska^ Ami pedig ezen túl van, az kötelesség, az föladat, az szorgalom és egy haji lófát sem őr. van a-z én szellemi képességeimnek". De azt EMBER ÉS VILÁG írja; Kosztolányi Dezső Sötét bujócska és bájosaik is. Itt a b eamter-raere vségre van szükség, nem szívre és jóságra. Én tehát búcsút mondok magának és kivárnom, hogy találja meg a maga- igazi párját, aki mindent úgy fog végezni, hogy magának ne kelljen megölnie magát, hogy a konyha/- könyvet, ha hetenként les árja és a rubrikákat kitölti, hogy ezen a héten mennyi ment lisztre, zsírra és krumplira-, akikor ne kelljen magyarázatot kérni, hogy miért- van ezen a héten, any- nyi eltérés a rovatai közt? ... Bevallom magának, kedves Béla, hogy azért volt a múlt héten három pengő ára krumpli, mert hiába törtem a fejem, elfelejtettem, mire adtam ki a pénzt, hát beírtam mindennap, hogy krumpli... 40 .. „ krumpli 50... És a tejes edényt se fogja nekem többet ki- csorgatni, hogy az üveg oldalára -tapadt tej- csöppek ifi mind lefolyjanak. Nem, kedves Béla, engem nem pzekiroz többet, alássz algája... 4» A fehéredő hajú asszony megbatottan és könnyes szemmel olvasta végig a levelét, amit egy lánykori doboznak a fenékén talált. Annakidején azért dugta oda. mert ezt a dobozt az ura már átvizsgálta és természetesen élintézettnek tekintette. De hogy ifi történt az, hogy ő elment hazulról haza és hazulról mégis hazajött-, mielőtt, az ura megérkezett volna a hivatalból. Az úgy történt, hogy az édesapja otthon volt, mikor megszökött és hazament. — Szervusz jányom, — kiállított rá az apja vidáman és odatartotta az arcát, hogy ő megcsókolhassa. — Édesapám, — mondta- ő, — azérí. jöttem haza,, mert én többet az uramhoz nem megyek vissza. Most is látta az apja elborult arcát s kék szemeit, ahogy döbbenten világított rá, —- Miért? Megvert? —« Ha megvert volna... De mindennap ver és kínoz és megöli az életemet. 5 -zokogva és kétségbeesetten elmondta ezeket a kifogásokat, amiket itt leírt. Az apja végighallgatta & azt mondta: — Jól van fiam, ha nem bírod, nem 'borod. Itthon mindig helyed van... Csak arra figyek mezt-etlek, hogy a világnak vége. 6 azonnal megérezte, hogy az apjának mélységes gondja van. Dermedtem ült hátra-s várta, mit mond. —- Nem megy ... Csődöt mond az egész világ ... Több épitkezé* nincs... Öreg is vagyok, . a fiatalokkal nem tud-ok versenyezni... Hát ha megdöglürik itt éber, akkor dögöljünk együtt. 0 hallgatott. Lesütötte » esőmét és konokul hallgatott. Az apja- sokáig rém erőit. Akkor ilyeneket mondott: — Itthon van még öt gyerek. Mind iskolás. Éppen most akartam szólana, hogy az urad próbáljon valamit csinálni, hogy valami tandíjkedvezményt ... Különben, bánom is én,.. Már eleget tanulttak .., Egyszóval én tovább nem bírom ... Nem is beszélt tovább, hanem hozzáfogott olvasni egy detéktivregényt. ö pedig megsemmisülve ült. Bejött az édesanyja-, aki már akkor is egészen megtört, asz- szo-ny volt. Cseléd nélkül dolgozott a konyhában. Főzött volna, ha lett volna- mit,.. Szegény, úgy járt-kelt, mint a vérteden kisértetek. Mosolygott és mártír mosollyal takargatta a szegénységet, ami hirteiter. úgy rácsapott a családira. — Borzasztó, milyen drága- a krumpli is. —- mondta. — Már nem lehet megfizetni semmit ... — Az egyetemen úgy felemelték a tandíjat, hogy azt az Isten se győzi. Nem tudná- a-z urad bevinni ezt a Ferit a számvevőséghez? — mondta az a-pja. ő hallgatott, csak hallgatott. — Onnan bizony mellékesen elvégezhetné az egyetemet is, és a-z előmienetedénéi javára, lenne, — mondta félve a-z anyja.. Többet nem is mondtak neki semmit. Még most is elvörösödött az arca. ahogy ifjú asszonykor! hevességét, a levelet nézte... Akkor tanulta meg. mi is az a fiz . •. Hirtelen összeha-rapta a fogát, és felállott. Elfutott. Félt, hogy két óra. az ura -esetleg hamarább ér haza. és megleli a lóvéiét... Most pedig könnyes szemmel kettéhaeitotta a régi levelet, aztán apró. igen apró darabokra tépte... Akkor még csak elrejtette. Most., húsz év után... és mily húsz év után ... a, Háború is lezajlott... és minden; az egész élei— Vólt egy fia és egy lánya már... A fiú végzett s állás nélkül... A lánya gépirónő a. hivatalban ... Milyen boldogság, hogy legalább ö ... állásban van ... Elővette a háztartási könyvecskét és beírta a mai piaci vásárlásokat. Tizennégy fillért nem tudott összehozni. Hamar beírta: „Krumpli 14 fillér. • % Irta: Móricz Zsigmond »
