Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-25 / 71. (3402.) szám
4 1984 március 25, vasárnap 5* Óriást választéki Legolcsóbb árakJ Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillárok! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiim Modern képkeretezés, üvegezés IIII!IIHI!IIIIIIIIII!IIII!IIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIII1IIIIIIIIIII1IIII1IIIIIIIII1IIII1IIIII1IÍIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIII!IIIII1IIIIIIIIIII!IIIIIIIIII1IIIIIIIIHIIIIIIIII Telefon 2423 Alapítva 1833 KÜLÖNVÉLEMÉNY Mondén élef Röviden az olvasó emlékezetéibe Mézem a mondéin élet legújabb eseményét. Párisi gaz* dag kereskedő felesége jóhir-névnek örvend és táncteákra jár. Minden este nyolc órakor, ahogy jóhirü asszonyhoz illik, odahaza van és férjével vacsorázik. Egy este még sincsen otthon időre a pontos hölgy. Akadályoztatásának oka: meggyilkolták egy találkahelyen. Mire a férj keresésére indul, már olvassa is a lapokban a mondén esemény leírását. A hölgyet a huszonötéves „-gróf" gyilkolta meg, vagyis az a fiatalember, aki a jobb rablási lehetőségek érdekében belga grófnak adja ki magát. A modora csakugyan gréfi, mert jó családból való fiatalember, belgának is belga. A rablógyilkosságra a barátnője 'bujtatta fel, ő az egyetlen, aki kispolgári származású, de ' már régebben beleszokott a mondén életbe. Sőt, ő itta a Iegszomjasabban a mondén életet, ő hajszolta a gazdag szülők gyermekét a töméntelen pénz megszerzésére, ami a mondén élethez kell. A jóházból való fiatalember az angyali külsejű kispolgári nő buzdítására követi el a megelőző családi, majd há- zonkivüli lopásokat, a családi, majd házon- kivül váltóhamisításokat is. Az esemény újra gondolkodóba ejt: mi is az a mondén élet? Mondén élet-e vájjon az, ami a moziban látható, vagy pedig az, ami —- számunkra ritkábban — mulatóhelyeken, szállodák halijaiban, előkelő vendéglőkben ténylegesen élvezhető? A tökéletesen olajozott mondén élet, azt hiszem, mégis az, amit a moziban látunk. A belépődíjat előre megfizettük és ezzel a kicsiny összeggel szemben igazán a legpazaraibb kiállítást kapjuk női toalettekben, jólszabott frakkokban és berendezésekben. A válogatott párok a legszebb tangót lej-tik, a pezsgés dugó a‘ legszabályosabban durrog és bár a divatos szü- zsében szegénysorsu hősök is megjelennek, biztosak lehetünk felőle, hogy a végén egyenértékű partnerek lesznek belőlük a mondén életben. A kölcsönfrakkban megjelenő tehetséges muzsikus meghódítja a dollármilliomos leányát, a kis statisztanőbe herceg Inkognitó szeret bele... A pénzünkért. Micsoda giccs, gondolom magamban, de az adott pillanatokban ellágyulok és egész jól eltűröm, hogy így is mehessen, olajozottan. Illatos olaj, ha nem is valódi rózsaolaj. Fix összegért kapjuk a mondén élet minden változatát és a reményt is ráadásul, hogy az , olyan szegény embernek is sikerülhet, ami- , lyenek mi vagyunk. A valóságos mondén élet már nem ilyen előre fizetendő, mondhatnám bülfifé- vagy menüárakon megy, hanem inkább „á la . carte", ami mindig drágább. < Egy barátom mesélte szégyenkezéssel . küzdve a napokban, hogy meglepő cseleke- ‘ detre szánta magát. A szekrényében kutatott tavaszi holmi után és ráakadt a hátul elrej- , tett szmokingjára. Eszébe jutott, hogy évek ^ óta nem volt rajta a szmoking. Leküzdhetetlen vágy fogta el, a tett gyorsan következett, ‘ szmokingba és fehér plasztronba öltözött, fel- ‘ húzott egy régi repedezett lakkcipőt és — : beült egy kávéházba. A hónap vége felé történt a dolog, nem mehetett komoly mondén helyre, igy hát olcsón megúszta a fellobbanó ‘ szén ?délyt. Mégis — azt mondta -r- kitünően érezte magát. j Nehéz megállapítani, hogy valóban az esté- ^ lyi ruha-e a kritériuma a mondén életnek. Tudjuk jók, hogy ennek az életnek egyéb ' kosztümjei is vannak, egyéb lehetőségei is. PéMául egy sítúra a Svájcban: mondén, situ- 5 ra a város környékén lévő dombokon: nem ; mondén. Viszont feketekávét inni szmoking- ! bán drága mulatóhelyen: mondén, odahaza 1 ingujjban pezsgőt kuni: nem mondén. A gazdag ember élete nem mindig mon- J dén. Ha utánagondolunk, elég ritkán az. ,( Vannak gazdag emberek, akik Momtecarló i helyett Tibetibe utaznak és vannak, akik nem ^ golfoznak, hanem éjjel-nappal dolgoznak. A 1 mondén helyeken, azokon, amelyeket ma, a ^ demokráciában értünk ilyen megjelölésen, ' több a szegény ember, mint a gazdag. A mon- < dén világ mai központjai nem a születési tár- 1 saság exkluzív klubja és nem azok a méreg- ' drága helyek, amelyek a gazdagság ásitozó 1 unalmában exkluzivek, — a mai mondón he- ' lyek pontosan azok, amelyeken mondén tra- s gédiánk mondén hősei fordultak meg és ame- 1 lyeket a romantikus irodalom korszakában 1 „demimondaiin“-nek neveztek. Ennek a világ- 1 nak legfőbb ismertető jele mégis a szmoking i és az estélyáruha. Ennek a világnak teljesen külön erkölcsi törvényei vannak és ezekre a külön törvényekre éppen a párisi ralblógyilkosság dérit jótékony világosságot. A hatóságok és a közvélemény ám tekintsék közönséges bűncselekménynek a gazdag madame Hérel végzetes kalandját az elegáns párisi találkahelyen, a mondén világ ettől függetlenül ítélkezik felette és a maga ügyének tekinti a fürdőkádba fojtott uriasszony és a „boldogtalan" tettesek szenvedélyes életét. A. coektail-ek és tangók félhomályában más szint és alakot kapnak a rablógyilkosság „hősei" és szereplői. Ebben a világban, amely határos a morfium és kokain világával és amelybe, a fehér mérgek nélkül is beszűrődött a halálos, az élettől és élniakarástól elrugaszkodott szemlélet, valóban hősöknek tartják őket, a gyilkosokat és a meggyilkoltat. A bűnügy főtárgyalásán bizonyára zsúfolásig meg fogja tölteni a termet az a közönség, amely esténként a cooktail-eket fogyasztja a tánclokálokban és fanatikus álmélkodással fogja szemlélni a két fiatal bűnöst, akiket szenvedélyük a mondén élet e „martiriumá- ig“ lendített fel. Ez a közönség, amely a legfőbb életörömnek a kokaint tartja, megérti a fiatal rablógyilkosok szenvedélyét. Megérti és csodálja, ahogy a hivő csodálja a mártírt. Nagy ünnepély lesz számukra a fő tárgyalás, Igaz történet Egy nagyon szerény külsejű, Sőt nagyon szegény külsejű fiatal ember, arra a kérdésemre, hogy mivel foglalkozik, azt feleli: — Pénzügyi kérdésekkel. Nem vagyok meglepve. Először is ez a fiatal ember, ama távolabbi rokonaim közül való, akik mindig nagy dolgokkal foglalkoztak. Akik milliós üzleteket csináltak, alapításokat s telepítéseket kombináltak, — tervben és képzeletben. Akik végül, mint tisztességes koldusok elvitték álmaikat s ábrándjaikat egy kis szamosmenti temetőbe, egy fűzfa alá, a Nyírségen. Szóval ez itt tradíció, a pénzügyi kér. d-és, ezek között a rokonok között. Ebben az értelemben s ezen az utón indul fentnevezett fiatal ember. Tele van közgazdasági tudással. Kitünően tud számolni. Fejből ki tud számolni mindent. Könnyedén ellebeg egy számtenger fölött, minit, egy sirály ha száll az óceánon. Gondolom kereskedelmi szakiskolát végzett, belföldön s a külföldön is, de ezt mind tetézte azzal a szerzetesi privát szorgalmával és búvárkodásával, amellyel elmerült a pénzügytan tudományába. Amit csak írtak tudósok ezen a téren, francia és angol nyelveken is, azt mind tudja, mind olvasta. Viilágnézleti kisugárzása, a milliós számmiüveloteket ontja magából, mint fényét a nap a világra. Nem lévén egy vasa, mindent milliókba lát. Nagy koncepciója, titánt tervei, hatalmi vágya és aranyszomja kiemeli, felemeli, a magasba lendíti mindennapi élete homályából s nyomorából, — arról a dumaparti pádról, alhol féléjszakáit törti, mert igen gyakran nincs lakása. Nagyon kitűnő fiatal ember, noha rokon. Angliában a Financial Reviev szerkesztője volna (egy egész köteg ilyen külföldi pénzuj- ság van a zsebében), vagy a Bank of England számvizsgálója. Itthon csak költő. Közgazda- sági költő. Csak az a szegény távoli rokon, aki mindig közel van. — Nagyon izgat az a Stavisky-doTog, — mondja. — Nem az ügy bűnügyi része, ami éppen, mert bűnügy, tehát érdektelen, hanem a financiális rész: mérlegek és könyvek meghamisítása, ami nem olyan egyszerű, amint azt a közönség hiszi. Ez effajta manipuláció éveken át, egy nagy üzemben, számokkal és tételekkel, melyek a priori mind mind pozitív dolgok s amikkel nem lehet tréfálni, — ez egy külön tudomány, majdnem művészet. Főkönyveket, etrazzákat, naplókat, pénztári könyveket vezetni, azt minden könyvelő tud, az gyerekjáték! Hamisan vezetni az ilyen természetű könyveket, melyek a számok tisztava- lóságára, logikájára, minden érzéknél többet beszélő érzéktele n ség éré, szívtelenségére s kegyetlenségére vannak bazir-ozva, — az már tehetség, sőt olykor, az eredmény tekintetében, zseni dolga. Ez valami olyasféle, mintha ha ugyan egyáltalán lesz főtárgyalás, mert az utolsó jelentések szerint mindkét bűnös — a gyilkos és felbujtója — súlyos betegségen ment keresztül, amely mindkettőinél az ágybéli képességeket torzította el. A jólismert mondén közönségnek mégis e beteg bűnözők az ideáljai, az ő sorsuk szemükben a mondén élet tragikus beteljesülése. A zökkenés nélkül haladó, kellemes és olajozott élet fantáziája valamennyiünkben él, ezért adjuk át magunkat a moziban a kéjnek, hogy a küzdelem nélküli sima megoldásokat és az elegánsan öltözött (egyébként éhező) statisztákat szemléljük. Ezért huzzuk fel időnként indokolatlanul a szmokingot és ülünk be kevés költséggel a kávéházba. Az ember szívesen tűrj időnkiní, hogy megfogja a látszat, aztán hazamegy és tovább beosztja a pénzét. De ezek az emberek, a mondén élet szere-naz ember a föld körforgása ellen menne. Mintha természeti erők ellen menne. Holott ez számos esetben, a boldogulás útja. A haladás útja. A legnagyobb közgazdasági vállalkozások olykor, feltűnő sikereikkel, — egy hamis mérlegen fordultak meg. Az egész világ, egy hamis mérleg. — Hát ez mind kérem, nem érdekel engem, — mondom. — Kár, — mondja egyszerűen és szerényen. — Nem is értek az ilyen dolgokhoz, — te szem hozzá. — Én mindig tisztességgel irtaim a könyveimet, a főkönyveimet és soha nem csaltam még egy gondolattal se. — Kérem, — mondja, — van a dologban egy emberi rész, hogy úgy mondjam, balzaci rész, ami -talán mégis érdekelni fogja. Nevezetesen az, hogy pénzügyi téren, a nagy koncepciók, a legnagyobb koncepciók, a vakmerő tervek s elgondolások, majdnem mindig a legsilányabb letöréshez vezetnek. Nem kell azt hinni, hogy egy bankár, egy vállalkozó, egy tervelő, egy pénzkasszás, egy finánc-zseni, egy pénzügyi Nabukodonozor, m ingyárt úgy indul, a priori, hogy embertársait megkárosítsa s csaljon. ‘Csak nem gondolja, hogy pl. egy Kreuger, vagy akár egy Stavisky is, úgy képzeli a dolgot, hogy egy pár évig jól fog élni és mulatni lopott pénzekből s aztán alászol- gája! Nem. De míg az emberi tevékenység más terein, különösképpen az irodalom s művészet terén, a nagy kezdeményezés, alkotás, bátorság és szárnyalás, csekély kivétellel, a sikerhez s a diai-őséghez vezet, addig közgazdasági téren, a legzaj-osabb sikerek csúcsán, éppen a finánic-zseni számára üt az óra, mikor mindennek vége van! Ez éppen a természete a pénzügyi és gazdasági koncepcióknak, a legnagyobbaknak s a leghasznosaibbakinak., hogy egy adott pillanatban, a számszaporulatok forgataga a mint ni int egy számum magával ragadja a vezért s végül belóditja a tömlődbe. Ez ép a természete az ilyen koncepcióknak, hogy idő előtt, olykor csak egy pár nappal a diadal előtt, omlik be egy tégla, ami romba dönti az egész épületet. Odáig még állt, -éveken át, a külső front, az egész facade, tündöklőn! S még á£tt volna tovább, még meg is maradt volna, -még nyilván fel is lendült volna, ha nincs az az időelőtti tégla, egy -kicsinyes és ostoba feljelentés, ami megöl egy zsenit s egy egész vállalkozást. Ez a mi sorsunk a Pénz világában. A nagy pénzügyi ember sorsa, a nagy pénzügyekben. Ez lesz az én sorsom is. Ezt mondta ez a fiatal ember, csöndes megadással. S néhány percig maga elé nézett. Maga elé nézett a magasságba és a végtelenségbe. csétlen statisztái kitartóan a szánén maradnak, beteg lelkűket örökre megfogta a látszat. A látszat valamilyen olcsó tébolya ez, nem szenvedély, ami arra hajtja a brüsszeli gyáros fiát és barátnőjét és a hozzájuk hasonló embereket, hogy mindent ennek a tébolynak szerezzenek meg és áldozzanak föl. A mondén élet, ez a látszatélet űzte a találkahelyre a gazdag párisi asszonyt, aki nem riadt vissza, pedig előre megsejtette végzetét. Ez a látszatélet hajszolta a huszonkét éves hibbant lányt, hogy felbujtsa teljesen hatalmában levő barátját a pénzszerzésre gyilkosság árán is. Bűn és piszok ragasztja össze a mondén életnek a felületét, amelyen a távoli szemlélő csak a kifogástalan megjelenést látja. Ezt akarja látni a benne élő is, ez fogta meg, ettől nem t-u-d szabadulni, inkább behunyja szemét a saját élete előtt. — Hallott ön valaha Mirés bankárról. • — kérdezte, — akiről Daudet Alfonz is meg- emlékszdk A náboib című regényében? Mirés Izsák, bordeauxi születésű, szegény zsidógyerek. Feljön Párizsba, ahol egy Millaud Mózes nevű barátjával, magához váltja a Journal des Ghemins de fér cirnü újságot, — ezer - frankért s elhelyez egy pár száz részvényt, az újság részvényeit, kistőkések körében. Ezeknek mind fizeti az -osztalékot éveken át. : Már ezidőtájt „sajtót s pénzügyet egyesitvén“ . három különböző pártállás lapja van: a Pair ie, amelyik Bonaparte-párti, az Evén ement, amelyet Hugó Viktor sugalmaz s a fiai szerkesztenek s a Conseiller du Peuble. — A Nép tanácsadója! ami La-martine-ra va-n bízna! Éhez a három kisebb laphoz, még szerez négy nagy újságot s megalapítja a Központi Rési- vénypénztárt, jobban mondva az általános Részvénygyüjtő pénztárat, — Caisse g-énérái des actions reunies! — milyen tehetséges gyűjtő! Sikerül is neki összegyűjteni majdnem az összes részvényeket Franciaországban, az •összes részvényesektől! Már akkor a külföldi államkölcsönöket,’az ő bankja negosziálja. Már akkor olyan népszerű ember, hogy mikor kijön az Operából, a tömeg üdvrivalgása kiséri. Már akkor szénbánya, vas- és acélművek, vasutak és mezőgazdaság, — ez mind az ő kezében van, minden közhasznú, minden uj szükségletnek megfelelő vállalkozás! Már akkor arról van szó, hogy Marseille városát, gigászi vállalkozás! átépíti olyan formán, hogy egész városrészeket s hegyoldalakat a tengerbe hajit! Már akkor III. Napóleon császár oda áll elébe a marseiliei parton s a becsületrend csillagát ragasztván a mellére, megöleli és megcsókolja! Néhány héttel később letartóztatják. 1860 február 17-én, letartóztatják! — látja milyen pontosan tudom a dolgokat! Csalásért, egy feljelentésre. A tégla. Mirés kifizet 70 milliót, hogy a betevőknek visszaadja az „összegyűjtött" részvényeket. Eladja telkeit, palotáit, minden ingatlanát, a gyárait, üzemeit, a hét lapját, a felesége ékszereit, visszaadja a leánya hozományát, — tudniillik időköziben férjhez adta a leányát a császári ház egy oldalági tagjához. Ez mind nem használ. Még mindig vannak károsultak. Még mindig az van, hogy a mérleg hamis, a könyvek is hamisak, öt évi börtön. Min múlott ez? Egy időelőtti feljelentésen. Még egy hét és kész a török államkölcsön, amit Mirés bankja közvetített. Kétszázötven milliót keresett volna. Egész müve élt volna tovább. Azért mondóim — — Most már ne mondjon semmit, — mondom. — Csak még valamit... — Mit? — Két napja nem ettem. — Itt van két pengő, De most menjen enni. — Két pengő, — mondja, — inkább nem eszem. Inkább alapi tok rajta valami bankipari részvénytársaságot! S azzal megy. SÁNDOR IMRE. s&Bjggagaflagsii FINÁNC-ZSENI Irta: Szomory Dezső
