Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-08 / 81. (3412.) szám

1934 április 8, vasárnap. ^RKGSlMAG^ARHlTfLSP 11 fpjfym iéáuáektdá A köztársaság déli részén esőssé vált az idő. 1— Időprognózis: Vátlozékony, helyenként csapa­dékkal, mérsékelt meleg, éjjel néhol fagy. — Meghalt Einem német vezérezredes, a világ­háború egyik híres hadvezére. Mühlheimből jelen­tik: Von Einem vezérezredes ma 81 éves korában meghalt. Az elhunyt tábornok fényes kariért fu­tott be a német hadseregben. 1908-ban porosz had­ügyminiszter is volt., A kínai expedíció vezetésé­vel de őt bizt-ák meg. A világháború, első napjaiban az Einem vezérezredes parancsnoksága alatt álló III. német hadsereg foglalta el Liittich és Namur belga erődöket. Az elhunyt hadvezér különben a német császári hadsereg legkisebb termetű tábor­noka volt. — Felgyújtotta saját házát, hogy a biztosí­tás révén pénzhez jusson: három szomszédház is leégett. Lévai tudósítónk jelenti: Horlhi köz­ségben Lomjánszky István gazdálkodó padlá­sán szerdán a déli órákban tűz támadt. A zsup- fedeles házak között a vész gyorsan továbbter­jedt s csakhamar négy lakóépület és a mellék- helyiségek. gazdasági épületek hamvadtak el. A tűz oltása közben Pomothy Mária megsérült. A kár 24 ezer korona, amiből biztosítással csak egyrész térülhet meg, mert csak két épület volt biztosítva. Pénteken váratlan fordulat tör­tént a tűz ügyében. Ugyanis a csendőröknek Lomjánszky István fia bevallotta, hogy édes­apja utasítására a padkáson cigarettázott, hogy a véletlenség látszatával szándékosan idézzen elő tüzet, hogy a biztosítás révén pénzhez jus­sanak. Lomjánszky Istvánt a csend őrség e val­lomás után letartóztatta és a lévai járásbíróság fogházába kísérte. — Megalakítják az önálló magyar szociál­demokrata pártot Riisziiiszkóban ? Ruszin- szkói szerkesztőségünk jelenti: A szociálde­mokrata párt ruszinszkói kerületéiben lévő magyar párttagok már régibb idő óta elége­detlenek a pártközponttal. Kívánságaikat egy Ízben memorandumba is foglalták, de ered­ménytelenül. Az elégedetlenek most azon dolgoznak, hogy külön magyar pártba tömö­rülnek és felvétetik magukat .a II. internaoio­— Hatan egy ellen. N'a.gymihályról jelentik tele­fonon: Tegnap délután Legenyemihály közelében Csengő vasútállomás mellett a járókelők az utszéli árok vizében megfagyva találták Megela Péter kocsist, uradalmi alkalmazottat A csendőrség a nyomozás -során megállapította, hogy Megelát a tiszttartó a szomszéd községbe küldte , lovakért. Megelát útközben néhány falubeli gazdalegény, régi haragosa megtámadta és agyonütötte. A osendőrség hat csergői legényt tartóztatott le gyil­kosság gyanúja miatt. A nyomozás tovább folyik. — Pályázatot Írnak ki a rimaszombati hősök emlékművére. Rimaszombati tudósítónk jelenti: Siohert Károly elnöklésével értekezletet tar­tott a hősök emlékművének bizottsága. Egy­hangúlag elhatározták, hogy az emlékmű mi­előbbi fel állítása érdekében a közeli napokban országos pályázatot fognak kiírni. Az emlék­mű minden valószínűség szerint a Főtéren nyer elhelyezést. * dig, xx Közöljük, hogy a CIGELKA jódos gyógyvíz hathatós óv- és gyógyszere a spa- nyolnátháinak, influenzának és a légzőszervek hurutos bántaLmainak. CIGELKA forrásválla- lat, Bardejov. — Aljechin—Bogoljubov 2:1. Baden-Baden­ből jelentik: A világbajnokság harmadik játszmája 27 lépés után remis-vei végződött. Aljechin igy most 2:1 arányban vezet. A ne­gyedik- játszmát szerdán Billingenben ját­szók le. xx Asszonyok uj és fontos egészségügyi útmu­tatója jelent meg éppen a magyar könyvpiacon, szerzője a telei,a főorvosa, Dr. Földes Lajos, kinek nevét., Orvosi tanácsok fiatal asszonyoknak" c. müve már ismertté tette. A Női betegségekről, megelőzés, védekezés c. müve hiánytpótb és az ezévi könyvpiac nagy eseménye. A mii szerzője több mint háromévtizedes gyakorlattal rendelke­zik, e három évtized gazdag tudással párosult tapasztalatait bocsátja legújabb müvében a nők rendelkezésére. Mindazt, amit a női betegségek­ről tudnunk kell, egyszerű világos a legkisebb részletekre is kiterjedő pontossággal kapjuk meg, oly módon, hogy a már megbetegedett azonnal tudja, mit kell tennie, az egészséges pe­dig, hogyan óvhatja és őrizheti továbbra is leg­nagyobb kincsét, az egészségét. A munka a női betegségek minden fajtáját tárgyalja, különös részletességgel tér ki azonban azokra, melyek a legjobban elterjedtek és melyektől a nők, — *—sajnos joggal — a legjobban rettegnek, iá mü­vet valóban minden nőnek akár egészséges akár beteg, a legnagyobb figyelemmel kell el­hív ásni a és a könyvet terjesztenie. A gyönyörű kiállítású gazdagon illusztrált munka ára csak Kő 22.50 és beszerezhető a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalában; portó 3.—, utánvét 5.— Kö. „Az utolsó kurtizán“ viharos életútja a pont-aux-choux-i nyomortanyátó a nagyvilági élet káprázatos állomásain keresztül a szeretőgyilkosságig Miért ott Aíme d’Angfemonf, „Páris királynője“ ? ■ Az öregedni nem akaró „negyvenéves asszony" tragédiája Páris, április 7. (A P. M. H- párisi munkatár­sától.) A „Petit Roquette‘‘-nek, a szigorú apácák felügyelete alatt álló női vizsgálati fogháznak báróim „sztár“-ja volt a múlt heteikben egy­idejűleg. Három nő, ki világraszóló bűnügyek középpontjában állott: a 18 esztendős Vio­lette Noziéres, az apagyilkos és vérfertőző széplány, — Mme Stavisky, Arlette Simon, a nagy csaló harmincéves özvegye, a világ­szép színésznő — és végül a negyvenötéves gyilkosnő, Germaine Hunt, alias Mme d An- giemont, „az utolsó kurtizán", ő hagyta el elsőnek társnőit, ő állott elsőnek az esküdt­szék elé. Dacára a Staivisky-botránynak, mely minden egyéb szenzációt eltöröl, verték és pofozták egymást az emberek, hogy ezen a tárgyaláson jelen lehessenek. Mailre Torrés, a spanyol zsidó — aki ezúttal a magánvád ke­véssé szimpatikus szerepét kellett hogy vigye — talán soha nem szónokolt lázasabb tömeg előtt. Kétévi börtönt kapott a revolve- res gyilkosasszony s a közönség valahogy megcsalatottnak érezte magát az Ítélet után, mert a tárgyalás tovább is homályban hagyta a vádlottnő indokait, amelyek Causeret pre­fektus lelövésére kényszeritették. * A szenzációkra éhes tömeg sehogy nem tu­dott belenyugodni, hogy a háború-előtti pezs- gőéletü Páris „legnagyobb" szeretője, az aranybanfürdő Germaine d'Anglemont, ki­rályok kitartottja, — alki már tizenhatéves korában pazar magánautóján gördült végig igazgyöngyökkel és gyémántokkal megrakot- tan a bulvárokon, akinek szeretőit nem győzi összeszámolni a bíró s akinek szeme közé vágja a magán1 vád képviselője, hogy uj szere­tője, Aga Khán karján pazar éjszakákat ka­cagott végig, miközben előző barátja a ver- duni véres sáncok alatt lehelte ki lelkét — Mme d'Anglemont, a szenvtelen balzaci dé­mon, a szívtelen és szivekkel játszó oktalan féltékenységből lőtt volna agyon revolverrel egy öregedő, pedáns szeretőt, — mint akár­milyen polgári feleség, aki mindenre képes, csakhogy ő legyen az „egyetlen" a szeretett férfi szivében... Hogy magándetektivvel őriztette a vénhedő prefektus minden lépé­sét és a szobalánya előtt fakadt ki elkese­redve, mikor az a „tehén" detektivnö elvesz­tette szeme előtt a megfigyelt férfit egy áru­ház forgatagában ... S hogy, amíg a prefek­tus a miniszternél járt audiencián, hogy tisz­tára mossa magát egy több mint kétes pa­namaügyben, addig Germaine d'Anglemont a zsebkendőjét tépi cafatra féltékenységében, mert a miniszter szerinte csak „kifogás" és Causeret bizonyára más nővel tölti a dél­utánt ... Ez az egész kis polgárias revolver­dráma sebogysem illett bele abba az olcsó, aranyfüstös keretbe, amelyben „az utolsó kurtizán" szín nyomatának illik függnie. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal keresték a hét országra szóló bonyodalmat ennek a szán aló uiraméltó, kivénült kokottnak kétség­beesett revolverlövése mögött. Az a körül­mény, hogy Causeret — aki a cassisi fürdő- sök és hotelesek érdekét kellett volna hogy védje az odatelepülni akaró iparvállalattal szemben — valójában összejátszott a gyáro­sokkal, telkeket is vásárolt a leendő gyár kö­zelében s óvatosságból e telkeket a szeretője nevére Íratta, felkeltette a gyanút, hogy vala­milyen sötét panama lappang a látszólagos szerelmi gyilkosság mögött. Hogy a vádlottnő rémtette után nem a rendőrséget hivatta, ha­nem elrohant a városba s vérében hagyta fetrengeni a lelőtt szeretőt egy óra hosszat, ez — mondották — módfelett gyanús. Moso­lyogtak a védekezésén, hogy — úgymond — ő maga sem tudja, hová rohant kétségbeesése perceiben és titokban azt suttogták, hogy a hírhedt „Séconde Bureau" egy ismert ügy­nöke járt a lakásban, melynek szőnyegén a haldokló prefektus hevert... Szeri-száma nem volt a mende-mondáknak a démoni d'Angle- mout asszony drámája körül. Politikai gyil­kosság, mondották a jólértesültek; kémügy, suttogták mások; panama, bólintgattak a bennfentesek... Csak arra nem gondolt sen­ki, hogy ez a gyilkosság egyszerűen a meg- öregedés tragédiájának egy véres kitörése volt. Genmaine d'Anglemont, az „utolsó kur­tizán" mögött nem látták meg Yvonne Huot-t, a negyvenéves szépasszonyt, aki nem tud megöregedni... Nem az elvesztett telkek, az elvesztett évek fájtak Yvonne-nak; nem azok a gyémánt- és arany-ékszerek, amiket aprán­ként kellett az utolsó években eladogatnia, hanem az az arany, mely fürtjeiben oly ro­hamosan devalválódott ezüstté; Causeret nem a magasállásu hivatalnok volt az ő szemében s nem is a szerelmi gyönyörök megtestesí­tője, hanem egyszerűen az utolsó férfi... a régi szerető, aki egyre hidegül, mert egyre jobban látja a félelmesen gyűlő ráncokat sze­relmese szemei alatt. * Az életfogytiglan fiatalok A jövő kor történetirója fel fogja jegyezni, hogy a XX. század első .negyede az aggastyá­nok nyarát jelenti. Napóleon húszéves tábor­nokokkal és serkedő-bajuszu ezredesekkel hódította meg a világot s utána a fiatalság tolult be az állam és társadalom minden ve­zérhelyére. A mi világháborúnkat itt is és túlnan is aggastyán-hadvezérek vívták végig, aggok ültek a békeszerződés asztala körül; a kilencvenéves Clémenceau, a nyolcvanesz­tendős Hindenburg és Apponyi mellett és után a hetvenes Doumergue, a hatvanas Tar- dieu fiatal-számba megy. Az „öreg ember nem vén ember" a kor jeligéje lett. Álhaj, festett arc, rövid ruhák ... ötvenötesztendős duennák játsszák a hősszerelmeseket, az ifjú­ság félszázad óta rajong Mistingue>tt karcsú lábaiért, a csodás Soréi félszázados színésznői jubileumakor cseréli fel a Casino de Paris meztelen-retvüivel a Comédie Francaise klasszikus színpadát és a hetvenes „forradal- már“-miniszterek hatvanesztendős Júliákat és Messzatinákat tartanak szeretőül. Lassan tér vissza a hosszú szoknya, a hosszú haj, a fia­talság divatja ... Germaine d'Anglemont negyvenéves koráig nem vette észre az idő múlását: máról-holnapra, hirtelen kellett megöregednie. Gyilkossága mögött nem a politika és a „hanté fináncé" misztériumai .rejtőznek, hanem a klimaktériumba lépő em­beri testé... * Három évtizedig egyetlen, véget nem érő füzértánc volt az élete: kózröl-kézre adták a férfiak. Alig tizennégy éves volt, mikor 1902-ben a gazdag telekügynök, Eugéne Saffroy, ismert „coureur" és „nooeur" — mint amaz időkben mondták — a „nagyélet“-be bevezette. Tizenötéves korában színésznőnek készül s fel is lép. Akkor a gazdag Henry Lili az, ma parlamenti képviselő, a hivatalos barátja. Utána a holland-indiai nábob, Van Hoochtot, a délamerikai milliomos, Jósé dél Caril. Saját fogatai vannak akkor már a „kis­lánynak", aki saját „hotel privé“fjében él és gyémántjainak csodájára jár fél Páris. Gró­fok, tábornokok, diplomaták osztoznak ke­gyeiben. „Páris királynője." Az Avenue du Bois de Boulcgne-ban, az Acacias-ban, a Jar­din de Paris-ban ő inaugurálja a divatot. In- kognitó királyoknak és főhercegeknek tanítja a szerelem művészetét. Vérző főúri szivek emelték — mint rokokó-hölgyet a vérpiros magas cipősarok — ezt a nőt minden más asszony fölé. Egy Wittelsbach legitim nőjévé akarta tenni s évekig tartotta kastélyában Wielzinsky gróf, Európa legnagyobb földbir­tokosa. Mit jelenthetett ebben a vad keringő­ben Causeret, a délfranciaországi megye­főnök? Egy percnyi megálló 1919-ben a bács­kai nábob Markctvics Vladdslav, a Vosges-i képviselő Pieard és a keletázsiai uralkodó Aga-Ivhán között... Hirtelen hallgatott el a bóditó zene. A tán­colok eltűntek, a kastély négyszobás lakosz­tállyá zsugorodott, a hús zik a r átois gyémántok szétporlottak s a gráfok, maharadzsák és fő­hercegek helyén egyetlen férfi maradt, az utolsó, a tiz év előtti régi szerető: Causeret... Nem volt ideje Germaine d'Anglemantnak megöregednie, negyvenéves korában volt a legfiatalabb, — de mégis rá kellett jönnie, hogy nem a Ninom de L'Enclos-k fajtájába tartozik. És ekkor féltékeny lett erre az öre­gedő szerelmesre, féltékeny, dühödten, két­ségbeesetten, halálosan, mint életében soha. A beérkező rendőrtiszt a carrarai márvány­ból készült finom Saint Therése-szobrooska talapzatán találta meg a kilőtt revolvert s a fehérkaru, aranyszőke asszony azzal a szóval fogadta: „Egy revolverlövéssel darabokra törtem a boldogságomat." Mintha finom por- cellán-szobroeska lett volna a Germaine d'Anglemont boldogsága is. * Most, az esküdtek előtt nem igy beszél. A hangja halk, a tekintete homályos: egy sze­gény negyvenötéves asszonyság, akin nagyon meglátszik a kora ... Négyhavi vizsgálati fog­ság fekszik ama revolver lövés és e tárgyalás között. Négy hónap a Petit e Roquette-ben. Közös cella, amit egy tolvaj ucoai lány s egy gyer­mekgyilkos cseléd oszt meg vele. A bőrt fel-

Next

/
Thumbnails
Contents