Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-18 / 65. (3396.) szám
17 •*£ 19S4 március 18, vasárnap. g>KX<MMA&kARHTRL£B ASS16HHÚK PAPJA Jóizlésü háziasszony nem ad túlságosan gazáig ebédeket, vacsorákat, mert ezzel abba a ellemetlen helyzetbe hozhatja vendégeit, hogy soknak is hasonló méretekben kell viszonozni. :[közben ott tll' asztalánál a vendég, már azt irgatja szegény fejében, hogy mint fogja a öltségee meghívást revanzsálni. Sok kedves ba- itság szűnik meg azon, hogy a partnerek nem íarnak vagy nem tudnak versenyre kelni. Fi- yeljük meg, az igazi kedélyesség azokon az oédeken, vagy vacsorákon van, ahol otthono- in érzi magát a - meghívott. Otthon pedig bizo- yára nem feszült a hangulat, ami minden nagy, ■ iszes lakomának kiséTŐ árnyéka. Az ünnepélyességet megadja az asztal szép te- tése, az evőeszközök csillogása, az asztalnemű igyogó fehérsége, a háziasszony mosolya és az hangulat, amelyet mindezzel odavarázsolilak. iSebb ebédhez, vagy vacsorához teljesen ele- endö leves, könnyű tojás, vagy hal előétel hus■ tel körítéssel, sütemény, sajt, vagy gyümölcs, agyobb alkalmakkor egy húsétellel több. fagy- ilt, vagy parfait egészítik ki a menüt, ha férfiak annak jelen, feketekávé. Italokból kisvacsorán gy, nagyobb vacsorán kettő. Ilyenkor a fekete- ávéhoz likőrt és konyakot is szervírozunk, •’ezsgőt csak kivételesen — eljegyzés, lakoda- >m, vagy kimondottan nagyobbszabásu estélye- en — kell felszolgálni. A divatos kártyadél- tánokon is egyre jobban elfajulnak az uzsoná- ak nevezett de valójában már hideg vacsora- zámha menő étkezések. Ez felesleges, mert lég- öbb család igen nehezen tudja viszonozni a drá- a uzsonnákat Miért ne lehetne ezt egyszerű zsonával elintézni. Igazi barátság ilyenképen iem is alakulhat ki. A tálak diszessége, az uzsonnánál uralkodó aerev hang feszessé teszi és zárkózottá a legvi- Lámabb asszony is. Amikor az angol nő vala- :it meghív egy csésze teára, egészen bizonyos, togy valóban egy csésze teát kap, néhány :eksz, vagy egészen egyszerű szendviccsel, imit azért találtak ki a praktikus angolok, hogy i, két szelet kenyér közé be’yezett sonka, vagy náe vékonyka hússzelet ne zsírozza be a kezet V mi nagyanyáink is összehívták egy tercierére jarátnőiket • és ők sem adtak mást, mint egy ieésze kávét föllel, házilag készült foszlós ka- áocsal, vagy kuglóffal. Esztendőkön keresztül igyanabban a fekete selyem ünneplőruhában tisztelték meg egymást és nem tartották számon hogy: jaj, ezt a ruhát mái látták rajtam a múltkor, mit vegyek ma fel. Aki ügyel arra, hogy vendége jól érezze magát és melyik- háziasszony ne akarná ezt,. — elsősorban ügye! arra. hogy vendégeit kellően összeválogassa. Lehetőleg egyivásu, műveltségű, korú és vagyoni viszonyuakat hívjunk meg. Nincsen kínosabb látvány, mint amikor szerényebb anyagi viszonyok között élő asszonyt módosabbal együtt hívunk meg. A háziasszonynak vigyáznia kell arra is, hogy haragosokat ne hívjon meg együtt. Még a békitée is feszült hangulatot teremthet. Ha kevesen vannak, a háziasszony irányíthatja a társalgást, aki többnyire tudja, melyik vendége előtt mi az, amiről kellemes a beszélgetés. Ha nagyobb a társaság a háziasszonynak a kellő párosítás ellenére is mindenkivel kell foglalkoznia, leginkább azzal, akiről látja, hogy nincsen kellőképpen elhelyezve. Nem szabad kivételezni egyik vendéggel sem. Asztali ültetéseknél a kor- és rangidősöket kell a háziasszony közelébe ültetni. Az ételkinálás- nál elsősorban jönnek a hölgyek, azután a férfiak. Ha sokan vannak, persze sorrendben, az ültetés szerint kell kínálni. A kínálást mindig a háziasszonynál kezdjék. Télen a kellemesen temperált szoba, — ahol estélyruhás nők is jelen vannak, ott jobban kell fűteni, — nem túl éles, de kellő világítás is nagyban hozzájárulnak a hangulat megteremtéséhez. És általában a természetes hang úgy viselkedésben mint az étkezés körül az, ami kedvessé, fesztelenné és otthonossá teremti a vendégek számára a légkört. KLÁRI. HOLLYWOODI MŰHELYTITKOK A prop ■ A hölgy, aki mindent tud ■ Aki a beszédre és jelenetre vigyáz ■ A hangdetektiv ■ Színészek, akik nem játszanak, csak beszélnek A filmen, amely a mozi vásznára vetődik, láthatjuk a gyáros, az író, a rendező nevét. Látjuk a szereplő művészeiket a maguk valóságában, de nem látjuk és nem ismerjük azokat a különféle foglak1 kozásu embereket, akiknek közreműködése é«! munkája nélkül nem jöhetne lé re a film. Los Angeles milliós város és ebben a nagy városban tömérdek olyan ember él, akinek munkája, tu- < dása nélkül a,film — nem volna film. A technikai segédszemélyzetről, felvevőoperatőrökről, iparosokról, szabókról, világosítókról már a Legnaivabb mozilátogató is hallott, de vannak Los Angelesben és Holywo ódban egészen furcsa foglalkozású egyének, akik talán sehol másutt neon élhetnének meg, csak a filmgyárakban és a filmf óvárosban. Ilyen különös foglalkozású egyén például a ,j»rop“. A prpp körülbelül az, amit. a színháznál kellékesnek nevezünk. De mennyivel különösebb, nehezebb és felelősségteljesebb az állása! A . segédrendező átad neki este-egy jegyzéket, amelyben felsorolja mindazt, ami például a másnap fényképezendő bírósági tárgyalás jelenetéhez szükséges, mondjuk: hat tintatarté, egy fakalapáce, amellyel az amerikai bőró csendre inti a közönséget, három írógép, egy tucat jegyzetblokk, két villamos szoba ventillátor. néhány törvénykönyv, egy kényszerzubbony, egy rúd csokoládé, egy pár kézilbilincs és két üveg mesterséges vér. Mindez másnap reggel nyolc órakor a felvétel színhelyén van, amiről a propnak kell gondoskodnia. A fent felsorolt kellékek közül a csokoládérud arra szolgál, hogy egy verekedés hevében kékrevert szem illúzióját keltsék a segítségévéi. a mesterséges vér viszont nem egyéb, mint I híg csokoládészirup, amelyre szintén a jelenetben előforduló verekedés következményei miatt volt szükség. Ezek azonban az egyszerűbb feladatok. A legnagyobb gond akkor szakad a prop nyakába, mikor exotikus film készül a műteremben. Ilyenkor felkeresi a filmgyárban azt a hölgyet, „aki mindent tud“. Minden filmgyárnak van egy osztálya, ahol kartotékokba rendszeresítve megtalálhatók a világ ösz- ezes városainak adatai, valamint a városok nevezetes heüyeőre, épületeire, uccáira, tereire vonatkozó tudnivalók. Itt részletes ismertetést talál, akinek szüksége van reá, minden nemzet népszokásairól, öltözködéséről és órásban és képben megtalálhatók a művészet, képzőművészet, valamint a világtörténelem fontos adatai is. Ha tehát a propnak — mondjuk — magyar tárgyú film kellékeit kell összeszednie, ebben a mindentudó osztályban épp úgy megtalálja a székely kapunak a rajzát, mint mondjuk a somogyi bicska mintáját, vagy a kalotaszegi szőttes színezését. Ezek az osztályok mindem filmgyárban hölgyek vezetése ■ alatt állnak és a mindentudó hölgyhöz fordulnak pontos adatokért igen gyakran maguk a scenáriumórék és rendezők is. Ugyancsak kizárólag hölgyek végzik a kéziratok ellenőrzésének munkáját is. A műteremben felvétel közben állandóan két hölgy ül és jegyez. A két hölgy közül az egyik a dialógusért felelős. A próbáknál mint súgó működők és amikor felvételre kerül a sor, gyorsírással jegyzi, amit a színészek beszélnek. Igen gyakran megtörténik, hogy valamelyik színész a felvétel lázában néhány szót, vagy megváltoztat, vagy kihagy, a rendező pedig a jelenet leforgása után azonnal megállapíthatja, nincs-e szükség arra, hogy újra lejátszik a jelenetet, nem hagyták-e ki véletlenül a dialógusnak éppen legfontosabb szavait. A másik kisasszonynak viszont semmi köze a szóhoz, őt csak a kép érdekli Ennek a hölgynek feladata, hogy a jelenet fotw gatása és próbái alatt pontosan leírja, milyen a a szín, milyenek a jelenetben szereplők ruhái. Pontosan fel kell írnia, melyik kellék, melyük bútordarab hol van és gyorsírással jegyző, melyik színész milyen mozdulatot tesz, melyik mondatnál melyik ajtón jön be. merre megy kő. A rendező nem tartja fejében a legapróbb részle,beket és ha ezeket a jegyzeteket nem használhatná, igen gyak_j ran hatalmas baklövéseket követne el. Mint mindenki tudja, a film jeleneteit összevágják, egymáshoz illesztik és ha e jegyzetek nem volnának* megtörténhetnék, hogy valaki szivarral a szájában lép ki az egyik szobából, a következő jelenetben belép egy másik szobába és mór nincs szivar a szájában, vagy az egyik jelenetben szürke ruhája van, a következő pillanatban fekete. Miután a jeleneteket nem a lejátszás és a cselek* mény sorrendjében fotografálják le, hanem néha két előttünk egymásután lepergő jelenet fel* vételezése közben napok telnek el, a jegyzeteknek óriási jelentősége van. Egy legutóbb bemutatott magyar filmben például megtörtént, hogy a főszereplő budapesti hotelszo* bájában és egy külföldön levő kastélyban ugyan* az a szőnyeg borította a földet, ami mégsem valószínű és csak arra magyarázható, hogy a jelenetről szóló jegyzetek nem voltak pontosak. Az amerikai gyárakban e jegyzeteknek különösen azért van nagy jelentőségük, mert amikor készen van valamelyik film, a gyár vezérkara megw nézi a filmet és igen sokszor megörténik, hogy valamelyik jelenetet, vagy jelenetsorozatot utólag újra eljátszák, lefényképezik, mert a rendezőnek, vagy az igazgatónak nem felelt meg. Hyen esetben a színpadot a jegyzetek alapján rekonstruálják. Nagyon érdekes és merőben uj foglalkozás a filmgyárak környékért a hangdetektiv foglalkozása. Mint valami titokzatos jelenség, úgy lépked ide-oda a műteremben voltméterrel és egyéb vizsgálóeszközökkel felszerelve, hogy mindig kéznél legyen, ha meg kell állapítani egy a kéziratban nem szereplő zörejnek, zugásnak vágj- más hangnak az eredetét. A mikrofon ugyanis rendkívül érzékeny, ugyanígy érzékenyek a vezetékek, kábelek és a hangfelvevő műszerek, tehát a mixer, aki a hangot egy üvegka- titkában fogja fel, mindig megállapíthatja, ha idegen hang van a mikrofonban. Ilyenkor lép munkába a hangdetektiv. Elsősorban a vezetékeket vizsgálja meg, azután — ha a hiba itt meg nem található, tovább kutat. A kalapok, ruhák, cipők, ékszerek például igen sokszor okoztak bajt. A selyem zizegése, a bőr ropogása, a karperecek csörgése olyan hangot ed a mikrofonon keresztül, mintha gépfegyverek ropognának, vagy egyéb csatazaj dúlna a filmen. Ma már tudják ezt a színészeik .is és igy óvakodnak attól, hogy ropogós cipővel vágy kemény selyemmel jelenjenek meg a gép előtt Mégis megtörtént legutóbb, hogy Eridh von St "xhei- met, egy Greta Garbo-film felvétele közben figyelmeztetni kellett, hogy ne üsse össze minden pero- ben a bokáját. Erich von Stroheim közös hadseregbeli tiszt volt és minden köszönés alkalmával összeütötte a bokáját katonásan, ami azonban a filmen úgy hangzott, mint egy puskalövés. Egy másik filmben valamelyik szereplőnek uj, ropogós bankjegyekkel kellett valakit kifizetnie és a ropogós papír valósággal, mennydörgést okozott a mikrofonon. Kénytelenek voltak a bankjegyeket, amelyeknek újaknak kellett lenniök, benedvesiteniv Llbakiraiy Irta: asguthy Erzsébet Még kicsit csípett a friss márciusi szél. de már langyos és fűszeres ígéretek úszkáltak a levegőiben- Fanyar, kesernyés illatuk nyugtalanítóan ülte meg a füzes csupasz bokrait és olvadöbbá tette a párás rögök sóhaját. A friss szántás barna göröngyei elomló alázattal tárultak szét a napnak, mely pazarlón szórta aranyát mindenfelé s ezernyi csillogó pikkelyben tört meg a duzzadó folyó tükrén. A dombtetőn kis legény állt. Tizenkét—tizenhárom éves lehetett. Nyurgára nőtt, izmos kis testén a pattanásig szűk ujjas s a csizmaszánba gyűrt lábravaló vetélkedni látszottak, hogy melyikük mond előbb búcsút a gazdájának. Kalapja kissé hátracsu- szott, kemény sörtéhaján, amint ott állt neki- feszülve a szélnek s parittyáját megsuhogtatta a feje fölött. — Áron, Áron — ciripelt ekkor valami feléje a kertek alól. — Áron, gyere már ide és bűzd szett ezt a lécet •.. Pillanat alatt leni termett. Egy pici fehér- harisnyás, lakkcipős láb tolakodott kifelé a kerítés keskeny lécei között, de nem tudott előbbre jutná. Két rántással szétfeszítette a lécet s egyszerre szemközt álltak egymással. Mindkettő nek hangosan dobogott a szive A fiúé az erőlködéstől, a kislányé a futástól. Lihegve állták együtt. Szerbusz — mondta a IcMámy, —Szerbusz — mondta a fiú is. — Hát megint kigyüttél... Egész télen át nem látták egymást. S a két nyári jó pajtás most úgy állt ott, a titkos örömök naiv izgalmában félig riadtan, félig kiváncsiam szemlélve egymást, mint két kis kifulladt eb, mielőtt újra játékba kezdene — Valami buta ember beszögezte a kerítést — szólalt meg elsőnek a lány. — Igen — mondta a fiú s messzire hajította a karót, nehogy az utat ismét bedesz- kázzák. A kislány körülnézett. — Hát a libák merre vannak? — kérdezte, mert Áron tisztsége nyáron a libapásztorság volt. De most csak megvetően legyintett a fiú. Kihúzta magát, férfigőgtől duzzadó kis mellét majd szét vetette a büszkeség, ahogy látszólag közömbösen válaszolt: — Idén már nem mék a ludakkal, mer bizonyára a kondához kerülök. — Disznót fogsz őrizni? — Azt és karikásom is lesz. Újabb csend következett. — Menjünk innen, mert meglátnak a kas- iélvbul — tanácsolta Áron és előbbre futott. A kislány is elindult, de megtorpant. Friss földhányás vette körül a kertet s a puha gödrökben csúszós pocsolyák terpeszkedtek. — Jaj, nem tudok itt tovább menni, bemegy a cipőmbe a víz — panaszkodott felé s tanácstalanul hintázni kezdett a sarkán. Áron visszafordult. Körülnézett, aztán hirtelen legugolt s a két tenyerét szétterpesztve a lány felé fordult: — Fogd meg a nyakam és lépj a kezemre. — De fájni fog és piszkos leszel — ellenkezett az bizonytalanul, miközben rátette kis lábát a fiú kezefejére. — Hyen fittyet még C9ak kibírok, mázsát is emeltem már — hőskiödött a legényke s nekipiruilt arccal keményre merevítette a karját,. > Két lépéssel átszökött a kislány a pocsolyán. Kiugrott a százra. — Most mit játszunk? — kérdezte. — Játszunk eüppedőst — ajánlotta Áron, mialatt végigbuzta sáros tenyerét a vizes gyepen, szárazra törölte kezét a nadrágszárán, aztán odanyujtotta a kislány feléKét kézzel fogták egymást s szembenállva, felváltva ugrottak és guggoltak. — ez volt a „eüppedős“. A lány fáradt el előbb s eleresztette magát, hirtelen zökkenéssel földre rántotta a fiút is. Diadalmasan tapsolt, amikor Áron egyensúlyát vesztve, eléje hemperedett. — Látod, látod, erősebb vagyok, mint te — kacagott s hirtelen felugorva, mögéje került, hogy még egyet Tökjön rajta. De a fiú megelőzte s félkarjával átfogta a térdét Nevetve igyekezett két lábát kiszabaditani a csapdából, de a gyerek erősen tartotta s a másik karjával is átölelte, ügy nézett fel rá fölényes, csillogó szemmel s derűsen tűrte, hogy a kis foglya élőbb tréfásan, majd egyre komolyabban öklözze fejét. — Eressz Áron, eressz, mert kiáltok — próbált fenyegetőzni, de az osak annál erősebben — Most nem szabadulsz innen, amig. •. huj, huj, te! — szökött hirtelen talpra s a magasba nézett. Hatalmas héja szállt eil a lejük fölött. Áron felkapott egy göröngyöt s utána suhintotta. — Ezt most megcsaptam volna, ha itt lenne a parittyám — bámult vágyakozóan a madár utánA lány még lihegett az előbbi erőlködéstől s csak most eszmélt rá hirtelen visszanyeri szabadságára. — Nincs is parittyád — mondta. — És karikásod sincs. •. — Nincs-e ... Ahun fekszik a domb alatt. És karikásom is lesz, meg még sok más. Ha akarok, a vásárba is bérnék Mindszentre... — Nem igaz, nem igaz, csak hencegsz, aa se igaz, hogy a kondához mégy — ingerkedebt a lány. . — Nem-e? — kapta fel a fejét Áron. — Nem hát, oda csak erőseket visznek, te meg gyenge vagy, az elébb is elengedtél, még a karomat se birod behajlitani, — fűtötte tovább. ■ — Az ám — ágaskodott az önérzet Áronban. — Hát ez mi? Ide süss! — s azzal kö- nyökbefeszitve a karját, kiduzzasztotta rajta az izmokat. — Hyen békát fogtál-e már? — s nagyokat ütve .rá, a kislány arca elé tartotta a karját. — Az enyémet mégse tudod behajlitani — mondta az— Mégse? \ Vendéglátás
