Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-05 / 78. (3409.) szám

2 t>ra:gaiA^a<Aarhi rlap 1954 Április 5, esftt&rtgfc, ’ A kisantant nem tesz lépést a rőmai megállapodások ellen Benes külügyminiszter uiságnirilatkozata a ró­mai paktumról ■ Borsky lehetségesnek tartja egy nagy németellenes koalíció létrejöttét Prága, április 4. Benes külügyminiszter a Paris Soir-ban nyilatkozott a római megálla­podásokról. A laip f ős zerkes zt öj én ek, Perreux- nők ama kérdésére, hogy megvan-e elégedve a római paktummal, a következő ■ választ adta: — Miért akarja, hogy elégedetlen legyek a római jegyzőkönyvekkel'? Láthatta, hogy a kisantant és ón semmit nem tettünk, hogy akár gátűóan hassunk rájuk, akár az aláírást meghiúsítsuk. S most, amikor megvannak, semmit sem fogunk tenni ellenük. Semmi okunk nincs arra, hogy a római megállapodásokat ne vegyük elégtétellel tudomásul. Perreux: Hajlandó ön az együttműkö­désre? Benes: Kétségkívül, előbb azonban látni akarom, mily hatásuk lesz a római .jegyző­könyveknek a gazdasági egyezségek terén és hogy milyenek lesznek a politikai követ­kezményeik. Addig fölfüggesztem végleges ítéletemet. Perreux: És Mussolini beszéde, amelyben Magyarországnak a békészreződések revízió­jára vonatkozó jogait hirdette? Nem áll ez ellentétben az együttműködés lehetőségével? Benes: Kétségkívül igy van. A beszéd egyes szakaszai olyanoknak látszanak, hogy gyengítik a megértés lehetőségeit. Mindenek­előtt tudnunk kellene azt, hogy Mussolini mi­lyen kifejezéssel ólt. Ami engem illet, azt a nézetet vallom, hogy itt félreértés forog fenn. Ha azonban igaz az, hogy Mussolini együtt­működést készit elő, oly együttműködést, amelynek célja a dunai államok összefogása az érvényben levő szerződések alapján Né­metország és Franciaország hozzájárulásával, akkor ez -részéről egy nagyjelentőségű tett s ezzel hatalmas mértékben elősegíti Közép- európában a békét. Perreux; Ez azonban valószínűleg nem az ön által ajánlott megoldás? Benes: Kétségtelenül nem az, de amire mi súlyt helyezünk, az az, hogy Ausz­triával és Magyarországgal megállapodásra jussunk. Nekünk mindegy, hogy a megállapodásnak milyen nevet adunk. A dunai általában az osztrák problémák minden megoldásának ab­ból a gondolatból kell kiindulnia, hogy vala­mennyi dunai állam politikai tekintetben eléggé érett és fejlett ahhoz, hogy el lehesse­nek bármely nagyhatalom gyámkodása nél­kül s hogy egyetlenegy nagyhatalom se játsza ki bármelyiküket más államok ellen. Ezért elvileg fontos az, hogy a dunai államok között kölcsönös meg­egyezés jöjjön létre, de olyan megegyezés, amelyben úgy Róma, mint Paris, mint Ber­lin, mint pedig a kisantant egyenlő mér­tékben részes legyen. Perreux: Hiszi ön, hogy ezek a nehézségek elhárithatók? Benes; Láthatja, 'hogy a csatlakozás eré­lyesen kiküszöböltetett. Már ez is bizonyos mértékű siker. Remélhető, hogy a többi dol­gokban ugyanez lesz az eset. Lehetséges, hogy a differenciák és viszályok ideje még sokáig el fog tartani, de ha egy végleges tel­jes megoldásig nem juthatunk, biztosan elérünk bizonyos józan és logikus eredményt. Én minden esetre kész vagyok az együttmű­ködésre Olaszországgal, Németországgal, Ma­gyarországgal, Ausztriával, az egész világgal, ... de azon föltétel mellett, hogy Franciaor­szág hozzájárulásával történik. Borsky cikke Magyaromig külpolitikájáról Prága, április 4. A Národni Politika vezető- cikkében B-orsky a német expanzió által fe­nyegetett államok közeledésének lehetőségé­ről ír. Berlin -tenve szerinte az, hogy Ausztria csatlakozásával kaput nyisson magának a ke­leti irányú terjeszkedésre, Csehszlovákiát le­törje, Magyarországot megnyerje céljainak s Románián átjutva — ami a német diplomá­cia szemében könnyű feladat — létrehozza a német vezetés -alatt álló Ukrániát -s végül a nagyobb biztonság okáért Konstantinápolyt. is bekebelezze. E tervekkel szemben Olasz­ország védelmi frontot szervez s Borsky sze­rint Róma oly irányban tapogatózik, nem le­hetne-e e front részére megszerezni a kisan- tantot. — Olaszország és Magyarország s a kisan­tant között — írja Borsky — ott áll a revízió nehéz akadálya azonfelül, hogy a magyarok elvileg ellenzői Csehszlovákiának és Romá­niának. Mussolini ezt a nehézséget a Mille- rand-levélre, továbbá Masaryk elnöknek e tárgyban mondott régebbi nyilatkozataira való hivatkozással enyhíti. A magyarok, akik reményeiket nemcsak Berlintől, hanem Var­sótól is várják, a két lehetőség közötti válta­kozó kacérkodással fognak igyekezni minél Amnesztiát kap Bazovsky? Mit kap a szlovák néppárt politikai páifordulásáért? ■ A cseh nemzeti szocialisták lapja a nyitrai demonstráció megismét­lésének szándékával gyanúsítja Hlinkát Prága, április 4. A Národni Listy jelentése szerint a Bazovsky és társai ellen a köztársa­ság elleni üzelmek gyanúja miatt vezetett vizs­gálat befejezést ny-ert. A pozsonyi kerületi bí­róság vizsgál óbirája az ügy iratait átadta az ügyészségnek. Az ügyet Novák ügyésznek osz­tották ki. A vizsgálat befejeztével, mint már annak idején jelentettük, szabadlábra helyez­ték a por egyik gyanúsítottját, Silnicky Zsig- mondot, aikit négy hónappal ezelőtt vetettek vizsgálati fogságba. A Bazovsky-pör főtárgya- íása valószínűleg júniusban lesz. A Národni Listy jelentése szerint egyes szlovák autonó- mistáik oly értelmű akciót kezdtek, hogy Bazovsky és társai még a főtárgyalás előtt a köztársasági elnök újjá választása kapcsán amnesztiában részesüljenek. Ezzel kapcsolatiban megjegyezzük, hogy a prágai politikai körök véleménye szerint a fél­hivatalos PrageT Presse ama bejelentése, hogy a szlovák néppárt még az elnökválasztás előtt gyümölcsét fogja látni az agrárpárt körében iránta megnyilvánuló hangulatváltozásnak, szintén az amnesztiára vonatkozik. A ezolvák néppárt nemrégiben lapjában is hangsúlyozta, hogy a nyitrai nagy demonstráció után megindi- tott nagyszámú rendtörvényes eljárás, bele­értve a „Slovák“ hetven s egynéhány kobzá- Sos rendtörvényes ügyét is, amelyért Hlinka vállalta a büntetőjogi felelősséget, kegyelem utján könnyen elintézhető volna. Mialatt egyes kormánypárti körökben annyi­ra megváltozott a -hangú-lat Hlmkáék irányá­ban, addig a cseh nemzeti szocialista sajtó to­vábbra is a legnagyobb biz álmatlansággal fi­töbíb előnyt szerezni maguknak. Csak ha köz­vetlenül fenyegetné őket az a veszély, hogy szomszédságiba kerülnek Német- és Lengyel- országgal, akkor részesítenék előnyben azt, hogy szomszédaik gyengébb államok legye­nek s megmaradjon számukra a volt Magyar- ország visszaállitásának reménye, amit a Lengyel- és Németországgal való szomszéd­ságuk lehetetlenné tenne. A magyarok tehát lavírozni fognak s -más szövetséggel fognak fenyegetőzni csak azért, hogy a lehető leg­többet szerezhessek meg a klsantanttól s fő­leg Csehszlovákiától. A kisantanttól fog függni az olasz hatalmi csoporttal való köze­ledés fejlődése, illetve e kísérletek időleges föladása. gyedi a szlovák néppárt akcióit. Beszéd-e© jele ennek a Vecemí Ceské Slovo alábbi jelentése: A szlovák néppárt tornászszervezete- az „Orel“ május 20 és 21-én tűntető kirán­dulást rendez Lengyelországba. Két cso­portban fognak odautazni: az egyik csoport Teschenen, a másik Sueha Horán át. A két csoport Krakóban találkozik s itt nyilvános tornászünnepséget rendeznek. A kirándu­lókat Hlinka képviselő fogja vezetni. A ki­rándulás mellett Szlovenszkón politikai hangulatot is csinálnak, főleg csehellenes éllel, a hangulatgyártást figyelemmel kell majd kisérni, nehogy egy második Nyitrá- ban csúcsosodjék ki. A lengyelek a rózsa­hegyi orel-ünnepségen való részvétellel fogják viszonozni a szlovák „sasok" láto­gatását. Összehívták a szenátust Prága, április 4. A szenátus elnöksége ma Írásban összehívta a szenátus plénumát április 10-én, kedden délután 4 órára. Az ülés napirendjén a pozsonyi evangélikus teo­lógiai fakultás szervezéséről szóló képviselő- házi határozat, továbbá a masszőriparról szóló kormányjavaslat és két mentelmi ügy tárgyalása szerepel. A plenáris ülés előtt a szenátus nemzetgazdasági és mentelmi bizott­sága is ülést tart. A szovjet kinevezte budapesti kfivetét Bécs, április 4. Bécsi félhivatalos jelenté* szerint az oro«z szovjet Petrovszky Adolf bé­csi Szovjetkövetet kinevezte magyarországi követté, aki Bécs székhellyel fogja vezetni a magyarországi követséget is. PetrovSzky már a jövő héten kíséretével Budapestre érkezik, hogy a magyar kormányzónak bemutassa meg­bízólevelét. THnlescu Genfben és Párisban Bukarest, április 4. Titu'leecu külügyminisz­ter a hét végén Génibe utazik, ahol 11-én ta­nácskozásai lesznek. Titule&ou Géniből a fran­cia kormány meghívására Párisba látogat el. — Hsizen Travers nem volt beteg, leg­alább is nem komolyan. A szervezete teljesen egészséges volt. Csak egy valami hiányzott — az életkedve. Ezt maga adta vissza neki, kislányom. A többi már természetesen bekö­vetkezett és ez a többi is csak kettő volt: a leromlott test fölépítése és a beteg idegek gyógyulása. Isten tudja, meddig ellhetett vol­na még abban a fél-rokkant állapotban. Mi nem tehettünk ellene semmit, neki magátnak kellett kiszakítania magát belőle. Ehhez arra volt szükség, hogy felébredjen benne az élni- akarás, a teljes egészség vágya. Most már nem fog visszaesni, azt hiszem, de azért kicsit még vigyáznunk kell rá. Jelentkeznek még egyáltalán azok a régi, lehangoltsági roha­mok? — Nem, mostanában nem — mondta Mary Lou. — Minden a legjobban történt, ahogy tör­ténhetett — folytatta az orvos. — Maga, a maga egészséges, természetes életkedve, az életmód, amelyikre rászoktatta, találkozása VfoEwannel... Sok nehéz győzelmet aratott önmagán és ez olyan teljes Ítmény, amit meg kell becsülnünk- Az egészséges ember mindig azt hiszi, hogy az idegek ügyét megvető kéz­legyintéssel, vagy tréfán szóval elintézheti, mert hiszen csak képzeletbeli dolog, nem va­lóság. Pedig az idegek valósága nagyon ke­mény valóság és az idegek sokszor kegyetle­nül megklnózzák szerencsétlen gazdájukat. Az idegbeteg emberek hihetetlenül sokat és nagyon valóságosan szenvednek. Mary Lounak néhány hónap múlva alkal­ma volt, hogy maga is rájöjjön erre az igaz­ságra. A tél csodálatos gyorsasággal múlt el- Westwoodhan mindig rengeteg tennivaló akadt. Jenny Wynne és Mary Lou nagyon jó barátnők lettek, tulajdonképpen Jenny volt az első igazán meghitt barátnő, akit Mary Lou a vele egykorú lányok között talált Sok időt töltöttek együtt és most fordult elő Jenny éle­tében először, hogy értelmesebb tevékeny­ségre fordította azt a sok henye lótás-Jutást, amivel eddigi életét töltötte. Most. aztán még arra se volt hajlandó, hogy lekisérje szüleit Palm Beachbe és csak annyit ígért meg, hogy „majd később leszalad egy-két hétre"... de aztán, a Mrs. Lorrimerrel lefolytatott tárgya­lás után, hatalmas pod gyász kíséretében megjelent Westwoodhan és szülei távol lété­nek idejére odaköltözött. L árnynak szörnyen tetszett ez a dolog. Va- 1 ahányszor csak az ideje engedte, leszaladt hozzájuk, ha meg nem futotta az idejéből, iz­gatottan hívta fel Jenmyt, hogy autózzon be hamar a városba, lenne most egy szabad órá­ja, azt együtt tölthetnék. Wynne-ék azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy február utolsó két hetét velük töltse a lányuk. — Semmi kedvem lemenni — panaszkodott Jenny Mrs. Lorrimernek. — Micsoda értel­metlen dolog! Nem jöhetne le Delight is Travers-szel együtt? Mindjárt szívesebben mennék. Jöjjenek le mind a hárman... maga is, Margaret néni! Kis kéthetes pihenőre. — Én nem mehetek — felelt Mrs. Lorri- mer mosolyogva, mert most, hogy Travers megint a régi, újra vállaimra vettem egész csomó jótékony egyesület elnökségét. De azt hiszem, Traversnek és Delightnek jót tenne a levegőváltozás, ők lemehetnének veled, ha ugyan édesanyád tud helyet, szorítani még két vendégnek. — Helyet szorítani? Hiszen valóságos hom­bárban lakunk odalent! — ©óhajtotta Jenny. — Mór etiilusu hombár... ha ugyan a mó­roknak voltak hombáraik. Beszélje rá őket, Margaret néni, hogy jöjjenek velem. így még csak elviselhető lesz, ha már egyáltalán le kell mennem! Mikor Mary Lou meghallotta a tervet, úgy felragyogott a szeme, mint a gyereké. Két hét Palm Bea ebben, amiről már annyit olvasott, amiről már annyit álmodott... két teljes hét! —Ha tudtam volna, hogy igy vágyódik oda — mondta Mrs. Lorrimer — villát bé­reltem volna ott. No nem baj, majd jövőre. Jövőre? ! ■ ■. Mary Lounak még a szívve­rése is elállt. Mrs. Lorrimer azt képzeli, hogy ő még annyi ideig náluk marad, most, hogy Lorrimer már ismét a régi?.. •• Hiszen, mihelyt az igazságot megmondják neki, Mary Lou nem maradhat tovább! És mikor mond­ják meg neki az igazságot? Félénk kérdésé­re Mrs. Lorrimer szeretettel nézett rá: — Még nem — felelte. — Dr. Mathews azt mondja, hogy ha már idáig eljutottunk, nem szabad megkockáztatnunk a visszaesést, De Mary Lou azon gondolkozott, hogy váj­jon meddig bírja még ő elviselni a férfi kö­zelségét és néma szerelmét, szemében a csön­des könyörgést? Mostanában lefogyott kicsit Mary Lou, a szine se volt a régi. éjszakán­ként meg rosszul aludt. Nehezen állta a dol­got, hiszen szivével és leikével, minden sejt­jével 'és minden idegszálával vágyódott rá, hogy megadja magát, hogy megragadja a bol­dogságot, ha csak egy órára is, hogy meg­mondja a férfinek, hogy szereti és odameue- küljiön a karjai közé, még ha aztán meg is kell szöknie, el is kell rejtőznie valahol, ahol nem találja meg soha és nem vághatja az ar­cába szégyenteljes csalását. Lorrimer készségesen beleegyezett a rövid kirándulásba. Arra gondolt, bőgj* talán ott, a kék tenger és arany napfény világában, a suttogó pálmák és csodás virágok illatában, az ő makacs kis kedvese is megenyhül hall­gat a szavára és úgy felel rá, ahogy ő sze­retné- A délvidék minden pompája, a termé­szet minden szépsége az ü szerelmét fogja segíteni. Talán e gyű ti legyőzik a lány büsz­keségét. Folytatjuk. Második szereposztás lUfyé* Ida: TcdtU ÜaídwÍH m

Next

/
Thumbnails
Contents