Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-24 / 94. (3425.) szám
Tisza István nemzetiségi politikája (sp) Prága, április 28. Most, íhogy Magyar országom Tisza István.! grótf emlékét ünnepük, kétszeres érdékl-ödiée-1 8©1 olvashatja el a kisebbségi magyar dr, Al-j bneeht Ferenc kitűnő könyvét Tisza István iromán nemzetiségi politikájáról („FoaTástanulmányok gróf Tisza István román nemzetiségi politikájához", Lúgos, 1938). A háború islőtti világ politikai küzdelmeit nem ismerő fiatalabb generáció megismerheti belőle azt & heroikus küzdelmet, amelyet a nagy ma- gyár áilamférfiu országa megmentése érdekében vívott. Tisza István megítélése a háború után ála- jpos revízión esett át. A gyűlölet és a rágalom Saönéi legelőször m a ©sodáikoaáBsail foga- Solt pozitív adattőrte át, hogy Tisza 1914ében j hem akarta a háborút, Később Szekta Gyula i Smutatta ibe a szigorú, és az objektív kutatás tükrében m államférfin alakját, majd pedig gfó adatok fokozatos napvilágrakerülésével, a beszédek, a megítélések, a jegyzetek, a tár- j, gyalások, a jegyzőkönyvek megjelenésével laasan-Jassam foszlott a tévhit, amely a nagy grétf alakját, addig övezte. Ma tudjuk, hogy Tisza a magyar történelem egyik legtragiku- giabib alakja volt. Tragédiája kettős. Az első ' az, hogy az általános magyar temperámén- ■ bimtól elütő, hideg és zárkózott természete folytán sohasem tudott köze [férkőzni az em- j berek szívéhez a így elvágta az utat a népszerűséghez, a megértéshez, A másik az, hogy munkája és törekvései tfölőrlődtek abban a Végzetes ellentétben, amely a háború előtt Egyrészt a magyar nemzeti erő fékezhetetleo. ámbidói, másrészt a monarchia megmentésének reális lehetőségei között tátongott Tisza látta, érezte a helyzet veszedelmes voltát. Sokban csatlakozott ahhoz a kevésszámú bécsi politikushoz (közéjük tartozott például Ozermin), aki józan és modern eszközökkel Igyekezett a birodalom mindenkit kielégítő uj rendjét megalapozni — s ezért a magyar hazafiak nem értették meg. Viszont számolnia kellett a magyar nemzet és a magyar politika szinte egyöntetű törekvéseivel, nem fordulhatott ellenük, mert ez a vitális nemzeti erő elsöpörte volna. Mit tehetett ebben a tragikus kettősségben? Össze szorított foggal hallgatott. Soha nem mentegette magát. Vállalta a felelősséget még azért is, amit nem helyeselt ugyan, de kényszerűségből aláirt. Vállalta a felelősséget a végletekig —. a halálig. Alig van a politikának ága, amelyből Tisza esodálatraméltóan józan mentalitása oly erővel kibontakozna, mint a nemzetiségi politika. Albrecht pompásan dokumentált, jól felépített és élvezetesen megirt könyve világosan igazolja ezt, Sajnos — Tisza István — talán származásának helyénél fogva — jobban ismerte és fontosabbnak tartotta a román kérdést, mint a többi magyarországi nemzetiség problémáját, amelynek lebecsülése hiba volt. A románokkal komolyan kereste a megértést s mindent megtett, amit a magyar nemzeti állam keretén belül megtehetett, hogy megnyugtassa őket. Csodálkozással tudjuk meg Albrecht könyvéből (amely Romániában jelent meg s igy lehetetlen, hogy a román cenzúra téves adatokat átengedett volna), hogy a háború kitörésekor az erdélyi románoknak több mint 2000 román nyelvű felekezeti iskolájuk volt s fenntartásukra évi 7 millió aranykorona államsegélyt kaptak a román egyház óriási birtokainak szabad jövedelmén kívül (7 millió aranykorona körülbelül 70mil iió csehszlovák, korona /értékének felel meg), fi BARÁTSÁGOS KEZDET A lengyel - francia barátság ünneplésével telt el Bartbou első varsói napja Poiiírköszöntők Beck miniszternél « Francia terv a lengyel— arasz-csehszlovák közös front kiépítésére • Gazdaság: problémák Lelkes hangulat Varsó uccáin Vausé, ápdffis 23. Bariban francia kiíilfigy- miniszter Roehat francia küllügyminisrtériuimi kabin ettfönök kíséretében vasárnap délután 17 ára 30 perckor a lengyel fővárosba érkezett, Barthou varsái fogadtatása rendkívül szívélyes volt Jáva! a vonat megérkezése előtt nagy emberfihweg gyűlt össze a pályaudvar perionján és a pályaudvar kornyéken, ahol türelmeseit várt a miniszterre, A főpályán d varén a fogadtatásra megjelentek a lengyel kormány képviselői, a diplomáciai testület tagjai Msgr, Marmaggá nnmcius vezetése alatt, a franci® nagykövetség személyzete, a varsói francia kolónia képviselői és a lengyel frontharcos - szövetség delegációja. Amikor Bartbou a Posenig eléje utazó Lamehe varsói francia nagykövet társaságában kiszállt a vonatból, Bemer, Beck küliigymi- uisster képviselője, » külügyminisztérium ce- remióniamestere és Demicki küliigyuiiniszté- riumi igazgató üdvözölte. Az üdvözlési szertartás alatt a közönség lelkesen éljenerte Jbranrtacwrszágot és Bartbou ininfert-rt A tarsói uccákon való átkocsizás alatt a kd= aüaiség ismét meleg ovációban részesítette az előkelő vendégei, A® ünneplés és üdvözlés egyes Helyeken valóságos lelkesedéssé emelkedett. A tömeg különösen a lengyel—francia szövetséget éltette. Vasárnap este nyolc órakor Beck külügyi miniszternél bankett volt Bartbou tiszteletére, majd miit következett,, Beck felköszöntöje A diner alatt Beck külügyminiszter üdvözlő bestédet mondott, amelyben Bartbou minisztert ama állam képviselőjeként ünnepelte, amely államot bosszú és tradicionális barátság Műi Lengyelországhoz és amellyel fontos békés zö vétségben él. Beck megállapította, hogy Barthou politikai tevékenységében állandóan hivő volt a lengyel—franci® szerződésnek és egyike a szövetség megteremtőinek. Beck szerint a lengyel—francia szerződés a nemzetközi politika, leghatalmasabb és legéletképesebb faktorai közé tartozik, mert a béke megszervezését és megerősítését szolgálja. A szerződés a két nemzet számára megmutatja a barátság útját és biztosítja a függetlenség nemes eszméjének megvalósítását, valamint a barátságos együttműködést. Beck ezután megemlékezett arról, hogy Barthou volt az, aki 1921-ben kidolgozta a lengyel- francia szövetség diplomáciai okiratát és megteremtette a szerződés alapfeltételeit Egyúttal kifejezte azt a reményét, hogy Barthou miniszter lengyelországi tartózkodása alatt meg fog győződni arról, hogy a lengyel— francia politika alapelvei tizenhárom év óta változatlanok maradtak. Barthou válasza Barthou válaszában kijelentette, hogy viszonozza Beck lengyel külügyminiszter tavalyi párisi látogatását, de varsói tartózkodása több akar lenni mini pusrta udvart osság* aktus, =, Büszke vagy ok arra, — mondotta Barthou — hogy Franciaországot képviselem, egész Franciaországot, amely a sok évszázados lengyel hűséget méltányolni tudja,. -* Franciaország barátságát hozom íémVnak Vannak barátságok, amelyeket nem lehel megsemmisíteni, mert egyformán vannak fölépítve az érzésre és az értelemre. E barátságok múltja biztosítja jövőjüket. A politikai tervek Varsó, április 23, Illetékes körök szerint Barthou varsói utazása az erősen elhalván védőit lengyel-francia barátság helyreállítására szolgál. Ezenkívül a francia külügyminiszter M akarja építeni Keleteurópában a párisi külpolitika uj koncepcióját, amely a lengyel viszony szabályozása után a francia-orosz közeledés megerősítésére törekszik. Ebbe a szövetségi rendszerbe Csehszlovákiát is be akarja vonni Paris. Oroszország és Lengyel- ország között a lengyel-orosz támadást kizáró szerződés meghosszabbításának tárgyalásai kedvező mederben haladnak előre, úgyhogy a közeljövőben Varsó és Moszkva megköti a német-lengyel szerződéshez hasonló tízéves uj szerződést, Franciaország rendkívül szívesen látná, ha sikerülne a lengyel-orosz- csehszlovák egyetértést kiépíteni cs lerögzíteni. Barthou nem jött egyedül Varsóba, hanem a modern min is z te rlátoga t á so k módjára szaft romáin kisebbség megfelelő középiskolákkal, gimnáziumokkal, tanítóképzőkkel, pompásan kiépített szabad nemzeti pénzintézetekkel és gazdasági szövetkezetekkel 'rendelkezett, sajtója magasabb nivójn volt, mint a regáti, román miniszterek szabadon járhattak Erdélybe és ott bátran agitálhattak. Megismerjük a híres Tisza-íéle „román paktum" történetét, amelyet akkoriban annyira roszr szaltak a soviniszta magyar körök, de amely tulajdonképpen mintaképe volt a többségi nép és a kisebbségi nép megegyezésének. Az erdélyi románság többsége elegendőnek is találta, csak az a csoport agitált ellene, amelyet 1910 óta Maniu Gyula irányított s amelynek célja Nagy romám a megteremtése volt. Az erdélyi románság elszakadási politikáját végeredményben nem a kapott jogokkal szemben megnyilivánjulő elégedetlen ség determinálta, hanem a nagy, imperialista eszme: Nagyrománia eljövetele, mint ezt maguk a román vezérek kijelentették. Bármit adhatott Tisza a románoknak, bármennyire ment nem7>ebileg és gazdaságilag jobban a soruk az erdélyi románoknak, mint a regátia'knak, a nagyromán, az egyesülési eszme ellen nem küldhetett megadott iskolákkal, gazdasági előnyökkel és más kedvezményekkel a magyar miniszterelnök. Albrecht Ferenc 1893-tól 1915 végéig (a további időből nem álltak adatok a rendelkezésére) pontosan bemutatja Tisza román politikáját, ismerteti egyes affélékét, a megegyezéseket, a harcokat, Tisza tárgyalásait és beszédeit, a román vezérek véleményeit, a háborút megelőző vitákat s az 1915-ös lázas esztendőt Románia megnyerése érdekéiben. A szerző nem leplez, nem hallgat el semmit, nem szépít. A magyar kisebbségi politika minden tündöklése és minden árnyoldala kibontakozik, de Tisza vonalvezetése erélyes és józan alapként végigvonul az egész korszakon. Aki ezt a kutforrás-könyvet elolvassa, annak valóban revideálnia íkell a román kisebbséggel szemben követett magyar nemzetiségi. politikára ®oínatkoá9ó ama leliogást^, amit a bábom után tanult. Tisza beszédei, amelyéket a nemzetiségi politikáról mondott, akár a prágai parlament díszére válnának, ha ott mondanák el őket s valóban csak csodálkozunk, hogy ily okos. megértő, kedvezményeket adó ál lám férfiúi nyilatkozatok jóval a kisebbségi .jog nemzetközi rendezése elölt hangzottak él, 1904-ben, 1910-ben vagy 1914- iben. Ha például az 1914-iki februári kisebbségi vitáról szóló beszámolót olvassuk, mely alkalommal busz magyar, négy szász és egy szlovák képviselő szólalt föl a magyar parlamentben (a horvátok nem voltak ott, nekik külön, autonóm parlamentjük volt Zágrábban) s a határozatot, amit utána a Ház elfogadóit, akkor kénytelenek vagyunk belátni, hogy a románokkal szemben követett magyar politika a legjobb utón volt a békés megegyezés felé, de a mii befejezését a v ilágháború kitörése megakasztotta. Minden kisebbségi ember számára végtelenül tanulságos könyv Albrecht Ferenc könyve! ^Xm. évf. 94. (3425) szám • Kedd • 1934 április 24 Előfizetési ár: évente 300. félévre 150, negyed- ^ , &s«rkes*t6ség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 KA, külföldre; évente 450, A %zLm)enSzkÖÍ é$ rUSZÍnSzkÓÍ TnagUQrság alícelí, II emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ' ' . «a » * Prága 11, Ptnská ulic# 12, líh emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja • • TELEFON: 303-11. » • ínyen szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2,— Ki, SÖRQÖ HYCIM: HÍRLÁP. PRAHA.
