Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-04 / 53. (3384.) szám
•VR&GAl/V\AGVARHIRIjAEf 1984 máwdua 4, ▼ftgárnap. ICulturegyesuletemk Irta: Gomory János ég a magyar Miki közöösóget, ha megvan, ápolgyar feöaszeliíemei teremteni s így hotzájáruiLMost, hogy a pozsonyi ToOdi-Kör fennáiM- eának hatvanadik évfordulóját ünnepli, figyelmünk önkéntelenül is knlturegyesületeink felé irányúi. Felmerül a kérdés, vájjon mi értelme volt e kulturegy egüle töknek a múltban és mi a jelenben? * Nekem személyes tapasztalataim vannak a régi kultnregyeeületek működéséről, mert hiszen tíz. évnél hosszabb ideig voltam elnöke az eperjesi Széchenyi-Kör irodalmi szakválasztmányának. Az eperjesi Széohenyi-Kör páratlan népszerűségnek örvendett a maga idejében. Az államfordulat előtti kulturegyesületekről tehát helyes képet adok, ha itt egy pár szóval bemutatom a Széchenyi-Kör működését. Az eperjesi Széchenyi-Kör kulturális feladatait szakválasztmányai révén oldotta meg. Volt ilyen szak választmánya több. Legértékesebb tevékenységet a zene-, képzőművészeti és az irodalmi szakválasz torna: y fejtett ki. A Széchenyi-Kör zeneestélyei a maguk nemében- páratlanok voltak. Aki csak egyszer vett ezeken részt, meghajolt a szellem előtt, amely ezt elővarázsolta. Minden két hétben a téli idényben a Városi Vigadó nagytermében, amelyhez hasonló szép és tágas helyiség ma is kevés van Szlovenszkón, gondosan kidolgozott értékes műsorral folyt ez le. Olyan népszerűek voltak ezek az estélyek, hogy a rendezőség féltvén a termet körülfutó karzat teherbíró képességét, amelyet ilyenkor szintén ellepett a közönség, numerusz klauzuszt hozott be. A komikum erejével hat, de igy aztán megtörtént, hogy a 6 órakor kezdődő estélyre sokan már a kora délutáni órákban mentek el, hogy helyüket biztosítsák. Sehol másutt ilyen érdeklődést egyesületi rendezésekkel szember nem tapasztaltam. Az irodalmi választmány kuiMurestéket, tudományos és népszerűén tudományos előadás sokat rendezett, de kultureetéket a téli idényben minden két hétben- a Vigadó kis termében rendeztünk. A népszerű tudományos előadásokat minden vasárnap délután a nagyteremben. Ezeknek oly nagy volt a népszerűségük, hogy sokszor öt-hatszáz ember vett azokon részt. A tudományos előadásoknak, amelyeket rendszerint eszmecsere követett, már csekély- számú, de annál válogatottabib hallgatósága volt. Dr. Réz Mihály jogtanár, majd Jónás János, nyugalmazott pozsonyi kereskedelmi iskolai igazgató és a Széchenyi-Kör rendezésében Máriássy Béla, megyei árvaszéki elnök voltak ezeknek az értékes összejöveteleiknek szellemi vezetői. Voltak ezeken kivül a Szé- chenyi-Körnek emlékünnepélyei is, amelyeken aztán képviseltette magát a Magyar Tudományos Akadémiától és Kisfaludy Társaságtól kezdve miden országos kul'tur- és irodalmi egyesület. Ezeken az országos jellegű emlék- ünnepélyeken érvényesült igazában a sárosiak- iiak páratlan reprezentábilis képessége. Gyönyörű képet mutatott ilyenkor a Vigadó nagyterme. Ilyenkor rendszerint az ünnepi beszédet Berzeviczy Albert, a Kör megteremtője és védnöke tartotta, körülvéve Sáros országos méltóságokat betöltő férfiaival, ákiknetk mindegyike kötelességének öemerte, hogy ilyenkor otthon legyen, a sárosi kultúra mellett tüntessen. Különösen felejthetetlen volt Sziryei ' Merse Pálnak, a pleinair festészet európai hírű megteremtőjének ünneplése. Külön a törvény-1 hatóság, külön a Széohenyi-Kör hódolt ekkor Sáros nagy fiának művészi géniusza előtt. De bensőségteljességben még ezzel is vetekedett Csengey Gusztáv jubileuma. Az agg költő, a Széohenyi-KöT büszkesége, minden szerénysége dacára el nem kerülhette ünnepeltetéeét, amelybe e lelkes társadalom 'belevitte minden melegét és a költő iránt rajongó szeretőiét. A Széohenyi-Kör e tüneményes fejlődése elválaszthatatlan titkárainak önzetlen, lelkes tevékenységétől. Dr. Latkóczy Mihály, dr. Horváth Ödön, dr. Wallentínyi Samu sikereinek titka abban rejlett, hogy megértették, micsoda nagyszerű eszköz a Széohenyi-Kör a régi műveltségű eperjesi társadalom közszéltemének, együttműködésének megteremtésére. Azok a lappangó szellemi értékek, amelyek e társadalomban kétségkívül megvoltak, így kerültek felszínre, igy fejlődhetett ki az a közös lélek, amely a Széekenyi-Körben találta meg a maga megtestesülését. Ennek az összefogó munkát megteremtő egészséges közszeilemnek édes- atyja dr. Horváth Ödön volt s igy őt tekintem o kulturélet legnagyobb alakjának. * Kriltur egyesül etemkor ek ma sem lehet más feladata, mint a múltban: kultúrát terjeszteni ni, s ha nincs, megteremteni. Az eperjesi Széchenyi-Kör a maga társadalmában ezt a .feladatot megoldotta és pedig úgy, hogy habár a Széchenyi-Kör már nem működik, de az általa megteremtett lelki közösség ma is él Eperjes magyar társadalmában. Él, hat, működik az államfordulat után is és pedig úgy, hogy nem jut összeütközésbe a helyi szlovák kultur- törekvésekkel. Aminthogy kulturális téren az az ideális állapot itt Szlovenszkón: Ha az itt élő nemzeti kultúrák szépen megférnek egymás mellett és megbecsülik kölcsönösen egymást. Megmaradt kultur egy esüle telük létjogosultsága, fenmaradása tehát attól függ, vájjon a maguk hatáskörében igyekszenek-e egészséges maS. bároménál tea van a Sashegyen. Délutáni tea, koncerttel. Meg vagyok híva. Menjek? „Duci is itt lesz, — írja a báróné, — sőt énekelni fog! Először fog énekelni mióta özvegy. Ez nyilván érdekelni fogja magát.“ Még tűnődöm egy ideig: menjek? ne menjek? Az mindenesetre érdekelne: egy nő, egy urinő, aki először énekel özvegysége óta! Ez egy egész külön lelki diszpozíció. Ez egy esemény is. Azonfelül Duci mindig érdekelt. Évekkel ezelőtt magam is megkértem a kezét harcias mamájától, nagyoibbszerü kockázat nélkül. Eleve tudtam, hogy kikosaraznak. Soha ezt Duci meg nem bocsátotta, ezt a hősi- ségemet. Nagyon magasról nézett le reám, ha találkoztunk. „Maga szamár!“ súgta el mellettem egy este az Operában, a Strauss „Salo- mé“-je után, mikor melléje simultam a lépcsőn, a prémbumdája mellé, mint egy jegesmedvéhez. Soha szó igy nem hatott rám életemben. Soha emberi hang igy nem állított szemtől szembe önmagámmal. Soha nem is hangzott egy ilyen hang felém egy hermelin- bundából. Azt hittem, egy királynő szól hozzám s nagyon meg voltam elégedve. Évekig, e szó emléke rámborult magányos óráimban, bánataimban s tört szerelmeimben, rámborult s betöltött érzés- és hangulatbeli tartalmával mint egy távoli kert barackte rági 11 atáva 1 és megvigasztalt és felemelt. Csak el kellett képzelnem a márvány lépcsőt, a nőt, a bundát s jómagámat közel e bundához, csak idéznem kellett, nagyon halkan és óvatosan, hogy ne koptassam mint valami nagyon kényes dolgot azt az egy szót, azon az egy hangon, ami a bundából kiszállott: s már oda voltam kivételes életem magasztosságától! Nem is tudom, hogyan szállottam le, e szó varázslatán, titkoknak s gyönyörnek egy olyan alvilágába, ahol rögtön magamra találtam, sorsomnak s végzetemnek legigazibb fonalán. No de ez mind a múlt, gondoltam s ezt kár felkavarni. Holott itt volt még külön ehhez a múlthoz, a báróné kézírása. Ez szinte megjelölte az utamat, világos értelmével mint egy vasúti menetrend, egész utamat vissza a múltakba. Bizonyos női írások, olyan delejesen hatnak! Olyan bizalmas közelséget engednek, hogy vonalban, formákban, kanyargásokban az ember úgyszólván a nő fizikumát érzi. A nő egész lényét és formáit a sorok között. A sorok között egy pizsamában, ahogy ül a kis asztalánál, egy virágváza alatt és ir. Bizonyos női Írásoknak úgy lehet hinni, de úgy lehet hinni, mint a szentirásnak! Minden odaadás és igazság megvan bennök, mint egy vallomás, hogy most az egyszer nem hazudnak. Csak éppen, hogy olyan messze van az a Sashegy, olyan magasan! Menjek? Ne menjek? Minden energiám és cselekvőképességem a határozatlanságban merülvén ki, még egy ideig, gondoltam, kéjelegni fogok a habozásban. Le is ültem egy karosszékbe a habozásommal, mint egy lenge tündérrel, aki megfoghatatlan. De akkor bejött a sofőröm, aki várt a kapu előtt, a hidegben, egy pár órája. „Hát megyünk? Nem megyünk?" kérdezte, mint aki ismeri ábrándosságomat. Hát megyünk. A kocsi sarkában, a pléd alatt, elgondolkodom: ez most már el van nak-e a közös magyar lelkiség kialakulásához ezen a földön. Működésűktől országos kulturális célok megvalósulását ne várjuk. Azonban a maguk körében a magyarság lelki egységét megteremtik: az összmagyarságnaik tesznek ezdöntve, megyek! Ezen most már nem lehet változtatná, mert ahhoz megint egy külön erő, egy külön elhatározás kellene, hogy másfele menjek vagy visszaforduljak. Általában úgy t-ünik, hogy semmin sem lehet változtatni. Maga azt élet egy fait acoompli. Talán csak a kígyó tudja felújítani magát. A zseni is, talán, de az már nem biztos. Mikor belépek: a báróné, vendéged között, biccent a fejével. Ez azt jelenti: „No jól van, itt van!“ mert csak ép biccent s nem mozdul a pamlag sarkából ahol ü'l, szemben a Blüfh- ner zongorával. Már a koncertbe léptem bele. Egy lengyel vendégművész zongorázik, két nagy csontos kézzel a billentyűkön. Chopin! hát persze, hogy Chopin! hát lehet más? Az egész dolog, ballada és noktürn, ami követi egymást, úgy el van kopva s agyondarálva, hogy mór nem is hallok belőle semmit. Látom, a báróné, a pamlag sarkában, hasonlóképpen nem hall belőle semmit. Látom a két melle domborulatán a dekoltázsban, amint csendes öntudata csak ép feljegyzi az én érkezésemet meglehetős közönnyel. Mennyit haboztam, hogy jöjjek, ilyen messzire, ilyen magasra! — most itt vagyok s ez semmit nem jelent! Rögtön érzem nem vagyok se több, se jelentősebb itten, mint ez a lengyel, aki zongorázik kö- römtelen ujjaival, örömtelen ujjaival a fehérfekete billentyűkön, — talán még annyi sem vagyok! De most látom Ducit az ablakfülkében s kicsit megbékülök. Ducit látom az ablakfülkében, a téli táj hátterével az üveg mögött. Itt van a szobában, milyen furcsa! s mintha egy tájképben 'ülne benne! Milyen furcsa, ahogy igy mindig tudta az életiben azt a külön beállítást és stílust a maga számára! Egy hátteret, egy uccát, egy téli tájat úgy választ ki magának, mint egy ruhát, ami illik hozzá. Nincs kétségem az iránt, hogy soha sehol másutt a világon, nem úgy szólott volna hozzám, azon a hangon, azzal a rövid szóval, mint az Operaház márvámycsamoká- ban! De a lengyel befejezte s feláll. Odamegy a bárónéhoz, aki nyújtja elébe a kezét, az egész karját a pamlag sarkából, ahonnan nem mozdul. Sem értem, sem a lengyelért nem mozdul. Hallom franciául beszélnek. A lengyel is mond egy mondatot franciául s a végén megtoldja egy sóhajtással s hangosabban mint ahogy franciául beszélt: „Pana Bogá dáj"! — Duci! — 'mondom a nőnek, amint odaérek hozzá, — boldog vagyok, hogy látom! — Én is! — feleli egyszerűen a téli tájképpel a hátán. — Már nem haragszom, — teszi hozzá olyan fitymálom hogy majd leesek a lábamról. — Azt tudja, hogy csak magáért jöttem, — dadogom egy teológus alázatával. — Azt tudom. Hogyne tudnám! Mindent tudók. — Hallom, énekelni fog. özvegysége óta, először! Megvallom, jelen akartam lenni ennél a kultúrtörténeti eseménynél, — jegyeztem meg, már bátrabban egy árnyalattal. — Remélem e hosszú pihenő után még üdébb és csengőbb a hangja, mint házaséletében volt. Semmi úgy nem rontja az énekkarit, mini, zel szolgálatot. Az államfordulat után létrejött Szlovenszkói Magyar Kultur-Egylet már országos egyesület. Ennek feladata lesz majd a magyar kulturélet országos egységét intézményedben, központi szervezetében megvalósítani. a házasélet, — mondtam azon öntelten és büszkén, ahogy az ember rendszerint valami marhaságot mond. Nem is felelt, csak ült és nézett. Valami angyali szánalommal nézett, egy csöppet ferde szájtartással, amint aki a szavai zamatját megtartja magának. Mint aki kifejezés nélkül élvezi a maga gondolatát. Mint aki inkább boldog attól, hogy hallgat s nem szól egy szót. — Mióta letette az özvegyi gyászfátyolt, — mondtam, — nem is láttam. Gondolom boldogan köszöntötte azt a szép napot, mikor, bús gyásza letelt. — Boldogan! — hagyta helyben. — No lássa, hogy ismerem magát! — Az uraa> majdnem húsz évvel volt idősebb nálam. — Tíz évig éltek együtt. Maga ma harmincéves lehet. — Harminckettő! — javította ki. — Mi impressziókat gyűjtött e tiz év alatt? — kéreztem szakértelemmel. — Impressziókat? — Azon az unalmon kívül, amivel az ura lelkiismeretesen kiszolgálta? Ami érdekelne: ha vájjon hü volt-e hozzá az alatt a tíz év alatt? — A leghüíbb, amit el tud képzelni. —Ezt Őrömmel hallom. Meg se vagyok lepve. Csak éppen azt kérdezném mint lélekbúvár, hogyan lehetett az? — Az úgy lehetett, hogy az uram volt olyan finom, olyan okos ember, hogy egy bizonyos időn túl beszüntette lobogó szerelmét irántam. Más nő az ilyen fordulatra, frontváltozásra s eljárásra sértődötten reagál s pont az ellenkező eredményre jut, mint ahová én jutottam. Más nő, némi rövid kis ingadozások után, egy más ember karjaiba hull. Én pont megfordítva. Fölszabadulva há- zássági kötelességeim alól, valami olyan felhőtlen boldogság töltött el, hogy a legotrom- báiblb dolognak _ éreztem ezért hálátlannak lenni. Az uram visszatérvén régi életmódjához, társaságához s vadászatához sem okot, sem ürügyet nem találtam nyugodt lelki- ismerettel, hogy kárpótoljam magam. De akkor a bárónő közeledett. — Nézze, milyen gyönyörű! — rebegte Duci. — Már nem fiatal, — feleltem, — de valóban még mindig gyönyörű! Már ezt nem hallotta, amint gyorsan felállott s odasiklott, hajlékonyán, a báróné elé. — Tehát énekeljek? — kérdezte. — Te fogsz ki sémi? — Hát persze, hogy ón! — felelt a bárónő s már mentek is ketten, a lépteik halk ritmusában ketten, a zongora felé. [G A SZMKE bodrogközi kerületének ismeretterjesztő előadása. Királyihelmecről jelentik: A Szlo- venszkói Magyar Kultur Egyesület Bodrogközi Kerülete Királyhelmecen a római katolikus Olvasókör helyiségében ingyenes ismeretterjesztő kultur- elöadásokat rendez a következő sorrendiben és műsorral: Március 4-én: Elnöki bevezető beszéd. Mondja Szabó Andorján elnök. Szaval Kemedhey Annus. A gyakorlati méhészetről. Előadja Dodek Jenő. Szaval Tóth Röske. Március 11-én: A vértől tündér. Bodrogközi história. Előadja Dienes Adorján. Szaval Feldmann Éva.. A büntetőijog ismertetése. Előadja dr. Drucker Róbert. Szaval Udvarhelyi Bözske. Március 18-án: A fontosabb emberi szervek működésének megvilágítása főbb vonásokban. Előadja dr. Berger Samu. Szaval Korcsmáros Zoltán. Séta a világ körül. Vetített képes előadás. Előadja Székely Ferenc. Vig monológ. Előadja Bodnár Lajos. Az előadások pontosan 5 órakor kezdődnek. A felmerülő kiadások fedezésére a legcsekélyebb önkéntes adakozás; k köszönettel fogadják. Tea és koncert a Sashegyen Egyszerű történet Irta: Szomory Dezső ü Óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillárok! imitinniniiininiTiniiniiiiiiiifftiimniiifnmnmnimiitfiiimniiiiiTnifffiniiiiiiinmimfitiimiiitimnmiHiHíKfHiriiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiimi Modern képkeretezés, üvegezés IHHIlllllllil!UilllUlllNlimUlll!IHIUtllUHiHHtlUUUHlllllllHIII!lUllilllllll!llllllllllllllll!lllllllllllimill!llllllllllllllllimmitl!lllimillimmi Telefon 2423 Alapítva 1833 *
