Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-18 / 65. (3396.) szám
T>I«GAIMacÍ!ARHIRM6 1934 március 18, vasárnap. K ULÖNVELEMENY A jámbor femplomszolga Tudósitónlk biz-onyára nem veszd tőleim rossz néven, hogy beküldött kedves tudósítását e cikk keretében adom át az enyészetnek. A tudósítás annyira finom és különleges, hogy igazán kár volna elveszni hagyni a hétköznapok tobzódó híranyagában, eltemetni a gyilkosságok, rablások, féltékenységi drámák, lopások, interjúk, vasúti katasztrófák, bányarobbanások és mit tudom én, milyen szürke hétköznapi szenzációk közé Jobbnak láttam eltenni a finom híranyagot vasárnapra, amikor időnk van kiteregetni illőbb formában, ha már végzete úgyis az enyészet. A galgőci zsidó temetőről szól a tudósítás, szószerint igy kezdődik: A galgőci izr. temető alsó részén, melyben az elhunyt gyermekek elkülönített helyen ahisszák örök álmukat, sok-sok kis sirhant mellett és apró síremlék között egy nagy sírkő emelkedik ki, amely nyilván egy felnőtt sírját disziti... A tudósítás elmondja a felnőtt ember sir jának történetét, amely nem különös, csak megható. Évtizedekkel ezelőtt élt Galgócon egy jámbor zsidó, akit a hitközség templom- szolgának alkalmazott. A „samesz“-nek kicsiny volt a fizetése, de annál több vallásos érzület lakozott benne. A templomszolga megöregedett és mikor közeledni érzé halálát, maga köré gyüjté családját és igy szólt: — Ha azt akarjátok, hogy a túlvilágon nyugodalmam legyen, úgy temessetek tisztalel- kniek közé Mivel csak a gyermek lehet igazán tiszta lélek, közöttük akarok nyugodni. A jámbor templomszolgát odatemették a gyereksarok közé, ahol most is nyugodtan pihen. Eddig szól a történet. Tudósítónk, nehogy tájékozatlanul hagyjon bennünket, hozzáfűzd, hogy a hithii templomszolgát, akinek földi javakban nem igen volt része, Isten egyik unokájában jutalmazta meg, aki az egyik legnagyobb budapesti bank igazgatójává küzdötte fel magát. Ezt a poin-t, ezt a nem egészen költői jutalmazást a magam részéről elhagytam volna. Megértem, hogy bizonyos körökben méltó jutalomnak tekintik, ha a jámbor szolga unokájából hatalmas bankigazgató lesz, de engem zavar a kép — azt hiszem, másokat te — és megelégszem a történet befejezésével a galgóci temetőben. Képzeletben végigmegyek a kicsiny sirkert hantjai között, amelyet bizonyára néhány bokor, néhány öreg fa díszít. A tavaszi nedvesség már behúzódott a földbe, kövéren, duzzadtam feketén készül a föld, hogy kivesse magából a tavaszi csodát, a vad füveket és a vad virágokat, a nedves ösvények még nehezen járhatók. A kert végében, bizonyára a kőfalkerités tövében, van a düledező nem túl magas, bizonyára egyszerű terméskőből készült. lapos, felül lekerekített sirkő. a templomszolga eirköve. a tavaszi rendezetlenségben süppedező, szétkuszált gyermeksirok között. És előttem van a templomszolga képe, ahogy gyerekkoromban láttam, más kisvárosban, nem Galgócon. Nagy ünnepeken az imaház kis előcsarnokában áll a samesz, a halottas lepelbe öltözve, imaköpennyel a vállán és kicsiny könyvéből hajlongva imádkozik. Közben jobbra és balra tekint, a kimenőkre és bemenőkre, és pontosan tudja, mi történik körülötte. Kint az udvaron, a nyitott ajtók előtt, gyermekek cikkáznak, hanouroznak. A templom szolga szeme r ajtuk vau és csak akkor szisszen rájuk, ha tulhangosak. ha tulva- dul kergetőznek Jönnek-mennek a felnőtt hívek. a templomszolga mindenkit lát, mindenkit ismer, tudja mindenkiről, hogy milyen a számlája Isten előtt. Néha gyermekek cikkáznak be, vagy osonnak be lábujlhegyeu az imaházba. a temnlomszolga végdgsimitja őket tekintetével ... Ha ezen az őrhelyen, imakönyvvel a kezében végignézi a felnőtteket és végignézi a gyermekeket, úgy nem csodálható ha áhitatos perceiben megérik benne az elhatározás. hogy csak gyerekek közt akar pihenni halála után. A templomudvarban, az imaház körül szaladgáló. hancurozó gyerekhad zajongása mintha hozzátartozna az istentisztelethez. Ez a kép nem változott meg az idők folyamán- A szigorú liturgia minden pontjához mereven ragaszkodó hívek eltűrték a múltban is és elnézik ma is, hogv kint az udvaron gyermekek hanouroznak. Hangjuk behallatszik az ájtatos- ság házába és a buzgó, hangos ima együtt száll az ég felé a gyermekek zajongásával. A tisztalellkű gyermekek lármája kedvesebb Istennek, mint a felnőtt bűnösök bümbánata — gondolja a tenxplomszolga, ezért lebeg lelke ma is ott a szétzilált gyermeksirok födött és tekintete a jáltszadoaókat simogatja. * Az unokát, a bankigazgatót, mint mondottam, kihagytam volna a képből. Belátom, hogy az élet valóban ebben az irányban dolgozik. Az agybeli képességek, amelyet az ősnél az írás 'buzgó és Istennek tetsző fürkészése fejleszt ki, az öröklés során praktikus, a mindennapi élet, nem pedig az örök élet előnyeit kutató képességekké alakulnak át 'és a hitbuzgó templomszolga unokája könnyen válhatok finánczsenivé. Az írás erkölcsi és szellemi súlya alól felszabadult agy a hétköznapok lehetőségei felé fordul és az elmélyülés öröklött készsége az üzletek és számjegyek bonyolult lehetőségeibe merül. Az írás ismerete tehertétel az üzleti érvényesülésiben, mert mindenfajta műveltség csökkenti a leleményességet és növeld a skrupulusokat. Drasztikusan, de szemléltetően igazolja ezt az a háborús anekdota, amelyet talán mindenki ismer, de amely szinte tolakodik a gondolatok közé amelyeket a .jámbor templomszolga bankigazgató-unokája kelt az emberben. Az anekdóta a Lengyelországból Paksra menekült zsidóról szól, aki ott ajánlkozott a megüresedett templomszolgai állásra- Azt mondták neki, hogy Írásos kérvényt adjon be, mire ő kijelentette, hogy nem tud Írni. Az állásból igy nem lett semmi, a menekült Bécs- be került, elkezdett kereskedni, egyre nagyobb háborús üzleteket bonyolított le, végre egy hatalmas részvénytársaság elnöke lett. Mikor az alapi l ó jegyzőkönyveket elébe tették, hogy inja alá őket, mosolyogva tolta el magától az Írásokat, mondván, hogy nem tud inni. A titkár csodálkozav nézett rá:- ön nem tud írni? Mi lett volna önből, ha megtanult volna Írni? Mire a hatalmas elnök mosolyogva felelt: — A válasz egyszerű: samesz Pakson. Biztosra vehető, hogy a galgóci templom- szolga unokája, a budapesti bankigazgató, nagyon művelt ember, de talán nem Írástudó a szó tradicionális, főleg lelki és erkölcsi értelmében. Ismétlem, az élet iránya ez: a jámbor templom szolga unokájából banki gazga tó lesz. A kérdés csupán az, hogy ez valóban isteni jutalom-e. Ahhoz ,hogy valaki bankigazgató legyen, nem szükséges a jámbor életű nagyapa, a legtöbb esetiben anélkül megy. Fordítva egy kicsit kiábrándító és semmieset- re sem illik a galgóci gyermektemetőiben látható képhez az, hogy a jámbor egyházfi unokájából bankigazgató válik. Stílusosabb és rokonszenvesebb befejezése lett volna a kedves történetnek például az, hogy híres tudós rabbi lett a templomszolga unokájából. Ha az élet is ragaszkodna ehhez a stílushoz, amit a literátus ember kirajzol magának, úgy sok minden máskép alakult volna — a zsidóság javára is. SándoT Imre. Kosztolányi Dezsői Száz sor a testi szenvedésről Együgf ü dal Ki ő, mi ő, u én dalom nem ismerem, ő fújja ezt: szólítani a fájdalom. nem is merem. Alt fújja: jaj, Nem fekhetem, azt zúgja; fáj, nem alhatom a fej, a fog, Mást mit tegyek? a szír, « száj. Hát hallgatom Metsz, mint a kéz, Az életem szúr, mint a tű, lejtős felén oly iszonya, igy mulatunk oly egyszerű. mi, ő meg én. Csöpp cérnahang, Állok vele, nyápic zene, hanyatt esem, de mintha ég- forgat tovább föld zengene. vad-rémesen. Sir, mint a viz, Meggytilölöm, rí, mint a tűz, elátkozom, trilláz, sziszeg lassan, szépen és csengetyüz. barátkozom. Azt hirdeti, Nem tördelem hogy ő is él a két kezem, ée kornyikál * hogy mit jelent, . és gőgicsél. nem kérdezem. Nő és dagad, Nem kérdezem, ha csenevész mi végre kell s apad, tűnik, csak figyelem, sosem enyész. csak érdekel. Most gőztülök, Nótája íőuf, éppúgy sivit, , de nem sekély, most csak csipog, * r bamba is, mint csitri sip. “A mélye mély. Nem hagyja el, A mélye mély, bármit teszel, mert mélybe vet, vár, kalapál, kéezitgeti fúr, vés, reszel. a végemet. Bömböl, huhog Ép testemet dörög, recseg, vetkőzted, folyton beszél, hiába van, locsog, fecseg. nem kell neki. Alig virrad Rohan, cikáz, A már belekezd az idegen, és hajnalig bőszen betör nem unja ezt. a nem idegen. Nem unja el, Már várom is, én sem unom, mihelyt kiállt, megyek sötét, ő benne most nem-járt utón. lelkem kiált. Halál-hivó vérem gagyog. nem 6 a rossz, én, én vagyok. A prágai magyar főiskolások Ady-estje Prága, március 17. A prágai Magyar Akadémikusok Köre március idusán a 15 év ©lőtt meghalt Ady Endre halhatatlan szelleme előtti hódolat jegyében ünnepelt. A lelkes magyar hangulatú estély alkalmából a diákotthon helyiségeit zsúfolásig megtöltötték a főiskolások és vendégeik: a prágai magyar kolónia vezető tagjai. Az első sorokban foglaltak helyet: westers- heimbi Webtetein János magyar királyi rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter feleségével, Ghiczy Jenő magyar királyi kövétség! tanácsos feleségével, vitéz Lakalos Gézit alezredes, a magyar követség katonai attaséja feleségével, Blaskovich Miklós magyar követségi attasé, Dobránszky János pápai kamarás, nemzetgyűlési képviselő, dr. Mágócsy- Dietz Sándor s a Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége részéről Forgá oh Géza felelős szerkesztő, Darvas János, dr. Savaiké Pád, Floch István és Schnellor Pál szerkesztők. A nívós műsort Abkarovits József, a MÁK elnöke rövid beszéddel nyitotta meg, amelyben meleg magyar szávből fakadó, őszinte szavakkal hódolt a költőóriás halhatatlan szelleme előtt- Majd Toperczer László érdekes és nívós előadásban Adyt, az embert méltatta. Az alapos tanulmányokra valló előadásban sok eredeti meglátással és érdekes megállapi fással találkoztunk. Ezután Suhajda Mária, a prágai zeneakadémia tehetséges eperjesi hallgatónője zongorához ült s egy saját szerzeményt, továbbá egy Bartók- és egy Kodály- darabot adott elő. Az ígéretes tehetségű, fiatal zongoraművésznőnek frenetikus, nagy sikere volt. A következő szereplő Lukács Elemér ivóit, aki Zódor Dezső zongorákisérete mellett Ady-dalokat énekelt. Oly forró sikere volt, hogy ráadásokkal kellett megtoldani® műsorát. Abkarovits József néhány Ady-ver- set szavalt el komoly átérzéssel, meleg ovációt aratva, majd Zapf László ült az előadó- asztalhoz és nagy felkészültségű szabad-előadásban Adyród mint történelmi illusztrációról és magyar ideálról értekezett. Zapf László ez alkalommal is jó előadónak bizonyult. Utolsóelőtti számnak a MÁK szavalókórusa Ady „Elűzött a földem" cimü költeményét adta elő fegyelmezett és gazdag skálájú stílusban, Végül Lukács Elemér a MÁK Kaszás- zenekarának kísérete mellett örökbecsű magyar dalokat énekelt. Méltó és szép befejezése ivóit a magyar főiskolások Ady-estjénék. Óriási választéki Legolcsóbb áraki Pausz T., KoSlce Üveg — porcellán — villany csillárok! iimiiiiiiiifimiiiHiiiiiiiuniiiiiiiiniiiiiHiiimiiiiiiininiiHiiinnniiiiiiiiimnniiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiimiiiiHinHiimiiiiimiiitiimmHf Modern képkeretezés, üvegezés iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Telefon 2423 Alapítva 1833 4 ___
