Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-04 / 29. (3360.) szám

1934 február 4, vasárnap.

'MmUU-AVkCfem-HlRLAP

AZ UTOLSÓ PESTI OMNIBUSZ

ÉS UTASAI

KRUDl GYULA hagyatékából

i

Nem utaztam annyit, mint az öreg Vámbéry, vagy Klimiusz Miklós, de vándorlásaim {olya-j mán itt-ott megfordultam például a régi, há-i ború előtti Pesten is, — kezdte mese rondúsát i az az úriember aki mindnyájunkat szívesen J meglátogat csendes órában, amikor régen elmúlt, félig-meddig elfelejtett dolgokon gondolkozunk.

— Az omnibusz valóban az András'y-uton hajtott amikor a kanyargós Király utcát elhagyta. ahdil Szénit Teréz te aplomárál szállottak le róla azok az utasok akik vala >’ely rejtelmes okból a Krisztinából Pestre jöttek Ezekkel a félős, Pest utcáit tar ózkodva néz- delö, többnyire budai származású pasasé- rokkal az angyali templomnál végzett a ma-' gas'elejii kocsi e^széfedtek a négy város kü-1 lörböző irányaiba, miután jegyük amúgy is! lejárt.

— Hagyijik őveit mendiegiélinii kiismerhető Ven céljaik felié, regényírónak való dolog

J I

azt kitalálni hogy mit keres egy furcsaka : lapos, budai öreg asszonyság a Klauzál té- j ren régi barátnőméi vagy félig ameddig el- j mull. ismerősnél.

— Az omnibusz, ha emtélVranek rá ’a háziak emeletéig érő imper iái javai, a belsejében lévő bőr párnái vall, aranysárgára festett all-! kőtornyával: kigördült az Andrássy útra és itt kezdte felszedni azokat a friss é'.etraeyo- gásos. eleven léptű utasokat, akik az akkori szólástorma szerint a modern fővárost jelentették; akiknek jelenléte néP-'ül alig voP elképzelhető Budapest, mert hiányzott volna színe, gomdolata, fantáziája.

J.

Megállották az onnmibuisz embernagyságu. kerekei, a kocsis lenézett legmagasabb bakjáról, amely a """"rosbain volt, a kala-uz (konduktor, nnint v "ébárnyam nevezték) az utas fogadására sie'eit, aki nem volt más, mint LpoP'ner bácsi.

Ez az ezüstszakállu behóikás ♦ekintetü i^en finom fekete kabátban megleleinő úriember árrá1 volt r^v^^etes, hogy temérdek szén házat elited Pesten, na^-y része volt abban. ho.crv a lakosság megbámul ia az érdié szét csodáit, a”’-budiéi tervezeteiben oezerül bánt.

Muzeális meaf’oionésii férpi volt; akár a művész-kávéház kirakat ablakánál ült kimo- sokkolt az Andrássv ut járókelőire, valamint hek^tőteg bőünikgatott a köriűiöitte bek*efoglaló ifin müvészTtiem7edék feV: mindig vol' valami a ma^atartiásábam mintha az imént lé-nett volna ki egy klasszikus olajkép rámái közül.

Rendszám sz-kora.be'1i érzé’iméklk el vígéi tét ett az élet iránt annak nagy szerei* etében ugyanezért kodélveeen felült az omnibuszra, ha város15 geti hangulatokat, ifjai nők holondozősait. rém pesti tréfákat akart élvezni. Izeit bizo- nvára ugv becsülte az életnek, mint egy öreg: királv. aki vigyáragat hátralévő évei harmóniájára

(Hir szerint, szobra ugyanott ált nemsoká ra, ahol hajdan az omnibuszt megállította.)

III.

Alig kezdett volna a parkettel, tehát világvárosi fényűzéssel kirakott Andrássv utón uj iramodásba az omnibusz: sétaoálcós kéz, széles kalap meglehetősen megtermett, többnyire mindig kicsit bágyad+iségat mutaló úriember állította meg. aki nénsroerüséige miatt sohasem tehetett egyetlen lérést egyedül, a magra kedve szerint a hatodik kerületben. Vázmnvi Vilmos ügyvéd ur volt ő. akit mindig barátok é« hívek serege kísért, lia irodáéból és szokott kávéházából kimozdult. (Eötvös Károly maradt a kávéháziban, ő nem ült omnibuszra, sem eovéb jármű re: még ma sem lelhet tudni, hogyan utazott a Balaton körül)

Vázsor vi Vilmos meoíeteréseben nem volt azokból a néiotriibunokélból akiknek arcképmásait tör.ténelimi illusztrált könyvekből megszoktuk. A legercvsTiorübb pesti polgárnak látszott ő exterriőriében, aki mindennap el-! vérTzn a tennivalóiét amelyhez náivaválasztása révén futott, akár boltooként üzletében, akár fiskálisként irodájában. Déb harangszóra a leves az asztalon van, az adóhivatallal nincsenek nagyobb huza-vonák^ mert akkoriban

krajcárig tudták, hogy ki mennyi adót tud fiaei.ni; legfeljebb politikai kérdésekről lehetett szó, amelyeket (V. V.) amúgy is eleget hangoztatott hírlapi cikkeiben. Ezeket a hírlapi cikkeket nagy gonddal Írogatta, — ki tudná mikor, nagy elfoglaltsága, deákferenoes flegmája, örökké talponá'llása mellett, mert éjéi előtt sohase feküdt le, mint legtöbbem a régi Pesten.

Megállitóttá az omnibuszt és jellegzetes nyugalmával felkapaszkodóit lépcsőin mert levegőt akart szívni az Andrássy ut külső részeiben.

IV.

— Akár hiszik, akár nem; éin Wekerle Sándort is láttam omnibuszon, kiáltott most az elbeszélő pesti úriember.

— Mégpedig nemi is az egyházpolitikai harcok idején, amikor a nevezetes újítónak szüksége volt mindem népszerűségére, összes nyá- j jasEiágai'ra, amelyekkel elhaitmozfa az érimtke- j zései körét Ferenc Józseftől és Soblaueh Lő- i rime bibornoldól kezdve mindenkiig, aki a i jav'Vetőt ellenezte, hanem későbben, amikor örökké derült fehér mellénye, gondtalan simaság-ura bérét vált arca bizalmat is sugárzó no- j pasznkál!a, megbizhn'ó terjédelirres tevsva!ka-1 ta, mindig készen álló mosolya a kérőknek: j éppen olyan szükséges volt népszerűsége fen- tartásához. mint az a körülmény hogy Kos- suth-politiká5a“ miatt Ferenc József egyetlen nap alatt kiköltöztette a budai Sándor-paloM- ból és Wekeirléné csak meglehetős utánjárásai kapott szállást az Erzsébet körúton.

Wekerle kissé befelé hajló lábain (mint a testes embereké) egyik kezét hátra feszítve, másikban séhabóljára támaszkodva mendegélt Pesten és hia útja az Andrássy útra tévedt: felkapaszkodott az omnibuszra, hogy a jármű meghajolt terhe alatt. Hatalmas termetét mindig kissé meiggör-nyesiztve vitte a kocsi b?|Tse- iéibe. de nagyobb élvezettel senki se tudott kitekinteni az ablakon, mikor már nem volt miniszterelnök.

Népszerűciérre tebe'én amikor még az úgynevezett nagyérdemű közönséggel kellett

együttérezni annak, aki a városiban vinni akarta valamire: gróf Szapáry Pali zsák etje is feltűnt az Andrássy úti omnibuszon. Együtt azokkal a fiatalurakéval és soha meg nem akadó gavallérokéval, kik szinte becsületbeli köbei ességüknek tartották, hogy a népiesebb, kedélyesebb mulatságokat személyes jelenlétükkel emeljék a Városligetben s annak mutatványos helyein, habár egymás között tán lobban szórakoztak volna.

De Szapáry Pali időiéiben hozzátartozott az iranyiFui-ág éleimó ’jához úgy a ringlisinil, azaz a körhinta, a céllövölde, a panoráma, amelyeket leginkább omnibusszal leh ellett megközelíteni. Ugyarcs'k az omnibusz ért legbiztonságosabban a Wampeticsig.

Mennyi ismeretséget lehetett kötni egy széip nyári este az omnibusz belsejében de i nigerié Ván is ahová ery leányka kedvéért, a lépes "leien kiviülmó bokái után annyi régi ur a tetőre mászott! Hová lelt az a bizonyos boka- ki’Vmaz. amely az omnibusz idegében még ja- vábnn vlránpzotf, hogy egy-egv formánabb boka u'é.n egész vároe^ész u*cák és terek be- járéi'ára. üzletek e’ő't való rohamáéra is haj lan dó volt az aranytűi!!

Az i^mrr^téémek vr’óban a sors akaratából, vételemül keleíkez'ék Nem igen meheVt végig egy kedvesebb mubatóisi-hb boka az Andrássy u'cn. akár rennibusszal akár <Tva- log. hogy lovagi szolgálatára szívesem vállalkozó ur ne mutatkozott volna a láthatáron. Pest valóban párisi ólietet élt. kalandosan, nevetgélve, trékákon törve Periét, mig a fuvartelep lovai vitték az utcákén a tánsnskocsiikat. Grófok és bárók és más cigány! egén vek váltották meg jegyeiket a kocsira, aimelv mindinkább meg tetve igyekezett a liget felé.

Az omnibuszon való utazás nem lapos erszényt jelentett, hanem kedélyességet.

VI.

Óbuda felett szólott a lélekharang (amely szokás mindmáig fennáll ez ősrégi városkában), mikor a pesti népszerű emberek kezdtek kivonulni a városból.

Mintha egyszerre értéküket vesztették vo’na azok a boldogságos esztendők, amelyeket a

jSji

MÉCS LÁSZLÓI

SZENT FERENC BARÁTJA

„Viola virágnak lila szirom-tincse, lila a beszédje, illata, méz-kincse,

Vonz, visz a varázslat; beiemegyek térdig s észreveszem: nyelvem egyre többen értik.

gólyahiré sárga, a pipacsé piros, a nebántsvirágé titkos: másnak tilos.

Vonz, visz a varázslat: bemegyek derékig, ruhámat csókckkal himporozzák végig.

Szent Ferenc barátja, menj közöttük végig, tanuld meg nyelvüket s úgy prédikálj nékik;

Vonz, visz a varázslat; belemegyek vállig s a virág-nyáj hívem majd utolsó szálig.

lilának lilául, pirosnak pirosán, szívesnek szívesen, tilosnak tilosán!

Pipacs piros csókját csodálja ruhámon, viola liláját tartja rajtam számon,

Mondd, hogy pompázhatnak ezerfélé színben, csak együtt tudja mind magát egy nagy Szívben!“

ruhámon száz virág száz himpora, nyelve s pédikálok nékik Szentlélekkel telve.

— Az én Tubám fehér, mint az égi lepke, ma született bárány, vagy’ liliom lelke.

Virág csókok alatt alapszinem: fehér, mint a gyermek lelke s a liliom-levél!

Valahol az Élet varázst ural y á j án fimilvál: báj remeg tarka virág nyáján.

Ha egyszer elejti varázsíuruíyáját az F]et; itthagvom tarka virág-nyáját.

leporolom lassan a rám hintett hinvport s fehér égi szüzek hívnak inni szinbort.

Köhögés és rekedtség ellen.

napról napra fejlődő Budapest vizsgálatával, szakszerű megfigyelésével, szinte históriai ob- szerválásával töltötték a uyitottabb szemű lakosok, akiknek jelenléte nélkül nem keletkezhetett egy uj bódé sem a városban.

Ök ott voltak, amikor a kirchfeldi pap (Féld Zsirmond) fából épült színházából kő- szinhá/at emeli, hogy csodájára járt a régi „Csikágónak“ ueveze t városrész és ugyancsak uj vállalkozásokba kezdett, mintha az öreg színigazgató kedve át.plántálódott volna másokba is.

Jött az amnibusz és megrakodva hozott I közönsége: a ligetbe, amelyből persze a Feld- I színháznak is jutott. Féld Zsigmond (csak kortársai nevezték Zsigának ezt a komoly em- l bért), aki olyan lelkesedéssel beszélt színháza ■ megmagyarosodásáról, a ligeti Múzsa hivatott- ; súgóról, a drámai előadásokról, amelyekben j héber-korban ma a is feliépeit (például .,A molnár és gyermekében*'), hogy hinni kellett neki. Nem is voltak olyan rosszak az előadások a régi Feld-szinkörben tanú rá az omnibuszok publikuma amely sokszor találkozott I e helyen, m'ulán amúgy is a Lige’’m rúndult.

VII.

i Nem i en láiiuk ellenben omnibuszon az j Andrássy m alakjai közül például Lánczy [mól, aki déli sétáival úgy hozzálarlozoít az úttest figurái közé, hogy szinte az óraütést jelen.ette (a hivatalos bankzárlatot), amikor szürke szakállárai, szürke kalapjában feltűnt a „gyalogosoknak** jelölt sétányon a daliás úriember, aki a korabeli igazgatók, az álma- tag Rothschildok, fáradt Kornfeldek, a pohos Springer bárók, az íróasztaluk mellett gör- nyedező Weisz Mamfrédok, a Monarchia nevezetes „igazgatói** mellett valóságos lovagnak látszott. Könnyedén ment, mint egy , gavar“ (ahogyan a pesti tájszólás a gavallér nevét megrövidítette), mögötte járó elktromos- automobiljóra csak esős időben alt, ellenben kerek, szürke szemével mindig úgy nézett ebben a bankhitelt kérő városban, mintha személyesen akarna informálódni az emberekről, a bérházakról, az üzletek forgalmúról, j Minden szempillantásán látszott, hogy jól megnézegeti régi és jövendőbeli adósait. Kíséretében sohase látni senkit. Már ma'a az egy gyalogjáró Lánczy Leó elég lett volna az Andrássy útnak, hogy úgy megbecsüljék őket, mint akár az omnibusz gyomorriitatásos pasasérjait, vagy a fiákerek élveteg utazóit. L. L. sétált ezeu a sétára rendelt útvonalon.

Nem ült omnibuszra a régi Andrássy úti figurák közül lovag Freystádtler Jenő, aki valóban „kocsikázoti:** a régi Pesten. A közhiedelem szerint nem csinált egyebet, mindig csak aranyozott, fekete hintójábán ült a kék üléseken, a bakon az udvari inasokra emlékeztető lakája és kocsisa, ugyancsak a fényes fogathoz illő livrében, a sötétszinü lovak pedig a legszabályosabban kimért, a bécsi Kocsi Klub által rendszabá'.yozott tempóban vitték a hintót és terhét. Nem is igen tudták, hogy jelentősebb passziói volnának a feltűnő kocsikázáson kívül (jó gazda volt birtokán), az évek folyamán megszokták az Andrássy utón fekete kalapját, ruháját, tartózkodó, különcködő magaviseletét; ritkán állt szóba valakivel és többnyire egyedül volt.

Ugyancsak kihagyta a közlekedési jármüvek közül Újházi Ede, a színész, lelkesítő figura az uocai plakáton, a szinlapon, valamint az életben.

Konfertábüsa, amelyben délben végighajtott az Andrássyn, mindig bizonyos ünnepélyességgel, mint a Nemzeti Színház örökös tagjához illik, kocogott. Újházi “ egyfogatuja volt az utolsó, amely vendége utasításához hi- ven betartotta konfertáblisok tempóját. Nem ment gyorsabban az omnibusznál, — minek? — megvárta, amíg pasasérjának mindenki köszönt az uccán, Újházi a szivarja megöl visszafelelt valamely jellegzetes ' mondást, amellyel utolsó éveiben gyötörték'hirdetésekben és élei apókban. ..Marha**, — mond — „mert nem iszol Gottschlig rumot?“ — holott akkor is masabb dolguk is volt az embereknek a rumivásnál.)

Újházi konfertábüsa kedélyesen hajtott az omnibusz mellett, megértették egymást, leve9