Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-23 / 116. (3447.) szám

XIII. évf. 116. (3447) szám • SS68*CS«£ • 1934 május 23 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja A szociális nyugdíj kit oldala ELLENTÉTEK BORIS ÉS A Berendezkedik a bolgár diktatúra Az ország közigazgatását átszervezik - Részben kinevezett szobranie - Vége a párfuraiomnak - Róma, Paris és Berlin sajtója rokcnszenwei fogadja a bolgár államcsínyt Szófia, május 22. Pünkösdi számunkban részlete­sen beszámoltunk arról, hogy Bulgáriában a hadse­reg átvette a kormányzást és Boris király puccs­szerűen olyan kormányt nevezett ki, amelynek leg­jelentősebb tagjai a tábornoki karból kerülnek ki. A váratlan kormányalakítás, mint irtuk, sokban emlékeztet a jugoszláviai államcsínyre. A hatalmat a király és a hadsereg vette át és diktatórikus Hton fogja gyakorolni. Az uj kormány első teendője az volt, hogy a pártokat és a parlamentet feloszlatta, az országban uj centrális közigazgatási rendszert való­sítson meg és véget vessen a községek helyi auto­nómiáinak, amelyek eddig nagy mértékben szavar­ták a bolgár állam egységes rendjét. Az uj parla­mentet nem választják általános titkos választójog­gal, hanem annak lényegesen lecsökkenteti számú tagjait kinevezik, csak egy kis részt dezigráínak a különböző rendek és intézmények. Bulgária ugyanis ugyanolyan rendi és autoritativ á lammá alakult át, mint Ausztria, de a kormányzás rendsze­rébe-' átvette a jugoszláv példát, amennyiben a ki­rály válik a helyzet legfőbb urává. Az országból érkezett jelentések szerint min­denütt rend és nyugalom ura!kr " Az elmű t hét péntekéről szombatra virradó éjjel, amikor a kato­natisztek klikkje magához ragadta az uralmi, Geor- gev, az uj miniszterlnök, tizenegy órára kivételes állapotot hirdetett, deamikor a kormány zökkenő nélkül átvette az uralmat, szombaton délben meg­szüntették az ostromállapotot. üdvüzli a változást, kivéve a Zname és Makedonie demokrata lapok, amelyek még nem nyilatkoztak. A „kapitányliga“ akciója Todorov pénzügyminiszter újságíróknak kijelen­tette, hogy a hadsereg egy Ízben, 1923-ban, már magához ragadta az uralmat, de akkoriban a vál­tozás nem volt tartós. 3Iost hat hónapig készítették elő a puccsot Négy nappal az uj kormány kineve­zése előtt a kormány már készen állott és működött anélkül, bogy a kívülállók tudtak volna létezéséről, Todorov közölte, hogy Valke tábornokot, a király bizalmasát visszahívják Rómából, ahol követ volt. A katonai államcsíny végrehajtásában nagy szere­pe volt az úgynevezett kapitányligának, a fiatalabb aktiv tisztek Philippopolben székelő szervezetének. A kormányprogram A kormány vasárnap manifesztimuot intézett a néphez és vázolja politikájának irányát. Kijelenti, hogy az országból elakarja tüntetni az osztályellen­téteket s ezt úgy éri el, ha a pártokat feloszlatja. Bulgáriában a jövőben egyetlen egységes nagy párt fog csak létezni. Az eddigi pártokon nyugvó kor­mányrendszert teljesen átépítik. A cél az, hogy fe­gyelmezetté tegyék az országot, megteremtsék a sta­bil községi közigazgatást, helyreállítsák az állam autoritását. A jövőben a községek és városok pol­gármesterit a kormány nevezi ki. Boris király a diktatúra foglya A pártlapok nem jelenne*« mm Georgev katonai kormánya közigazgatásilag már­is teljesen átalakította Bulgáriát. Az országot hét tartományra osztották. A tartományok kormányzóit tegnak kinevezték. A kinevezett kormányzók között van Touzsek Jenő, egy Bulgáriában élő cseh is. A nemzeti bank, a mezőgazdasági bank és a szakszer­vezeti bank kormányzóit elbocsátották és kormány­exponenseket neveztek ki a bankok élére. A kor­mány egymásután elbocsájtja azokat a hivatalnoko­kat, akiket a múltban a pártok nyomtak be megfe­lelő kvalifikáció nélkül a hivatalokba. A diplomá­ciai szolgálatban nagyarányú változások várhatók. Batollov párisi bolgár követet visszahívták és való­színűleg külügyminiszterré nevezik ki. A szobranje helyébe száz tagú testület kerül, amelynek 75 tagját kinevezik 25 tagját pedig az egyes szerveze­tek választják. A liberális, a radikális és a szociáldemokrata lapok ma nem jelentek meg. A többi lap örömm< London, május 22. A Daily Express szó­fiai tudósitójának jelentésié alapján közli, hogy Georgiev tábornok miniszterelnök még szom­baton fölkereste Boris királyt s ezeket a sza­vakat intézte hozzá: — Felség, az ország és a nemzet nevében kérem, támogasson bennünket és mondjon le a koronáról, A király nem adott határozott választ, ezért a király most tulajdonképpen a kormány fog­lya. Ezt a hirt valamennyi londoni lap szófiai tudósítója megerősíti és azt is, hogy a király szombat óta nem hagyta el palotáját. A kormány egyébként a macedón lázadók ellen megindította, a harcot. A bolgár csend őrség hatalmas titkos fegyvertárakat leple­zett le. A Daily Herald tudósítója fölkereste a bol­gár miniszterelnököt és kérdést intézett hoz­zá, hogy a kormánynak mi a szándéka a ki­rállyal. A jelenlevő sajtófőnök azonban köz­bevágott, mielőtt a miniszterelnök válaszolha­tott volna: — Ez kényes kérdés, ajánlom, hogy ilyet ne kérdezzen. A miniszterelnők ezek után természetesen eltekintett a válaszadástól. A Daily Herald szerint a katonai diktatúrával szemben máris ellenmozgalom észlelhető, amelynek ig$n sok hive van katonai körökben is. Az ellenakció a macedón szervezeteket akarja megnyerni. Tegnap már oly hírek terjedtek el. hogy az eUenakcó élére a jobboldali Stanév állana, akit yéreskezünek neveznek ismert 1923 év­beli cselekményei miatt. Az á*a!aki*ot! ms-m Szófia, május 22. A lapok közlése szerint a tábor­noki kormány a feloszlatott parlament helyett egye­lőre rendeletekkel fogja intézni a.z állam ügyeit, ké­sőbb száztagú korporációs törvényhozó testületet hívnak életre, amely hivatások és rendek szerint alakul meg. Az uj törvényhozásban jelentős szerep jut a gazdasági szervezeteknek. Georgiev miniszter- elnök külföldi újságírók előtt kijelentette, h'gy tu­datában van annak, hogy az alkotmányt megszegte, de ezt az állam és a nép érdekébe kellett megten­nie. Politikai körökben úgy tudják, hogy a macedón forradalmi szervezeteket erélyes kézzel kiirtják, ami azt jelentené, hogy Bulgária Jugoszlávia felé barát­ságos politikát kíván folytatni. Vlkov tábornok, ró­mai bolgár követ lemondott s újságírók előtt kije­lentette, hogy egyelőre nem szándékozik hazájába visszatérna. A bolgár rendszerváltozást egyébként a római,, berlini és párisi sajtó igen nagy része rokotiézevvel fogadta. Prága, május 22. Elismerésre méltó szociális szempont indo­kolja azt a törvénytervezetet, amelyet most nyújtottak be a parlamentben s amelynek célja nyilvánvalóan az, hogy az amerikaniz­musnak ebben a korszakában idő előtt állás és kereset nélkül maradt nemzedék, amely ugyan még munkabírásának teljében van, de részben az intellektuális túltermelés, részben pedig a racionalizálás folytán kiszorul a ter­melésből, ne pauperizálódjék el, megkapja azt a Létalapot, amely meg tudja tartani a polgári nívón. A törvénytervezet szerint min­den olyan alkalmazott, aki betöltötte ötven- hatodik életévét és százhúsz befizetett, vagyis biztosított hónappal rendelkezik és legalább egy éve munkanélkül van — anél­kül, hogy bizonyítania kellene munkaképte­lenségét — igényt tarthat az őt törvény sze­rint megillető nyugdíjra. Az alapgondolat, is­mételjük, helyes felismerésből született, egy­oldaliról az állam szolgálatot tesz vele önma­gának, mert a polgárosodás eredményeit kon­zerválni tudja, gátat vet a politikai szélsősé­gek fejlődésének és uj lehetőségeket nyit meg ezáltal az ifjúság érvényesülése számára is, másoldalról pedig a mai időkben talán legveszélyeztetettebb korosztályt menti fel az életküzdelem megpróbáltatásai alól, aminek erkölcsi hatása is szinte megmérhetetlen. El­lenben — s itt vesz váratlan és tegyük hozzá, speciális fordulatot a szép célzattal indokolt szociális akció — ellenben teljesen egyolda­lúan a történelmi országok viszonyait vették alapul a novella kidolgozásánál, ezúttal ismét fiigyeimen kívül hagyták azt a mélyreható kü­lönbséget, ami a történelmi országrészek és Szlovenszkó és Ruszinszkó közölt sorsszerűén fennáll. Ami szociális jótétemény a történelmi országokban, az Szlovenszkón és Ruszinszkón nyolcvan százalékban ködös délibáb marad csupán. Ami a prágai munkanélküli alkalma­zottat megmenti a pusztulástól, az a pozsonyi vagy ungvári alkalmazott részére elérhetetlen álomvilág. A tiz befizetett év ugyanis lehet reális feltétel a történelmi országokban, ahol 1910 óta van szociális biztosítás, tehát kerek huszonnégy éve, teljesen irreális azonban Szlovenszkón és Ruszinszkón, ahol mindössze tizenkét éve, tehát 1922 január 1-től van szo­ciális biztosítás. Ami a gyakorlatban azt je­lenti, hogy a huszonnégy év alatt az alkalma­zottaknak az a generációja, amelynek javára a segélyezésnek ezt a módját a kormány meg­csinálta, belenőtt a szociális biztosítás intéz­ményébe, alkalma volt felismerni a biztosítás jelentőségét és ami a fő, ideje volt megsze­rezni a szükséges tiz esztendőt. Ellenben Szlovenszkón 1922-ben lépett életbe csupán a szociális biztosítás, itt fele annyi idő állott rendelkezésére az alkalmazottnak, hogy a szükséges tízesztendős biztosítási alapot meg­szerezze és méltányos lett volna ennek meg­felelően a nyugdíjaztatáshoz szükséges száz- huszhónapos alapot csökkenteni. Hiszen nem kellett volna messze menni, csak fel kellett volna lapozni a prágai és a pozsonyi nyugdíj­intézet könyveit, mondjuk az 1922. év végén, tehát ©gy olyan esztendőben, amikor már Szlovenszkó is bekapcsolódott a szociális biz­tosításba — és egyszeribe nyilvánvalóvá vált volna, hogy a kiindulási alapon súlyos egye­netlenségek vannak. S ilyen hepe-hupás alapra nem lehet egészséges épületet emelni. Az 1922. év végén, tehát az első évben a po­zsonyi nyugdíjintézet mindössze tízezer tagot számlált, mig ma 33-000 tagja van. A helyzet ennek megfelelően az, hogy Szlotvenszkón és Ruszinszkóban éppen az a korosztály esik el a szociális segélyezéstől, amelynek a legna­gyobb szüksége volna rá. S amit a tervezet elkészítői igen éles szemmel meg is láttak, csak éppen látókörük nem terjedt túl a törté­nelmi országrészek határain. A szociális 'ér­zés integritásán e határokon túl súlyos sére­lem esett s ezt reparálni kell. Még formai szempontból se lehet visszaverni ezeket a méltányos követeléseket, mert hiszen van már rá eset, hogy éppen szociális kérdésben tekintetbe vette a kormányzat a különbséget, ami Szlovenszkó és a történelmi országrészek között van. Az 1929-es 26. számú törvénycikk, amely a hadipótlékok megállapítására vonat­kozóan rendelkezik, Í76-ik paragrafusában enyhébb feltételeket állapit meg Szlovenszkó és Ruszinszkó számára, mint aminők a törté­nelmi országrészekre vonatkozóan érvény­ben voltak, mert az abból az elgondolásból indult ki, hogy a háborús szolgálat utáni ál­lami segélyre vonatkozóan az osztrák tör­vénykönyv előnyösebben .rendelkezett, mint a magyar. Precedens tehát már van a kétféle elbánásra, ami valójában nem kétféle elbá­nást, hanem éppen ellenkezőleg az alapok kiegyenlítését jelenti. Méltányos volna tehát, ha mindazok, akik­nek Szlovenszkó és Ruszinszkó sorsa szivén fekszik, felemelnék szavukat az ellen, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói alkalmazott is olyan elbánásban részesüljön az uj nyugdíj­törvény alkalmazásánál, mint a nála sokkal előnyösebb, százalékokban kifejezve száz szá­zalékkal előnyösebb helyzetben lévő törté­nelmi országrészbeli alkalmazott.

Next

/
Thumbnails
Contents