Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-18 / 65. (3396.) szám

tőségében még fokozódik, Jha hozzávesszük, hogy taz angol törvények szerint senki sem köteles önmagát .vádolná és a legszigorúbban tilos a terheltet iíly irányba kényszeríteni. A nyomozó közeg nincs jogosítva addig kutató kérdést in­tézni valakihez annak megállapítása végett, hogy követett-e él valami bűncselekményt, mig kétségtelen bizonyítékkal nem rendelkezik arra nézve, hogy bűncselekményt tényleg elkövetett ■Hapedig kellő bizonyítékkal már rendelkezik, akkor a nyomozórendőrségi titsztviselő jogosít­va van ugyan kellő óvatosság mellett a gyanú­sítotthoz kérdést intézni acélból, hogy meggyő­ződjék, miszerint fennforog-e kellő 4 indokolt alap az illető őrizetbevételére (there are fair and nessonable ground fór apprehending him), de a gyanúsítottnak a kérdésre válaszolni nem kell. arra nem kényszeríthető. A rendőrség, mig arra adatai nincsenek, hogy bűncselekmény tényleg el nem követtetett, addig senki ellen fel nem léphet, senkit őrizetbe nem vehet azért, hogy ezúton az illetőtől valamely vallomást ki­szerezzen, kicsikarjon. Csak ha már a kellő ada­tokat és bizonyítékokat összegyűjtötte, a rend­őrség csak akkor rendelheti el az őrizetbevételt. Itt a „kellő" szóra erős hangsúly esik. Mert egy szavahihetőnek nem minősíthető feljelentő tanú egyedülálló vallomása nem kellő adat és nem kellő bizonyíték. Angliában törvényes prae- semptio, hogy egy terhelt vagy gyanúsított, mindaddig, mig jogerősen elítélve nincs, ártat­lan, tisztességes ember. Törvényes eljárási sza­bály, hogy a terhelt ellen kell bizonyítani, vele azonban saját maga allé bizonyítani nemi lehet. Fontos azután az hogy az őrizetbevételnek egyedüli célja annak a biztosítása, hogy a gya­núsított a tárgyaláson meg fog jelenni. Tehát csali a tárgyalás megtartását kívánja az őri­zetbevétel bizonyítani, de egyébként személyes szabadságban az őrizetbevett egyén korlátozva nincs, nem lehet semmiféle megaláztatásnak ki­téve és azt az őrizetbevett tűrni nem tartozik. Angiiéban mindjárt az őrizetbevételkor beszél­het a gyanúsított az ügyvédjével, éspedig tanuk nélkül, fogadhatja családját és ismerőseit, dohá­nyozhat, olvashat mindent, hozathat magának ételt, szabadon használhatja a saját ruházatát és ágyneműit, levelezhet és az őrizetbevétel alatt a legkíméletesebb bánásmódon részesül. így például Altfonso Francis Smitih gyilkos­sággal volt vádolva, a tárgyalás Kent grófság esküdtei előtt három napig tartott, ezen idő alatt a vádlott az őt meglátogató ismerőseivel esténként a. fogház könyvtárszobájában sakko­zott. De még jellemzőbb az az eset. amikor egy őrizetbevett gyanúsított megperelte a fogház- igazgatót és az angol biró £ 5,5 s-re Ítélte a fogházigazgatót, mert az őrizetbevett egyénre hét napig rabruhát és fogiházlábbélit adott. Ezt a biró személyes megaláztatásnak minősítette és mikor a fogházigazgató azzal védekezett, hogy a fogházszabály a vizsgálat és a ruházat tekin­tetében nagyon elasztikus az angol biró azt mondotta: „A fogházezabályok rugalmasságát az őrizetben lévő szabadsága javára és nem sza­badságának korlátozása végett kell magya­rázni. A fogházigazgató nem volt jogosítva az őrizetben levőt azzal terheli, hogy engedőimet kérjen saját ruháinak viselésére" Általában Angliában az őrizetbevéteJ semmi­képp nem lehet eszköz arra, hogy az őrizetbe­vett beismerő vallomást tegyen s az, hogy ez bármiképpen kikényszeríthető, Angliában egye­nesen elképzelhetetlen. Az őrizetben levő a hoz­záintézett kérdésekre válaszolni nem tartozik! Az előzetes eljárás, vagy az elönyomozás ide­jén, amikor csakis a terhelő tanukat hallgatják ki a bizonyitásfelvétel a gyanúsított és védője jelenlétében történik, akik a tanukhoz és a szakértőkhöz kérdéseket intézhetnek és figyel­meztetve lesz a gyanúsított, hogy bármit mond, a jegyzőkönyvbe lesz véve. Akit Angliában őrizetbe vesznek, annak mindjárt átnyújtanak egy nyomtatott tájékoztatót a jogaira vonat­kozólag, ami különben a fogház minden cellá­jában ki is van függesztve. De az őrizetbevett gyanúsítottra nézve az a legnagyobb biztosíték, ho ■ 'v Angliában még a legbonyolultabb ügyben is három hónapon belül Ítéletre fog kerülni az ügy és az ártatlanul örizetbevettnek a fogság akkor meg is szűnik A személyes szabadság megnyilvánul Angliában abban is, hogy a vád­lottat kihallgatni, hozzá kérdéseket intézni, őt szembesíteni, fenyegetésnek és szemrehányásnak kitenni még az esküdtszék előtt sem lehet-. Csak a tárgyalás elején keli nyilatkoznia röviden, hogy bűnösnek árzi-e magát, vagy nem. A vád­lottnak joga van mindenre észrevételeket tenni, sőt a vádlottnak megvan a joga arra, hogy az ő igaza mellett önmagát tanúként bejelentheti. S ekkor kötelező ily minőségben való kihallga­tása. Ekkor vallomására esküt kell tennie, és ha vallomása hamisnak bizonyul, hamis eskü miatt is perbefogják és elitélik. Tehát még a. vádlott helyzete is a legszabadabb Angliában. Angliáitól a személyes szabadság kérdésében tanulni lehet ó<s tanulni kél'h mert demokrácia szabadság nélkül nem létezhetik. UafaJlocUrfeiUcUHMi Ida: Vleubauec Pál szőlő és nincs* de nem is lesz soha a Rocke­feller — vagyon birtokában, már el is „ajánr cLékofflta" azt. Az élet egy golfpálya, mondja sokat jelentőén Rockefeller, olyan partnert keresek, aki ismeri a játékszabályokat és jó játékos, önt, uram, aki őszinte egoista, mint jómagam, megfaivom egy partira. Legyen szerencsém és kérem, játszón úgy, mintha Rockefeller lenne. Ezt a kézenfekvő, de nagyon fogas kérdést nem Rockefeller, hanem egy nagy amerikai napilap intézte olvasói táborához és oly ügye­sen szerkesztette meg a fellhivást, hogy min­denki Rockefellert gondolta szerzőjének. Kép­zelhető, hogy sok ezer válasz érkezett. A lap azt irta, hogy a kérdés pályatételszámba megy, Rockefeller amolyan tudományos áka- démiiabeli eredményt akar elérni és arra óhajtja kényszeríteni a mélyen tisztelt ameri­kai polgárokat, — akiknek Rockefeller az ál­muk, — hogy feleleteikben azt juttassák ki­fejezésre, amit komoly tudósok nem tudnak: „Mit tenne ön, kedves snorrer, ha Rocke­feller lenne és úgy számolhatná a milliókat, mint most a centeket sem számolhatja?" A lap nagy dijakat írt ki, hogy igy buzdítsa az agyakat: az első dij nyertesét bemutatják Rockefellernek és az amerikai Krőzus nagy­szerű állashoz juttatja. Rockefeller és az amerikai szerkesztőség is tudta, hogy az emberek sokkal ostobábbak, semhogy az igazságnak megfelelően vallaná- nak és hogy minden hóbortos polgár, aki milliókról álmodik, jobb színben akar feltűn­ni, mint amilyen valójában. Nem csalódtak ebben az egyszerű számításban. A beérkezett válaszok mind megegyeztek benne, hogy az emberi hiipokrita természet kiirthatatlan és az agyakat még egy ilyen pompás elhelyez­kedési alkalom sem élesíti meg. Remény­telen primitivizmusról tanúskodnak a vála­szok ezrei, arról, hogy senki nem érdemli meg Rockefeller vagyonát Rockefelleren kí­vül. Mert ember, akiben nincs bátorság és nem száll szembe az általánosan elfogadott társadalmi konvenciókkal és tézisekkel, a centek, de nem a dollármilliók világába szü­letett. Egyetlen kivétellel a válaszok az „altruizmus" nem őszinte gordonkaszólóját zenélték,, rezgő és mély hangon variálva a témát: „Ha Rockefeller lennék és dollárom ezernyi...“ így kezdődtek a válaszok, de máskép fejeződtek be, mint ahogy remélhető volt a nagyon is érthető forradalmi Auftakt után: ..........nagy tervet dolgoznék ki a világ mu nkanélküliségének megszüntetésére és ebbe ölném bele a vagyont........“ Vagy: ..........a szegényeken és a betegeken segíte­nék hathatósan........“ Volt, aki a művészeket óh ajtotta pártolni, a filharmónikus zenekart felsegíteni, a leánykereskedelmet megszün­tetni, az állatvédelmet kiépíteni. Rockefeller pénzén mindenki segíteni akart, altruista volt, nemes és jó. Rockefeller pénzéért sem­mi sem volt drága, mindent megvásároltak: a világ egy csapásra átalakult jótékonysági intézménnyé. Ez az, amit az öreg Krözus nem hitt el nekik. Nem engedte magát becsapni, hiszen a pénz még egyelőre ott van a zsebében. Nehezen szerezte és jól emlékszák rá, hogy nem jótékonysággal jutott ilyen embertelen vagyonhoz. Azt is jól tudja, hogy a snorrer- nek rendszerint igen puha, jó szive van, — teheti, mert nem ő fizeti a jószivét. Az ilyen vajsziv fényűzését csak Rockefeller engedheti meg magának, neki azonban nincs vajszive és ha volna, nemsokára ott tartana, hogy nem engedhetné meg magának ezt a fényűzést, mert snorrer lenne. Rockefeller minden való­színűség szerint nem ismer zsidó anekdotá­kat, pedig ennek, amit most. elmondok, örül­ne és helyeselné. Két zsidó halat rendel egy korcsmában. A pincér egy tálcán behoz két halat, egy kisebbet és egy nagyobbat. Az egyik zsidó azonnal átlendíti a nagyobb halat a maga tányérjára, amit társa zokon vesz és figyelmezteti az illemszabályokra. ,Rendben van — mondja a megrótt ember — te melyiket vetted volna ki?“ A másik a jólnevelt férfi önérzetével kivágja: „Természetesen a ki­sebbet 1" Mire az első nyugodtan hozzálát az étkezéshez: „Miit akarsz? Pontosan megkap­tad, amire vágytál...." Ha az amerikai snorrarek Rockefeller vagyonát nem használnák fel a saját céljaik­ra, hanem elosztogatnák és továbbra is snor- rerek maradnának, akkor nincs rá szükség, hogy ezt a vagyont megkapják, mert már igy is birtokában vannak annak, amire saját be­vallásuk szerint vágynak: snorrexek. így gondolkozik Rockefeller, aki tudja, hogy az éhes gyomor mindig a nagyobb halat halász- sza ki a tálról. Két eset volt: vagy elhiszi a beérkezett válaszokról, hogy őszinték vagy nem. Az első esetben ,ynem érdemlik meg" a nagy vagyont, mert aki ennyire őszinte és ilyen „könnyelműen" bánik a más pénzével, nem beszámítható és felügyelet alá tartazik. Akii ennyire igazat mond, csak azért, mert ennek az igazságnak az anyagi tartalma a másé, az olyan „arcátlanul" hazudik, hogy majd bolond lesz Rockefeller és szóba áll vele. A másik eset, hogy hazudnak és egoiz­must takargatnak. Ezt az esetet pedig Rocke­feller tuljól ismeri a maiga életéből, semhogy foglalkozna vele. Ez hétköznapi eset, a tehet­ségtelen ember áttetsző álarca. Egyetlen okos ember volt csak azok kö­zött, akik reménykedve küldték be válaszai­kat a szerkesztőségnek. Akadt egy szókimon­dó bandita, egy szimpátikus hóbortos, aki nem hazudozott, akinek az agyát nem terhelte a konvenció, egy életrevaló pasas, aki igy gondolkozott: Az egész úgyis blöff. Ha blöff, állok elébe, mint Rockefeller állt az élet elé­be, amikor elindult és nem volt egyetlen cent a zsebében. Lehet, hogy neki is ilyen kérdés­re kellett akkoriban megfelelni és biztos va­gyok benne, hogy azért nyerte el az élet pályadiját, mert nem véleményezte az akkori Rockefellert olyan ostobának, hogy elhiszi neki a hipokrita hazugságot. Mit tenne ön, ha Rockefeller lenne? — kérdezhette akkor egy olyan hóbortos Krőzus tőle, mint amilyen most ő. Mit tett Rockefeller? Azt felelte; „Uram, nagy jó Krőzus uram, szállók az ur­nák és kijelentem emberi banditabecsületem­re, ha én Rockefeller lennék és dollárom mil­liónyi, fütyülnék én nektek snorremek lenni! Fognám a milliókat, elhelyezném őket és él­ném gyönyörüszép világomat, amelyet csak az zavar meg, hogy nem én intézhetem hozzá­tok ezeket a splines kérdéseket, ó snorrerek hada!" Imigyen szóla az az egyetlen bölcs, aki nem engedte magát az „altruizmus" ingoványába csalni és ime, ez az ember megtetszett Rockefellernek, aki magára lelt benne. Ha van ember, akiben Rockefeller megbízik, úgy ez az ember csak saját maga lehet, — ennyi pénz tuljól ismeri az embereket, semhogy másban bízna meg. Ha akad, aki bátran ki­mondja, hogy nem bizik másban, csak a pénz­ben, akkor Rockefeller nem kételkedhetik tovább és megtalálta a maga emberét: ön­magát. így is tett. A tengernyi válasz a pa­pírkosárba került, de ezt egy embert felhív­ták a szerkesztőségbe, átnyújtották neki ün­nepélyes formák közt, ami egy őszinte ego­istának, mint ritka példánynak kijár: a tekin­télyes pályadijat és bemutatták Rockefeller­nek. Amerikai lapok újságolják, hogy az öreg Krőzus maga mellé vette. „Mit tenne ön, ha Rockefeller lenne?" Ugyanazt, amit Rocke­feller tett és tesz: nagy üzleteket kötnék, halmoznám a milliókat, jachtomon bejártam volna a nagyvilágot, közben jótékonysági ala­pítványokat tennék, hogy ne mondják ........ il letve, hogy mondják és golfoznék a millio- mosi élet legeslegvégső határáig. Rockefeller nem vehet maga mellé egy embert, aki vele ellentétesen gondolkozik és bár savanyú a SflTagyar asszony lapja a Prohászka és a Proháckakörök Dr. Pfeiffer Miklós prágai előadása Csütörtöki számunkban beszámoltunk a prá­gai magyar katolikus főiskolások Prohászka- emlékestjéről. Az est ünnepi előadója dr. Pfeiffer Miklós kanonok volt. Értékes tanul- mányának gondolatmenetét az alábbiakban közöljük. Dr. Pfeiffer Miklós a vallásnak általában, fő- : lég pedig a katolikus egyháznak a XIX. század elején tapasztalható helyzete ismertetésével! kezdte előadását. A napóleoni korban a római . katolikus egyház emberileg tekintve szinte hal- ] dokolni látszott: két pápa egymásután Napo- j leon franciaországi fogságában volt. Az egyes | országok püspökei és más egyházi vezetői a gal- I likanizmus, jozefinizmus és más államegyházi I irányok béklyójában a pápával való érintkezés- 1 tői el voltak vágva. Az egyház mindenütt az ál- • lami bürokrácia szűkkeblű, a végtelenségig ki­csinyes és többé-kevésbé rosszindulatú gyám­sága alatt állott. A XIX. század első felében vil- lágszerte lezajló forradalmak pedig kevé6 ki­vétellel megint csak rosszindulatot tanúsítottak a katholikus egyház ellen, melyet a forradal­mak által megdönteni szándékolt államhatalom függő segédszervének tekintettek csupán. A katolikus reneszánsz Európában a XIX. század első felében Németországból (Görres) és még inkább Franciaországból (Gbateaubriand, Montalamebert, Ozanam, Lacordaíre) indult ki. Azonban a XIX., sőt a kezdő XX. század iskolá­zott körei, intelligenciája, általában a vallástól távol álló sőt sokszor kifejezetten is istentaga- J dó állásponton volt. A katolikus ujraeszmélést szociális téren Marx tisztán materialista irányá­val körülbelül egyidőben a nagy Ketteier, ké­sőbbi mainzi püspök kezdte, XIII. Leó pápa folytatta. Ama kor jog- és állambölcseleti, gav dasági és társadalmi tévedéseivel szemben, ami­lyenek például a gazdasági tevékenység és az állam függetlenitése az erkölcs törvényeitől, az egyén korlátlan szabad érvényesülése tekintet nélkül embertársai jogaira és a köz érdekére, stb. — főleg XIII. Leó elődje, IX. Pius pápa küz­dött prófétai erejű, de akkortájt sokak által meg nem értett nyilatkozataiban. A' katolikus gon­dolat tudományos megújhodása pedig oroszlán- részben megint XIII. Leó pápa kezdeményezésé­re vezethető vissza. A századvégi Magyarország katolikus újra­éledésének egyik legkiválóbb, sok tekintetben a legkiválóbb vezetője Prohászka Ottokár. Egyi­ke az elsőknek, aki belátta és sokszor teljesen a politikai liberalizmus vizében evező hatalom­mal szemben szervilis püspökökkel szemben is hangoztatta, hogy a katolicizmusnak a politikai, törvényhozási téren szervezett védelemre van szüksége. Boldog emlékű Fischer-Colbrie kassai püspökhöz hasonlóan hatalmas zsurnalisztikái és általában publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Főhatását azonban Prohászka egyházi beszé­deivel, konferenciáival érte el. Mint Pázmány óta senki, tudta a magyar intelligencia férfi- \ világát is a templomi szószékhez vonzani. Be- í szédében a megkapó szónoki formához és az esz­mék rendkívül gazdagságához és zseniális be­állításához oly gondolatmenet járult, mely első­rendűen volt alkalmas arra, hogy a hitközönyös, a hittől idegen magyar intelligenciát felrázza. Vezető gondolatait a következőkben lehet ösz- szefoglalni: a katolicizmus nem külső forma csupán, hanem mindenek előtt gazdag belső tartalom. Nem száraz fogalomhalmaz, hanem élet. Nem idejét, múlt, szűk konzervativizmus, hanem saját kora törekvéseivel szemben jó- akaróan megértő. A kor minden értékét elfo­gadja, felkarolja, de krisztusi értékekkel gyúrja át. Nem fél a modern kortól, modern tudomány­tól, hanem derekasan hozzálát ahhoz, hogy an­nak minden értekét kihámozza és beállítsa a krisztusi örök világnézetbe. A vallásos élet pedig nem életidegen áhitatoe hangulat csupán, ha­nem az egész életnek krisztusi szellemmel való telítése. Rendelte meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3.50 K Ezért Prohászka nevét irta zászlajára a mi kisebbségi katholikus magyarságunk ifjú intelli­genciájának nagyrésze, amelyet a materializmus sem marxista, sem kapitalista, sem csak ■- faji (''gondoláéban ki nem elégít. 1934 márctMS 18, vasárnap. 6

Next

/
Thumbnails
Contents