Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-08 / 81. (3412.) szám
‘ Jb’KA.UAi'i »1 RIjAP 1934 áprfli* 8, vasárnap. TANANYAG leányok számára : az angyali jellemképzés, fiuk számára: az ördögi gyilkosság ismertetése Irta: Móricz Zsigmond diák azon a nyelven kifejezni. — Nem az a cél, — mondta a szaktanár. — Pláne, még nem is ez a cél. Mi a cél ? ... A latin irók által fentartott s az utókorra (hagyományozott anyag megtárgyalására sem lehet, gyakran nem is szabad gondolni. Miire akkor ezeknek a fiaiknak ez az egész elvesztegetett sokezer óra az életükben, amit a klasszikus nyelv tanítására vonnak el az életükből... Kinn most kellene permetezni a gyümölcsfákat és nem láttam kékre meszelt fiatal fát egyet sem a határban, mig a vonattal átjöttem rajta, nem úgy, mint KecsHódmczövúsárhely, március vége. A nagy alföldi város egyik mellék-uccájá- ban, a Lánc uccában van egy kicsiny ház, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének székiháza, ebben most hathetes tanfolyam van, lányrk számára. Háztartási és kézimunka továbbképző iskola. Délelőtt nyolctól tízig elméleti tanítás, tíztől tizenkettőig gyakorlati munka. Mikor beléptem az iskolába, egy kicsinyke szobában tizenkilenc fiatal lányt találtam, egy tanárnő vezetésével. A lányok olyan menyasszonykorban levők, viruló, szép fiatal nők. Csali egy pillanatnyi zavart okozott megjelenésem, tovább folyt a tanítás. — A „tiltás“ szót nem szeretem, — mondta komolyan' a fiatal tanárnő — a nevelésben ne is használjuk a ültást. Nem szabad a gyermeket tiltani, csak a helyeset cselekedni. Talán nem volt tökéletes a fogalmazás, egy állítmány hiányzott, de láttam, hogy mindenki helyesen értette. A mai pedagógia kész eredményekkel áll a növendék elé s milyen eredményekkel! Minél tovább hallgatom az előadást, annál inkább érzem, hogy ma már összeolvad a tanítás és az irodalmi nevelés. Ennek a fiatal pedagőgusnőüek előadásában azokat az elveket kapom vissza itt, a véghetet len pusztaság közepén rejtezkedő kicsiny alkalmi iskolában, amit az irók mint nagy és lelkűkből fakadó isteni igazságot tártak Pestalozzi és Rousseau óta az emberiség szeme elé. Tehát a szabadon működő iskola ma ott tart, hogy magáévá teszi a neveléstudományra vonatkozó igazságokat, melyeket tudósok és irók vetettek bele a köztudatba. —■ Szabad-e sötét helyre bezárni a gyermeket büntetésből, amit annyit csináltak a régebbi időben? — Nem szabad — felelnek a csillogó szemű lányok. — Ha valaki szükségesnek találja ezt a •fegyelmezési módot, akkor is vigyázzon, hogy két-három percnél tovább ne tartson ez a bezárás, mert a gyermek megszokja. Nevetés. — És ha a gyermek könyörög, szabad rögtön bocsánatot adni? — Nem szabad. — Miért? — Mert a gyermek hozzászokik, hogy egy kis sírással rögtön elintézheti a bajt. — Hát mit kell tenni? — Meg kell vele értetni és éreztetni, hogy mi volt, amit tett, mért volt helytelen és fel kell benne ébreszteni azt az érzést, hogy máskor kerülje a helytelen tettet. Ebben a modorban folyik a tanulás. Ideális feleségképző iskola. A növendékek kisebb-nagyobb birtokosok és jobb hivatali családok lányaiból kerülnek ki. Olyan lányok, akiknek nem volt alkalmuk s módjuk hosszabb, évekre terjedő tanulmányt folytatni s itt kivonatban kapják a legfontosabb dolgokat, amikre szükségük lesz az életben. Jlyen problémák merülnek fel: — Mi történik, ha az apa tulszigoru?---A tanárnő megmagyarázza: — Laktam egyszer egy úri családnál, ahol az apa tulindulatos volt s mivel a gyermeke ezt örökölte tőle, úgy akarta kinevelni belőle, hogy korbáccsal verte meg... Ne sziszegjenek kérem, a gyermekinek nem lelt semmi baja, mert az anyja felifogta az ütéseket. A gyermeket karjai közé szorilotta s az ő karja lett tele fehér és piros hurkákkal... Tizenkilenc lányban lobbant fel az az érzés, hogy ő is hajlandó volna testével oltalmazni a gyermekét. Kimondhatatlan meghatottság vett erőt rajtam. Ebijén a naiv közvetlenségben úgy tűnt fel, mintha a nők titkát lestem volna meg: a jóság pillanatait, a női lélek nemességének fel ragyogását. Másfél órát i öl lőttem közöttük, egyre nagyobb lelki elzsibbadásban és felemelkedésben s akkor azt mondtam: Most aztán sürgősen el kell mennem egy fiúiskolába, mert nagyon szégyelleném, ha a fiuknál nem találnám meg ugyanezt, az emberi és magasztos ‘•gyiillérzé.sl. Vidám, kedves és érzékeny búcsú után Óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSice Üveg — porcellán — villany csillárok! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiitii Modern képkeretezés, üvegezés Hllllllllllllllllllllllllllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllllttllllllllllllllllllllllllllllttlllllltltltllllll Telefon 2423 Alapítva 1833 !_________________________________________________1 ami meg van örökítve. Tehát a Tacitus szö' átmentem a református nagy kollégiumba. A kollégium pompás épület, a milleauium díszében épült és méltósággal áll a város legszebb pontján. Számtalan tanteremben folyt a tanitás és az igazgató kedvessége folytán azonnal bemehettem hospltálni a nyolcadik osztályba, ahol éippen Tacitust fordították. A tágas tanteremben körülbelül annyian voltak együtt, mint a lányiskola parányi szobájában. A fink komolyan, éretten és eltökélten vettek részt a legnagyobb latin tő rtérnet iró o 1 v asá sáb a n. Éppen azokat a mondatait fordították, ahol meg van írva a következő dolog: Britannicust, a nagyszerű hadvezért méreggel meggyilkolják. De ő óvatos volt s minden ételt előbb rabszolgával izleltetett meg, mielőtt ő maga evett volna a tálból. Erre azt az ördögi tervet eszelték ki, hogy az ételt annyira forrón hozták be neki az asztalra, hogy még ha a rabszolga megkóstolta s a mérgezési tünetek komstatálására szükséges percek elmúltak, akkor is annyira forró volt az étel. hogy Britannieus, aki temperamentumos és sietve evő ember volt, vizet kért, hogy azzal hűsítsék az ételt. Ebbe a hideg vízbe öntötték közben a mérget és igy a tiszta vízzel lopták be az ételbe. Hát ez pokoli módszer. Az ember a legnagyobb művészetet mindig a gyilkosságban tudta kifejteni. Néztem a fiukat. Egyáltalán senkin nem lehetett észrevenni, hogy mi van abban a hat sorban, amit lefordítottak. Nem vehették észre, mert Tacitus, talán nem minden ok nélkül, annyira bonyolultan és oly tömérdek inverzióval mondta el a dolgot, hogy miig kibogarászták, mint valami keresztrejtvényt, már el is futott a lelkűk elől a tény maga,, vege nem mérgezte meg a fiuk lelkét. És ez szerencse. Mert mi lenne, ha a hódmezővásárhelyi gazdagyerekek a tényre figyelnének és a gyilkolás tudományából vettek’volna leckét. Alig negyedórát töltöttem a latin órán, de felujult bennem diákkorom összes unalma és fáradtsága, amit ezeken az órakon el kellett szenvednünk. Szünet alatt a tanári szobában voltam. Jelen volt éppen a tankerületi főigazgató is, aki előtt őszintén megmondtam, hogy nem akarok vitatkozni, de fen tartom régen ki- jegecesedett álláspontomat, hogy a klasszikus nyelvek tanítását nem birom elviselni a középiskolában. Nem lehet létjoga egy olyan nyelv tanításának, amelyen nyolcévi tanulás után a legegyszerűbb dolgot sem képes egy keméten. — De már itt is nagyon halad a gyümölcs- fakultura. Már védekeznek, permeteznek, metszenek és oltanak. A hódmezővásárhelyi határ is nagyon sok gyümölcsöt ád. Hát pérsze, persze, de ez nem a latin órák következménye. Az élet dolgozik. De, tudja Isten, én nagyon szerettem volna hathetes tanfolyamra meghívni a kollégiumba azt a fiatal szaktanitónőt a Lánc uccából, 'hátba ezeknek a fiuknak is tudna egy kis tanítást adni arról, hogy az indulatos apa más módszert találjon a gyermek nevelésére, mint a kutyakorbácsot. Ez persze nem érinti a kollégiumi tanitás fontosságának, hatásának és szükségességének kérdését, mert olyan tanítást is láttam a következő órán, ami a legteljesebb mértékben életre mutat és életre nevel. 1. A nádpálca románca. A szigorú apa nádpálcát vásárolt csintalan gyermekei számára. A jóságos anya fölháborodva tiltakozott. — Nádpálca az én házamban? Kivette a szigorú apa kezéből a félelmetes szerszámot és kihajította az ablakon. Ujjongó gyermekek ünnepelték a jóságos anya. megváltó cselekedetét- Kivételesen egész héten jól viselték magukat és vasárnap boldogan, de szemtelenül ugrándoztak házuk szomszédságában egy üres telkem, amelyről a felügyelő számtalanszor kitiltotta már őket. Most is hangos káromkodással szaladt feléjük. A gyerekek röhögtek és nyelvüket öltözették rá. A felügyelő körülnézett, aztán lehajolt, fölvette a nádpálcát, amelyet a jóságos anya kizárólag az ő számára röpített oda és irgalmatlanul elnáspángolta őket. A természetiben semmi sem vész kárba. 2. A milliomos és a koldus. A milliomos háza előtt szegény koldus ütötte föl tanyáját. A milliomos minden reggel egy pengőt hajított a szegény koldus kalapjába. A koldus némán állt, sohasem köszönte meg az alamizsnát. A milliomost bosz- szamtotta a dolog. Elhatározta, hogy megbünteti a szemtelen fickót. Pénz helyett nadrággombot dobott, az elnyűtt kalapba. A koldus a 1 áza tusán megszól alt: — Adjon Isten ezer annyit! A milliomos mérgesen ráförmedt: — Gazember! Amikor pénzt kapsz, nem nyitod ki a szájadat. És amikor nadrággombbal torkollak le, ezer annyit kívánsz nekem? A koldus szelíden mosolygott, — Miért haragszol? Mindennap pénzt, adsz, annak híjával léhát nem szűköt ködök Nadrággombot: azonban eddig egyetlen egyszer adtál csak. Abból ki.vámok neked többet, amiből kevesebb van. 3. Az ördöugüsö'k. Fekete j hisz Lóval bevont termiben, fekete asztal körül ültek az ördöngösök és az abrakadabra és más varázsigék erejével az ördögöt idézték a bűvös krétakör közepére- Az ördög sokáig kérette magát és amikor végre mégis csak megjelent, bizalmatlanul nézett végig a társaságon. — Mit akartok tőlem? — Szerződést akarunk kötni veled, Pokol fejedelme, — mondta a főmágus. — Miféle' szerződést? — Te kincseket adsz nekünk, fiatalságot, szép nők szerelmét, hatalmat, dicsőséget és tudást — És mit adtok érte cseréibe? — A lelkünket. Az ördög csodálkozva nézett körül: — Hogy jutott eszetekbe ez a marhaság? — Volt már példa rá, — mentegetőzött a főmágus. — Volt, volt, de mikor? Ilyen kis kamatra ma már az ördög se ad kölesöM 4. A fülemüle .és a sztár. A híres énekesnő, a szédületes világsztár vadonatúj kastélyának vadon atrégi parkjában ült és a nyári éjszaka illatos csöndjében először hallotta a fülemüle dalát. Elbűvölt en kérdezte: — Ki vagy te, Isten titokzatos madara, aki ilyen gyönyörűen énekelsz? A Fülemüle kibújt a bokorból.- — Én vagyok a fülemüle. Talán hallottad már a híremet. Az vagyok a madarak között, ami te az énekesnők között. A legnagyobb sztár. — És mennyi föllépt! dijad van esténként'? — Ingyen énekelek. Az énekesnő nyomban kijózanodott. Egy kis sértődöttséggé] rendreutasitotta a madarat : — Édesem, ne tévesszük össze a dolgokat. Ha nem kapsz pénzt, akkor legföljebb zseni vagy. De nem sztár. Farkas Imre: ARCKÉP Jön az uccán egy kis nőcske, A lábain kék cipőcske. Kék a cipő, zöld a sarka, Szoknyácskája tarka-barka, Néha-néha térdig ér — S egy pár centit még igér! Nyaka ujjat huz a téllel — Egy divatos miikötéllel A dereka gúzsba kötve, Ajka-széle rúzzsal bökve. Haja rőt, mint a gyehenna: (Három-ötven ára henna!) A vállain kék róka: Persze mingyárt két róka, Sipka: apró, barna tapló S mint egy kis telefonkagyló Balfiilére rátapad. Egész drognista boltot ^Szagolni vél az a boldog, Aki előtt áthalad. Szemöldöke: keskeny félkör, (Ördög tudja, hogy ez mér köll.) Szempillája: nem az övé — Divatboltban pénzért vévé. Pórázon visz egy kis görnyedt, Elkapatott ölebet. Korán elöregedett Miniatűr loclinessi szörnyet. Miért mindez? Érthetetlen! . . . Elnéztem — és képzeletemben Erre választ keresék: Ez a tarka zsákba-macska, E rövidhaju apacska Cicomás kis ruzs-rudacska, Milyen lesz, mint — feleség? — Nemzetközi humortanszék. Jövőre fogják megünnepelni Mark Twain, a híres amerikai humorista születésének századik &■'- fordulóját. Elvből az alkalomból cgv amerikai nő, aki különben a Mark Twain Egyesület elnöknője, az javasolja, hogy hiimorlanszéket létesítsenek a híres humorista emlékére. tanszék nemzetközi jellegű lenne s évről évre más országiba helyeznék át a székhelyéi. Az első éviben Missouri állam egyetemén állítanák fel a tanszéket, mert Mark Twain itt született. A következő évben Oxford, majd Pária kapná a (katedrát.., Kis mesélt Ida: Kettői Jena
