Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-05 / 78. (3409.) szám

3

e

1964 Április 5, csütörtök.

Az amerikai politika különös utjai

Késhegyis menő népszerűségi harc Lindbergh és Roosevelt között

Aki győz, megszabja a go'itika irányát * lindbergh ellenes tüntetések New- Yorkban - A munkásság Roosevelt melleit - Napi tízezer levél a Fehér Házban

Washington, április 4. Az amerikai Egyesült Államokban jelenleg két ember harcol a népszerűségért; Lindbergh és Roosevelt. Ez az a két személyiség, aki az amerikai nép szeretetének előterében áll és ők képviselik a yankeek ideáljait. A népszerűségi versengés természetesen nagyarányú politikai törekvésekkel áll összeköttetésben és a kettő közül az, aki a legnagyobb népszerűséget eléri, egyúttal megszabja Amerika politikai irányát is. Mint ismeretes, Lindbergh a köztársasági párt oszlopa és az ő népszerűsége a köztársasági elemek javára szolgál. Roosevelt, aki az elmúlt hónapokban kétségtelenül Amerika legnépszerűbb személyévé vált, természetesen a demokrata párt szekerét tolja.

A közelmúltban a két népszerű ember éles ellentétbe került egymással. Mint ismeretes, Roosevelt a légi postaíorgalom lebonyolítását megvonta a polgári repülőtársaságoktól és a katonai pilótákra bízta azt. Lindbergh a lehető legélesebben szembeszállt az intézkedéssel és számos népgyülésen, több cikkben nagy propagandát fejtett ki a köztársasági elnök ellen. Ekkor vette kezdetét a mélvséges ellentét a két ember között s ma már mélyen az amerikai nép legszélesebb rétegeiig folyik az agitáció vagy Lindbergh vagy Roosevelt mellett.

Roosevelt ellen a köztársasági párt az utóbbi időben hatalmas propagandát fejt ki. Mint annak idején jelentettük, a háborús aggastyánok illetményeinek törvénye tekintetében súlyos konfliktus támadt a parlament és a köztársasági elnök között, A kongresz- szus Roosevelt vétója ellenére megszavazta a veterán-törvényt, amelyet a közvélemény is szívesen lát. A köztársaságiak azt gondolták, hogy a vétóval kapcsolatban Roosevelt népszerűsége megszűnik és a nép elfordul tőle. Ennek ellenére azt a presztízst, amelyet a köztársasági elnök a népkörében élvez, nem sikerült aláaknázni.

Egy newyorki moziban a közelmúltban olyan esemény játszódott le, amely rávilágít arra, hogy az Unió keleti és déli országaiban még mindig Roosevelt a helyzet ura és Lindbergh az, aki vészit. A mozivásznon megjelent Lindbergh képe. A repülő néhány évvel ezelőtt még Amerika legnépszerűbb embere volt, de azzal az akcióval, amely

szembeállította Roosevelttel a repülőposta szállításának kérdésében, a nagy szeretet elpárolgott Amint Lindbergh képe megjelent a vásznon, a közönség parázs tüntetést rendezett ellene. Az előadást kénytelenek voltak megszakítani és a közönség kitédult az uccá- ra, ahol még sokáig tüntetett Lindbergh ellen.

Ezzel szemben vannak jelenségek, amelyek azt mutatják, hogy a tömegek nagy része még mindig Roosevelt-párti, annak ellenére, hogy a köztársasági elnöknek nem sikerült megoldani a gazdasági problémákat. A sikertelenséget azonban a közvélemény nem Roosevelt ügyetlenségére vezeti vissza, hanem arra az ellenakcióra, amelyet a nagyipar ég a nagybankok ellene indítottak. Az elmúlt hetekben súlyos gondokat okzott Rooseveltnek és Johnson tábornoknak, az uj gazdasági terv diktátorának az országban egyre veszedelmesebbé váló sztrájkhullám. A helyzet a legtarthatatlanabbá az automobiliparbau vált. Roosevelt személyes közbelépésének és ügyes tárgyalási modorának sikerült az Uniót megmenteni a kiszámíthatatlan következményű hatalmas sztrájktól s ez a eredmény kezdetét

J6I kifizetődik mlndeklnél a Palma-sarok, mert cipOt kiméi

Minden cipésznél kapható!

jelentette az uj népszerűségi hullámnak. — A detroiti automobilgyárak munkássága, amely a megegyezéssel rendkívül sokat nyert, napokig tüntetett Roosevelt mellett és a szeretet különféle jelével halmozta el az elnököt. A washingtoni Fehér Házba naponta tízezer levél érkezik s a levelek irói a leglelkesebb szavakkal szerencsét kívánnak Rooseveltnek, helyeslik programját és újabb kitartásra biztatják.

Abban a harcban, amely tehát Amerikában Lindbergh és Roosevelt népszerűsége között folyik s amelynek eredménye döntő hatással lesz az amerikai politika irányára is, egyelőre Roosevelt győzött, mig Lindbergh régi népszerűsége tetemesen alábbhagyott.

Sa anteiiemlsia szárny kivonul

a ssiovák néppártból, ha Hilnkáék belépnek a kormányba

Mi történik a néppárti kulisszák mögött?

Prága, április 4. A ,J31ovák“ húsvéti számában is megszólalt „az ismeretlen informátor'4, akinek hangja igen ismerősen cseng a mi fülünkben is — s lándzsát tör a katolikus blokk mellett. Nem kívánjuk a.z illető néppárti politikus optimizmusát néhány tapasztalat felidézésével zavarni, a tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell állapitanunk, hogy a szlovák néppárt hívei korántsem állnak olyan zárt sorokban a katolikus blokk mögött, mint ahogy ezt a „Slovák“ írja. A helyzet változatlanul az, ami volt ezelőtt egy hónappal:

a néppárt intranzingens autonómista Szárnya rossz szemmel nézi a pártvezetőség kormány- baíépési tárgyalásait, mert tudatában van unna^ hogy a ^ormánybalépés az autonómisták által felállított követelések kijátszását jelentené. Ez a szárny el van szánva arra, hogyha a pártvezeíőség mégis a kormányha- lépés mellett dönt, s ezt az elhatározását realizálni fogja anélkül, hogy az auíonómista követelések teljesítésére vonatkozóan garanciákat kapna a kormánytól, nyíltan kivonul a pártból

A katolikus blokk valójában nem egyéb, mint az a plattform/ amelyen a párt az autonómia, megkerülésével felsorakozhat a k ormány koalíció mellett. Autonómista örökben a katolikus blokkot mellékvágánynak Ítélik meg, s hangoztatják, hogy ez a vágány igazi programjától elvezeti és szükségszerűen szakadékba dönti a mozgalmat. Az ellentétek nagyon erősek a szlovák néppártban, s tekintettel arra. hogy

a kormány még az elnökválasztás előtt be akarja kapcsolni a koalícióba HÜnkáékat, í Számolni lehet a párt kettéválásával.

Az „ismeretien informátor'* elmére

A néppárti politikus, aki a katolikus blokk zászlaját a „Slovák“ húsvéti számában kibontja, a Prágai Magyar Hírlap emlékezetes interjújával is foglalkozik és megállapítja, hogy az interjú, amelyet munkatársunk a népárt egyik vezető politikusával folytatott, fik ti v és az egyik centralista vezető férfiú helyezte el lapunk hasábjain, csak azért, hogy Prágát elriassza a néppárttól, mert az autonómisták térhódítása cseh körökben zavarja az illető centralista politikus köreit. Igen egyszerű választ i.- adhatnánk erre a nem ok nélkül vaskos gyanúsításra. • de mi nem fel edk ez (in k meg adott szavunkról t> a Prágái Magyar Hírlap szerkesz- [

tője szívesen kölcsönzi gavallériájának köpe-1 nyét, az illető politikusnak, akinek ‘valóban szüksége van arra, hogy beleburkolózzék. Mi nem nevezhetjük meg informátorunkat, de nem értjük,

miért közöl atirnim Interjút a néppárt hivatalos lapja?

..saját politikai táborának egyik kiemelkedő személyiségétől'? S aztán még egy szerény kérdés: ha egyszer anonim volt a P. M. E. interjúja. miért vette át másnap minden szó megjegyzés nélkül a „Slovák" és miért csak hetek múltán tartja szükségesnek megjegyezni, hogy az interjú esetleg fiktív volt és csak azt a. célt szolgálta, hogy elriassza a, cseheket a néppárttól? Miért nem fedezte fel ezeket az elriasztó tendenciákat a párt hivatalos lápja akkor az interjúban, amelyet szószerint citált, e ezzel az európai sajtó Íratlan törvényei szerint auto- rizálta a nyilatkozatot? Mi szívesen megvilágítjuk azt a. zűrzavart, amely a sok anonim nyilatkozat, körül keletkezett, hiszen ezért is vázoltuk elöljáróban a néppártban uralkodó viszonyokat. De tovább megyünk: mi szívesen feli ebben tünk más kulisszát it kokat is. Mi szolgálhatunk nevekkel is. ha kell, és nyilvánosságra- hozhatjuk a.z egyes pártvezérek kínos versengésének néhány kellemetlen dokumentumát. Mi megnevezhetjük, ha kell. a forrást, ahonnan péld ául néhány Hl inka ellen irányuló• nyilatkozat és politikai akció az iniciativát! kapta. Nekünk azonban nem célunk, hogy a eziovenszkói érdekek egyik erős bástyáját de- etruáljiuk, ha már megakadályozni nem tudjuk a 'benne dúló destruktív eTŐk romboló munkaiját. Ellenben erélyesen visszautasítunk minden gyanúsítást: a Prágai Magyar Hírlap hasábjai nem állnak nyitva centralista politikusok egyéni akciói számára.. S hogy mennyire nem centralista, hanem igenis vezető néppárti egyéniségtől kaptuk információinkat, azt a „Slováik“ autotizáláeán kívül az is bizonyltja, hogy

azok az autonómista követelések, amelyeket ebben az interjúban felsoroltunk, szóról-Szó- ra napvilágot láttak az autonómista ifjúság lapjának, a „Nástup“-nak legutóbbi számában.

A „Nástup“ húsvéti vezércikkében pontosan megismétli az autonómista csoport- követeléseit. Arról mi igazán nem tehetünk, hogy akik ! t*guap még hangos szószólói voltak ezeknek a. követeléseknek, ma egészen más malomban I őrölnek « csak annyit Iáinak meg belőlük, i

hogy ..Prága szempontjából elriasztó tendenciájuk van11. Erről a kérdésről nem kívánunk

Arra nézve pedig, hogy a néppárt autonómista szárnya hogyan vélekedik egyrészt a katolikus blokkról, másrészt az egyre komolyabb formákat öltő kormányt-árgya-ásokról. módunkban van közölni egy másak néppárti politikus nyilatkozatát. Ez a nyilatkozata hü képet ad a néppárti ellenzék hangulatáról.

— Párt vezetőségünk — mondotta informátorunk. — sajnos, nagyon, gyarkran éreztette saját pár Müveivel, de egész Szlovenszkóva! is, hogy programunk alapelveivel nincs tisztában.

Ezt láttuk a 1925-ös kormánybalépés idején is, amikor vezetőink rapszódikus egyénisége, és az anyagi Szempont előtérbe nyomult. Ennek a kormánybalépésnek a tanulságai nem engedik, hogy komolyan elhigyjük. hogy az autonómia gondolata Prágában megértésre tálé’t volna. Ennek a megértésnek nem látjuk .kézzelfogható jeleit, Tudjuk azonban, hogy mi történt a múltban. A régi megyerendszer. — amely legalább nagyjában megóvta a történelmi vármegyék autonómiáját, — fölváltotta az országos közigazgatási rendszer.

Szlovéneké teljhatalmú minisztériumát megszüntették s így Szlovenszkó elesett vétójogától, s attól a széles hatáskörtől, amelyet a törvény Szloveszkö teljhatalmú miniszterének biztosított

— amivel azonban, mellesleg szóivá, Srobár, Dérer, Micsura és Kállay nem tudtak élni. Pártunk, azaz annak vezetői megelégedtek a kongrua-kérdés rendezésével. A kormányban elfogadtak két alácsonyabbrendü tárcát: az

egészségügyit és az umifikációst, nem beszélve arról, hogy az unifikáció éles ellentétben áll az autonómia alapelveivel. És nem beszélve arról sem, hogy ezt a két tárcát sem tudták azok hatáskörének megfelelően kihasználni.

— Az országos rendszer Szlovenszkót egy törvényesen elismert egységgé avatta, de az országos képviselőtestület és választmány hatásköre még a történelmi vármegyék önkormányzati jogait sem ismeri el.

A kongrua-gyakorlat pedig olyan, hogy a centralista körök épp a kongnia elvonásával tarthatják féken azokat a papodat, akik nyíltan sikraszálltak Szlovéneké autonómiája érdekében.

többet szólni, csak még egyet-: azt. Írja a ..Slo- vák“. hogy az illető centralista politikus gondoskodott arról, hogy a mi cikkünket a cseh lapok átvegyék. Nos, jól figyeljen a „SlovákM ha centralista politikus nyilatkozatáról lett voh- na szó,

akkor az illető bizonyára néni hivatkozott volna Svehla hitvallására, amelyet a német é« cseh együttműködés kérdésében elfoglalt, — aminthogy interjúnknak ezt a részét a cseh lapok következetesen ki is hagyták.

Azt már clhisszük, hogy itt — de esafk itt! — szerephez jutott ama bizonyos titokzatos centralista kéz.

Ezeket a tanulságokat a kormányból való gyászos kivonulás után a. pártvezért őség is levonta a párt számára s megállapítottuk, hogy a párt. Szlovenszkó számára semmit sem tudott kivívni a. korínánybalépéssel. Elleniben nyakunkba, vettünk egy adórendszert, amelyet pártunk képviselői koalíciós szolidaritásból megszavaztak. Ennek aztán az lett a természetes következménye. hogy

a legközelebbi választáson pártunk harminc százalékát elveszítette szavazóinak.

Most, hogy újra felmerült a konnánybalépés terve, meg kell állapítanunk, hogy az első kísérlet, úgy a párt, mint a szlovák nemzet, de egész Szloveszkó szempontjából súlyos negatívumokkal zárult.

— Ami pedig a katolikus blokk gondolatán illeti, ismerjük, régi gondolat^ A magam részéről, mint katolikus hivő, őszintén örülnék, ha a köztársaság valamennyi katolikusa egy táborba csatlakoznék. De ez a katolikus blokk csak akkor lehet életképes, ha benne a republi- ka minden nemzetisége megtalálja jogainak erős és életképes védelmezőjét. A katolikus any.ászén tegyház univerzális, s így az összes nemzetek gondos oltalmazó ja.. A legnagyobb érdeklődéssel olvastam meg nem nevezett párt vezetőnk fejtegetéseit a húsvéti ..Slová:k"-ban a katolikus blokk időszerűségéről.

Sajnálom, hogy a nyilatkozó n&m Hliuka volt, mert pártvezérünk Sokkal nyíltabban szokott fellépni. Az informátor pedig megfeledkezett az eddigi szomorú tapasztalatokról, de megfeledkezett arról is, hogy a szlovák néppárt programjának alappillére dogmája Szlovenszkó önkormányzati joga és ezen jogkövetelés érvényesítése.

Pártunk .a alvezére és Hliuka politikai örököse is többször hangoztatta, hogy neki egy szlovák evangélikus autonómista kedvesebb, mint egy centralista 'katolikus. Sajnos, e sokat hangoztatott álláspont mellett nem tartanak ki vezéreink elég szilárdan. A párt többségének meggyőződése azonban változatlanul az, hogy Szlovenszkó kulturális és gazdasági érdekeit csak egy erős és öntudatos Őslakosfront képviselheti hathatósan és eredményesen. Mi hiszünk Szloveszkó őslakói politikai szoMaritá j sáriak lehetőségében.

néppárti vélemény a kormánybalépésről