Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-11 / 59. (3390.) szám
'PRMMi/VUfitoR'HIRLAR 1984 márrins 11, vasárnap. A Polední List kommentárja Benes Habsburg-nyilatkozatához Prága, március 10. Benes külügyminiszternek a Habsburg-kérdésről mondott nyilatkozatát valamennyi lap ismertette, de kommentárt csak Polední List fűzött hozzá. A Polední List egyebek között a következőket mondja: — Benes nem első Ízben nyilatkozik a Habsburgokról. 1921-ban Károly volt császár visszatérésekor részleges mozgósítást eszközöltünk. Benes akkori nyilatkozata, hogy a Habsburgok visszatérése és a csatlakozás háborút jelent, szállóigévé lett. Mostani nyilatkozata már nem olyan éles. Benes tovább is elutasítja a Habsburgokat, de már nem szói katonai konfliktusról, hanem csak az Ausztriával és Magyarországgal való diplomáciai kapcsolatok megszakításáról. Fontosabb azonban az a kijelentése, hogy a kisantant bármily más megoldást szívesebben elfogad, mint a Habsburgokat. Ha nem tévedünk, ez annak az álláspontnak az elfogadását jelenti, hogy reánk nézve a csatlakozás kisebb veszély, mint a Habsburgok visszatérése. E tekintetben a legélesebb álláspontot Németország foglalja el, mely ellenzi a restaurációt, aztán Olaszország, amely arra törekszik, hogy középen répában ne keletkezhessek egy uj nagyhatalom csirája és csak ezek után jön Franciaország, amely ha a Habsburgok és a csatlakozás között kellene választania, a Habsburgokat részesítené előnyben. Itt tehát minden eshetőségre tisztán látunk. Ezt világosan megmagyarázzák a külügyminiszter lapjának tegnapi szavai, hogy Magyarország, Ausztria és Olaszország szorosabb kapcsolata esetén ,,Mussolini épp az ellenkezőjét érné el annak, amit akar s Csehszlovákiát és Jugoszláviát Németország karjai közé hajtaná/4 Ezek eddig szokatlan szavak a Benes- saj tóban. — Bizonyos ellenzéki lap tegnap azt irta — folytatja a cikk nehány sorral alább, — hogy Olaszország meghátrál a kisantant előtt. Ez sikerületlen állítás. Hisz az utolsó évek alatt a kisantant politikája egy egységes politikai és gazdasági blokk létesítésének gondolatára épült, amely blokkhoz Magyarország és Ausztria is csatlakozhatna. Az osztrák szocialisták bukásával Ausztria önkéntes csatlakozásának minden reménye elesett. Hasonlítsuk össze egyszerűen a tényeket. Olaszország ellenzett minden blokkot, amely a kisantant vezetése alatt állana. Itália ellenezte a jelszót: Középeurópa a középeurópaiaké. Csehszlovákia viszont elutasította a nagyhatalmaknak a középeurópai dolgokba való beavatkozását, de ma hajlandó alávetni magát a nagyhatalmak döntésének. A stresai megegyezések, melyek az előnyvámokat tételezik föl, nekünk nem szolgálhatnak javunkra. A gazdasági szakértők részvétele Gömbös és DolLfuss római utján arról tanúskodik, hogy Olaszország, Magyarország és Ausztria szélesebb gazdasági együttműködéséről van szó? Az várják, hogy ehhez a blokkhoz aztán a kisantant is hozzácsatlakozik s nem úgy, ahogy Benes várta, hogy Ausztriát és Magyarországot rábírja a kisantanthoz való csatlakozásra. Az eljárás ugyanis éppen ellenkező irányú. Ismételjük: külpolitikánkban teljes fordulat mutatkozik. — Mondja a Polední List. Hdlyag és gyomorhurutní mindenekelőtt diétát tr elő Önnek az orva ét Mattoni-féle Giesshüblert ajánl. E kitűnt ásványvíz különösen szénsavdioxidos menet és csekély mennyiségben lithiont tartalmaz, innen ered kitűnő hatása a húgyvese- és hólyagszervek megbetegedésénél. Jeftics is állást foglalt a Habsburg-restaurádá ellen B e 1 g r á d, március 10. Benes csehszlovák külügyminiszter után most Jeftics jugoszláv külügyminiszter is nyilatkozott a Habsburg- restaurációról. Jeftics egy amerikai újságíró- nak adott nyilatkozatában ugyanis kijelen, tette, hogy egy esetleges Habsburg-restaurá- ció ellen Jugoszlávia is a legélesebben állást foglalna. Ha a Habsburgok kísérletet tennének arra, hogy visszatérjenek Ausztriába mondotta egyebek kössöt Jeftics, — akkor Európában igen komoly helyzet állana elő, Ebben az esetben a cselekvést elsősorban az érdekelt államok vennék át. Nyilatkozata végén még kijelentette, hogy a Habsburgok visszatérése sem tartaná vissza a német nemzeti szocialistákat attól, hogy tovább támadják Ausztriát. á magyar lsép¥is@főSiáz megszavazta a fővárosi törvényt | Viharos viták a budapesti parlamentben Bdapest, március 10. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselőházban pénteken éjszaka hosszantartó ég sokszor heves vita után befejezték a fővárosi törvényjavaslat általános vitáját. A képviselőház nyolcórás ülésekben foglalkozott a törvényjavaslattal ég a vitában mintegy negyven szónok vett részt. Az ellenzék képviselői ad hoc úgynevezett alkotmányvédő blokkba tömörülve támadták a kormányt. A felszólalásokra pénteken az éjszakai órákban válaszolt Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter. A belügyminiszter felszólalásában hangsúlyozta, hogy a kormány minden körülmények között hű marad az alkotmányhoz. Az alkotmánynak azonban — úgymond — az időkhöz módosulnia kell. A mostani idők pedig nem engedik meg a korlátozatlan szabadságjogok teljee kifejlesztését. (Nagy zaj az ellenzéki oldalon.) A belügyminiszter visszautasítja azt a gyanúsítást, minthogyha a kormány a vezéreégielvet akarná megvalósítani. A kormánypárt nem politikát, legkevéebbé pedig pártpolitikát akar bevinni a fővárosi ügyekbe. A főváros vezetői fényűző ügyvitelük folytán huszonhárom milliós deficitet idéztek elő a főváros költségvetésében s ezért a képviselőháztól felhatalmazást kér arra, hogy záros határidőn belül átvizsgálhassa a főváros költségvetését és szanálhassa annak pénzügyeit A vita során azt állították egyes felszólalók, hogy ez a nagy hiány onnét származott, mert ] az állam tartozik a fővárosnak. Ezzel szemben a belügyminiszter megállapítja, hogy az állam csupán tizenhárom millió pengővel tartozik a fővárosnak, mig a főváros az államnak tizennyolc millió pengővel tartozik, A belügyminiszter felszólalása után a kép^ eelőház nagy többséggel megszavazta a java* latot, majd áttért annak második olvasására. Második szecepúsztás letet: TaiiU BűtdwUt (24) t Szabó Adorján nyitotta meg a SzMKE bodrogközi kulturelöadásait Királyhelmec, március 9. A Szlovenszkói Magyar Kulturegylet bodrogközi kerülete vasárnap tartotta meg Kárályhelmecen ezidei ingyenes kulturelőadássorozatámak első előadását. A nagyszerűen sikerült kulturdél- utánt Szabó Adorján premontrei házfőnök, a SzMKE bodrogközi elnöke közérdekű és magas nivóju beszéddel nyitotta rneg. A tudós szónok a tőle megszokott világos és precíz stílusban méltatta a SzMKE rendeltetését és feladatait. Majd általában utalt azokra a nemzeti kötelességekre, amelyeket a magyar emberre magyar mivolta ráró. Szeretnünk kell — mondotta — fajunkat már a természet törvényei szerint is. Jó és balsorsban egyaránt hűséges ragaszkodással kell viseltetnünk a magyar lélekhez, hogy az soha el ne vessze ruggalmasságát, frisseségét, mert annak elerőtlenedése a nemzet elpusztulását jelentené. A magyar lélekből fakad a magyar nemzeti kultúra, melyet fenntartani és kultúrájában „kiélni a maga nemzeti életét" az államfő kijelentése szerint is joga, sőt kötelessége minden nemzetnek, tehát — a magyarnak is. Ennek a természet törvényein alapuló és természetes forrásból táplálkozó nemzeti kultúrának gondos, szeretetteljes megőrzése és a haladás szellemében való tovább fejlesztése feladata a SzMKE-nek. Feladata ez már csak azért is, mivel ilyirányu munkájával nem csak nemzeti célokat szolgál, hanem előmozdítja az állam érdekeit is, mert egy állam csak úgy képes hivatásának megfelelni; ha a testét alkotó egyes nemzetiségek kulturáltságban egy színvonalon állanak. Beszéde befejező részében a magyarság erkölcsi és anyagi támogatását, kérte, mert csak igy érheti el kitűzött célját a Szloven- szkói Magyar Kultur-Egylet. A lelkes hatást kiváltó meg műtő beszéd után Tóth Böske egy Kersék-verseá szavalt el osztatlan tetszésnyilvánítás mellett. Dodek Jenő ezután a gyakorlati méhészetről tartott közérdekű, tanulságos előadást. Végül Keme- csey Annus Várody Antal „A tanu“ cimti versét adta elő a mükedvelő-szavalók nívóját meghaladó készséggel. A kultur előadások folytatását a bodrogközi magyarság meleg érdeklődéssel várja. Mély, fénytelen hangjába szín és remegés lopózott. Mary Lou még jobban elpirult és gyorsan füttyén tett Könignek. A kutya kicsit elmaradt, mert ép egy vidám, ártatlan mókust kergetett fel a fára. Azért az érzelmi részről neon lesz könnyű megfeledkezni, ez már világos! Éppen az istálók mellett mentek el. Mary Lou felkiáltott, boldogan megragadva a kínálkozó beszéd tárgyat: — Meglátogattam ma reggel a lovait. Olyan csodaszépek! Úgy sajnálom, hogy nem tudok lovagolni! — ezt már őszinte vágyakozással mondta. — Nem tud lovagolni? — Odaforditotta a fejét és meglepően nézett a lányra. Csodálkozva eszmélt rá, hogy tulajdonképpen milyen keveset is tud róla. Hiába álmodott róla. hiába gyászolta elvesztését, hiába emlékezett vidám, boldog szerelmükre, mely a halál tor kában virágzott ki, tulajdonképpen alig ismerte a lányt Pedig számos jelentéktelen apróságra is emlékezett — most is eszébe jutott valaani és megkérdezte, kis mosollyal száján: — Még mindig úgy szereti az articsókát, Delight? Mary Lou picit összerezzent. Úgy látszik, eltart még egy ideig, amig megszokja ezt a különös nevet Mellékesen — az articsókát tényleg szerette. — Nagyon! —• mondta és mosolygott. — Csodálom, hogy emlékszik rá. — Sok mindenre emlékszem — felelt sötéten a férfi, de. mert észrevette, hogy a lány megnemegett, gyorsan hozzátette: — Ha tényleg Rzeretme lovagolni, szívesen megtanítom. A lány szemei úgy ragyogtak rá, mint sötét csillagok. így képzelte ezt Mary Lou, ilyenek voltak az eredmények, melyekért dolgozni akart. Fel akarta ébreszteni a férfi egészséges érdeklődését, kiszakítani önmagából, foglalkozást adni neki— Igazán megtenné? És •.. elég erős lesz hozzá? — kérdezte. Ihletett kérdés volt! A férfi hirtelen ennek az egészséges, frisskedvü lánynak a szemével kezdte nézni önmagát — nem elég „erős", rosszkedvű, majdnem rokkant! Nem szép a látvány. Vont egyet széles, görnyedt vállán, melyet sértett önérzetéből máris egyenesebben tartott, úgy felelte: — Nincs semmi bajom. Ne aggódjék miattam. Már közeledtek a házhoz. Margaret Lorri- mer, bő kabátba bújva, elébük jött a lépcsőn. Nagyon érdekelte, hogy mi volt az első találkozás eredménye, hiszen ez jelentette az első lépést gondosan kidolgozott terveik megvalósulása felé. Könnyedén köszöntötte őket, de a szeme aggodalmas kérdéssel kereste Mary Lou szemét. A lány alig észrevehetően bólintott és mosolygott hozzá. Mrs. Lorrimer megkönnyebbülten sóhajtott. Travers az anyjához fordult és annyi élénkség volt modorában, amennyi évek óta sem. — Hogy állunk a lovakkal? Delight lovagolni szeretne. Én megígértem, hogy megtanítom — feltéve, hogy magam is nem felejtettem még el — tette hozzá kicsit szégyenkezve. — Van-e megfelelő lovunk? Kezdetben nagyon szolid állat, kellene, hogy Delight ne féljen tőle. Mary Lou felháborodva tiltakozott és Lorrimer maga ifi meglepődött, hogy ezen elnevette magát. Kicsit rozsdás volt a nevetése, d© nevetés volt, tagadhatatlanul, — Flapper 1 — felelt az anyja elgondolkozva és ügyesen elrejtette örömét és csodálkozását. — Flapper alkalmas ló volna kezdetnek. — Flapper?... Az a kis barna kanca? —■ kérdezte Mary Lou. — A neve nagyon szelid, az bizonyos. — Annál szelidébb a ló. A közelmúltban többször kipróbálták. Gyakran kölcsön adtam Jenny Wynne-nek, mikor szüksége volt még egy hátaslóra... Jenny távoli rokonunk és szomszédunk, — magyarázta Mary Lounak — Igen eüríin hív társaságot és ilyenkor ezer különböző dolgot kér kölcsön, lovon kezdve és golflabdán végezve. — Ha Jemnynek jó volt Flapper, akkor attól tartok, hogy kezdőnek nem igen lesz megfelelő —- mondta Lorrimer kétkedve. — Azt nem állítottam, hogy Jemnynek jó volt — nevetett az anyja. — Csakhogy nem volt más, igy hét megelégedett vele Elgondolkozva nézett a fiára és úgy mondta. mintha Travers lovaglása a legmindenna- pifbb volna: — Don Lorenzo körülbelül megfelelne a te súlyodnak. Egy-két évvel ezelőtt vettem, talán emlékszel rá. Mas tere azt mondja, hogy kitűnő formában van. Aztán Mary Lomhoz fordult és a szeme csillogott. — Amig sétálni voltak, telefonáltam egész csomó holmiért. Az egyik divatszalon — és itt New-York egyik legelőkelőbb cégét említette — kiküldi ma délután az üzletvezetőnőjét néhány kész ruhával. Remélem, akad köztük, ami megfelel. Gyorsan telefonálok újra. mielőtt az üzletvezető nő útnak indul, hogy hozzon lovaglóruhát is. Mary Lou ugyan igyekezett olyan arcot vágni, mintha világéletében ilyen kiszolgáláshoz szokott volna, de a szemei nem tudtak hazudni Már legyőzte az első húzód ozását — melyik fiatal lány nem .győzte volna le?! és boldogan közölte a méreteit Mrs. Lorrimerrel. Nem lesz nehéz kész ruhát találni neki, minthogy pomj tosan az a mérete volt, amit a ruhaszalonok „négyes nagyságának neveznek. Amint ezt a fontos adatot, valamint Mary Lou cipő- és keztyüezámát megtudta Mrs. Lorrimer, rög- lön a telefonihoz ment és megadta a szükséges utasításokat. Együtt ebédeltek mind a hárman és ha irtott rájuk is szakadt a csönd, amiben ki nem mondott kérdések bujkáltak, Mary Lou és Mrs Lorrimer többnyire ébren tudták tartani a beszélgetést. — Én úgy találom, hogy maga botrányosan keveset eszik, Lorry — szólt Mary Lou Lor- rimenhez. Mrs. Lorrimer egyikről a másikra pillantott. ő nem ismerte fiának ezt a becéző nevét és csodálkozva figyelte, milyen könnyedén használja Mary Lou és milyen természetesen, boldogan fogadja Travers. — Én viszont rettentő sokat eszem — folytatta a leány. — Nagyon szégyellem magam érte, dehát mit csináljak? Mindjárt neki is állt, hogy bebizonyítsa sza- i vadnak igazságát, mig Lorrimer bosszankodva : vette észre saját válogatós csipegetését De jj amint figyelmessé lett a dologra, már rá is jött, hogy tulajdonképpen éhesebb, mint máskor. Rögtön kért is még egy adag salátát Pétertől, aki, szegény, azt se tudta, hová legyen örömében. Ebéd után Mary Lou ragaszkodott hozzá, hogy „lesétálja" hatalmas étvágyának „borzalmas következményeit" és Lorrimer elkísérte. König eddigre már tudomásul vette, hogy ő Mary Louhoz tartozik és a sarkába szegődött. Mikor egy óra múlva hazaérkeztek, Mary Lou komolyan szemügyre vette a fiút. — Fölöttébb álmosnak látszik, uram! —■ vádolta szigorúan. — Az is vagyok — vallotta be LorrimeT és ásítást nyelt le. Aztán mosolygott: — Nem valami férfias, ugy-e? — Jól alszik különbem? — érdeklődött, a lány erélyesen (Folytatjuk.)
