Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-11 / 59. (3390.) szám

'PRMMi/VUfitoR'HIRLAR 1984 márrins 11, vasárnap. A Polední List kommentárja Benes Habsburg-nyilatkozatához Prága, március 10. Benes külügyminiszter­nek a Habsburg-kérdésről mondott nyilatko­zatát valamennyi lap ismertette, de kommen­tárt csak Polední List fűzött hozzá. A Polední List egyebek között a következőket mondja: — Benes nem első Ízben nyilatkozik a Habsburgokról. 1921-ban Károly volt császár visszatérésekor részleges mozgósítást esz­közöltünk. Benes akkori nyilatkozata, hogy a Habsburgok visszatérése és a csatlakozás há­borút jelent, szállóigévé lett. Mostani nyilat­kozata már nem olyan éles. Benes tovább is elutasítja a Habsburgokat, de már nem szói katonai konfliktusról, hanem csak az Ausz­triával és Magyarországgal való diplomáciai kapcsolatok megszakításáról. Fontosabb azonban az a kijelentése, hogy a kisantant bármily más megoldást szíveseb­ben elfogad, mint a Habsburgokat. Ha nem tévedünk, ez annak az álláspontnak az elfogadását jelenti, hogy reánk nézve a csatlakozás kisebb veszély, mint a Habsbur­gok visszatérése. E tekintetben a legélesebb álláspontot Németország foglalja el, mely ellenzi a restaurációt, aztán Olaszország, amely arra törekszik, hogy középen répában ne keletkezhessek egy uj nagyhatalom csirá­ja és csak ezek után jön Franciaország, amely ha a Habsburgok és a csatlakozás között kel­lene választania, a Habsburgokat részesítené előnyben. Itt tehát minden eshetőségre tisztán látunk. Ezt világosan megmagyarázzák a kül­ügyminiszter lapjának tegnapi szavai, hogy Magyarország, Ausztria és Olaszország szorosabb kapcsolata esetén ,,Mussolini épp az ellenkezőjét érné el annak, amit akar s Csehszlovákiát és Jugoszláviát Németország karjai közé hajtaná/4 Ezek eddig szokatlan szavak a Benes- saj tóban. — Bizonyos ellenzéki lap tegnap azt irta — folytatja a cikk nehány sorral alább, — hogy Olaszország meghátrál a kisantant előtt. Ez sikerületlen állítás. Hisz az utolsó évek alatt a kisantant politikája egy egységes politikai és gazdasági blokk létesítésének gondolatá­ra épült, amely blokkhoz Magyarország és Ausztria is csatlakozhatna. Az osztrák szocialisták bukásával Ausztria önkéntes csatlakozásának minden reménye elesett. Hasonlítsuk össze egyszerűen a tényeket. Olaszország ellenzett minden blokkot, amely a kisantant vezetése alatt állana. Itália ellenezte a jelszót: Középeurópa a közép­európaiaké. Csehszlovákia viszont elutasította a nagyhatalmaknak a középeurópai dolgokba való beavatkozását, de ma hajlandó alávetni magát a nagyhatalmak döntésének. A stresai megegyezések, melyek az előnyvámokat téte­lezik föl, nekünk nem szolgálhatnak javunk­ra. A gazdasági szakértők részvétele Gömbös és DolLfuss római utján arról tanúskodik, hogy Olaszország, Magyarország és Ausztria szélesebb gazdasági együttműködéséről van szó? Az várják, hogy ehhez a blokkhoz aztán a kisantant is hozzácsatlakozik s nem úgy, ahogy Benes várta, hogy Ausztriát és Magyarországot rábírja a kisantanthoz való csatlakozásra. Az eljárás ugyanis éppen ellenkező irányú. Ismételjük: külpolitikánkban teljes fordulat mutatkozik. — Mondja a Polední List. Hdlyag és gyomorhurutní mindenekelőtt diétát tr elő Önnek az orva ét Mattoni-féle Giesshüblert ajánl. E kitűnt ásványvíz különösen szénsavdioxidos menet és csekély mennyiségben lithiont tartalmaz, innen ered kitűnő hatása a húgyvese- és hólyagszervek megbetegedésénél. Jeftics is állást foglalt a Habsburg-restaurádá ellen B e 1 g r á d, március 10. Benes csehszlovák külügyminiszter után most Jeftics jugoszláv külügyminiszter is nyilatkozott a Habsburg- restaurációról. Jeftics egy amerikai újságíró- nak adott nyilatkozatában ugyanis kijelen, tette, hogy egy esetleges Habsburg-restaurá- ció ellen Jugoszlávia is a legélesebben állást foglalna. Ha a Habsburgok kísérletet tenné­nek arra, hogy visszatérjenek Ausztriába mondotta egyebek kössöt Jeftics, — akkor Európában igen komoly helyzet állana elő, Ebben az esetben a cselekvést elsősorban az érdekelt államok vennék át. Nyilatkozata végén még kijelentette, hogy a Habsburgok visszatérése sem tartaná vissza a német nem­zeti szocialistákat attól, hogy tovább támad­ják Ausztriát. á magyar lsép¥is@főSiáz megszavazta a fővárosi törvényt | Viharos viták a budapesti parlamentben Bdapest, március 10. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A képviselőházban pén­teken éjszaka hosszantartó ég sokszor heves vi­ta után befejezték a fővárosi törvényjavaslat általános vitáját. A képviselőház nyolcórás ülé­sekben foglalkozott a törvényjavaslattal ég a vitában mintegy negyven szónok vett részt. Az ellenzék képviselői ad hoc úgynevezett alkot­mányvédő blokkba tömörülve támadták a kor­mányt. A felszólalásokra pénteken az éjszakai órákban válaszolt Keresztes Fischer Ferenc bel­ügyminiszter. A belügyminiszter felszólalásában hangsúlyozta, hogy a kormány minden körül­mények között hű marad az alkotmányhoz. Az alkotmánynak azonban — úgymond — az idők­höz módosulnia kell. A mostani idők pedig nem engedik meg a korlátozatlan szabadságjogok teljee kifejlesztését. (Nagy zaj az ellenzéki olda­lon.) A belügyminiszter visszautasítja azt a gyanúsítást, minthogyha a kormány a vezéreégi­elvet akarná megvalósítani. A kormánypárt nem politikát, legkevéebbé pedig pártpolitikát akar bevinni a fővárosi ügyekbe. A főváros vezetői fényűző ügyvitelük foly­tán huszonhárom milliós deficitet idéztek elő a főváros költségvetésében s ezért a képviselő­háztól felhatalmazást kér arra, hogy záros ha­táridőn belül átvizsgálhassa a főváros költ­ségvetését és szanálhassa annak pénzügyeit A vita során azt állították egyes felszólalók, hogy ez a nagy hiány onnét származott, mert ] az állam tartozik a fővárosnak. Ezzel szem­ben a belügyminiszter megállapítja, hogy az állam csupán tizenhárom millió pengővel tar­tozik a fővárosnak, mig a főváros az államnak tizennyolc millió pengővel tartozik, A belügyminiszter felszólalása után a kép^ eelőház nagy többséggel megszavazta a java* latot, majd áttért annak második olvasására. Második szecepúsztás letet: TaiiU BűtdwUt (24) t Szabó Adorján nyitotta meg a SzMKE bodrogközi kulturelöadásait Királyhelmec, március 9. A Szlovenszkói Magyar Kulturegylet bodrogközi kerülete va­sárnap tartotta meg Kárályhelmecen ezidei ingyenes kulturelőadássorozatámak első elő­adását. A nagyszerűen sikerült kulturdél- utánt Szabó Adorján premontrei házfőnök, a SzMKE bodrogközi elnöke közérdekű és magas nivóju beszéddel nyitotta rneg. A tudós szónok a tőle megszokott világos és precíz stílusban méltatta a SzMKE ren­deltetését és feladatait. Majd általában utalt azokra a nemzeti kötelességekre, amelyeket a magyar emberre magyar mivolta ráró. Sze­retnünk kell — mondotta — fajunkat már a természet törvényei szerint is. Jó és balsors­ban egyaránt hűséges ragaszkodással kell viseltetnünk a magyar lélekhez, hogy az soha el ne vessze ruggalmasságát, frisseségét, mert annak elerőtlenedése a nemzet elpusztulását jelentené. A magyar lélekből fakad a magyar nemzeti kultúra, melyet fenntartani és kultú­rájában „kiélni a maga nemzeti életét" az államfő kijelentése szerint is joga, sőt köte­lessége minden nemzetnek, tehát — a ma­gyarnak is. Ennek a természet törvényein alapuló és természetes forrásból táplálkozó nemzeti kultúrának gondos, szeretetteljes megőrzése és a haladás szellemében való to­vább fejlesztése feladata a SzMKE-nek. Fel­adata ez már csak azért is, mivel ilyirányu munkájával nem csak nemzeti célokat szol­gál, hanem előmozdítja az állam érdekeit is, mert egy állam csak úgy képes hivatásának megfelelni; ha a testét alkotó egyes nemzeti­ségek kulturáltságban egy színvonalon álla­nak. Beszéde befejező részében a magyarság erkölcsi és anyagi támogatását, kérte, mert csak igy érheti el kitűzött célját a Szloven- szkói Magyar Kultur-Egylet. A lelkes hatást kiváltó meg műtő beszéd után Tóth Böske egy Kersék-verseá szavalt el osztatlan tetszésnyilvánítás mellett. Dodek Jenő ezután a gyakorlati méhészetről tartott közérdekű, tanulságos előadást. Végül Keme- csey Annus Várody Antal „A tanu“ cimti ver­sét adta elő a mükedvelő-szavalók nívóját meghaladó készséggel. A kultur előadások folytatását a bodrogközi magyarság meleg érdeklődéssel várja. Mély, fénytelen hangjába szín és remegés lopózott. Mary Lou még jobban elpirult és gyorsan füttyén tett Könignek. A kutya kicsit elmaradt, mert ép egy vidám, ártatlan mókust kergetett fel a fára. Azért az érzelmi részről neon lesz könnyű megfeledkezni, ez már vilá­gos! Éppen az istálók mellett mentek el. Mary Lou felkiáltott, boldogan megragadva a kínál­kozó beszéd tárgyat: — Meglátogattam ma reggel a lovait. Olyan csodaszépek! Úgy sajnálom, hogy nem tudok lovagolni! — ezt már őszinte vágyakozással mondta. — Nem tud lovagolni? — Odaforditotta a fejét és meglepően nézett a lányra. Csodál­kozva eszmélt rá, hogy tulajdonképpen milyen keveset is tud róla. Hiába álmodott róla. hiá­ba gyászolta elvesztését, hiába emlékezett vi­dám, boldog szerelmükre, mely a halál tor kában virágzott ki, tulajdonképpen alig is­merte a lányt Pedig számos jelentéktelen apróságra is emlékezett — most is eszébe ju­tott valaani és megkérdezte, kis mosollyal szá­ján: — Még mindig úgy szereti az articsókát, Delight? Mary Lou picit összerezzent. Úgy látszik, eltart még egy ideig, amig megszokja ezt a különös nevet Mellékesen — az articsókát tényleg sze­rette. — Nagyon! —• mondta és mosolygott. — Csodálom, hogy emlékszik rá. — Sok mindenre emlékszem — felelt söté­ten a férfi, de. mert észrevette, hogy a lány megnemegett, gyorsan hozzátette: — Ha tény­leg Rzeretme lovagolni, szívesen megtanítom. A lány szemei úgy ragyogtak rá, mint sötét csillagok. így képzelte ezt Mary Lou, ilyenek voltak az eredmények, melyekért dolgozni akart. Fel akarta ébreszteni a férfi egészséges érdeklődését, kiszakítani önmagából, foglal­kozást adni neki­— Igazán megtenné? És •.. elég erős lesz hozzá? — kérdezte. Ihletett kérdés volt! A férfi hirtelen ennek az egészséges, frisskedvü lánynak a szemével kezdte nézni önmagát — nem elég „erős", rosszkedvű, majdnem rokkant! Nem szép a látvány. Vont egyet széles, görnyedt vállán, melyet sértett önérzetéből máris egyeneseb­ben tartott, úgy felelte: — Nincs semmi bajom. Ne aggódjék miat­tam. Már közeledtek a házhoz. Margaret Lorri- mer, bő kabátba bújva, elébük jött a lépcsőn. Nagyon érdekelte, hogy mi volt az első talál­kozás eredménye, hiszen ez jelentette az első lépést gondosan kidolgozott terveik megvaló­sulása felé. Könnyedén köszöntötte őket, de a szeme aggodalmas kérdéssel kereste Mary Lou szemét. A lány alig észrevehetően bólin­tott és mosolygott hozzá. Mrs. Lorrimer meg­könnyebbülten sóhajtott. Travers az anyjához fordult és annyi élénk­ség volt modorában, amennyi évek óta sem. — Hogy állunk a lovakkal? Delight lova­golni szeretne. Én megígértem, hogy megta­nítom — feltéve, hogy magam is nem felej­tettem még el — tette hozzá kicsit szégyen­kezve. — Van-e megfelelő lovunk? Kezdet­ben nagyon szolid állat, kellene, hogy Delight ne féljen tőle. Mary Lou felháborodva tiltakozott és Lor­rimer maga ifi meglepődött, hogy ezen elne­vette magát. Kicsit rozsdás volt a nevetése, d© nevetés volt, tagadhatatlanul, — Flapper 1 — felelt az anyja elgondolkoz­va és ügyesen elrejtette örömét és csodálko­zását. — Flapper alkalmas ló volna kezdet­nek. — Flapper?... Az a kis barna kanca? —■ kérdezte Mary Lou. — A neve nagyon szelid, az bizonyos. — Annál szelidébb a ló. A közelmúltban többször kipróbálták. Gyakran kölcsön adtam Jenny Wynne-nek, mikor szüksége volt még egy hátaslóra... Jenny távoli rokonunk és szomszédunk, — magyarázta Mary Lounak — Igen eüríin hív társaságot és ilyenkor ezer különböző dolgot kér kölcsön, lovon kezdve és golflabdán végezve. — Ha Jemnynek jó volt Flapper, akkor attól tartok, hogy kezdőnek nem igen lesz megfe­lelő —- mondta Lorrimer kétkedve. — Azt nem állítottam, hogy Jemnynek jó volt — nevetett az anyja. — Csakhogy nem volt más, igy hét megelégedett vele Elgondolkozva nézett a fiára és úgy mond­ta. mintha Travers lovaglása a legmindenna- pifbb volna: — Don Lorenzo körülbelül megfelelne a te súlyodnak. Egy-két évvel ezelőtt vettem, ta­lán emlékszel rá. Mas tere azt mondja, hogy kitűnő formában van. Aztán Mary Lomhoz fordult és a szeme csil­logott. — Amig sétálni voltak, telefonáltam egész csomó holmiért. Az egyik divatszalon — és itt New-York egyik legelőkelőbb cégét emlí­tette — kiküldi ma délután az üzletvezetőnő­jét néhány kész ruhával. Remélem, akad köz­tük, ami megfelel. Gyorsan telefonálok újra. mielőtt az üzletvezető nő útnak indul, hogy hozzon lovaglóruhát is. Mary Lou ugyan igyekezett olyan arcot vág­ni, mintha világéletében ilyen kiszolgáláshoz szokott volna, de a szemei nem tudtak hazud­ni Már legyőzte az első húzód ozását — melyik fiatal lány nem .győzte volna le?! és boldogan közölte a méreteit Mrs. Lorrimerrel. Nem lesz nehéz kész ruhát találni neki, minthogy pom­j tosan az a mérete volt, amit a ruhaszalonok „négyes nagyságának neveznek. Amint ezt a fontos adatot, valamint Mary Lou cipő- és keztyüezámát megtudta Mrs. Lorrimer, rög- lön a telefonihoz ment és megadta a szükséges utasításokat. Együtt ebédeltek mind a hárman és ha irt­ott rájuk is szakadt a csönd, amiben ki nem mondott kérdések bujkáltak, Mary Lou és Mrs Lorrimer többnyire ébren tudták tartani a beszélgetést. — Én úgy találom, hogy maga botrányosan keveset eszik, Lorry — szólt Mary Lou Lor- rimenhez. Mrs. Lorrimer egyikről a másikra pillan­tott. ő nem ismerte fiának ezt a becéző nevét és csodálkozva figyelte, milyen könnyedén használja Mary Lou és milyen természetesen, boldogan fogadja Travers. — Én viszont rettentő sokat eszem — foly­tatta a leány. — Nagyon szégyellem magam érte, dehát mit csináljak? Mindjárt neki is állt, hogy bebizonyítsa sza- i vadnak igazságát, mig Lorrimer bosszankodva : vette észre saját válogatós csipegetését De jj amint figyelmessé lett a dologra, már rá is jött, hogy tulajdonképpen éhesebb, mint más­kor. Rögtön kért is még egy adag salátát Pé­tertől, aki, szegény, azt se tudta, hová legyen örömében. Ebéd után Mary Lou ragaszkodott hozzá, hogy „lesétálja" hatalmas étvágyának „bor­zalmas következményeit" és Lorrimer elkí­sérte. König eddigre már tudomásul vette, hogy ő Mary Louhoz tartozik és a sarkába szegődött. Mikor egy óra múlva hazaérkeztek, Mary Lou komolyan szemügyre vette a fiút. — Fölöttébb álmosnak látszik, uram! —■ vádolta szigorúan. — Az is vagyok — vallotta be LorrimeT és ásítást nyelt le. Aztán mosolygott: — Nem valami férfias, ugy-e? — Jól alszik különbem? — érdeklődött, a lány erélyesen (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents