Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-13 / 60. (3391.) szám

2 1984 mápcfaa 18, kedML 'I>RSGMA'\AGÍ.WiKlRMS A jugoszláv külügyminiszter expozéjában részletesen foglalkozott a Habsburg-restaurálás kérdésével A balkán-paktum tökéletlen - A római hármastalálkozóról még nem nyilatkozhat Belgrád, március 12. Jeftics külügyminiszter ma délelőtt politikán expozét mondott a szkiupEtinában. Beszéde elején foglalkozott a kisfimbamt államok közötti kapcsolatok ezorosabBáté télé vei és utalt arra, hogy ennek célja a három állam közös gaz­dasági érdekeinek fokozatos kiépítése ée a revíziós mozgalom meghiúsítása. Hangsúlyozta, hogy a kieantamt államainak erőseknek kell lenniük a Középeurópában mutatkozó reviziós kísérletekkel szemben. Ismertette a ballkán--paktumot, amelynek célja a balkáni népek békéjének ée szoros együtt­működésének biztosítása. Elismerte, hogy Albánia és Bulgária nélkül a paktum nem teljes, de hangsúlyozta, hogy első kísérletről van csupán sző. Ezután megemlékezett arról, hogy Bulgária és Ju­goszlávia között a két állam uralkodóinak látoga­tásai után javult a viszony ée Jugoszlávia tovább­ra is azon lesz, hogy végetveseen a véres nyugta­lanságnak. A restauráció kérdésével kapcsolatban megálla. pitotta, hogy ez irányban bizonyos aktivizmus tapasztalható az osztrák és magyar legitimisták részéről. A legitizmus tevékenységének hullá­mait az osztrák véres eseményes és az osztrák­magyar unióról való tárgyalások hozták létre. „Nekünk jogunk és kötelességünk", úgymond, „a restauráció eszméjével kapcsolatban egyetmást elmondani, mert bizonyos tekintetben az osztrák­magyar monarchia utódai vágjunk. Meggyőző­désem szerint a Habsburg-monarchiáról már el­hangzott a végleges ítélet. Valahányszor a Habs- burg.restauráció gondolata felmerült, mindig vér folyt". Jeftics beszéde végén a római hármas minisz­Vihar a magyar tengeren terelnöki tancáskozásról is szólt és kijelentette, hogy itt a három állam közötti politikai és gazda­sági megegyezésről van szó. „Vájjon Rómában szélesebhkörü akciót fognak-e elhatározni, vagy csupán egyoldalú csoport alakításáról fognak tár­gyalni, rövidesen ezt is megtudjuk, ezért ebben a Bern, március 12. A svájci hírszolgálati iroda jelentése szerint a vasárnapi népszava­zásnál, amely ben Svájc arról döntött, vájjon e Lfogad jak-c az állam védelméről szóló tör­vényt, vagy sem, a törvény ellenzői győztek jelentéktelen többséggel. A törvény ellen 486.000-en, a törvény mellett 416.000-en sza­vaztak. A szavazáson a szavazásra jogosultak 80 százaléka vett részt. A törvényt a szociál­demokraták, a kommunisták, a nemzeti front Gömbös: kérdésben még nem mondhatunk Ítéletet". Ausz­tria függetlensége kérdésébe® a jugoszláv külpo­litika álláspontja az, hogy az osztrák problémát sem egyik, sem másik hatalom érdekében nem sza­bad megoldani, hanem csakis a béke és a nemzet­közi konszolidáció érdekében. és számos más külföldi mintára szervezett jobboldali és baloldali párt buktatta meg. Az állam védelméről szóló törvény egységes ren deresének bukása után a fontos törvény sze­repét ismét a huszonöt kanton helyi törvényei kénytelenek betölteni. Ahol a törvény nem elég erős, ott helyi megszigorításokat alkal­maznak. Tessinhen máris szigorúbb lett a meglévő rend védelméről szóló törvény. Szá­mos tessinj fasisztát súlyosan elítéltek. A jivf csak a gerinces magyaré! A magyar miniszterelnök szózata a főiskolásokhoz A svájci népszavazás elvetette az „állam védelméről” szóló törvény tervét EGY USZÁLYHAJÓ ELSÜLYEDT, HÁROM MUNKÁS MEGFULLADT. Szekszárd. március 12. A Sió torkolatánál ma éjszaka egy erősen megterhelt uszályhajó nagy viharba került. A hullámok átcsaptak a túlterhelt hajón, úgyhogy az elsiilyedt. Öt munkás köríti hároip megfulladt, kettőnek sikerült partra jutnia. Budapest, március 12. A magyar egyetemi és főiskolai hallgatók Turul-Szövetsége szom­baton este tartotta ünnepélyes keretek kö­zött ezévi disztáborát, ^melyen megjelent Gömbös Gyula miniszterelnök .és József ki­rályi herceg is. Gömbös Gyula miniszterelnök az est folyamán nagyszabású szózatot intézett a magyar diáksághoz, amelyben többek kö­zött a következőket mondotta: — A magyar nemzet az elmúlt századok során sokszor idegen ösvényekre tévedett. Testétőll-lelkétől elütő eszmékkel mételyezték meg a gondolatvilágát s majdnem kipusztitot- ták belőle az igazi magyar érzést. A vezetésre hivatott tényezők nem ismerték fel, melyik az a helyes ut, amelyen a nemzetnek járnia kell a magyarság nagy és boldog jövőjéért s a „turáni átok" jelszavával — amelyet A reggelije sokkal jobban Ízlik Önnek, ha a száját reggel igazi antiseptikus száj­vízzel öblítette ki. Az ODOL-szájviz a maga nemében egyedülálló olyan feriőtle- nitő szert tartalmaz, amely a szájban éjjel keletkező kellemetlen Ízt megszünteti é« egyszersmind pompásan üditőleg hat. ugyancsak idegenből importáltaik — lenyű­gözték cselekvésre és alkotásra teremtett energiáit. Mert & huszadik században csak az a nem­zett tudja megállni a helyét a történelem porondján, amely még tud önfeláldozó éle­tet élni és amely tud következetes lenni. A magyar ifjúság már másfél évtizeddel ez­előtt ösztönszerüen megérezte azt az utat, amelyen haladnia kell. Megérezte velem együtt, hogy csak a fajálág megerősödött, lelkében életerős nemzet tudja megállni helyét a történelem viharában. A magyar ifjúság vélem együtt tudja jót, hogy mik a múltnak bűnei, tudja, hogy a puhagerincü magyar elveszti a játszmát, — a jövő csak a gerinces magyaré, mert csak a gerinces magyar tud minden körülmények között harcolni jogaiért. A miniszterelnök ezután hangsúlyozta, hogy kiirtja a protekcionizmust és nepotizmust, majd pedig az aktuális ifjúsági kérdésekre ráférve, többek között ezeket mondotta: — Nem szeretem az úgynevezett ifjúsági parlament gondolatát sem. Ha mi már korán hozzászoktatjuk az ifjúságot ahhoz, hogy hiábavaló szócsatákat vívjon és üres szalma- csépléssel töltse idejét, mii tesz később? Mi n«m véna sszonyokát, hanem nagy aka* rássa.1, nagy célokért hallgatagon dolgozni tudó magyar férfiakat akarunk nevelni. Gömbös Gyula beszéde wégén elítélte a ,,nyilaskeresztes‘‘ mozgalmat, amely „lehet az akármilyen tiszteletreméltó is egyébként, nem a magyar lélek sugallata és nem a ma­gyar vér terméke". — „Nem a külsőségekben megnyilatkozó, idegen formákat utánzó szel­lemre van szüksége a magyar ifjúságnak, de I a szülőföld leheletéből táplálkozó, eredeti magyar elgondolásokra felépülő egységes! | tisztult magyar világnézetre" — fejezte be nagyjelentőségű beszédét Gömbös miniszter- | elnök. Második $ze£€p&$ztá$ Regény. Ida: faLík UaldwUt (25) — Maga megváltozott — szólt felelet he­lyett a fiú. — Azelőtt nem aggasztotta az ilyesmi. — Nyilván öregebb vagyok — vélte Mary Lou derűsen. — Azt pedig, hogy aggasztana, egy szóval se mondtam. Menjen föl és aludjék kicsit! — Öreg nevelőn©! — panaszkodott a férfi, de feltűnő vidámsággal. — Szó sincs róla. Egyszerűen szabadulni akarok magától. Édesanyja épp most. küldi ki az autót az állomásra... látja, már indul is! Tudja, mit jelent ez? Uj ruhákat. Majd jöjjön le teázni! — azzal betuszkolta a fiút a házba, hiába könyörgött, hadd maradhasson még vele. Amint Lorrimer lefeküdt nappali szobájá­nak pamlagára, minden igyekezete mellett se bírta nyitvatartani a szemét. Sokkal többet sétált és hosszabb ideig volt a friss levegőn, mint rendesen. És kifárasztották saját változó érzelmei is, a gyors egymásutánban követ­kező megrázkódtatások és meglepetések és a temérdek kérdés, ami még mindig válaszo- lattan maradt. Csak egy dolog volt világos. A lány nagyon megváltozott. De ez a változás imádandó volt. A hús-vér valóság mellett úgy érezte, hogy az emlékezetében hordott kép halványodik. Ha Deligfotre gondolt, már a mai alakjára gondolt, nem a régire. Csak egy va­lami nem változott meg, az ő szerelme. Épp olyan nagy volt, mint valaha. Türelmetlenül fel sóhajtott és elnyujtózott a pamlag párnái között. — Deligíht?... A sze­me lecsukódott, mély, ákxmtalan álomba me­rült. — Fölment a szóbájába — jelentette Maxy Lou Mrs. Lorrimemek. — Már mardinem aludt. Valószínűleg keveset alszik általában, amit nem is csodálok. De azt hiszem, most aludni fog, legalább is a tea idejéig. — Maga csodákat mivel! — dicsérte Mrs. Lorrimer. — Nem is. Már szinte támolygott az álmos­ságtól, mikor visszakerültünk a házhoz, őszin­tén szólva alaposan megjárattaim. Königet a kutyáéiban hagytuk, ott jajgat szegény a drót­kerítésnél. Azt mondtam, hogy ruhákat kell próbálnom és ezért meg akarok szabadulná tőle... már úgy értem, Mr---- izé, Lorrytól, ne m Königtől — helyesbbitette gyorsan a mondatot. — Miért mond Lorryt? — kérdezte Marga- ref Lorrimer. — így szólította őt a lány, az igazi Delight. Kérdezte, hogy most miért nem szólítom úgy­— Értem. És mondom, hogy maga csodát mivel vele. — De igazán nem. Csak neki is uj a helyzet, ezért lehet most oly könnyen kezelni — ma­gyarázta Mary Lou. — És ő is sok mindennél megkönnyíti nekem a feladatot- Hiszen ha... ha fenn tudjuk ezt így tartani és egyre köze­lebb tudjuk vinni az egészséges állapothoz! Akkor is beleegyeztem volna, hogy megtanít­son lovagolni, ha gyűlölném a lovaglást, ami pedig igazán nem áll! Nemsokára megérkezett Newyorkból az üz­letvezetőnő az elárusitómővel. Mary Lou szo- bácskája hirtelen megőrült divatáruüzlethez lett hasonló. A holmik gazdag választóikban hevertek szerteszét. Mrs. Lorrimer először is három bájos délelőtti ruhát választott ki, ame-1 lyek vidéki, téleleji sétákra nagyon alkalma­sak és egy negyediket, ami akkor kell, ha a városba megy b© az ember délelőtt. Persze, mindenhez a megfelelő fehérnemű, cipő és keztyü járult. Aztán néhány délutáni, vacso­rázó és estélyi ruhát választott, amik mind re­mekül illettek Mary Lomra. Csupa édes-színű, gyönyörű szabású holmi volt. — Jaj! — kiáltotta Mary Lou és megfor­dult saját tengelye körül, a pompás estélyi ruháiban, melynek felsőrésze keskeny, csipkés, magasdereku, finom halványzöld-színű volt, az alja pedig ezer tüllsziromból formált, re­mek szabású, földig érő szoknya. Hiszen ez rengeteg! Ennyi ruha! — Soknak nem sok — felelte Mrs. Lorri­mer nyugodtan — de egyelőre azért elég lesz. Nagyon szeretném, ha már bemehetnénk New Yorkba vásárolni, dehát ezzel még várni kell- — Rámosolygott Mary Loura és a lány megér­tőén visszamosolygott. — Majd meglátja, szüksége lesz mindegyikre.- Később majd hí­vunk vendégeket, talán Jennyt és az ő „ban­dáját". Travers nem kívánt társaságot, sőt mindenképpen igyekezett elkerülni. De most, hogy maga itt van, ő is be fogja látni, hogy nem foglalhatja le magát egyedül sajátmagá- nak. Ez nem volna méltányos magával szem­ben. És neki is jót fog tenni, ha embereket lát — tette hozzá kicsit halkabban Mary Lón bólintott. Megértette Mrs. Lorri­mer gondolatát. A. lány jelenléte jó ürügy lesz ahhoz, hogy megkísérelje visszatéríteni fiát a vidám fiatalemberek társaságába. Ha sikerül­ne. ennél szerencsésebb dolog aligha történ­hetnék Travers-szel. Mikor már a furcsa, de nagyon édes pizsa­mákat és a hozzájuk tartozó köpenykéket is kiválasztották, Mrs. Lorrimer uzsonnát kül­detett fel az üzletveze tő nőnek és társának Mary Lou nappali szobájába és intézkedett, hogy a kocsi kivigye őket a délutáni vonathoz. Aztán lemet a könyvtárszobába Mary Louval, aki már a most vásárolt ruhák egyikét visel­te, a hozzáillő finom selyemül ári snyával és ki­fogástalan cipővel. — Kérdezze meg Travers urat, akar-e ve­lünk teázni? — utasította Pétért Mrs. Lórii-! mer, mikor a teát behozták a tágas könyvtár- < szobába. Különös szoba volt — könyvekkel, jj tele és mégsem komor: kényelmes és vidám és mégsem vonta el a figyelmet tulajdonkép­peni céljától: az olvasástól. Már hogyne akart volna Travers velük te­ázni'! Az alvás felfrissítette. Kicsit csodálko­zott rajta, hogy ilyen jól aludt, kicsit szégyen- kezelt is miatta, a tetejébe még alaposain éhes is volt. A könyvtárban tea 'és pirított vajas-zsemlye várta, valamint a szigorú pa­rancs, hogy csodálja meg Mary Lou uj ruhá­ját. — Könnyű ruhát találni neki — mondta Mrs. Lorrimer. — Olyan kitűnő az alakja, akár a próbabaháknak. Lorrimer megdicsérte a ruhát. Ügyelt, hogy elragadtatásának ne adjon túl hangos kifeje­zést, de a szemei annál beszédesebben szóltak. Margaret Lorrimemek egy pillanatra megállt a szívverése. — Mi lenne, ha Travers bele­szeretne Mary Lomba, ha őrá vinné át az ér­zelmeit?... Persze, ő ezt nem is erezné átvi­telnek. De mégis... egyszer csak meg kell tudnia az igazságot. Mi lesz akkor? — És ha Mary Lou is... beleszeret? •.. Elhessegette magától a kérdést és a nyomá­ban támadt késtégeket. Gyorsan, élénken be­szélni kezdett — arról, ami éppen az eszébe jutott, csak hogy elűzze zavaró gondolatait. De rájött, hogy a kérdés" nem intézhető el ily könnyen ^Folytatjuk.) Travers anyja érezte, hogy ez volna a betel­jesülés, amelynél nagyszerűbbet kívánni se le­hetne. Még soha életében nem találkozott lánnyal, akit ennyire megkedvelt volna, aki­ben igy megbízott, akit a fia számára ilyen kitűnő feleségnek tartott volna. — Dehát a valódi Delight?... Ho] van az a nő? Él-e egyáltalán? Lehetséges-e. hogy a felesége en­nek a férfinek, aki most itt ül és lelkes elra­gadtatással figyeli Mary Lou minden mozdu­latát?

Next

/
Thumbnails
Contents