Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-21 / 67. (3398.) szám

1984 mftrcfag H. Óriási érdeklődés nollvánol meg a magyar országos mező­gazdasági kiállítás és vasár iránt Háromezernél többre becsülik a felhajtandó <e­nyészállatok számát ■ Hagy forgalmat várnak Budapest, március 20. Vasárnap délután a (magyar f>0kímü velé&ügyi minisztérium rádió-elő- adás-soTOzatáibau Hoyos Miksa gróf, az Or­szágos Mezőgazdasági Kamara, elnöke tartott érdeikes felvilágosító előadást a március 22-én, csütörtök-ön kezdődő tavaszi mezőgazdasági Iká- álöátásról e vásárról. Elő adásának első részéiben ismertette a me­zőgazdasági kiállítás intézményének kialakulá­sát és fejlődését. Az idén immár 43-ik ízben nyílnak meg Budapest határában az országos mezőgazdasági kiállítás s vásár kapui. Az idén íe megérdemelt nagy váraké zássá,I te­kint a termelő, vásárló és érdeklődő közönség az Országos Mezőgazdasági Egyesület immár fogalommá vált kiállítása elé, amely hivatalo­san a,z országos mezőgazdasági kiállítás és vár sár nevet viseli. Az intézmény eredete 43 évre nyúlik vissza, 1881-ben volt az első ilyen kísérlet s akkor tenyészáliatvásár volt a neve. Minden egyéb jelleg nélkül évről-évre megtar­tották ezeket a tavaszi 'tenyészállatvásárokat, amelyek Magyarország tenyészállat-kultirrájá- nak kifejlődésére igen nagy hatással voltak. A rakodással tekintünk. Minden, jel arra mutat, hogy a vételkedv az idén még fokozódik. A magyar földművelésügyi miaiisztérinm által tenyészállatok vásárlása céljából nyújtott hitel­kedvezményt már eddig is tuügényélték. — Az Országos Mezőgazdasági Egyesület pontos összeállítást 'készített, arról, hogy a, ki­állításon megvett tenyészállatok hová kerül­tek. Megállapítható, hogy majdnem minden fajtából az ország minden megyéje vásárolt. Ez a körülmény Magyarország állattenyészté­sének fokozása szempontjából elsőrendű jelen­tőségű. — A tenyészállatkáállitás csupán egy része a magyar mezőgazdaság tavaszi eseményének. A kiállítás anyagát a legkülönbözőbb oktató- csoportok tanulságos gyűjteményei egészítik ki Évről-évre más-más oktató-anyag kerül be­mutatásra. Újszerű lesz a Zöldmező Szövetség kiállítása, amely a ré tlegel Ő-k ült urát mutatja be, hogyan leibet azt megjavítani s így több, jobb kesébb állatot termelni. — Igen érdekes lesz a gyümölcstermelő kiáfKtáei csoport. A gyümölcstermelés eddigi eredményeit mu­tatják be itt s a módokat, hogyan lehet a gyümölcstermelést, még fokozni, ha már a mar gyarországi talaj és éghajlat magában foglalja a zamatos gyümölcs minden feltételét. — Nagy érdeklődésre tarthat számot a magyar külkereskedelmi hivatal kiállitá&a. Nagyon komoly kérdéseket, a mezőgazdasági termények kiviteli lehetőségeit öleli fel ez az anyag. Bemutatja, hogy egyes mezőgazdasági termények kivitele miként alakult, mely ter­ményeidből milyen országokba irányult a kivi­tel. Rámutat, hogy a. kivitelre dolgozó mező- gazdaságot mily irányban kell kifejleszteni, megváltoztatni s egységesebb fajtákra, jobb minőségre hívja fel a, figyelmet. — Az országos mezőgazdasági kamara, ki­állításának anyaga a termelés s kivitel alaku­háboni után aztán ez az intézmény tovább fej­lődött, először termény- és mezőgazdasági gép­csoporttal gyarapodott, majd általános mezőgazdasági kiállítássá fejlődött, melynek hivatalos neve most országos mező- gazdasági kiállítás és vásár. — Ezeket a kiállításokat. — mondotta elő­adásában Hoyos gróf — mindig tavasszal ren­dezik meg s ma már fogalommá váltak, átmen­tek a köztudaitba, bár az irántuk való érdek­lődés fokozódik ugyan, de még mindig nem olyan komoly, mint amánőt Magyarország ag- rárjellege melletti elvárhatnánk. Németország tulnyomólag ipari jelege ellenére ezen a téren példát mutat, amikor valóságos ünneppé avat­ja aa évenként más-más városban megrende­zett mezőgazdasági kiállításokat, amelyekre nagy távolságokról sereglenek össze tenmeí'ők, vásárlók s érdeklődök. Magyarországon is ki­emelkedő jelentőségűvé kell fokozódnia ezek­nek az alkalmaknak s általános • felismeréssé kel válnia annak az igazságnak, hogy a mezőgazdaság az ország gazdasági életé­nek fentartó oszlopa. Nem egyoldalú agrárpolitika a mezőgazdaság fejlesztése, hanem egyetemes nemzeti érdek. — Az elmúlt években a budapesti mezőgaz­dasági kiállítások iránt határozottan fokozot­tabb érdeklődés mutatkozik, annak ellenére, hogy a gazdasági válság kihatása talán az ag­rárius osztályra a legsúlyosabb. — Mit jelent az országos kiállítás és vásár a mezőgazdaság szempontjából? A múlt év nagy sikere feleletet ád erre a kérdésre. A termelők a vál­ság 'ellenére igen szép állatállományt hoztak fel. Igen bő válogatás volt s a vásárlási kedv annyira megmutatkozott, hogy a felhozott anyag nem is volt elegendő a kielégítésre s így az érdeklődők a vásár befejezte után a ki­állító gazdaságokat keresték M tenyészállat beszerzése céljából. Az idén a felhajtandó álla­tok száma a múlt évit is meghaladja. Egyes fajtákban kétszer, háromszor annyi állatot je­lentenek be, mint amennyi tavaly elhelyezhető volt, úgyhogy a jelentkezéseket előre korlátoz­ni kellett. A felhajtandó állatok Száma jóval meghalad­ja a tavalyit. Az idén 180 anéulovat állítanak ki a múlt évi 140-nel szemben, a szarvasmarhák száma — *§00 — kétszeresen meghaladja a tavalyit s 1700 sertés, 450 juh kerüli még kiállításra, jó­val több, mint a múlt évben. A kiállítás állatanyaga tehát meg fogja ha­ladni a 3000 darabot. — A gazdáik részére a kiállítás és vásár al­kalmával komoly üzleti lehetőségek adód­nak, mert a kiállított állatok nagyon jó áron kelnek el. A múlt évben egy ménlóért 1220, egy bikáért 660, üszőért 440 pengőt ás megfi­zettek, lényegesen magasabb árat, mint 1932- besn. Rendkívül biztató kép ez, mert azt mu­tatja, hogy a magyar gazdaközönség rettentő nehéz helyzetében sem adja fel, a küzdelmet, — A mostani kiállítás elé a legnagyobb vá-j Barlanglakó ősember koponyáját találták meg a hosszuszói cseppkőbarlangban Prága, március 20. Tegnap olyan hir fu­tott be Prágába, amely valószínűleg nagy szenzációja lesz a tudományos világnak. A hosszuszói Domica-barlangban végzett kutatá­sok során Majka szemlész uj nyílást fedezett föl s annak 170 méter hosszúságú folyosóján egy koponyát találtak. A koponya teljesen ép s csepkö burkolattal van bevonva. A csepkö- burkiolat érdekes tanúságot tesz a koponya ősi voltáról. Az első becslések szerint a talált fejcsontok legalább ötezer esztendeje feküd­tek helyükön s igy újabb bizonyítók van amellett, hogy a hosszuszói csepköbarlangot barlanglakó emberek lakták az őskorban. Párisi intim krónika A francia főváros a taxisztrájk napjaiban Páris, március. (A P. M. H. párisi munkatársá­tól.) Reggel kilenc. Az újjáépített Gare de l‘Est roppant üvegosarnoka ilyen korai órában szokatlan képet mutat. Máskor csak a helyi vonatok, elkülön- zött részén nyüzsög az élet, a nagy internacionális úttest perronja pedig teljesen üres. Egyedül az Orient-Express befutása várható s erre a nagymél­tóságok ünnepélyes vonatára nem lesnek csoportos várakozók, legföljebb egy-egy cilinderes, diszkrét diplomata, mint most is, ez a testes idősebb ur, ki kimért léptekkel méregeti a perront: Quinone de León, a spanyol királyság egykori párisi követe, kit az emigráció nyugtalan semmittevésébe sodort a spanyol forradalom már évekkel ezelőtt. Hanem ő rajta kívül, sőt feléje sem tekintve, egész újságíró- és fotográfushad táborozik ma az Orient-Express érkezési oldalán. Csupa nyurga fiú, eleven, mint a kéneső; mind izgatottan szaladgál ós kapargatja. illegeti a nyakán lógó ki&ebb-hosszabb kürtőjű Leica-gépet . . . Seipel és Bethlen érkezései óta nem láttam itt ilyen csoportosulást a Konstantiná­poly, Budapest, Béos, Páris között futó kerekes szalonok jöttekor. És talán akkor sem voltak eny- nyien . . . Ugyan ki aa, ördög érkezhetik; a lapok nem tudnak semmi keleteurópai nagy eseményről! Aztán puhán, hangtalanul, szinte begördülnek az óriási Pullmann-ok az impozáns mozodonyször- nyeteg mögött, SzemmellátOnató, hogy alig van ben­nük utas. Hosszuk áru nyúlánk, platinaszőke leá­nyok, puffos nadrágban a prémbundák alatt; szép­ség és fiatalság sugárzik belőlük, az az életvágy és egészség, amit csak a gondtalan jólét szüntelen öntudata adhat meg. A szürke szemük még tükrö­zi Ghamonix és Árosa hómezöit. Két vizonbundás magas, szőke szépség, sötétkék hósapkában csa­csogva üdvözli a mosolygó exnagykövetet: a két emigráns infánslány, Alfonz gyermekei. Hanem a megérkezésük a legkisebb feltűnést sem kelti. Egyetlen magnézium szemecske sem csattanik el; a kollégák felbőszítő udvariatlansággal hátat fordíta­nak a kis csoportnak és annál izgatottabban to­longanak a hátsóbb kocsihoz. Onnan most két mér­sékeltebb eleganciáju jogászkülsejü úriember feá- 6zolódik elő, egyik francia, másik osztráknak lát­szik, valami szobalány vagy komornaszerü ho gy intézkedik egy nagy kalapskatulyával. És aztán mint tüzrekész üteg- szegeződik minden Leica-gcp a vonatablakra, ahol most egy kissé kócos, egy kis­sé fáradt, kedvesen, de irónikusan mosolygó szőke fej mutatkozik: Rita Georg. (Csalk néhány órára jött Párisibe, hogy a Stavisky-ügybem vallomást tegyen s azóta már vissza is vitte Bécsbe a vonat.) óz egész pályaudvar fellobban pillanatnyilag a magnéziumf'ényben és Maifcre Beinex. a művésznő francia jogtanácsosa, alig győzi elhárít-'ni a tolako dü sajtót a szenzáciőillatu művésznő utjából, Jd csaknem futólépésben siet az első várakozó taxiba ugrani . . . Bizony, ha csak e,gy-két nappal előbb is érkezik, külön gépkocsiról kellett volna gondoskodniuk ba­rátainak: Páris autótaxi nélkül volt egy teljes hóna­pig­A példátlan szívóssággal végsőkig feszitett taxi­sztrájk első percben alig látszott meg a francia fő­városban. Az Opera vagy a Szent Ágoston temp­loma előtt csak oly életveszélyes volt a kocsitorló­dás taxi nélkül is és csak a Páris-ismerő vehette észre, hegy a véget nem érő, összecsapó, egymásra- ágaskodó pazar autóözön csupa magánfogat. Furcsa,, hogy az úrvezetők, kikről azt hinné az ember, hogy a taxisztrájk nekik csak megkönnyeb­bülést okozhat, ellenkezőleg, többet panaszkodtak a gyalogosoknál. — Ez az autósztrájk — mondogatták — s még hozzá a folytonos tömegtüntetések, egészen meg va­dították az embereket. Már-már azt hiszik, hogy az ucoa arra való, hogy járni lehessen rajta! Cso­portosulnak a kocsiút közepén, keresztül-kasul fut- károznak, megállnak csókolódzni a fordulóknál ée karonfogva ődelegnek a Champs Elysées avenue kellős kösepén ... És valóban, soha annyi gázolás, ucoai szerencsét­lenség nem esett Páriában egy hónap alatt, mint e négyhetes taxisztrájk idején! Másrészt észrebető volt, hogy az emberek — kük valami furcsa szolidaritást érztek a megbántott sofőrökkel és nem kultiválták a sztrájktörőket — valósággal berendezkedtek már a íolytontartó sztrájkra. Élvezték a Párisban szokatlan gyalogo­lást. A sztrájk második hetétől fogva pedig ameri­kai szokások kezdtek meghonosodni. Gyakori lát­vány volt, hogy a sétáló ur (vagy inkább hölgy) le­szól it. ja útjában az úrvezetőt: — Nem vinne magával Auteuil-be? S tanúja voltam, mikor egy ilyen kedves párisi úrnő kiszállva az alkalmi Peugot-ból, hálás szeme­ket szögez elegáns kocsisára: — Megengedi ugyebár, hogy megtérítsem a ben­zin árát? — Nem mondom, ha húszadika volna, — nevetett az elegáns úrvezető — de ilyenkor elseje körül, még van pénzem elég . . . A taxisztrájk keuyérfcelenmé tett egy speciális foglalkozási ágat: a kocsiajtó-nyitogatókét, amilyen minden bérkocsi-állomáson található. De amilyen találékony a párisi ember: a taxinyitogatók Au- teuil-ben, a Champs de Mars-on s más urlakta vidé­keken a földalatti vasút állomásain helyezkedtek el és annak nyitogatták az ajtóit kinyújtott te­nyérrel . . . A városi autóbusz- és villamosvállalatok egy hó­T a Berghoffer János MAGKERESKEDÉSE most Pozsonyban aköztártatágtér2 alatt van aföpostával szemben. — Tel. 24-15 Nagy választék konyhakerti, veteményes is virágmagvakban / M&áit, a válság sók érdekes problémáját moitw ja be beszédes képek,ben. Rendikiivül érdékfe a búza problémája. Szemlélető képeik mutas jáik, hogy terményei mennyi iparágnak ezolgí j; tatnak nyersanyagot. — A többi csoport: gazdasági szakoíktatát erdészet, baromfi- és házinyul-tenyésztés, h? jászai, méhészet stb. stb. méltóan, egészíti .[ a 43. budapesti mezőgazdasági kiállítás aryi gát. nap alatt sem tudták elhatározni, hogy ideiglen: sen legalább szaporítanák járataikat. A büroflarál nem alkalmazkodik! De ehelyett múltak kisé Hetei tűntek fel a pariit ucoa tengerén, mint bolygó hollandi tépett fregatji ja a modern óceánjárók között, előtántorogtak is meretlen ködökből, talán Maupassant és Rarbo d'Aurevilly elfeledett novelláiból pókos gebéikké fehér cilinderes mackinthosba burkolt kocsijaik^ a ,fiacre‘-k és ,sapin‘-ek, a rozsdás rugókon ringj kényelmetlen kis szürke .,coupé“, mely annyin hozzátartozott a hajdan volt vidám Parishoz, hág; öregebb uraknak megneévesedet! a tekinteti ahogy elnézte' őket kocogni az esti ködből mess mondóan Iknvilágló sárga lámpásaikkal a ,,szent he gyen* (le Bút Sacré), a montmartre-i temető körül Persze, lovagias úrvezetők, sírjukból feltámad egylovasok nem pótolhatták a megszokott taxit, <1 nevezetesen éjjel egy óra után, mikor szünetel j földalatti vasút, nagy bajban voltak a mór lé soirékrőll megtérő szegényebb emberek, kiknek 1 Jóisten csak frakkot, estélyi ruhát és lakcipö adott, megfeledkezvén a hozzátartozó Rolls Roycc ról. Ha van emberi érzés Germain-Martin pénzügy miniszter ur excellenciás keblében, fölteszem, bog, karvastag gyertyát fog gyújtani a Szt. Fiacre olfcá rán ezek után, mert hogy ilyen hamar tető alá hoz ta a büdzsét, azt végeredményben a taxlsztrájknaí köszönheti. Éjfélkor még úgy látszott, hogy lehetetlen le* lezárni a vitát. — Talán ha az urak jóakaratot tanúsítanak | enunciálta magas székéről a gyengélkedő elnŐkS Fernand Bouisson, — sikerül elintéznünk méj ezeket az államvasutakra vonatkozó paragrafusé kát hajnalig. De erre hangok szólaltak meg a terem különbözí oldalairól: — Ez nem vasúti probléma, elnök ur, ez taxjj probléma! És. a szavazómasina gőzmozdony gyorsasággá működött, hogy 617 képviselő elérhesse az utolW villamost . . . Az örökifjú francia főváros káprázatos rugalmas1 ságát bizonyítja, hogy ennyire túltette magát ) taxi'hiáuyon, mely minden más népnél hasonli helyzetben a legkomolyabb zavarokat idézhette volna elő. Páris városában nem kevesebb, min) 25.000 autó-bérkocsinak van hajtási engedélye. Egy egy sofőr átlagban napi 130 frank forgalmat esi nál, ami a 10 százalékos borravalókat hozzászámít­va, minden egyes napon 4 millió frank forgalmai jelent. Nemcsak 25.000 jármüvet vont tehát ki 1 sztrájk a párisi forgalomból, hanem közel 120 mil­lió frank pénzforgalmat is immobilizált — nem szól va arról a mérhetetlen kárról, amit az egész üzlet* élettempó meglassudása a magángazdaságnak 8 a* adók utján az államgazdaságmak okozott. És mindezt a benzinilleték pár filléres emelés# tévé . . . Benedek Károly. Megjelent a „Nagyasszo ti márciusi száma s a magyar asszonyok mindig örömmel várják a „Nagyasszony*4 érkezését, mert mindig szépet, jót és helyeset hoz, amit nem csak élvezhetnek, h<v nem tanulhatnak is belőle. A körkédesekre beérkt* zett nagyszerű válaszok okosak és mulatságosai^ míg a háztartási rovat — melyre bizony nagy szükség Tan — ismét nj résszel gyarapodott; fontot manapság a baromfitenyésztés, mert a háziasszorf ezzel csak a házi szükségletet láthatja el, de még egy kis jövedelemre is szert tehet. Nagy szüksé­günk van a „Nagyasszonyára, mely mindig jó t.v náccsal lát el. Előfizetési dija egy évre 36 korona.; Kívánatra mutatványszámot küld a „Nagyasszonyt kidóhivatala, Praha II., Panská-11. 12. III. L 4

Next

/
Thumbnails
Contents